Tegnap este, amikor megérkeztünk a szállásra, érdekes helyzet előtt álltunk. Én még az Insigniát parkoltam le a garázsban, amikor a recepción feszültség kezdett kialakulni. Nem nagy, nem is kicsi, inkább törpefeszültség.

Összesen négy szobában kellett elhelyezni ötünket, ebből egy kétágyas, három pedig egyágyas volt. Ez önmagában ideálisnak mondható - Csikósék ketten egy szobában, a három másik díszmadár meg külön-külön. Ideális leosztás. Csakhogy. A három egyszobásból kettőnek nincs ablaka. Bende hátulról támadott: amikor én is csatlakoztam a társasághoz, kedves mosollyal az arcán kérdezte, mennyire számít nekem a panoráma. Éreztem én, hogy valami turpisság lesz itten, ha Tibby kedvesen mosolyog, az jót nem jelenthet. De rajtam nem foghat ki, mondtam, nekem tök mindegy, éjjel aludni fogok, nem az ablakon át a várost szemlélni.

Picit elkedvetlenedett, hogy nem tud fondorlattal lecsapni az ablakos szobára, de azért örült is, hiszen javultak az esélyei. Már csak Karesz gördíthetett volna akadályt Bende és a kilátással rendelkező szoba közé. Dönteni kellett. Ilyenkor a legkorrektebb megoldás, ha sorsot húznak. Kati kezébe vette a két kulcsot (ami ugye egy plasztik kártya, de ez most mindegy is), onnan kellett választaniuk. Naná, hogy a  Bendéé lett az ablakos lakosztály.

Mindenki elfoglalta a saját szobáját. Amikor beléptem, kicsit meglepődtem. Igen kicsi szoba (sokan csak egyszerűen luknak mondanák), a bejárattal szemben padlóig érő függöny. Hoppá, mégis enyém lett az ablakos, Tibbyt meg lehet repülősóval élesztgetni? De nem, cselesek ezek a stockholmi szállodaipari szakemberek: hogy ne legyen túl nagy klausztrofóbiája a kedves ügyfélnek, a tömör fal elé egy sötétítő függönyt tettek, ezzel keltve az illúzióját annak, hogy mégis csak van ott egy ablak. Tökkkéletesen működik. Vacsora után meg akkorát aludtam befalazott lakomban, hogy még.

Reggeli után meg összecuccoltunk, Tibbyvel megindultunk az Insigniával, de még a garázsból sem tudtunk kihajtani, mert ordítva kellet megálljt parancsolnom az ügyvezetőnek. Azt a botrányosan szakadt, rozsdás Chevy Vant, ami a gigantikus mélygarázs közepén állt, muszáj volt megörökítenem. Szerintem poszterre kívánkozik.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész

(X) akiknek köszönhetjük: