Tiszta hülye vagyok. Mégis hogyan gondolhattam, hogy egy ilyen cuki tárgy, mint amilyen ez a Nénitől megvett Bogár, majd hibamentes lesz, negyvenpár év használat, két tulaj, két élet, két szín és két év állás után.
Kis híján csődbe vitt a dög. Két napig használtam, majd a tapasztalatokkal irány Göbölyös Zsolt, a Motordoktorunk – gyakorló, többszörös Bogártulajdonos és tuner – garázsa. A tapasztalatokat összeírva kaptam a listát: motorolaj, csavarral leeresztős olajfedél, két hátsó kerékcsapágy, de komplett szett, amiben az olajos féltengely tömítései is benne vannak, egy műszerfalizzó, két ablaktörlőlapát, gyertyakábel szett, gyertyák. Ennyi. Negyvenen kicsit túl volt ez így, na de könyörgöm.
A légszűrő olajos, csak pucolni kell. Olajszűrő nincs (Vigyázz, túlegyszerűsít: van egy teaszűrőre hasonlító a fent említett fedélen a karterben, de ez jobbára csak a széttörött csapágygolyókat fogja fel, mást nemigen), ez konstrukciós kérdés, lehet éppen beépíteni, létezik az olajpumpával egybeépített, meg az olajkört a blokkon kívülre vezetős iskola (nekem majd olajpumpás lesz, ha nagy leszek, ez az olcsóbb). A kerékcsapágy pedig olyan hangos volt, mintha két motor lenne az autóban.
Megvettem a vackokat, és nekiláttunk egy este. Az olajcsere hamar megvolt, végre olajos légszűrőt is pucoltam (ki kell önteni az olajat, kitörölgetni, és újat beletölteni). A gyertyacsere se ördöngösség, ha az ember tudja, milyen sorrendben kell betámasztani a gyertyakulcsokat a krovaszárakkal, kanyarokkal, további kulcsokkal. Kipróbáltuk, de sajnos még mindig háromhengerezett közepes terhelésen.
Este lett, a klubon folytattuk máskor: Tibor karburátort és gyertyakábeleket cserél. De ezt nem úgy kell érteni, hogy zsebre dugott kézzel a Mester körül flangálva hülyeségeket kérdezek, hanem, hogy feltűrt mackófelsőben, derékig a motortérben, szitkozódva próbálom eltalálni a lényegi pontokat. Sikerült, a kábel már önmagában okozhatta a rakoncátlankodást, de inkább a rápróbáltunk egy másik karbit is, amit kölcsönbe kaptam: Solex Pict 3 H30-31. Az új Brosol, ami rajta volt, túl szép, legalább el tudom adni, mert a koncepció az, hogy... na jó, hagyjuk.
Így 90 helyett 124-lett a végsebessége, ami egy egészséges 1,3-as szint, de ezzel még nem vagyunk kész. Viszont a kerékcsapágyakat is kicseréltük, itt már több segítséget kaptam. Először a baloldalit, és mivel dobfékes, és olajos féltengelyes, ezért meglehetősen sok alkatrészt kellett megmozgatni. Okosan számítottunk rá, hogy nem lesz minden elsőre frankó, de a korábban megsütött fékbetéteket kivéve az lett. Már dobféket is tudok szétszedni, valamint összerakni, ahogyan csapágyat lehúzni is megtanultam. Nagy büszkeség ez nekem, mindenkinek szoktam mesélni, aki nem érti, miért ennyire menő ez a dolog, hogy mikor ők huszonévesen ilyesmikkel szarakodtak a parkolóban a haverokkal, vagy otthon a garázsban, én épp bottal jártam kórházról kórházra a Bechterew és négy porckorongsérv miatt. Nem dugókulcs készlet volt a jelem az oviban, na. A betegség mostanra nagyjából kiégett, kevés fájdalmat okoz, de van pár dolog amit nem lehet, például megfázni, emelni, ilyeneket.
Megtetszett ez a karburátor, vettem is egy sajátot, úgyis csak átmenetileg kell, otthon újítottam fel. Membránokat cseréltem, tűszelepet, fúvókákat, meg elpucoltam rendesen, ahogy kell. Igenám, de az enyémen AR motorra való, dupla előmelegítős szívócső van, arra meg ez nem megy fel, mert más a torok átmérője. Létezik egy szűkítő, de az pont fordított dolgoz csinál, a nagyobb szívócsőre lehet vele a kisebb karbit feltenni. Most cserélhetünk szívócsövet is, ami, mivel duplaszívós és dupla előmelegítős, nem fér ki a motortérből, csak a motor kivétele esetén. Püffneki. Most van két Solex karbim, amit nem tudok használni: egy új és egy csontra felújított.
Szóval a csapágy lehalkulásával hallhatóvá lett a másik oldal, ennek a cseréje nem ment annyira jól. Elsőre csöpögött belőle az olaj, újból szétszedtük, másik tömítéssel össze. Akkor jó lett.
És most ugorjunk egy kicsit, hogy kifújjuk magunkat a Lila Bogár műszaki állapota feletti aggódásban. Emlékeznek a sárga kocsira, amit a múltkor nem vettem meg? Képzeljék, egy közeli ismerősöm hobbiautót keresett olcsón. Ajánlottam neki, ismertetve az összes aggályomat, és hogy miért nem ezt a döntést hoztam akkor. Neki így is megfelelt, sőt. Bölcsész. Megvette, de szeretné, ha olcsóbban kijöhetne, ezért megállapodtunk egy eszement, nagy ökörségben. Nagyjából semmi értelme a tervünknek, de legalább nagyon kockázatos és drága. Hat ember szervezi rá a hosszú hétvégéjét. Az ellendrukker tábor a fejét ingatja, és fogadásokat kötnek, hogy elveszünk mind. Úgyhogy erre a bekezdésre a hosszú hétvége után keservesen röhögve fogunk visszaemlékezni, vagy, mert sikerült, vagy mert tönkretettük mindkét kocsit. Én szóltam. Az a terv, hogy.. PÍ PÍ PÍ PÍ. (és kérem, aki tudja, ne árulja el a kommentablakban sem)
Szóval Marci megvette sárga kocsit, amivel másnap lerobbant egy kuplung probléma miatt. Tudtuk, hogy ez lesz, csak azt nem, hogy mikor. Délutáni csúcsforgalom, Jászai Mari tér, el tudják képzelni. El kell vontatni, és mivel bajtársak lettünk, azonnal felajánlottam a segítségemet. Szépen felmentem a parkolóházba, és ez a kép fogadott:
Ha nem sikerül a tervünk, nem lesz következő bogaras rész.
