Az ember egy ilyen rendezvénytől nem vár értelmes dolgokat – a Tuning Show-t nem azért szeretjük. Hanem az olyasmikért, mint ez itt. A TDB “turbo diesel lefújó szelep” magyar találmány és gyártmány, és tökéletesen, valamint megejtően naprakészen illik abba a trendbe, amit a Mini Sounddsesign-ja és a szivargyújtóba dugható V8-hang emulátor kezdett. Az ötletes készülék segítségével a gazdaságos, de unalmas dízelek gazdái is adrenalinhoz juthatnak a nehéz napokon.

Sssssh! Ssssssh!

Az égvilágon semmi értelme nincs, hiszen dízel autóban nincs pillangószelep és torlódó levegő, ez is csak elektromos úton tüsszög. Két villanydrót jön csak ki belőle, de kit érdekel?! Létezett már korábban hasonló, de az igazi benzines lefújószelepet alkalmazott a fékvákuum segítségével, lényegesen drágábban.

35 ezer forint a kiskereskedelmi ára – ha nem biztosítottam volna be magamat csábítás ellen kizárólag benzines járművekkel, erős lenne a kísértés.

Rettenetes hosszúságú sor kígyózik a Tuning Show bejáratánál, az érdeklődésre tehát nem lehet panasz. Nekem pedig nem lehet panaszom a szép autókra: az A pavilon bejáratánál kedvencem, a Cult Hungarian standja is több új szépséget mutat be, de pavilon-szerte örvendetesen megszaporodtak a cultos klasszikusok. Ha pedig az embernek tetszik valami, hajlamos rögtön trendet látni bele: néhány év múlva már csak mutatóban lesz néhány azokból az okádékokból, amik eleinte a Tuning Show derékhadát alkották. A gyöngyházmoha-metál, sirályszárnyas, oda-vissza bőrözött Astrák és bűntársaik.

A Cult Hungariannél egyelőre nagy titok, mi lesz a Cseke Team félkész, rugó és minden más nélküli I-es Golfjából, de Cseke Zoliék hoztak egy rakás modernebb autót is. Van egy szép II-es Golf igényesen airbrusholt, bár elég kislányos felnivel.

Hatvanból jött a műrozsdás fényezésű Golf, itt van az autó, ami annak idején visszaadta az új generációba vetett hitem, Szatyi zöld I-es Golfja, de a fénypnt most Maresz street legál Bogara, amit nem savval vagy sós vízzel rozsdásítottak ilyen szép egyenletesre, megtette a sima víz.

És persze tetőcsomagtartó, kofferek, hátul síécek, belül retrókutya, az odalablakból pedig a rat-stílusra utalva ikeás patkányok. Igazi kultúrmisszió.

Megtaláltam az egyik standon a legstílusosabb elvihető ajándéktárgyat is. El kellett hoznom, annyira szép. Imbuszcsavaros keret, kipattintható zárfedél - két dimenzióban rányomtatva. Öntapadós.

A feladványhoz tartozó autó képeiért kattintson, és galéria nyílik!

Mivel én nem tudom majd felragasztani, mert nagyobb a tankfedelemnél, felajánlom annak, aki kitalálja, milyen autóból építették az Aranyszínű Szörnyet. Hihetetlen munka, nem is vesztegetnék rá szavakat. Csodálják meg a galériában.

Ellepték a szerelők a matt fekete Golfot, amit ugye a belépőjeggyel lehet megnyerni. Kiderült az is, hogy milyen színű lesz. Kékes-zöldes, színváltós, pedig próbáltam meggyőzni az építőt, hogy hagyják matt feketén, szebb az. Éjjel viszik a kamrába, ott megkapja a nyolcvanhat réteget és a centi vastag lakkot, hogy holnap már teljes harci díszben fejezzék be a pimpelést.

Az overallosok éppen a futóművet hajigálják a 2004-es ötös Golf alá, állítható magasságú szettet kap, 19-es felniket és 225/35-ös gumikat. Nem követték el azt az amatőr hibát, hogy az úthengerkerekek mögött meghagyják a gyári tenyérnyi tárcsákat, hanem 330 mm átmérőjű D2 készletet tesznek fel, 8 dugattyús nyergekkel. Azért ez inkább optikai célokat szolgál, hiszen a gyári 1,6-os FSI motorra mindössze egy sportkipufogót akasztanak, marad a gyári 113 LE.

Belül teli bőrt kap a nyereményautó, egész ízléses világos bézs üléskárpitot lyuggat a varrógéppel a mester. Zene nélkül persze mit sem ér az egész, 1800 wattos zenei teljesítményű mélynyomó lobogtatja majd a gatyaszárat.

Közben kezdek aggódni, hogy a félmeztelen lányok megperzselik egymást azzal a sok tűzzel a színpadon, de úgy tűnik, értik a dolgukat.

Ébredezik a tuningshow, buffog a basszus, szivárognak befelé a lányok. Erősen reggeli még a hangulat, bár az igazi freakek már 9 előtt sorban álltak, várva a bebocsátást.

