Kozmikus a hideg: mínusz 4 fokban vártam a taxit a Gubacsi úton, ahol a Crazy Mama Music Pubban Tim "Ripper" Owens koncertjét tekintettem meg. Nagy élmény volt - akinek jelent valamit a Judas Priest, az tudja, miről beszélek. Ráadásul teljesen egyedi volt az élmény, mert Ripper egy egészen hihetetlen történet következménye képpen csak a magyar rajongók kedvéért repült át Amerikából - további részletek a hétfői Ezeröcsiben.

Szóval hazaértem, és azért bekapcsoltam a gépet így éjjel 3 tájt, s látom ám, hogy ügyvezetőnk, Tibby szorgalmasan posztolt, úgyhogy gyorsan az aggódó nagyközönség elé tárom az expedíció aktuális helyzetét. És persze a rockerekkel találkozunk este a Dürer-kertben, az Airbourne koncerten. 

Ma nehéz nap volt. Amikor ezt olvassák, mi már javában pöfögünk dél felé, de nem tudjuk pontosan, merre és meddig. A csapat fáradt, most jön ki az elmúlt hetek stressze, ilyenkor csökken a tolerancia, jönnek az erőből megoldások, a sértődékenység, a realitás meg megy a levesbe a józan ésszel együtt, közvetlenül a higgadtság után. Ezzel nincs is semmi baj, de a tényeket is lehet ezer módon értékelni. Hazaér-e a kocsi lábon vagy sem? Rosszabb lesz-e vagy jobb? Lesz-e még baja?

A helyzet a következő:

A Merci összességében kicsit rosszabb, mint amire számítottunk(tam). A gyújtását kellene megnézni, a karbit kipucolni és benzinszintet állítani, kinéz egy motortartó bak, esetleg egy váltótartó bak cseréje is. Az olaj rettenetesen felhígul benne, sztrádás menet után 0,5,-0,8 bar alapjáraton, ami arra enged következtetni, hogy túl híg, sűríteni kellene, ezért le kell belőle szívni vagy egy litert, és a helyére sűrűbbet tölteni. A problémák igen kellemetlen mellékhatása a folyamatos rezgés, ami fárasztó, és csak a kocsit hajszolva, olyan 100 km/h körül szűnik meg, de ugye ott meg hígul az olaj, sokat forog. Nehéz. 48 éves kocsi, ezek itt természetes dolgok, főleg, hogy fél éve áll.

Az idővel sem állunk túl jól. Most még Stockholmban vagyunk, Hotel Alexandra, valamilyen utca 42. Az előbb ért véget egy eléggé kellemetlen beszélgetés. Olyan beszélgetés, amit négy holtfáradt férfi folytat, négy nap alig alvás és 4000 kilométer levezetése, egy Merci-vétel és -törés után, a történet közepébe, a hapsik közé csöppent feleséggel súlyosbítva.

A probléma a következő:

A hosszú kompot Trelleborg-Rostock vonalon nem érjük el délután háromkor, mert ahhoz most el kellene indulnunk. Csak az estit érnénk el, ami 22.45-kor indul és vasárnap reggel 7-kor van Rostockban. Itt két lehetőségünk van: vagy elindulunk a Berlin, Drezda, Prága, Pozsony útvonalon, ami 1105 kilométer, és két nap alatt teljesíthető, ha nincs semmi gond a kocsival, ha megfeszülünk és nem alszunk, akkor akár vasárnap éjjel-hétfő hajnalban otthon lehetünk.

A másik lehetőség elmenni Hamburgba, és az autót feltenni a vonatra, de Csikós szerint ez papírkutyaság, ami ugye paradox, hiszen egy nagyobb átnézésig óvná az autóját, erről papolt vagy negyven percet a thai étteremben este (már csak a sztori miatt is az autónak a saját lábán kell jönnie, máskülönben elvész a romantika, viszont a lehetőségekhez képest a legkevesebbet kínozva, tehát mondjuk egyenesen délnek, nem pedig óriási kerülővel a dán komp felé, butaságokat beszéltél egész este - Csik). 

A rövid komp, Puttgarden felé, Németország és Dánia között mindig jár, de itt szárazföldön kell többet menni, olyan 300 kilométerrel. Itt is lehet opció a Hamburg-Bécs vonat, vagy a Berlin-Drezda stb útvonal.

