12:12 Rövid hír: Megérkezett a tréler, most rakják fel az autót. Szerencsére 1200 kg-ra van hitelesítve, a Ponty 1150 kiló, legalább emiatt nem kell idegeskedni.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész, 40.rész, 41.rész, 42.rész, 43.rész, 44.rész, 45.rész, 46.rész, 47.rész, 48.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Amíg a tréleres autó - egy hármas BMW - megérkezik a két t-s Puttgardenbe, a társaság Csikós bagószagú, lepukkadt hotelszobájában múlatja az időt, optimizmusuk visszatért, folyamatosan röhögnek - magukon. A kopasz fázósan az ágyban fekszik, a paplan alá bújva, nem csoda, elég kimerült lehet.

A hirtelen nyert szabadidőben szépen visszagombolyították a hiba kialakulásának fonalát, lassan minden világosnak tűnik. A domsjői autót tavaly újították fel, friss, alig néhány kilométeres olaj volt benne és új szűrő. Ezért mertek elindulni vele, felesleges pénz- és időpocsékolás lett volna kicserélni. Amikor az olajnyomás-para elkezdődött, gyorsan felhívták az itthoni pontonos ismerősöket, akik azt mondták, hogy 0,6 baros alapjárati nyomás a benzinesnél még teljesen rendben van.

Aztán úgy tűnt, hígulni kezd az olaj, de a gyújtásállítás után ez a jelenség megszűnt, és az alapjárati nyomás is visszaállt 0,8-ra.

Elővigyázatosságból azért sűrűbb olajjal pótolták az időközben elfogyasztott kenőanyagot, sőt biztonsági olajcserét is terveztek. Ez azonban mínusz 15 fokban, az út mellett kivitelezhetetlen, szétfagytak volna, és a rendőrök sem szeretik az út menti berhelést arrafelé. Ráadásul az időtényező is szorította őket, és egy jó darabig minden rendben is volt.

Az olaj a végső felmentését akkor kapta meg, amikor Karesz a kompozás közben egy 24-es kulccsal letekerte a blokk elején elhelyezkedő túlnyomás szelep fedelét. Amikor benyúlt az üregbe, minden világossá vált: a felújításkor valószínűleg - a blokkot féltve - nem eléggé húzták meg a szelepet, és az a menet közbeni rázkódástól fellazult. Olyannyira, hogy szerszám nélkül, kézzel ki lehetett tekerni. Legalábbis valószínűleg ez a magyarázat.

Ki láthatta volna ezt előre? Kinek jutott volna eszébe ezt leellenőrizni? Kezet a szívre: nem tudok elképzelni ilyet.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész, 40.rész, 41.rész, 42.rész, 43.rész, 44.rész, 45.rész, 46.rész, 47.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Itt a kommandozentrale, online vagyunk újra.

Aki azt gondolná, hogy az éjszaka végre eseménytelenül telt el, az keserűen csalódni fog. A reggeli bekapcsolás után csipogva jelezte a Nokiám, hogy üzenet érkezett, Csikós volt az: „Putgarden és Puttgarden két szép, észak-német tengeri város, kikötővel. 350 km-re egymástól. Mi utóbbiban vagyunk, segítőinket elküldtük az előbbibe. Tréler nix”.

Azt hittem lefordulok a székről. Rögtön hívtam őket, de a hangulat korántsem volt olyan drámai, mint amilyenre számítottam. Időközben beszéltek a halottfáradt tréleres fiúkkal, eléjük mennek, és embert cserélnek. Ugyanis kettőjüknek hétfőn mindenképpen munkába kell állni Magyarországon, őket elviszik az Insigniával, a mieink közül pedig átül valaki az autószállítóba, váltósofőrnek.

A puttgardeni Hotel Dania egyébként elképesztően retro hely. Nincs net, nem csak a vendégeknek, de a recepciónak sem. Mondták, hogy volt valamikor, de bedöglött a tárcsázós modemjük, és azóta nincs. Németország, 2010.

Tibi csinált egy képet a szobája ablakából, a jobb szélén a kikötőbe vezető út látható, a horizonton pedig a komp.

Másvalaki is csinált nekünk képet, mégpedig Péter (Gis80s), ez a poszt nyitóképe, szerintünk gyönyőrű.

Nos, ezzel indult március hetedike, nyomkodjátok az F5-öt, amint tudunk valamit, újra jelentkezünk.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész, 40.rész, 41.rész, 42.rész, 43.rész, 44.rész, 45.rész, 46.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

A legszebb, hogy már meg is vettem ezt a leletet, és itt van nálam, Budapesten. Pontosabban nem nálam, hanem tőlem is továbbpasszolódott Littner Zsolti barátomhoz, hogy továbbvigye máshova, de ez részletkérdés. Kár találgatniuk, nem egy egész Steyr-Puchról van szó, hiszen olyanom már van. Csak az indexéről. Hogy mit kell ezen ünnepelni?