A kiállítók még az utolsó simításokkal foglalatoskodnak, törölgetik a krómfelniket. A megnyerhető matt fekete Golf alá már tolják be az emelőt a szerelők - van még mit tenni, darabokban a verda. A kárpitos olajozza a varrógépet, az ülések szivacsra vetkőztetve várják az új bevonatot.

Ha már a vetkőztetésnél tartunk, a lányok is készülődnek az egész napos bevetésre, igazítják a nyuszifüleket.

Mindenki megtalálhatja itt a neki valót, a kőprofin rozsdásított motorháztetőtől a küszöbneonig, bár inkább utóbbi van túlsúlyban. A gumifüstre még várni kell egy kicsit, délután kezdődnek a driftprogramok.

Na ez nagyon-nagyon nehéz döntés volt. Nem a márka, hiszen evidens volt, hogy kell egy ilyen francia is. Mikor az első, Weber karbis BX befutott, csak szimplán összefutott a nyál a szánkban. Aztán, mikor ez a makulátlan ezüst 14 TRE benevezett, Bende lassan kezdte felvágni az ereit hosszában, mi többiek pedig hajlottunk arra, hogy egyértelmű Citroën-képviselő legyen.
De nem, ez az autó kell oda:

Mélységes-mély elnézést kérünk a BX-esektől, de egyben reméljük, megértik, miért pont ez a CX lett az, ami négy keréken testesíti meg magát a Citroënt, annak minden vidámságával, eszméletlen megoldásával és szívásával egyetemben. Mert a CX-et szeretjük és imádjuk, ráadásul ez egy nagyon szép példány, méltó módon fog hasalni OT Expós standunkon minden látogató és autóbuzi nagy örömére. Tapsot az űrhajónak (melyről valaha rég cikk is készült)!

Még mindig nem késő neveznie, ha úgy érzi, olyan autó van birtokában, amelyik megfelel feltételeinknek. A nevezés mikéntjéről itt, vagy a jobb oldali doboz 10 éves a Totalcar-logójára kattintva tájékozódhat. A harmadik befutó is lassan megvan, a hétvégén kiderül.

Tíz éves bulinkon, gigastandunkon, az OT Expo legjobb helyén ott lesznek tízen, akik nem restek és beneveznek 20-30 éves, féltve őrzött, hibátlan és gyári autójukkal. A jelentkezés mikéntjét és feltételeit elolvashatják, ha rákattintanak a rendezvény logójára itt, a jobb oldali doboz tetején.
Most azonban nem ezért gyűltünk itt össze, hanem azért, hogy néma csodálattal adózzunk első, fix résztvevőnknek. Tűzijáték, csinnadratta…

Remélem, minden jóérzésű autóbuzi egyetért velünk abban, hogy ennek a Volvónak ott a helye. Az egész szerkesztőség ritka pillanata volt az, mikor falkányi bólogató kutyaként vette körül mindenki a monitorom: Úh, a bele…nézd a rádiót…de kretén…baszottjó…hű, há…kell, most!

Úgyhogy a kedves tulajdonosnak gratulálunk, a válogatás tovább folytatódik, holnap tudni fogjuk, ki lesz a következő.

Karesz elkészült Dezsővel, azaz most még egy utolsó cserélendő olaj van benne, amit majd én cserélek le szűrőstől, mert ő csak pár száz métereket tudott ott menni az utcában, az kiadott három olajcserét. Ez a negyedik, hosszan futtatott olaj remélhetőleg a legmikroszkopikusabb spéneket is kimossa, utána nyugodtan alhatok. Motortartó-bak csere nem lesz, mert az hetek, mire megjön, minden más szuper.

A gyújtást belőtte, tett rá másik elosztófedelet, mert ami rajta volt, nem szerette, hogy jó pár száz kilométeren át kóválygott benne a rotor, és pár helyen megkopott, lett csavar a karburátor fedelébe, szelephézagok is összevissza voltak, most minden 0,1-en és 0,2-n van, ahogy kell. Az is kiderült, hogy a lánc a hathengeres Pontoné, tehát majdnem stimmelt, szerencsére ugyanazokkal a szemekkel dolgozott az IWIS, ezért a vezérműfogaskerekek nem koptak meg egyáltalán.

Vasárnap tehát leugrottunk családostól Viszre, Erával mentünk, mert abban kuplungmunkahengert kellett még cserélni, ami a karácsonyi szerelésnél elmaradt. Ha már lenn voltunk az aknában, egy centit lejjebb eresztettük a fenekét, mert már jó ideje nézegettem, hogy elég magas. Ja – Kareszék, vasárnap, tehát pukkadásig zabáltuk magunkat, holott Margó egy teljes fogást még belénk akart tömni. Na ne, ez már emberölés, nem hagytuk csak úgy, legyilkolásztatni magunkat, inkább csak hörgésig ettünk.

Dezső szépen hazaröfögött, s mivel ez az olaj még mosásra volt benne, ezért olyan bő 85-öt diktáltam neki – mivel sebességmérő spirálom még mindig nincs, ezért csak karórával mértem ki az 50 másodperceket a kilométertáblák között. Navit természtesen elfelejtettem vinni. Egyetlen baj esett csak az út során – a vezetőülés végképp kilazult a jobb oldalon. Viszont végre megnéztem, miért – rosszul rakták össze a sínt, vagy szétnyílt maga a sín, nem tudom, de nincs vészes baj, csak némi matatás után kiált az ügy.