A döntést bonyolítja, hogy a hosszú komp baromi drága, mert éjjel megy, érdemes szobát foglalni rajta, két autóra négy emberrel 500 EUR körül jön ki (a rövid dán komp, a plusz benzin, az Öresund-híd, plusz egy nap szállás pedig 420-450 euró, tehát a különbség minimális, viszont tudom, hogy téged hétfőn vár a főnök és már rohannál - Csik). De ugye nem fogy a benzin és egy alvás megoldva.

Érvek már nincsenek, csak fáradtság, hazamenni akarás, kimerültség.

01:50, Stockholm, Alexandra Hotel, valamilyen utca 42.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Biztos észrevettétek, hogy ma nem került ki annyi információ, mint amennyit szerettünk volna.

Az egész úgy kezdődött, hogy megbeszéltük, kilenckor kelünk és tízkor indulunk. Ehhez képest a Merci-tulajdonos csak 9:50-kor került a reggeliző asztalhoz, és csak a Kati közbenjárására jutottunk reggelihez, mert a kajajegy szerint az csak 9:45-ig volt. A következő két órában készült az a blogposzt, amit délelőtt olvashattak, Reggeli közben elhatároztuk, hogy a Merci kárfelvételét elintézzük még Svédországban. Fél egyre összekészülődtünk és elhagytuk a szobákat.

Elmentünk a helyi Mercedes-szalonba, felvetetni a kárt. Nekik nem volt kárfelvevételi szolgáltatásuk, ezért továbbküldtek egy lakatoshoz. Az odáig vezető út csodálatos volt, kétméteres hófal, gyönyörű táj és tengerpart. Ebben a műhelyben sem vállalták a kárfelvételt, kínunkban lementünk a behavazott tengerpartra sétálni. Azt fontolgattuk, hogy keressünk-e további lehetőségeket, vagy induljunk-e Stockholm felé. Végül úgy döntöttünk, megoldást keresünk a kárfelvételre.

Több sikertelen próbálkozás után, ilyen fél kettő körül bementünk a Toyota-szalonba, hátha. Óriási megdöbbenésünkre mindent sikerült elintézni. Maga a procedúra három percig tartott: egy ember kijött, lefotózta - majd e-mailben küldi az árkalkulációt. Azért nem adott pontos adatokat, mert az autó régi, nem tartozik a szalon profiljába, de utánajár, kiszámolja, és elküldi az árajánlatot. Itt nagyjából fél háromra végeztünk, mert fotózni kellett, meg a képanyagot is rögzítettük.

Sipos ötletére bementünk a közértbe, és a kollégáknak és családtagoknak vásároltunk ritka északi édességeket. Három óra lett. Tankolni kellett az indulás előtt. A tankolás szintén harminc percig tartott, mert Csikós odakendácsolta a reggel vett univerzális lámpaburát. Előkerült a Duct Tape (sajnos nem, csak valami rossz kópia, nem is ragadt, mindig csak eredetit vegyenek ilyenből - Csik), használtuk. Fél négykor nekiindultunk a Stockholmba vezető útnak, épp ennek a kétharmadánál járunk, egy OK benzinkútnál, Uppsalánál. Kiderült, hogy a Katinak azért nem volt fűtése, mert a Csikós elzárta (hiszen csak a motortérben lehetett állítgatni jelöletlen karokkal, fogóval, mert a bovdenes távvezérlés nem működik - Csik).

UPDATE: A Bende Tibi jelentkezett telefonon, hogy a stockholmi szállodában vannak még este fél 9-kor is, pedig már igazán éhesek. A városnézés is csúszik, mert a Csikós ügyesen beleejtette a parkolókártyát a Mercedes szellőzőrendszerébe.
Már csak egy kérdés maradt, így most kinek nem lesz fűtése?
 

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Sipos Zoli jelenti:
Amilyen jól indult a tegnap, olyan jó lett a vége is. A kettő között történtekről már olvashattatok. Még fogtok is. Elég annyi, hogy megtörték a Pontont, volt dráma, széjjelfagyás, aggódás. Mire véget ért a Svéd Királyi Rendőrség intézkedése (persze lehet, hogy hivatalosan nem is Királyi, de mennyivel jobban hangzik már?),  a  helyszínen lefolytatott gyors eljárásban a  kamionsofőr lett a hunyó. Egy kicsit, egészen kicsit kevésbé voltunk feszültek.

