Ráment egy csomó idő a hétvégéből, de az a pár Pioneer hangfal (cirka 1979), amit idestova másfél éve vettem, bent lakik a Foltosban. Eddig egy szem, Borsi Miki barátomtól kapott ősrégi, monó Blaupunkt rádió szolgáltatta nekünk a talpalávalót, kis csalással egy kék (amerikai tervezésű, nagyteljesítményű) modern Blaupunkt oválhangszórón át, ami a szabványos helyre, a műszerfal tetejébe költözött, kis karton közdarabbal, mert a régi fajta ovál szabvány hasasabb, mint a mai, a hátra menő hangokat pedig tilos összekeveredni hagyni az előre menőkkel.
Úgy gondoltam, amikor Foltos megvásárlását követően betettem ezt a cuccot, hogy pár hónapra jó lesz, de már akkor elkezdtem valami korban megfelelő hangszórókat keresni hátra, amihez nem kell megbontani a kalaptartót. Két régi MBC hangszóró rácsa ugyan ott van, de az csak a takaró posztón, ami másik autóból származik, a lemezt ugyanis még senki nem vágta meg, és amíg Foltos az enyém, nem is fogja. Nem teszem tönkre a zajkomfortot ilyen butaságokkal. Aztán meglett egy pár Pioneer, de amikor megérkezett, rájöttem, hogy az a pár hangfal már a maga korában is az olcsók közé tartozott, hangja tehát annyi lesz, mint a sokat dicsőített, de csak a KGST-ben jónak számító klasszik Videtonoknak, ezért később lett egy másik szett is a vateráról. Ez előre két, felfelé egy hangszóróval sugároz, rég volt használva, ami miatt eleinte nyilván döglött lesz, de majd szépen bejáródik (aki ezt nem hiszi, sose támasztott még fel bolhapiacról vett hangfalat).
Sajnos ahová a Pioneerokat csavarozni tudtam volna, ott a Merciben dupla a lemez egy merevítés miatt, s mostanáig tartott, hogy Banditól kölcsönkérjek egy fúróba fogható körmarót, amivel az egyik rétegbe (nem nagy!) lukat tudok készíteni, hogy onnan már a felette levő rétegben pontosan, ügyesen pozicionálni tudjam a dobozt. Hétvégén ezt Bálint fiammal megoldottuk.
Aztán elbíbelődtem vagy másfél órát a hangszóróvezetékek hátrajuttatásával (hátsó ülések kompletten ki - ezek a Merciben csavarozva vannak, övcsat ki, szőnyeg ki, középkonzol félig ki). Majd ráment vagy négy órám arra, hogy rádiót válogassak. Legnagyobb szívfájdalmam, hogy a Mercedesbe ugyan nem (azokban mindig Becker volt, ami drága), de legalább a korba illő monó Blaupunkt rádió nem tud meghajtani három hangszórószettet (elöl plusz a két hátsó) egy nyamvadt, ötwattos, tranyós végfokkal. Vettem hát egy majdnem stimmelő, 70-es évek végi, 80-as eleji kazettás Pioneert, ami az újszülötteknek egy korú az autóval, de még az én szemem sem sajog, ha ránéz.
Vezetékeket hámoztam, beszerelési rajzot túrtam, csatlakozókat tettem fel, kínlódtam, attól eltekintve, hogy a mechanika egyik szíja medvecukorként taknyadt ki a belsejéből, amúgy szuper lett. Bakapcsoltam, tekergettem, tompa mormogás, á, persze, hiszen ez középhullám, átnyomtam URH-ra (újszülötteknek: FM), sistergés, semmi. Nézem a skálát - basszus, ezt nem néztem, amikor leütöttem a Vaterán. OIRT-sávos, azaz a szocialista blokk által használt URH-adások frekvenciáján működik, ahol már vagy húsz éve nem sugároznak... Oké, kuka.
Nem baj, elővettem a Karesztól másfél éve (a Pio után) karácsonyra kapott Akai DVD-s, mindent játszó szupergépet, ami egykor az ő W126-osában volt. Valami motoszkált a nyúltagyamban, hogy mintha már próbáltam volna, de félretettem az aggályaimat. Bepróbáltam a lukba, bement, a DIN-méret ötven éve DIN-méret. Ahogy bent volt, bepróbáltam alá a helyére a hamutartót. Aha, megvan a hiba, ketten nem férnek el, mert az Akai eleje viszont nem DIN-méretű, a Mercedesben meg közvetlenül alatta ott a hamveder. Soha többé nem tudnám kinyitni, soha többé nem lenne szivargyújtóm, legfeljebb úgy, ahogy a Vasfogban most, lógó vezetéken. Broáf. Oké, az Akai sem játszik.
Elővettem egy kazettás, de már modern Pioneert, amit szintén tizenéve őrizgettem. MInden vezetéket átalakítottam, blankolás, saruk, zsugorcső, ami kell, tököltem vele. Na, annak meg olyan kontakthibás volt a hangerő és a balansz gombja, hogy szintén feladtam - nem oxidáció, hanem súlyosabb érintkezési hiba volt az ok, nem akartam még rádiószerelőnek is felcsapni, panelt forrasztgatni, amúgy is túl új volt már minden a kocsiba, feladtam az erdetiségre vonatkozó küzdelmemet.
Turkálás a polcokon, megtaláltam a feleségem autójából pár hónapja kiszerelt JVC cédés rádiót. A Kati azért kért másikat, mert ez nem játszik le mp3-at, csak normál cédét, de nekem jó lesz az úriasszony levetett ruhája, van mp3 transzmitterem. Megint újabb saruk, rádásul kiszedéskor az előlap mögötti panel hitvány rögzítőfülei is letörtek, ezért ragaszgatni is kellett, de végül bekerül, mindent összekötöttem, szól elöl-hátul. Több mint három és fél éve megvan a Foltos, most először lehet feltekerni benne a zenét - másik autó lett. Ha pedig zavarja a szemem a modern rádió (mert nagyon zavarja), belepillantok a tükörbe, ahonnan a gallytörőrácsos Pioneerok megnyugtatóan vetítik a korrekt retrót. Elnézést a mosott fotókért, már elég sötét volt, amikor lőttem őket.
Talán érzik, ahogy közeleg a Vasfog (céges Volvo) eladása, úgy veszem mind inkább újra használatba a Foltost. Már csak azért is, mert idén nyáron nagy feladat vár rá, ehhez pedig készülök némi tuninggal is, aminek közelebbi részleteiről csak egy képpel merek szolgálni, a többet babonából még inkább nem mondok róla - maradjunk annyiban, hogy Karesz fontos szerepet játszik majd a módosításokban.
Foltos kalaptartójára viszont már csak egy nagylábú tappancsos rugón ugráló sárga, vigyorgó ufófej kellene, tudják, ami a bólogató kutya-korszak után jött időben, talán a hetvenes évek végén - nem tud valaki olyat? Pénzt is adok érte, természetesen!
