Egy apró manufaktúra Olaszországban, ahol évente néhány tucat autót gyártanak igazi megszállottak. A tulajdonos egy argentin, aki valószínűleg már régóta keresi az elgurult gyógyszert. Legalábbis erre következtethetünk, ha megnézzük az elmúlt évek termését. 400 lóerő alatti géphez nem adják a nevüket.

Évről évre kihoznak valami újdonságot, ami földi halandók számára értelmezhetetlen. Mind a menetteljesítmény, mind az ár tekintetében. Az aktuális Zonda R-t kb. 370 millió forintért vesztegetik. Árfolyamtól függően. Plusz regadó, bár az arányában már nem dob nagyot.

Hatsebességes szekvenciális váltón keresztül jut az AMG V12-es 740 lóereje a hátsó kerekekhez, 2,7 alatt van százon, 350 a vége. Őszintén, ki tudja ezt elképzelni? És hol lehet kihasználni? Kíváncsi lennék, kinek a garázsában lapulnak ezek a versenygépek, amiket utcán használni értelmetlen volna? És mi az a dolog (egy!), ami éppen 370 millió forintba (illetve ennek megfelelő euróba/dollárba stb.) kerül és legalább ennyire kifejezi ugyanazt - a táplálékláncban elfoglalt - helyet, amit egy Zonda R?

Szeretjük női olvasóinkat, főleg, ha olyan elvetemültek, hogy téli, oroszországi ralikat látogatnak unaloműzésből. Kulcsár Gabi a Baja Russia - Northern Foresten járt. Úgy tűnik, az igazi őrültek oda járnak: hol másutt láthatnánk péppé tuningolt Volgát rajtszámmal a hóban keresztbecsúszni?

Nézzék végig a galériát, orosz csajok, elmebeteg gépek és vodka is van benne. Nazdarovje!

 
Oké, még nem, de mindjárt. Konkrétan 2000. július 14-én, péntek délután 14.49-kor jelent meg első cikkünk, nem hivatalosan, de precízen tehát akkor, mármint 2010. július 14-én leszünk tízévesek. Az évfordulót mindenképpen szerettük volna megünnepelni. Gondolkoztunk sok mindenen, próbálkoztunk szervezőkkel, de sehogy sem tudtunk érvényt szerezni néhány alapelvünknek. Például hogy nincsenek csöcsök, részeg idióták és üvöltő zene; ilyen sarokpontokat fogalmaztunk meg. Tehát olyan legyen a rendezvény, ahol családostul, a halláskárosodás veszélye nélkül meg lehet jelenni, és eltölteni néhány kellemes órát.

Az, hogy magánemberként melyikünk hogyan viszonyul a csöcsös csajokhoz, természetesen más kérdés, a lényeg, hogy a Totalcar tízéves születésnapján senkit sem érhet olyan incidens, hogy váratlanul két paplanszájú prostituált kezdi dörgölni a szélvédőjét káddugó-mellbimbókkal, miközben kétszáz decibellel buffog a Brooklyn Bounce. Nagy örömünkre viszont Noszvai András, az Oldtimer Expo szervezője felajánlott nekünk egy kiállítási területet, meg egy egész napot az ünneplésre, és a magamutogatásra. Az Oldtimer Expo Totalcar napja április 16-án lesz, de természetesen egész hétvégén ki leszünk állítva, és váltott műszakban tartunk majd író-olvasó, tördelő-olvasó, adatbázisgondozó-olvasó és Angéla-olvasó találkozókat.

A Totalcar stand fő attrakciója természetesen a Domsjőből származó Csikós-Ponton lesz, de az csak a plusz egy. A Totalcar tíz évének emlékére szeretnénk kiállítani tíz szép youngtimert, vagyis nagyjából 20 és 30 év közötti autókat. Úgyhogy ezúton keressük azokat a tulajdonosokat, akik ráérnek áprilisban, és van egy szép youngtimerük, mondjuk egy gyári állapotú Opel Calibra, első szériás Mazda MX-5-ös, AE86-os Corolla, Golf II GTI, Saab 900 Turbo, egy jó SEC, Alfa GTV, Citroen BX vagy R5 Turbo, esetleg első szériás Range Rover, ilyesmik. És ugyanezt kérjük motorban, hiszen a Totalbike is a mi gyermekünk.

Mindegy: ami szép, azt visszük. A határidő április 5.