Jó volt tudni, hogy közel, kedves emberek vacsorával várnak. Az ötórás késés ellenére a kaja meleg volt és finom.

Z. doktorék Hudiksvallban, az ottani kórházban dolgoznak nőgyógyászként, röntgenesként, és egyértelműen bolondok. Mert ugyan milyen normális ember invitál magához öt, teljesen ismeretlen embert, akikről csak az interneten olvashattak? Csakis bolondok lehetnek.
Egy benzinkútnál volt megbeszélve a találkozó, ahol egy közepes méretű magyar zászlót lengetve vártak minket. Az Insigniában utazó társaság (a Bende, Karesz, meg én) hangos kurjongatással és éneztnemhiszemelezéssel konstatálta a látványt. El tudom képzelni, hogy Csikósék valamivel visszafogottabban élték meg az eseményeket. Felvezettek minket vendéglátóink lakásához, ahol örömteli volt a fogadtatás. A beígért bableves, amiből csurig szedtük a tányérunkat. 

Szürcsölés és kanálkocogtatás közben csak olyanokat tudtunk kinyögni, hogy ez isteni, meg állat, meg kérek még. A leves után már érkezett is a lazac, ami annyira jól nézett ki, hogy még én is kénytelen voltam megkóstolni, pedig nálam alapszabály, hogy csak olyat eszem, aminek minimum 2, maximum 4 lába van. Csak elismeréssel tudok szólni a villa érintésére is szétomló lazac-steakről, de az igazán nekem való fogás a svéd húsgolyók volt. Volt még egy halas egytálétel, amit én már nem kóstoltam meg, ugyanis a barnaszószos-áfonyalekváros húsgolyókkal szemben esélytelen volt. Már majdnem kidurrantunk, mikor elénk tették a két tortát.

A svéd hercegnő lakodalmának tiszteletére kiadott szpesöledisn tortából nem lehetett nem enni. Mind a kettő botrányosan finom volt. Nem tudjuk eléggé megköszönni vendéglátóink jóságát: folyamatosan segítettek minket telefonon, intéztek szállást, megetettek, megitattak – mert persze volt sör, meg tömény, meg minden. Már nagyon késő volt, sajnos csak rövid ideig maradhatunk náluk – nekik is munkanap a mai, ránk még kalandok várnak.

Természetesen a búcsú sem maradhatott meglepetés nélkül: autós cukorkákat, rénszarvasveszélyre figyelmeztető tábla képét hordozó matricákat kaptunk mindannyian, Csikós pedig egy vigasz rénszarvasos kulcstartóval díszíthette fel a Ponton kulcscsomóját. Még hazakísértek minket a szállásra, átadták a szobák kulcsait, a parkolójegyeket, a reggeli-kuponokat - nekünk már csak az alvásra kellett koncentrálnunk.

Reggel kicsit kapkodva, a reggeli menüt a konyháról visszaimádkozva pótoltuk a kalóriákat, illetve állítottuk be a koffeinszintet, fizettünk, és elkezdtük az előre be nem tervezett ügyintézést. Természetesen ebben is segítettek a srácok: elmondták hová és hogyan menjünk. Egyszerűen nem tudom megfelelően kifejezni, menyire hálásak vagyunk ezért a sok segítségért. Hiába, a magyar összetartó nép. Néha.

Nagyon friss infó: Úton vannak Stockholm felé, még 150 kilométer, ott alszanak ma este, szállodában, sokat. Megálltak pihenni és melegedni egy benzinkúton, mert a Kati oldalán (jobb) nem megy a fűtés. Végre van térerő és net, így bő infó várható (Bende szavai szerint) - omm -

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Bármennyire is várjuk, csak nem jön friss infó Csikóséktól. Minden valószínűség szerint úton vannak, legutolsó telefonos beszélgetésünk során Bende annyit mondott, hogy a kárfelvétel megtörtént és indulnak tovább, Katinak el kell érnie a repülőgépét. Állítólag készül beszámoló a mai délelőttről, dolgoznak már rajta.