23:09 Megtörtént, amitől rettegtünk: a Ponty menetképtelenné vált. Csikós így mesélte el a történetet: "Eleinte csak alapjáraton volt viszonylag alacsony az olajnyomás, de egy gyors körtelefonnal kiderítettük, hogy ennél a motornál ez nem igazán probléma. Aztán amikor Koppenhágában tekeregtünk, egyszer csak fordulaton is lement az olajnyomás 2,5 barra. Attól kezdve meredten figyeltük a nyomásmérő mozgását. Egy idő után pakk, megint beállt a helyére a mutató, úgy tűnt, minden rendben van. Karesz szerint az olajkörbe épített túlnyomás szelep hibája tud ilyen jelenséget produkálni. Aztán a komp előtt tizenhárom kilométerrel egyszer csak hanyatt esett a mutató és vége volt."

Ezek után az Insigniával elvontatták a kocsit a kompig, amire saját erejéből, de rettenetesen csörgő, csattogó motorral vánszorgott fel. Egyértelmű volt: ez a kocsi saját lábán nemhogy hazáig, de Hamburgig sem fog eljutni. Rövid ideig felmerült, hogy el kéne vontatni Hamburgig, és onnan vonattal hazajöhetne, de gyorsan elvetettük ezt a megoldást. Németországban kétszáz kilométert vontatni - nem, túl nagy a veszélye a rendőrkézre kerülésnek, és a borsos bírságnak.

Éppen azon tanakodtunk telefonon, hogy otthonról kéne autószállítót hívnunk, amikor a postaládámba betámolygott egy email Megszívtuk-Waze (meg bizony) kommentelőnktől:

Emberek! Ommm

Itt vagyunk 150km.re hamburgtól délre üres trélerrel!!! Tudunk segiteni ha kell! Mennénk haza mi is.

Hívjatok gyorsan.
00491789139360
06705436630

Balázs

"mi is mobilnettel olvasunk titeket."

A gondviselés, éreztem én ezt kezdetektől fogva. Felhívtuk a megadott számot, a tréler holnap reggel ötre ott lesz Puttgardenben, és azonnal viszi a beteg Pontyot Viszre, Kareszékhoz. Sietniük kell, hétfő reggel már munka várja őket Magyarországon. És nem kértek felárat, egy napi díjért és üzemanyagköltségért lebonyolítják, ez tényleg nagyvonalú.

A fiúk jelenleg a puttgardeni Hotel Daniaban vacsoráznak, hullafáradtan.

Hát, ennyi mára, adásunkat megszakítjuk.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész, 40.rész, 41.rész, 42.rész, 43.rész, 44.rész, 45.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Hát nem, sajnos nincsenek túl a kompozáson. 21:49-kor, tizenhárom és fél kilométerrel a komp felhajtója előtt a Mercedes elkezdett lassulni, aztán megállt. Az ok: teljesen elment az olajnyomás. Sajnos ezzel már eddig is probléma volt, a korábbi konzíliumok túlságosan híg olajat diagnosztizáltak. Ezért az volt a terv, hogy a komp utáni első német benzinkútnál leszívnak egy kicsit az olajból, és helyette valami sokkal sűrűbbet töltenek bele.

A mai itiner a Hamburgig jutást tűzte ki célul, ez most borulni látszik. Bendéék épp a vontatókötelet készítik, hogy elvontassák a Pontyot a kompig, amire azért önerejéből fel fog tudni állni, hiszen addig biztos visszahűl az olaj. Utána, ha minden jól megy, Németországban egy olajátömlesztéssel orvosolható lesz a hiba.

Ha nem, akkor csak Karesz zsenijében és a gondviselésben bízhatunk.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész, 40.rész, 41.rész, 42.rész, 43.rész, 44.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

A sok izgalom és hercehurca után most halkan duruzsoló monotónia uralja a Domsjö Expressz hangulatát, melynek ütemét a Ponty gyújtássorrendje adja. Az egyhangú menetelésbe csak az vitt egy kis színt, amikor Bendééket Koppenhágában elnavigálta a GPS. Végül egy autópályafelhajtón újra egyesült a csapat, és amíg Tibiék tévelyegtek, Csikós és Karesz egy tó partján vadkacsákat néztek és megpróbáltak egy Mercedes-csillagot vizelni a hóba.

Svédországot egyébként 19:45-kor, az Östersund hídon keresztül hagyta el a karaván. Ez bizony azt is jelenti számukra, hogy leszakadtak a világhálóról, hiszen a mobilnetjük csak Svédországban működött. Ezt a képet is MMS-en küldték Nyegleónak, ezért a kicsi méret.
Amikor ez a poszt megjelenik, már túl vannak a Rödbyhaven-Puttgarden kompozáson és Hamburg felé haladnak. Onnan ma már nem mennek tovább, és ha sikerül olyan szállodát találniuk, ahol van wifi, akkor még egy napi összefoglalóra is számíthatunk éjfél körül.
Úgyhogy maradjatok velünk, és érezzétek ti is a 48 éves hengerek minden robbanását.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész, 40.rész, 41.rész, 42.rész, 43.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Sipos Zoli jelenti:

A hihetetlenül szikrázó svéd napsütésben suhanó öreglányt Karesz kizavarta a bokszutcába.

Biztos, ami biztos alapon, meg a figyelmeztető jelek alapján (néha egész picit prüszkölt a Teve) egy plusz benzinszűrőt iktatott be a rendszerbe. A dolgok tökéletesen szervezett rendben zajlottak. A már Pesten összekészített túlélőszettből egyetlen mozdulattal került elő a szűrő, a rogyásig pakolt szerszámosládából szinte belecsúsztak Karesz kezébe a szerszámok. Pillanatok alatt végzett a műtéttel. Most először hallottam a motort beindulni és járni a finomhangolás óta. A különbség ég és föld. Indítózáskor nem egy szenvedő, alig átforduló  motort hallani, hanem a főtengely negyed fordulatára bepöccenő, kellemesen duruzsoló gépet. Most már nem olyan a hangja, mint egy strandkorlátot rágcsáló, szuvas fogú alligátor morgása.

Ennek örömére a kúton, ahol megálltunk, leküldtünk egy hot dog-menüt. A virslis szendvics mellé járó üdítőt nem adta oda a pultos, mondta, vegyük csak ki nyugodtan a hűtőből. Meg a sütiket is vegyük csak el. Oda se nézett, nem vesz-e el valaki eggyel több italt vagy pitét. Itt ez fel sem merül.

Készült pár kép az újságos pult autós részéről. Bődületes a választék. Oldtimeres újságból sem csak egy van, ráadásul a régi verseny- és sportautókat is külön tárgyalják. Itt, kicsit délebben már motoros újságot is láttunk. Domsjőben egyetlen egy sem volt a kutakon.
Falatozás közben Bende mókás feliratokat talált. Mert itt vehet magának a megfáradt vándor fikát, meg morotskakát, meg akár kulát is. Mi meg infantilisen röhögtünk. Vannak, akik sosem nőnek fel, csak nagyok lesznek. Persze tudjuk, hogy egyáltalán nem vicces más nyelvben elő forduló szavakkal bohóckodni, mi több kínos. Elnézést kérünk.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész, 40.rész, 41.rész, 42.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Gibbons, ez a zseniális marha őrült ismét nagyot alkotott. Naná, hogy LEGO-figurákból. Azt hiszem, megérdemli, hogy megosszuk önökkel a Kati for president-sorozatot. Le a kalappal!

Ez itt egy kis ízelítő, ha még nem tette volna meg, akkor most: katt ide!

A következő poszt jön, készül, de előtte Karesz, minden füstgép ősatyja, befejezi a henkelést.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész, 40.rész, 41.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Végre beértük Csikósékat, akik legnagyobb megdobbenésünkre pulcsiban ülnek az autóban és kinyitották a pillangóablakot.

Történt ugyanis, hogy Karesz végre megszerelte a fűtést, és nem csak ezzel végzett, ha már ott volt, kicsit állított a gyújtáson is, ami ismét borította a terveinket.
Hajnali posztban írtuk, hogy ráférne a Mercire egy gyújtásállítás, alacsony az olajnyomás és gyenge az autó. Ezért a reggeli posztban azt írtuk, hogy vonatra tesszük a Mercit. Francokat tesszük, nem tesszük sehova.

Amikor Karesz megjavította a fűtést és beállította a gyújtást, több minden is kedvezően alakult. Megszűnt a motor rossz előgyújtás miatti túlmelegedése, így elégséges az olajnyomás, megjött még vagy húsz lóerő, és az autó - ahogy a képeken is látszik - fix százas tempóban halad, minden gond és rezgés nélkül - már amit a leszakadt motortartóbak enged.

Úgy néz ki, lábon jövünk haza.