Tök jó volt, hazafelé egy csomóan dudáltak, meg villogtak, bár hosszú távon azért tartok egy kicsit a népszerűségtől. Most jó, felemelő, hiszen benne vagyunk a hazahozós sztoriban, de remélem, hosszú távon majd sikerül beszürkülnöm az átlagos oldtimeres ökrök közé Dezsővel is – Bazeget például alig-alig ismerték meg annak idején, pedig róla is sokat cikkeztem. De ilyenkor még nagyon buli, persze.

Karesznál 1,4 bar volt az alapjárati olajnyomás, ami jó, Érdnél, a pályán kinyomtam a kuplungot, ott is 1,4 volt – a dániai hercehurca után ez több mint megnyugtató. Itthon csak egy hangyányit az alapjáraton kellett tekerni, különben minden faja.

Itthon kiszemeteltem, kicsit kitakarítottam, végre kipakoltam a csomagtartójából a Kati Mercijének a három téli kerekét, most már a fara is feljött egy kicsit. Kati 190-ese nyárra kiköltözött az utcára, hogy Dezső az elemektől elszigetelve élvezhesse pihenőidejét, és hogy a 190-es mégse érezze olyan pocsékul magát, cseréltem benne első fékbetéteket, és megjavítottam a vákuumos központi zárját - csak egy cső ugrott le a hátsó ajtóban, most gyorsszorítóval is biztosítottam. Másfél óra se volt az egész mutatvány. Ja, és Karesz gépén voltak képek a csomagtartóról, meg a belsejéről, most betettem azokat is a galériába. A nagy izgalomban mi többiek, nem készítettünk ilyeneket.

Azóta Sipos úr, Borsi Miki, Kiss Feri barátom mind átestek hozzánk, megnézni a kissé lottyadt seggű Dezsőt, tetszett nekik. Siposnak persze nem volt új, látta napokon át, de itthon valahogy minden más színben fest. Megjöttek az alkatrészek is, amiket Simon Laci barátom hozott egy német bontóból: egy szép kormány, két maszkdíszléc, egy ajtógomb, egy szellőzőrostély, egy hátsó csillag, egy elég ramaty, viszont jó olcsó "180"-as felirat, egy szellőzőkar a motortérben a szellőződobozra, meg a jó ég tudja, még micsoda.

Alakul, alakul, bár nem hinném, hogy idén sokat futkosna már magyar rendszámmal.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész, 40.rész, 41.rész, 42.rész, 43.rész, 44.rész, 45.rész, 46.rész, 47.rész, 48.rész, 49.rész, 50.rész, 51.rész, 52.rész, 53.rész, 54.rész, 55.rész, 56.rész, 57.rész, 58.rész, 59.rész, 60.rész, 61.rész, 62.rész, 63.rész, 64.rész, 65.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Autópályán a legkönnyebb közlekedni. Az ember csak tartja a gázt és a kormányt, és nem történik szinte semmi, de mi képesek vagyunk rá, hogy még itt is veszélybe sodorjunk másokat.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Vajon a dízelmotor elég ahhoz, hogy a Mazda lyukat üssön a kategória átlőhetetlen falába?

Vélemények az azonos című írásunkról.

A Csikós meg a Winkler együttes erővel szopatnak. Szerintük a járműparkom frissítése, hát nem akarnak megbántani, de kissé döcögősre sikeredett. Az elmúlt félévben teljesen meggyőződtek róla, hogy ilyen tesze-tosza kis bög vagyok (Nem igaz! Lelkesen támogattuk a próbálkozásokat, és kitűnően szórakoztunk a szerző cikkein. - a szerk.). Persze a Csikós már akkor lúzernek tartott, amikor teljesen ismeretlenül, egy cikkét félbeszakítva belezuhantam a mellette heverő, nem tudom kihez tartozó székbe. Először jártam a szerkesztőségben, még az Árpád úton voltak, költözés előtt. „Kell egy 126-os, nyisd a használtautót! Egyébként Gábor vagyok, majd írok motorokról, azt, hogy te ki vagy, azt tudom – nézd, azt a kéket néztem ki négyszázezerért.” Nem vett komolyan. Azt hitte, valami álmodozó jött, aki villog egy kicsit a mercis vonallal, hogy beljebb kerüljön. Pedig akkor már évek óta SEC-re fájt a fogam, csak a sok motorgumi, rugóstag, pályabérlet és totálkárból újraépítés rendre vákuumba zárta a malacperselyem belét. Most pedig itt van a kertben, meg lehet nézni: Mercedes-Benz W126 500 SEC. Metálszürke, automata, bőrös, klímás, itt-ott kisebb, máshol nagyobb rohadásokkal, elektronikai anomáliákkal, beázó tetővel. Csikós szerint végre az én karéj kenyeremet is kiglettelték szarral: én pedig minden cseppjét, minden molekuláját egyenként emésztem, hogy hosszan élvezhessem.