A hangulat tegnap óta sokat javult, jót tett nekik az alvás és most, hogy végre vezetheti új szerelmét, Csikós is kivirult kissé. Talán annyira nem nagy a baj, bár a ma reggeli fényképek némileg nagyobb károsodást mutattak, mint a tegnapiak. Nem tudom, volt-e már róla szó, de az autó egy 190-es, talán sokan nem tudják (180-as lesz az, nem 190, mert a 190 a gazdagon díszlécezett, dönthető üléses luxuskivitel. Pontosan ez egy legutolsó szériás 180 c, amiben 1,9-es motor van. A Mercedes sem mindig számozott tökéletes logikával - Csik).

Várjuk az új fejleményeket, addig is küldjük Csiknak ezt a rövid kisfilmet. Fel a fejjel Kopasz és a többiek (filmcím?), gondolunk rátok!

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Nem nagyon tudok mit hozzátenni a tegnapi autótöréshez, nem egy örömteli dolog, és akkor még nagyon enyhén fogalmaztam. Ugye, az történt, hogy valahol 200 km-re Domsjőtől, egy nagyobbacska városba érve megtalált hátulról egy finn kamion.

A finn előtte nagyon nyomult, Bende kicsivel korábban, ahol volt egy kétsávos rész, el is engedte, hadd repüljön. Aztán az egy sáv, majd egy jobbról betorkolló másik sáv miatt egyszer csak megint kétsávossá váló útszakasz jött. Itt már nagyon a nyomomban volt, én azt is hittem, hogy Tibby szórakozik velem, nem értettem, miért.

Amikor szaggatott lett a két sáv között a vonal, elkezdtem lehúzódni jobbra. Már majdnem átértem a másik sávba, amikor – CSATT! - hátulról megjött a sugárhajtómű, és kis híján berepültünk az út szélén álló üzletsorba. Az első villanás az volt az agyamban, hogy nna, szétment a Ponton. Egyébként neve is van, már rég kitaláltam, de amikor megláttam, még jobbnak éreztem: Teve. (Csik nem tudja, hogy itthon már Ponty - omm -) (Nem akarom, hogy az autóm egy hal legyen, a hal hideg, nyálkás, sose kéne háziállatnak - Csik) (Végül meg mégid Dezső lett - Csik)

Egyrészt egypúpú, másrészt nagyon sok volt belőle egy időben Egyiptomban, aztán meg a sebessége miatt amúgy is elég teveszerű a forgalomban.

Az agyam nem, de a testem valahogy sokkot kapott. Álltam ott, hülyén a csikorgós svéd éjszakában, és csak bámultam Teve szétroncsolódott popsiját, ami még az imént olyan bájosan gömbölyödött, mint valami jó karban levő bajor fogadósasszony tompora. Most lottyadt volt, s az egyetlen színfolt a lemezen, a hátsó lámpa, egy meglőtt, halott frontharcos kifordult szemeként meredt oldalra. Ezt nem kellett volna.

Egész Svédországban nem láttunk komoly balesetet (egyetlen összetört elejű Mitsu Colt volt útközben), még meredek forgalmi szituációt sem. Erre pont velem történik ez az egész. Rémálom.

Olyan korrekt és szimpatikus közeget egyébként, mint a svéd rendőrség, keveset lát az ember. Nem akarom ecsetelni, mert hosszú lenne, de ha az autóm nem lett volna történetesen rommá törve négy méterre tőlünk, egy kedves teadélutánnak is elment volna a procedúra.

A kamionos szerintem csak fáradt volt, sietett a szállására, úgy gondolta, hogy elfér mellettem a sávban, amibe sorolok át, én viszont lassabban váltottam, mint számította, a kocsijának azt a jobb első sarkát pedig nem lehet látni a fülkéből. Pech.

Később azt vallotta, hogy én ide-oda mentem a sávok között, de egyrészt a többiek is látták hátulról, hogy nem, másrészt olyan rövid volt az a szakasz a két út összeeresztésénél levő záróvonal után, hogy ott legfeljebb egy Subaru Impreza WRC-vel lehetett volna bemutatni egy ilyen sáv ide-sáv oda flikk-flakkot. A rendőr srác (mert srác volt, pontosan úgy nézett ki ő is, meg a rendőr csaj is, mint két egyetemista Uppsalából) először azt akarta, hogy rendezzék a biztosítók az ügyet, de végül (Sipos Zé nyomására is) elindult hátra, megtekinteni a helyszínt. Aztán visszajött, mondta, egyértelmű a dolog, és megírta a jegyzőkönyvet, de előtte még harcolt húsz percet a repülő finnel.

Öröm az ürömben, hogy a csatt miatt láthatóvá vált a lemez is – ez az autó tényleg nem rozsdás, legalábbis ahol tört, ott biztosan nem, sőt, a festék is igen vékony rajta. Remélem, a többi is ilyen. Ja, meg az is szerencse, hogy csak a sárvédőt kapta el a kamion, ha kicsit beljebb talál el, roggyan a kocsi hátulja. Az pedig nagy baj.

Az út további része nagyjából eseménytelenül telt. Teve szépen tette a dolgát, a motorja kis fordulatról kicsit tüsszög, majd ellenőrizni kell a gyújtást, benzinszintet, falsokat, a kormány hangyányit húz jobbra, a sebességmérő nem működik, a jobb oldali műszerizzók nem égnek, és szerintem hiányzik vagy tizenöt lóerő. Ezt főleg erős emelkedőkön érzem, amikor a sebesség visszaesik nyolcvanra. Ja, és valamelyik (vagy mindkét) motortartó bak le van szakadva elöl, ettől elég idegőrlő a zaj, majdnem olyan, mint Bazegben volt, amikor megvettem. A bal oldali biztosan kuka, azon látszik is, de szerintem a jobb oldali sem sokkal hetykébb.

De a hűtővíz sziklaszilárdan áll 80 fokon, az olajnyomás alapjáraton 1,5 körüli, amióta tegnap megjavítottuk a töltést (S. E. ismerősei pénzt persze nem voltak hajlandók elfogadni a fesszabályzóért), a futómű masszív, nem jönnek belőle hangok, jó a lengéscsillapító, pontos (amennyire egy ilyen régi futóműnél ilyen lehetséges) a kormány, a lámpák szépen világítanak, minden egyéb szuperül működik, az autó Utazik, igazi autóként, nem kínlódva.

Éjjelre értünk Hudiksvallba, ahol a helyi magyar orvoskolónia gigantikus, ötfogásos vacsorával várt. Ettek már önök ötfogásos vacsorát éjjel fél kettőkor? Lagzi nem ér... Voltak már farkaséhesek fél napon át? Mindjárt más a színezete annak a hajnali ételorgiának. Szuper kis happening volt, nagyon úgy tűnik, hogy ott, Hudiksvallban kialakulófélben van egy Magyarország B, lassan iskolát nyithatnak, de óvodát biztosan. És jól érzik magukat, bár a hideget, a téli sötétséget szinte lehetetlen megszokni. Tavaly november eleje óta itt nem volt plusz fok.

Kezdek kicsit fáradt lenni, ez a sok izgalom, régiautó-vezetés, balesetezés, ezer új helyszín eszi az akkukat rendesen. És posztolnom megint csak nehéz lesz, hiszen egy öreg kocsi volánjánál töltöm majd az elkövetkezõ napok nagyobbik részét, nem egy Insignia bőrülésén, úgy, hogy Tibby vagy Karesz vezet éppen. Éjjel pedig megint csak éjjel lesz, mert sose volt még, hogy éjfél előtt abbahagytuk volna a vezetést, akkor pedig villanyleó van, szinte rögtön. Majd talán a többiek.

Egyébként egy mellékúthoz épített szállóban laktunk Hudiksvallban, aminek az volt az előnye, hogy rögtön a reggeli után (garnélás főtt tojás – ilyet se kap otthon az ember) átmentem a Shell shopba, és találtam két, megfelelő méretű burát, amit majd jól felapplikálok Teve tomporára. Oké, kicsit nagyok, de barátunk, a Duct Tape csodákra képes...

 A rajzot Villámkezű Szakáll Árpád készítette.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

9:59: A társaság épp most reggelizik a hudiksvalli szállodában, Csikósék eleludtak egy kicsit, de hát ez több mint érthető a tegnapi események fényében. A finn kamionossal történt ütközés után pazar lazacvacsorában volt része a Domsjö Expressz tagjainak, a hudiksvalli magyaroknak és legfőképpen Z. dokinak köszönhetően. Nem csak vacsorával, hanem ajándékokkal is fogadták őket, mindenki kapott rénszarvasos matricát és rénszarvasos kulcstartót is. Három után volt takarodó, úgyhogy nagyjából hat órát tudtak regenerálódni.
Csikós szíve szerint szeretne egy kicsit útvonalat rövidíteni, és a trelleborgi komppal átmenni Rostockba, így tudna egy kicsit pihenni is a kompon. Amit még nem tud szegény: Hudiksvall tíz óra nettó autóútra és 950 kilométerre van Trelleborgtól, a komp nyolc körül indul, tehát nem adja ki.
Közben ráadásul Katit is le kell tenniük Stockholmban a reptéren, tervezik, hogy videoriportot is forgatnak, aztán ugye a Ponty farkát is egy kicsit meg kell műteni, hogy legalább színesen világítsanak a lámpák.
Szóval tennivaló lesz bőven, egy újabb kemény nap várja a Domsjö Expresszt.

Közben persze felhívtam Bendét, friss infókért. Egy helyi benzinkúton 44 koronáért vettek piros és sárga lámpaburát és elindultak a hudiksvalli Mercedes-szalonba, hogy a biztosító számára elkészítsék a kárfelmérést. Csik már írja a posztot, jót tett nekik a pihenés, több infó hamarosan. - omm -

 Az illusztrációt fénylő jádeoszlopunk, Andróczi Balázs ütötte össze.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Szépen csorogtunk dél felé, csodásan purrogott a Merci motorja, jöttek egymás után a falvak városok, közeledett az evés hely és ideje. Mi mentünk hátul az Insigniával, Zsolték elöl, hogy lássuk ha van valami baj, ne kelljen tolatgatni. Egyszer csak mögénk került egy tartálykocsi, elég közel volt, az első lehetőségnél lehúzódtam, hadd menjen, de Zsolt mellett már nem tudott elmenni, beállt közénk.

Így jöttünk egy keveset, a konvojunk között a kamionos. Aztán egy faluba érve lett megint két sáv, plusz a kanyarodó. Zsolt láthatta, mi történik mögötte, le is akart húzódni a külső sávba, a kamionos pedig közben a kanyarodósávot is használva megpróbált elmenni mellette. 

Nem sikerült, a Merci bal hátulja sérült. Lámpa, sárvédő, lökhárító szenvedett maradandó károsodást.

A helyzetet bonyolítja, hogy a kamionos finn, a Merci félig svéd, félig magyar. A rendőr ebben a percben próbálja utolérni az eladót, hogy mesélje el, hogy mi a svéd rendszám. A jó hír, hogy kiderült, a Merci eddig nem volt törött, és a festés is gyárinak tűnt. A vacsiról elkésünk.

Legfrissebb információnk Balázs Viktortól érkezett:

Most beszéltem a hudiksvalli nőgyógyásszal, kapcsolatban van már velük, ha kell, segít. Előkerült egy angolul beszélő rendőr is, vele trédelnek most.

Az történt, amire számítottunk:a rendőrök kedvesek és segítőkészek voltak, az akció végén mosolyogva váltunk el. Az eredmény a következő:a finn kamionos nem tartott kellő követési távolságot. A kamion veszélyes anyagot szállított, úgyhogy egyéb büntetésre is számíthat a gondatlansága miatt.

A rendőrök nagyon jó fejek voltak, bár kicsit meghökkentek, amikor az intézkedés után öt perccel viszontlátták magukat a világhálón. A Domsjö Expressz tehát zakatol a hudiksvalli lazacvacsora felé, ott lesz 3G, írnak majd posztot, úgyhogy ébren maradni!

A képeken látható törött Mercedesnek minden világítóberendezése működik (igaz fehéren, hiszen a bura megsemmisült), és suhan a következő állomás felé.

UPDATE: Balázs Viktor kapta a következő üzenetet a hudiksvalli dokitól hajnali háromkor:

Szia Viktor!

Köszi a képeket, azóta volt szerencsém személyesen is "megvizsgálni a beteget". 8 napon túl gyógyul?