A baj természetesen nem jár egyedül: nem egyszerűen csak jelentkezési lapot kell kitölteni, de rendes fotókat is kérünk, Papp Tibi alább specifikálja, hogyan is nézzenek ki a képek. Ha elkészült a négy kép, az Indafotóra töltsék fel egy külön albumba, és így tageljék fel: 10_eves_totalcar, erre a linkre kattintva ez automatikusan megtörténik. Fontos, hogy a fotó leírás rovatot is töltsék ki. Erre azért van szükség, hogy a befutókhoz idejében tudjunk információs táblát gyártani. Azon pedig (illetve a kép leírásában) olyasmik legyenek, mint:

Pontos típusnév
Évjárat
Teljesítmény
Végsebesség
Saját tömeg
Modellciklus (gyártási időszak eleje-vége)
Gyártott darabszám
Az esetleges platformtársak és a konkurens modellek

Esetleg egy külön kis prózai mű az autóról, ha valakiben van ilyen 1-2 ezer karakteres késztetés.

Küldeni csak a linket kell, mégpedig ide, a kommentablakba (a jövő héttől a főoldal Indafotó-lepedőjében is bárki megnézheti a nevezett autókat) .
Köszönjük! Találkozunk a Vasúttörténeti Parkban.

Hogyan fényképezd le az autódat a Totalcarnak?

Roppant egyszerű képeket kérünk, de ha ez sem megy, kérj meg valakit.

Kezdjük az alapoknál! A fényképezéshez ideális időszak: a nappal. Bár csábító lehetőségnek tűnik a vaku használata este, ezzel diszkvalifikálod magad a versenyből, mert nem fog látszani semmi az egészből, maximum egy világító rendszám. Úgyhogy, már a fotózás elején kapcsold ki a vakut, és nem lesz vele több gondod.
Még egy apróság. az autó legyen tiszta, amikor fényképezed, nehogy trágyadombnak nézzük. A trágyadombokat ugyanis eleve kizártuk a versenyből.

Az első feladat
Az autó jobb elejének lefényképezése, 45 fokos szögből. Valahogy így:

Mit teendőd? Keress egy placcot, ahol ne  zavar senki. Ha süt a nap, úgy állítsd le az autót, hogy a nap valahol a hátad mögött legyen. Az autón ne legyenek árnyékok. Sétálj el az autótól annyira, hogy a fényképezőgéppel rá kelljen zoomolni, ennyi testmozgás kell. És nem lesz rajta az árnyékod az autón. Guggolj le, hogy viszonylag alacsony nézőpontból készüljön el a kép! Nyomd meg a gombot.

Nézd meg a fotót! Nem túl kicsi az autó a képen? Ha igen túl, messze mentél, vagy nem zoomoltál rá eléggé. Csináld újra!  Rajta van az autó minden porcikája? Nem lóg ki az orra, fara belőle? Mert ha igen, töröld a francba, és újra. Ha már kezd arra hasonlítani, amit itt látsz, nem sötét, nem túl világos, nincs elmosódva – akkor kész vagy.

Második feladat
Az autó bal hátuljának lefényképezése, 45 fokos szögből. Valahogy így:

Igazából ez ugyanúgy készül, csak az autóval meg kell fordulni, vagyis amerre eddig az eleje nézett, oda most a feneke kerül. Csábítónak tűnhet egyszerűen az autót megkerülve csinálni ezt a fotót, de bukta: ha eddig jó volt a fény, a másik oldalon totálisan szembe kapod. És rosz lesz a kép. Tessék csak forogni egy kicsit.

Harmadik feladat
Motortér fotózása.

Mindenek előtt, célszerű felnyitni a motortérfedelet. Ha alacsony, amikor kitámasztod, kérj meg valakit, hogy tartsa oldalról. Gázrugósok előnyben.
Ami a fényt illeti, választhatsz: vagy süssön be a nap teljesen a motortérbe, vagy legyen árnyékban az egész motortér. Ha félig ilyen, félig olyan, az úgyis rossz lesz. Ilyenkor kicsit a nap irányába fordulhatsz az autó orrával, vagy egyszerűen elvonulhatsz egy épület árnyékába. Célozz, és lőj! Ezt akár vakuval is próbálhatod, meg anélkül is – amelyik jobb lett, azt küldd el.