Nagyjából félúton vagyunk Stockholm és Trelleborg között. Eddig összesen 3700 km-t jöttünk a keddi indulás óta. Mínusz egy fok van, a veteránozás Győzikéje és Karesz nászutaspárként szeli át Európát.

Friss info, hogy az időjárás jelentés szerint a tervezett németországi útvonalunk egy részén szakad a hó.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész, 40.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Tegnap este, amikor megérkeztünk a szállásra, érdekes helyzet előtt álltunk. Én még az Insigniát parkoltam le a garázsban, amikor a recepción feszültség kezdett kialakulni. Nem nagy, nem is kicsi, inkább törpefeszültség.

Összesen négy szobában kellett elhelyezni ötünket, ebből egy kétágyas, három pedig egyágyas volt. Ez önmagában ideálisnak mondható - Csikósék ketten egy szobában, a három másik díszmadár meg külön-külön. Ideális leosztás. Csakhogy. A három egyszobásból kettőnek nincs ablaka. Bende hátulról támadott: amikor én is csatlakoztam a társasághoz, kedves mosollyal az arcán kérdezte, mennyire számít nekem a panoráma. Éreztem én, hogy valami turpisság lesz itten, ha Tibby kedvesen mosolyog, az jót nem jelenthet. De rajtam nem foghat ki, mondtam, nekem tök mindegy, éjjel aludni fogok, nem az ablakon át a várost szemlélni.

Picit elkedvetlenedett, hogy nem tud fondorlattal lecsapni az ablakos szobára, de azért örült is, hiszen javultak az esélyei. Már csak Karesz gördíthetett volna akadályt Bende és a kilátással rendelkező szoba közé. Dönteni kellett. Ilyenkor a legkorrektebb megoldás, ha sorsot húznak. Kati kezébe vette a két kulcsot (ami ugye egy plasztik kártya, de ez most mindegy is), onnan kellett választaniuk. Naná, hogy a  Bendéé lett az ablakos lakosztály.

Mindenki elfoglalta a saját szobáját. Amikor beléptem, kicsit meglepődtem. Igen kicsi szoba (sokan csak egyszerűen luknak mondanák), a bejárattal szemben padlóig érő függöny. Hoppá, mégis enyém lett az ablakos, Tibbyt meg lehet repülősóval élesztgetni? De nem, cselesek ezek a stockholmi szállodaipari szakemberek: hogy ne legyen túl nagy klausztrofóbiája a kedves ügyfélnek, a tömör fal elé egy sötétítő függönyt tettek, ezzel keltve az illúzióját annak, hogy mégis csak van ott egy ablak. Tökkkéletesen működik. Vacsora után meg akkorát aludtam befalazott lakomban, hogy még.

Reggeli után meg összecuccoltunk, Tibbyvel megindultunk az Insigniával, de még a garázsból sem tudtunk kihajtani, mert ordítva kellet megálljt parancsolnom az ügyvezetőnek. Azt a botrányosan szakadt, rozsdás Chevy Vant, ami a gigantikus mélygarázs közepén állt, muszáj volt megörökítenem. Szerintem poszterre kívánkozik.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Ahogyan számítottam rá, reggelre mindenki kipihente magát, és sokkal optimistábban, rugalmasabban hoztunk döntéseket. Nyoma sem volt a tegnap esti feszültségnek. Az összeszokott csapatban mindenki tette a dolgát, hogy mihamarabb útra kelhessünk.
Külső segítséggel ugyan, de megtaláltuk a megoldást a Ponton hazajuttatására. A Szerkesztőségi Német (Balázs Viktor) addig túrta az internetet és a callcentereket, addig excelezett, amíg idő és költség viszonylatban minden résztvevő számára optimális megoldást talált. Mindezt szombat reggel hét órakor, Budapestről.

A megoldás a következő: ma el kell jutnunk mindkét autóval Hamburgig. Ott megalszunk, Csikósékat a Mercivel feltesszük a vonatra - de csak vasárnap este. Ezzel a vonattal ők hétfő reggelre érnek Bécsbe (kényszer, én nem ezt akartam - Csik), ahová Vályi Pista megy eléjük, mi pedig az Insigniával megpróbálunk vasárnap estig megérkezni Budapestre, ami 15-16 órás út.

A szállodából külön indultunk el, mert a szükséges infrastruktúrát ki kellett építeni (összeszedni az összes fényképezőgépet, laptopot, netbookot, kártyaolvasót, invertert, univerzális töltőt, hogy útközben tudjunk posztolni). Malmö felé tartunk a sztrádán, hamarosan utolérjük Csikósékat.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész

(X) akiknek köszönhetjük: