A Koppenhágába tartó vonat (első állomásán szálltam át) elővárosi jellegű, a magyarországi is hasonlóan kulturált, talán csak nem ennyire újszerű. Malmö Syd vasútállomás, ahol át kell szállnom az éjszakai (Nattag) vonatra, kicsit olyan, mint Kelenföld, csak modernebb kiadásban. Zsolt átkozna, ha látná, hogy a kicsit kavicsos peronon húzom az utazós bőröndjét, de a fene se fogja annyit cipelni, pláne hogy a két emelet magasan lévő összekötő hídhoz lépcső vezet. Nem aluljáró, hanem felüljáró köti össze a peronokat, (bevágásban vannak a sínek az út mellett), a végén egy logikusan tisztaüveg váróteremmel.
Egyik irányban a buszpályaudvarra, másik irányban a peronokra látni. Honvágyam lesz hirtelen a rettenetesen erős Grilled Wurst szagtól. Kedvező áron ehetnék, ha nem vásároltam volna be a pályaudvaron a vacsorámat és a reggelimet. Érdekes, hogy az emberek itt is hasonlóak, mint otthon a pályaudvarokon. Egy fura férfi például a bárpult mögül újsággal a kezében figyeli a ki-be jövő embereket, az újságra egyáltalán rá se néz. Mikor megszólal a mobilja, kíváncsian várom milyen nyelven szól bele, de nem veszi fel a telefont. Egyes, kicsit csövesnek kinéző figurák bejönnek, ránéznek az érkezéseket mutató monitorokra, tesznek egy kört az épületben, majd kimennek és ezt többször is megcsinálják. Ennyi idő alatt semmit nem lehet leolvasni, de gyanús lenne, ha egyfolytában bent lógnának. Most már kifejezetten hideg szél fúj odakint. A parkolóban kombi Volvók kanyarodnak el az épület mellet. Azoknak van ám csomagterük csak igazán.
A vonatom 10 perc múlva indul, így indulok én is. Érkezéskor még nem érettem, miért nincs legalább egy felfelé tartó mozgólépcső, nem mintha a 8+2 kg csomag kétemeletnyi cipelése gond lenne, de azért jól esett volna. A nagy csomagokkal küszködőkön majdnem mulatok, mikor észreveszem, hogy liftre várnak. Hát ezért nincs mozgólépcső, a lift viszont jól el van dugva, ha lentről jön fel az ember, nem veszi könnyen észre.
Az éjszakai vonat is igazán kulturált, egyedül vagyok a fülkében, amikor elindul. Nem új, a hangulata a 60-as, 70-es éveket idézi, amihez elképzelem, hogy az ajtón egyszer csak James Bond lép be. Ennyire hiányozna egy pasi? Rég vonatoztam már. Legutóbb, azt hiszem, még Balaton felé, vagy vissza autószereléses ügyletek miatt(?), már nem emlékszem. A különbség a magyar és svéd (nem elővárosi) vonatok között nem ég és föld, inkább olyan messze vannak egymástól, mint tőlünk egy másik naprendszer. Természetesen ivóvíz és újság, sajna svéd, ki van készítve minden utasnak. Az ablakokon legfeljebb esőcseppek nyoma látható, semmi elszíneződés, hányás, vagy krémtúrófolyás nincs rajtuk.
Jópofa, hogy a fülke hatágyas oly módon, hogy az utazás elején még ülőhelyként funkcionáló rész alsó része egy, háttámlája egy másik, a felettük lévő lehajtott ágy pedig a harmadik fekhely egy oldalon. Éppen úgy, ahogy az egyik Tesz-vesz városos könyvben Pemzliéknek alakítja át a kalauz, mikor a rokonaikhoz utaznak Serényházára.
A kalauz azonban nem túl jó fej, mert mikor az egyik utas a létrát keresi, hogy felrakja a csomagját, készségesen megmutatja ugyan, hogy az ülések mögött van elásva, kivenni viszont nem segít. Azt viszont sikerül megtudnom tőle, hogy hajnalban buszra kell átszállnom (sejtettem, csak hát svédül nem teljesen értettem a jegyen). A busz és vasút tökéletes összhangban működik, hiszen utóbbinál vettem meg a jegyet végig. Érdekes, hogy most már majdnem kiment belőlem a vizsgadrukk, szinte teljesen nyugodt vagyok, pedig a srácok még nem érték el Stockholmot és már hull nekik a hó. Kellemesen ringat a vonat, az epedás ülés akár régi Mercié is lehetne. Az egyetlen idegesítő dolog az a fülketárs nyammogása. Fél órája ezt csinálja, és az a legrosszabb, hogy nem is tudom pontosan, mit is eszik. Folyamatosan vesz ki valamit a zacsiból kisebb darabokban, majd úgy kezdi enni, mint egy cukorkát, aztán nyammogva, ropogva, kattogva rágja össze.
Próbálja halkan csinálni, de így talán még rosszabb. Le kellene feküdnöm lassan aludni, hajnalban összetört leszek, hiszen tegnap (azaz ma) akkor feküdtem, mikor holnap kelek majd. Ha nem értik nem baj, már nekem is összefolynak a betűk a szemem előtt.
Update: Reggelre landolt postaládámban ez a levél Katitól. Közben jött egy újabb. Készül! - omm -
A sztori eddig:
1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész
(X) akiknek köszönhetjük:
Az utolsó 100 komment: