Az előző részek tartalmából:
Elkezdtem Volkswagen Bogarat keresni.
Vettem egy bogarat, örültem neki.
Elkezdtem szerelgetni, kiderült, nagyon élvezetes dolog.
Kasznit cseréltünk rajta, szép sárga lett.
Ebben a részben pedig felpolírozom
A kasztnicsere után bőven akadt tennivaló. Nem mért a sebességmérő, meg amúgy is mást mutatott az óra, mint az eredeti, ezért megbeszéltük Marcival a cserét, hogy ne essünk ki az olajcsere, tankolás és egyéb ritmusokból. A gumicsere után az APV Rt. székháza előtt, az újlipótvárosi lakosság nagy csodálkozására szétkaptuk a bogarakat, és óraegységet cseréltünk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy megálltunk a MOL kút mögött, üresre pakoltuk a csomagtartókat, ki a járdára, és derékig az autókban túrva szitkozódtunk.
Persze semmi se stimmelt, mert Marci órája egy automata váltósból származott, és ezért volt rajta pár foglalat ami összezavart bennünket, pedig előtte becsületesen végigfotóztuk a csatlakozókat. De megoldottuk. Az örökölt elektromos rendszer makacskodott itt-ott, tolatólámpám például azóta sincs. Borzalmasan utáltam a Golf I.-féle kormánykapcsolót, a műanyag indexszel és a „rendes” ablaktörlő kapcsolóval. Ugyanis a bogár ablaktörlő kapcsolója az ergonómia tudományának felfedezése előtt született, és a műszerfal közepén lakik. Eredetileg. De ebben bajuszkapcsolós lett. Ezt sürgősen vissza kell alakítani. De legjobban azt utáltam, hogy melegen nem lehetett beindítani a kasznicsere óra, ami jelentős életminőség romlást hozott.
Mivel a sárga autó eredetileg szellőző nélküli motorháztetővel készült (1200 volt lánykorában), így megrekedt a meleg a motortérben, amitől felmelegedett, vagy akár el is párolgott a karbiban a benzin, ettől nehezen indult. Melegen. Na de a meleg magától nem kerül be a motortérbe, az oda a motortól jön, mégpedig a motor lemezelése és a kasztni közötti résen, amit a motorguminak csúfolt alkatrész tart kívül, ami egy többszörös S-betűt formázó gumiprofil. Természetesen ezt se tettük be a kasznicserekor, elfeledés okán. És a legegyszerűbb a motor kivételével megoldani a problémát.
Részmegoldást találtam ki: veszek egy szellőzős géptetőt, hátha javít valamicskét. Javított valamicskét, és szerencsére narancssárgát sodort elém a sors, Tóth Gabi sufnijának tetejéről, mégpedig az insbrucki téli olimpia napszítta matricájával (1976!!). Ezt tettem fel legelőször. Ez se túl bonyolult, a rugóval lehet épp szenvedni, de egy nagyobbacska fogó megteszi erőkarnak. Az a trükk, hogy egyszerre csak az egyik oldalt kell beakasztani.
Amíg minden apróságot legyőzök, addig is megadom az esélyt a szerethető kisautóvá válásnak: az eredetileg tervezett polírgép teszt részeként megpróbálom felpolírozni a fényezést, hátha. A Festool előadásán nagyon figyeltem, de övig be voltam kakilva, nehogy elrontsak valamit. A csomagtartótető volt a legkézreesőbb demonstrációs felület: nagy, egybefüggő felületek alkotják, meg látványos is, ha jól sikerül. Ott a helyszínen megpróbáltuk, nem volt reménytelen. Szép fényes lett az az oldala, amit a Festool munkatársa csinált. Aztán nekem kellett megpróbálni, a díszléc túloldalán nekiálltam. A hatás nem maradt el. Egyrészt nagyon meghúzza az anyag a gépet, amikor megtapad, másrészt hamar felmelegszik a lemez, olyankor abba kell hagyni. Itt egy kép, ilyen lett elsőre.
Elhatároztam, hogy az egész autót megcsinálom, mégpedig azzal az anyaggal, és azzal a géppel, mert ez a viaszos cucc nagyon látványos eredményt hozott. Bevásároltam a szükséges dolgokat: díszlécpatentek, lámpagumik az indexek alá, lámpagumik a hátsó lámpák alá. Lökhárítógumik és a motortértető gumikédere és az ütközője. Mivel az új motorháztető már fent volt, így minden készen állt a művelethez.
Először is a díszléceket pattogtattam le, és szépen eltettem őket, nehogy a mostani ökörhugyozásnál is jobban meggörbüljenek. Aztán a kiszedtem a patentokat a közepükön lévő kis pöcök kiütésével. Végül a lökhárítókat szereltem le, ami pár csavar mindössze. A lámpák kicsit több bajt okoztak, mivel ott van elektromosság, a testelés így is csak esetleges volt. Mindent lefotóztam, mi, hová volt bedugva, melyik kábel hogyan görbült, de még így is lett csinálni valója Prokeenak másnap. A két hátsó lámpa és az index leszerelése után az ablaktörlők és az antenna maradtak hátra. Sima ügy.
Szerencsére a garázs előtt szinte egész nap árnyék van, csak kora délutántól süt oda kicsit a nap, szóval kívül tudtam kezdeni. Ez azért fontos, hogy a napfény ne melegítse fel a kasztnit. Így, üresen jól lemostam a kocsit, még előző este. Reggel egyből nekiláttam. Gyorsabban ment, mint gondoltam, elemről elemre haladtam, pontosan betartva a tanultakat: erősen fogni, ne rántsa meg, spórolni az anyaggal, ha felmelegszik a lemez, abbahagyni. Ha foltos, csíkos, fátyolos, szilikoneltávolítóval tisztítani, majd mindent megismételni. A lakók meg-megálltak mellettem, és kérdezgettek, hogy hű de szép, meg milyen jó lesz, nem mondom, ránézésre elég csinos lett. Délre végeztem az autó teljes jobb oldalával. Leizzadtam, minden bajom volt.
A tetejét még elkezdtem odakint, de nagyon melegedett az idő, hamar száradt a políranyag. Betettem a kocsit hűlni a garázsba, amíg ettem pár falatot. A második etap, délután már könnyebb volt. A tetővel ugyan megszenvedtem, magas is, púpos is, nagy is, és az esőcsatornák mellett elég nehéz volt dolgozni a szivaccsal, jól meg is tépáztam. Egy ikeás kis sámli sokat segített, így nem kellett a vállvonal fölé emelt géppel dolgozni. Az eredmény viszonylag jó lett, így első próbálkozásnak semmiképp se lett olyan, mintha profi csinálta volna, de valahogy már kinéz legalább, és ami a lényeg, én csináltam.
Késő délután átjött a Motordoktor a lányaival, megnézni, hogy is tettem tönkre az autómat, de körbejárva megállapította, egész jó lesz ez. Addigra már csak a bal eleje volt hátra, ott ő is kipróbálta a cuccot. Gyorsan visszaszórtam a lámpákat, az indexeket, hogy másnap ezzel jöhessek dolgozni, és megörökíthessük azon fényes mezítelenségében. Persze semmi változás, az utcán ez is csak egy a szélső sávban szerencsétlenkedő, negyven lóerős Bogár maradt.
A következő részben az elektromosság gatyába rázásáról, hifiépítésről, motortérgumiról és kerékcsapágyakról lesz szó.