Negyedik, egyben utolsó feladat
Az utastér lefotózása

Akkor jársz a legjobban, ha egy épület árnyékába vonulsz az autóval. Nyisd ki az ajtót, mert úgy egyszerűbb lesz. Célozd be úgy a kocsi belsejét, hogy látszódjon a műszerfal, meg valami az ülésekből is. Nyomd meg a gombot. Ezt a fényképet is megpróbálhatod vakuval, és anélkül is, majd a számítógép képernyőjén eldöntöd, hogy melyik a jobb. Érdemes a fényképező derítő vaku/fill flash funkcióját bekapcsolni, ha tud ilyesmi, akkor nem villan túl nagyot és nem fog minden csillogni. Ja, és még egy, az elhasznált pzs-k, kotonok, sárkupacok nem mutatnak jól az ilyen fotón, legalább a fényképezés erejéig távolítsd el ezeket.

Ugye, nem is bonyolult? Ha majd el akarsz adni egy használt autót, hasznosak lesznek ezek az ismeretek. Sok sikert.

Egy hétig voltunk távol, minden megtörtént velünk. De az öreg Mercedest elhoztuk a sarkkör alól, és már tett önerőből egy kört Kareszéknál, az utcában. Utólag már el se hisszük az egészet.

Vélemények az azonos című írásunkról.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész, 40.rész, 41.rész, 42.rész, 43.rész, 44.rész, 45.rész, 46.rész, 47.rész, 48.rész, 49.rész, 50.rész, 51.rész, 52.rész, 53.rész, 54.rész, 55.rész, 56.rész, 57.rész, 58.rész, 59.rész, 60.rész, 61.rész, 62.rész, 63.rész, 64.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Sokan tudják rólam, hogy nem szeretem a terepjárókat. Feleslegesen nagy, környezetszennyező, energiapazarló, kihasznál(hat)atlan vasak, amelyeknek a volánja mögött még a legszelídebb buddhista szerezetes is előbb-utóbb olyanokat mond, hogy "ha nem megy odébb, letolom", meg "elég kicsit ráhúzni a kormányt, máris helyet ad", meg "én egy szelíd ember vagyok, tényleg, én aztán sose bántok senkit, de néha azért nekem is elegem lesz a hülyékből, látod, olyankor jó egy ilyen nagy vasban ülni".

Szóval úgy tekintek ezekre, mint eszközökre, amelyek az amúgy is eltúlzott közúti agresszió további fokozására szolgálnak. De ha egy ilyen vezetője tényleg nem csinál semmit, és tényleg olyan álmatag, tespedős tök, mint a Winkler (akihez fogható, nyugodt  vérmérsékletű, defenzív terepjáróst nem ismerek még egyet), akkor is, csupán a puszta jelenlétével zavart okoz a térben, akkora. És a legnagyobb jóindulat mellett is elég figyelmetlennek lennie, leejtenie a muffin morzsáit az ölébe, nagyobbat tüsszentenie az átlagosnál, és figyelmetlenségből máris agyonlapított egy fél kerületnyi, varrószakkörre igyekvő marutis nénit.

És még csak a tipikus terepjárókról beszéltem, azokról nem, amelyeket terepjárásra is használnak. Pedig ezekről még rosszabb a véleményem. Európa felületét úgyis túl nagy felületen borítja be a civilizáció, házak, betonplaccok, autósztrádák, aszfaltozott utak mindenütt, azt a nagyon kevés, épen maradt zöld területet tovább pusztítani bűn. Mert még annak a nagyon kevés terepjárósnak, aki terepre megy az ilyennel, is csak egészen kicsi töredéke használ igazi szükségből ilyen autót. A sportkocsi is fölösleges persze, meg a hobbiautó is, de az legalább csak kipufog, nem bontja szét a környezetet. Vagy a fene tudja, mindegy is, bármilyen autós hobbit jobban támogatok, mint az alkoholizmust, a feleségverést, a szerencsejátékot.

Beállítom pontosan: terepjáró nekem nem kéne, elvben sem, etikailag sem, vágyilag meg pláne nem. Még egy Mercedes-terepjáró sem. A régi ML egy rossz Tata-pickup volt kellemes légkondival, pocsék rugózással, sok nyekergéssel, csapnivaló megoldásokkal, az új a fent említett "felesleges" szegmensbe esik, formája miatt a G-osztály csak nagyáruházak hűtőgép-raktárában mutat otthonosan a papírládák között, a giga-GL a társadalomellenes kategória, a GLK pedig igazából egy kedves kicskocsi, nem terepjáró, mondjuk azt harapnám.

De Krepsz Zoli barátom végre átküldte azt a terepjárót, ami igazán nekem való, a kisautós buzinak. Ha nem ismernék fel, ez egy G-osztály. De nem az a fajta, ami hűtőgép-dobozok közé való. Ez áramvonalas. Szép. Lendületes. A színe sem az az unalmas akármi, hanem metál-rózsaszín. Ilyen szuper dolgokat csak Amerikában csinálnak. Meg a ruszkiknál. Meg Kínában, ráadásul ott nagy szériában, milliószámra. Egy pápaszemes E-orr, fantasztikus minőségű lakatosmunkával rágraftolva az osztrák kockabódéra. Szelíd, nem fenyeget, ezzel terepre aztán senki nem megy majd.

Még most is hányok.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész, 40.rész, 41.rész, 42.rész, 43.rész, 44.rész, 45.rész, 46.rész, 47.rész, 48.rész, 49.rész, 50.rész, 51.rész, 52.rész, 53.rész, 54.rész, 55.rész, 56.rész, 57.rész, 58.rész, 59.rész, 60.rész, 61.rész, 62.rész, 63.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Mint azt talán tudják, ma reggel, Csikósék eseteiből okulva és tapasztalataikat felhasználva, egy újabb különítmény vágott neki a Mercedes-vásárlásnak. Küzdelmes útjukat figyelemmel kísérjük, sőt, egy interjú erejéig el is értük őket. 

Karesz rég volt ennyire lelkes. Tegnap reggel megjött a vezérműlánc a motorhoz, azonnal befűzte, átforgatta kétszer önindítóval, volt rögtön olajnyomás - ezt már az előző posztban megírtam.

Egész délelőtt és kora délután az olajteknőt rángatta le a motorról, vizsgálta a belső alkatrészeket, göngyölítette fel a problémákat. Délután hívott.

"Te Csik, ez döbbenetes, ez a motor. Leengedtem az olajat, átszűrtem többször, de semmi spén nem volt benne, még csak por sem. Egyszerűen eltűnt, amit bedarált. Aztán kiturkáltam belőle az olajszűrőt, szétszedtem az egészet, ott volt benne az összes spén, de dugig. Minden ott landolt, egy porszem nem ment tovább az olajszivattyú felé, ami emiatt, persze, tökéletes. Mindent végignéztem, aztán összeraktam, küldtem videót a beindításról, csak tetű ez a net, pedig 11 megára csökkentettem a videót. Majd meglátod, mindjárt megkapod" - Karesz ömlengett tovább.

"Képzeld, a gyújtáselosztónak nem csak az állítócsavarja nem volt meghúzva, tudod, amit még Svédországban meghúztam én, útközben, hanem a rögzítőcsavarja sem. Ide-oda tángálódott az egész, kellett is rá egy új elosztófedél, mert ahogy a bele mozgott, elköszörülte ott belül. És a tűszelepnek semmi baja, szétszedtem a karburátort, abban öregem minden új, de tényleg minden. Hanem egyszerűen nem voltak csavarok a fedelében, csak a légszűrőház szorította a helyére valamennyire. Azért is tüsszögött, meg volt olyan benzinszag néha, mert olyankor kilotyogott a benzin. Fel sem fogom, hogyan lehetett egyáltalán beindítani ezt a motort. És emlékszel, gyönyörűen ment százat, még többet is vitt volna. Hihhhhetetlen, mondom én" - ezek szerint jó a motor.

"Figyelj, a videón még nincs beállítva a gyújtás, csak úgy megy, ahogy összeraktam, azon még tüsszög. Háromszor fogok most olajat cserélni az új olajszűrővel, aztán a végleges olajhoz beteszek egy másik szűrőt. Közben most beállítottam mindent, el nem tudod képzelni, hogy megy. Ráteszed a vizespoharat, és ottmarad, alig rezeg benne a víz. És issszonyatosan szép a hangja, tényleg, a Bende itt recskázna mellette, egész biztosan" - közben hallok valamit a mobilban gurgulázni, Dezsőke szól apához.

Még nem hozom fel, megvárom, amíg vagy a Torjay Laci itthonról, vagy a Littner Zsolti Németországból be nem szerzi hozzá a motortartó bakokat, mert azokat most kell kicserélni. Műszakilag egyre jobbnak tűnik a Dezső. Alul makulátlan, egy szem rozsda nincs, még a gyanúja sem, a fékrendszer teljesen fel lett újítva, ez látszik, a turbóhűtéses dobok úgy tűnik, vadonatújak, a futóműben szintén minden fel lett újítva. Igazából kéne még bele egy önindító bendix, mert az néha megszalad, és azzal együtt már tényleg  pöpec lenne műszakilag. Már bizsereg a tenyerem, de az egyebek miatt soká lesz, mire autó válik belőle. Mindegy, egy óriási kő most azért leesett a szívemről.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész, 40.rész, 41.rész, 42.rész, 43.rész, 44.rész, 45.rész, 46.rész, 47.rész, 48.rész, 49.rész, 50.rész, 51.rész, 52.rész, 53.rész, 54.rész, 55.rész, 56.rész, 57.rész, 58.rész, 59.rész, 60.rész, 61.rész, 62.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Istenem, hány lóerő kell ahhoz, hogy az ember jól érezze magát egy autóban. Háromszáz? Vagy még az is kevés? Asszem, kihaltak a jó GTI-k.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Karesz az imént küldött néhány fotót a kocsiban volt és van láncokról. Nem kevéssel volt hosszabb a kelleténél.

Ha pedig lennének kétkedők (akiket úgyse lehet kikerülni, tehát lesznek), itt a fölső vége a láncnak bizonyítandó, hogy fent egy vonalban volt a fotózáskor a két lánc. Ezek centiméterek, tényleg csoda, hogy ment a motor.

Különben Karesz azóta fordított önindítóval gyújtás nélkül kettőt a motoron, az új olajnyomáshatároló patronnal a nyomás máris az egekben van. Most épp megy lefele az aknába, kapja le az olajteknőt, baromira izgulok, ha esett kár, hát az itt történt.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész, 40.rész, 41.rész, 42.rész, 43.rész, 44.rész, 45.rész, 46.rész, 47.rész, 48.rész, 49.rész, 50.rész, 51.rész, 52.rész, 53.rész, 54.rész, 55.rész, 56.rész, 57.rész, 58.rész, 59.rész, 60.rész, 61.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Karesz persze nem bírt magával, szokás szerint mire kettőt pislogtunk, könyékig belenyúlt a motorba. Reggel már jött az esemes: megvan a hiba igazi oka.

Kicsit sok mostanában a svéd téma, de nem tehetünk róla, ha egyszer a svédek nagyszerű témákat biztosítanak. Múlt héten pontonoztunk, most jöjjön egy kis V8.

A SoundRacer működő prototípusa a tavaly januári CES szórakoztató elektronikai kiállításon mutatkozott be Las Vegasban. Korszakalkotó ökörség lévén nyilván nagy sikerrel.

A lényeg: a szivargyújtóba helyezett szerkezet a generátor apró feszültségingadozásai alapján figyeli a motor fordulatszámát, és a saját FM-adójára hangolt hifi segítségével az autó belterében egész élvezhető V8-as hangot csinál. Rotyog, hörög – nem követi hitelesen a váltásokat, a motorfék se pont olyan, mint egy régi, hosszú löketű amerikai V8-asban, de az eredeti kétliteres dízelhangnál mégiscsak szórakoztatóbb. És persze nem zavarjuk a környéken szundikálókat sem.

Láttam én már ilyet, tavaly októberben, amikor a BMW meghívott az Innovation Day-re. Kedvencem már akkor is a hangutánzó Mini volt, ami négyféle hangot tudott gombnyomásra. Mivel nem nagyon járok las vegasi kiállításokra, eszembe sem jutott, hogy ezt esetleg valaki már feltalálta valaki, úgyhogy nem is firtattam az ötletgazda kilétét. Hogy aztán ki találta fel a készüléket, lehet, hogy sose fogjuk megtudni, a lényeg viszont, hogy a rotyogós V8 élvezete sokkal demokratikusabb, mint gondoltuk.

A SoungRacer ráadásul két változatban, V8 és V10-es hanggal is kapható. Már amikor kapható. A svéd gyártó honlapja szerint ugyanis a hatalmas érdeklődés következtében világszerte kifogyott a viszonteladóknál, akik márciusban reménykedhetnek a következő szállítmányban.

Szlovákiában 22 euró, érdekes módon a V10-es is ennyibe kerül. Lehet, hogy kérünk is egy tesztpéldányt a svédektől, és beüzemeljük a Cougarban. Vagy Prokee fejleszt rá Trabanthangot.