A csapat azóta már a szálláson pihen, emésztik a nap eseményeit...és a lazacot.

Rém boldogok vagyunk, hogy megismerhettük a csapatot, sztem jó kis estét töltöttünk velük.

Üdv: ZZ

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

19:28-kor a megjavított Pontonnal és az Insigniával elindultunk ideiglenes házigazdáinktól a Hudiksvall irányába.

Innen 250 km az út, nagyon várjuk, hogy odaérjünk. Zsolt keni neki, mint állat: kilencvennel megy a hetvenes táblánál.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

És kis mandulaműtét után végre egészséges krahácsolás hangzik a motortérből.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész

(X) akiknek köszönhetjük:

A remek ebéd és a kocsi átvétele után útnak indultunk, egy helyi autórajongó telephelyére a gyűjtemény szemrevételezése céljából. Viszonylag gyorsan kellett pakolászni, a degeszre tömött Insigniából a Pontonba kerültek át, amik kellenek az életben maradásukhoz. Csikós és Kati a Mercedesben követték Sunét, az eladót.

Útközben lőttünk pár képet, íme, Ponton és a svéd tél címmel. A Pontonnak jól áll a táj, szépen purrog a motorja, indexel, világít, és általában működik.

Csikós arcára ráfagyott a mosoly, az út minden méterét élvezte a Katitól kapott autóskesztyűben.

Bende hívott az imént, állítólag valami gebasz lett a kocsival útközben, de még kicsontozást beígérve sem volt hajlandó elárulni, mi az. Állítólag már készül a poszt arról is. Grrrr. - omm -

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Elég sokat vártam rájuk, persze fűtött kávézóban, meg a könyvtárban, ahonnan mailt küldtem. Aztán meguntam és nekivágtam a kb. 7 kilométeres útnak gyalog. Talán erről eddig nem is esett szó, de annyira gyönyörű ez a környék, havas minden, a fjord is be van fagyva, kedves, kisebb-nagyobb, színes fa, kő, tégla házak, takaros, hótakarós környezettel, mosolygós, segítőkész svédekkel.

Tiszta volt a levegő és a nap is szikrázón sütött, mikor elkezdtem gyalogolni. Havon gurulós, repülős bőröndöt azért nem kellemes sokáig húzni, így buszra szálltam, hogy hamarabb Domsjöben (ejtsd Dummsö) legyek. A buszvezető annyira segítőkész volt, hogy túlvitt a belvároson, ezért elindulhattam visszafelé. Szerencsére nem kellett sokat várnom a csapatra, a navi jó találmány.

Állati lehetetlen és szuper dolog így a világ másik végén (jó, kicsit túlzok) találkozni akárki ismerőssel, baráttal, hát még a Zsoltékkal. Jó hangulatban csomaghegyekkel az ölünkben mentünk a házhoz öten, ahol a Ponton szundikált. Szerintem nem szereti a hideget és sikerült megzavarnunk nyugodt téli álmát, amiért úgy látszik, kicsit most bosszút áll.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Nevetni fognak tán, de mélységesen át tudom érezni ezt a pillanatot. Hiszen hiába a hozzáértő kezek által restaurált motor, hiába az optimizmus, azért csak ott lóg a levegőben ilyenkor a kérdés: vajon beindul?

Öklömnyi göb csupán a gyomor, a szem tán el sem hiszi, amit lát: kié ez a kéz slusszkulccsal az ujjai között? Én fordítom el végre-végre-VÉGRE az önindítót? Istenem, csak igaz legyen!

Nagyon meghitt, bensőséges másodpercek ezek, mintha rég nem látott szerelmével találkozna az ember. Néma csöndet Csiknak, Katinak és a srácoknak. Ezért (is) érdemes élni. Az igazi öröm azonban az lesz, ha végre átér a videó, amelyiken be is indul. (Úton van, de fene tudja, mikorra ér át.) Mostanra már tudjuk, hogy egy gyertyacsere orvosolta a problémát, de itt még aggodalom ül az arcokon.

Közben valaki csengetett: Balchee74-től jött két üveg bor. Döbbenet. Köszönjük, egy pillanatra nem is tudtuk, mi történik. De hozzá nem nyúlunk, míg Csikósék haza nem értek. De aztán...!

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész

(X) akiknek köszönhetjük: