Amikor az első Moszkvai Autószalonról még odakint írt posztomban megpróbáltam összegezni az első benyomásaimat erről a városról, csak enyhe, rettegéssel vegyes hüledezést éreztem. Igaz, az estély és a színhely csodás volt, de az, hogy a reptértől a belvárosi Intercontinental szállodáig tartó, nem egészen 30 kilométeres utat 4 óra alatt tettük meg, közben pedig mentünk 120-szal öt sávokat keresztbe-kasul cikázva az esőáztatta aszfalton egy kissé viseltes Peugeot Partnerrel, valamint gázoltunk ajtóig vízben. Egy egyszerű megfordulás közel egy órába került a főúton, miután megpillantottuk a szállodát az út túloldalán – hát nem, ez nem az én világom.

Minden sarkon így parkolnak. Itt kivételesen van ember a legbelül levő autóban, de nem szokott

De a szalon csodás volt. A nyugatinál is nyugatibb színvonalú, és ha az lett volna odaírva: Frankfurt, Geneva vagy Tokyo, simán elhiszem. Kizárólag a mindenütt jelen levő, brutális, szláv arcú rendőrök, a parkoló bejáratánál a csomagtartó-nyitogatás, valamint a minden nagyobb publikus hely (kiállítás, templom, színházterem) kapujában levő fémdetektoros üdvözlégy, majd a finom motozás lengetett felém egy felemelt mutatóujjat.

Szezonzáró pályanapunk beszélgető posztja.

Kész a kübelesített Tramp, jelentem. Több munkát tettünk bele, mint terveztük, de kevesebbet, mint kellett volna. Azok a fránya anyagiak, ugyebár… De így legalább jövőre is maradt tennivaló, meg még későbbre is. Aztán mire rendesen körbeérünk, lehet is kezdeni elölről az egészet.

Az első lépés Miskolcon, a Flamin' műhelyében: lökhárítók és egyéb fekete elemek leszerelve, fényezőműhelybe küldve

Az előzmények kedvelői kattintsanak ide, meg ide. A sietőseknek röviden csak annyit, hogy kissé megfakult és elpunnyadt Trabant Trampemet ráerőszakoltam a miskolci Flamin' Garage veteránfelújító műhely csapatára. Kértem, javítsanak ki pár hibát, és cseréljenek le néhány tartozékot, hogy katonásabban fessen a harceszköz, melytől a hidegháború évtizedeiben az egész NATO egy emberként reszketett. Minimálprogrammal indultunk, de mint az törvényszerű az ilyen felújításoknál, a kitűzött határnál jóval tovább merészkedtünk. Igen, igen, fényeztünk is. Vagy festettünk. Vagy mi. Merthogy félmatt katonai festék került a gépre, ezért a fényezés kifejezés nem egészen helytálló.

A hőcserélős kipufogódobról kiderült, hogy el van repedve. Németországból jött egy új, kicseréltük

Olvasónk levele következik, köszönjük!

Minden lehetséges. De tegyük hozzá, itt csak a nyomaték számít. A hengerek száma ugyanis nagyjából egységes: egy.

Gépész vagyok, így a gépek szeretete, csodálata mélyen bennem van.  Legyen az labdaadogató, varrógép, vagy éppen a lentebb szereplő vasak.  Mert ezek vasak a javából. Ráadásul az átlagéletkoruk nagyjából annyi, mint kiscsaládom éveinek összessége.

Sejtettem én, amikor szétszedtem. Nem véletlen, hogy addig mentem vele, amíg ki nem lehetett nézni az útra a gázpedál mellett. Ja, nem, még annál is tovább. Rettenetes, pusztító rombolást végzett a rozsda, újjá kellett építeni a fél autót. De végre kész a lemezmunka, visszajött a BMW-m a garázsba. Hatalmas öröm és óriási probléma ez egyben.

Végre újra otthon

Mély levegőt véve, felgyorsult pulzussal nyitom azóta a garázsajtót. Nem mintha az 504-est nem üdvözöltem volna minden látogatáskor egy kedélyes hellórozival, de a tervezettnél kicsit hosszabbra sikeredett hisztis időszaka miatt egyre kevesebb lelkesedéssel. Most viszont kezd helyre billenni a világ rendje, leparkolok a Peugeot-val, és a 02-esem vár odabent. Az élet szép.

Laars, az egyoldalú barát

További gond volt még - ami a városi próbaúton nem derült ki -, hogy az autó egyáltalán nem megy. Országúton egy IFA előzése is életveszélyes, hiába padlózza az ember, nem történik semmi.

Nem Úr, de Quattro

Eredeti állapotára lesz felújítva, nem lesz sem rövidebb, sem szélesebb, sem alacsonyabb :)

Kacsuka, a bádogmadár

Rátaláltam az igazira. Egy igen authentikus, kék színű, Spécial változatra. Jobbat nem is találhattam volna.

Gyermekkori álomautó

A kocsikat autóskártyáról ismerve tudtam, hogy Citroen DS a falnak ment példány, de életben ilyet még nem láttam. Gyűlt a tömeg, a DS keresztben elállta a Tövis utcát, ideje volt odébb állni vele.

Megbízhatatlan pénznyelő

Az olasz álom két évig tartott. ekkor még úgy vittem el műszakira hogy lemosattam a motort és kész.
Ami ezután jött az a rémálom kategória.

Indul a tréler Sabc művekhez, mivel a lámpákkal nem végeztem, csak a csomagtartóba dobáltam be őket, bebugyolálva

Egy hónapig állt a garázsban, mielőtt összehoztuk Sabccal az elvitelt. Közben átnéztük, kiderült, hogy milyen patent, bizgera, egyéb semmisült meg az évek során, vagy a szétszedéskor.

Nem volt hosszú a lista, két körben (le se merem írni) százötvenezerből megúsztam: új jel hátra, motortéri szigetelések, külső patentból pár darab, belső patentek, ajtóra nylon, légterelők a légbeömlőkhöz, új gázpedál, zárkarikák, első doblemezbetétek a hozzájuk való szigetelőgumival, kédergumik, csomagtartóbetét, tehát apróságok. Két zacskó cucc volt az egész, az éjjelnappaliban ennyi chips max két rugó.

Megérkeztünk Sabchoz, az összkép gyászos

Jött a tréler pénteken, elvittük vele, másnap indult a munka. Reggel nyolcra voltunk megbeszélve, persze semmit se tudtam időre beszerezni, így kilencre értem oda. Vanish Oxy a szőnyeghez, lapátkézre kesztyű, fogós kefe, fémszövet, denaturált szesz, ecset, fogkefe. Ezek az öregautósok barátai. Vagy négy boltban voltam reggel, mire minden meglett.

Este tíz múlt, gyűlnek a bogarak a garázsban percegő neoncsövek körül. Ernyedten ülök a sámlin, sokat kivett belőlem a reggel óta tartó szerelés. Még gyorsan felfújom a gumikat, hogy a holnapi Belsőség-találkozóra menet ne legyen gond, aztán irány haza, az ágyba. Pont elérem a jobb első gumi szelepét a sámliról, a satupad felől elkezdem magam felé húzni a kompresszor slagját. Nem jön. Az árgyélusát, beszorult a motorkiemelő zsiráf földre legórt gémje alá. Odanyúlok ballal, hogy kiszabadítsam. Tupp, egy tompa puffanás, hüvelykujjamra borul a félmázsás vasdarab. Au.

Ilyen az én wellness-hétvégém

Visszahuppanok a sámlira, fogdosom az ujjam, mozog. Szuszogok kicsit, tán káromkodok is egyet, erre, mintha hívtam volna, megjelenik Lucifer a Peugeot mellett. Gomolygó kénszaga átüt a garázsban uralkodó fáradt olajba hullott vasporillaton, fekete a képe, mintha két álló héten át flexelt volna brikettet. Kicsi, mint egy százéves vénasszony, feje épp az 504-es tetővonaláig ér. Fülén kienged egy kis fehér füstöt, koppant egyet rozsdás nyelű háromágú villájával, majd szúrós tekintetével annyit mond: ejnye! Aztán eltűnik.

Mert ilyenkor az autó a hibás?

Én úgy vettem hogy egy 4 sebességes merci váltó volt rajta, csak hátsó hajtással. Gondoltam nem baj, úgyis trélerezni akarok vele. Kb. 2hónapig volt jó az autó. Mivel nem a gyári váltó volt rajta a kardán 2 darabból volt összerakva (Mussó-Merci). Ez szép lassan szétvert mindent.

Irmscher Rakéta

A klub repertoárjában szerepel néhány "különösen veszélyes" járgány, amik bizony a Subarukat, Evokat is megeszik, és a poén az, hogy kívülről mind gyárinak látszanak.

Egy különös történet

A javítást kifizette, de a kocsit nem vitte el, mert vett magának egy másikat, mert hogy kellett a kocsi. Majd jön érte. És nem jött.

Kedves szocreál elegancia

2007 év elején találtuk egy hirdetésben AZ AUTÓT. (70 000 Ft-ért), majd egy donor autót 20 000-ért, háromszor-négyszer átfestett karosszéria rohadásokkal, felismerhetetlenségig deformálódott műszerfal műanyagokkal, leharcolt kárpitokkal

Kis Kadett történelem

Pattog, mint, ha egy gokartal mennél a Thökölyn, iszonyatosan közvetlen a kormány, minden úthibát-kavicsot közvetít a kezedre, a kanyarodás külön orgazmus, küzdeni kell vele minden pillantban, alapjáraton mormog és kis gázfröccsökre kellemesen durrog.

Épp csak összeraktuk a zseniális Nomadic standunkat az RCX-kiállításon, elhelyeztük a Dension logókat, szóróanyagokat, már indultunk is, hogy meglessük a sok Z-cart. A Motorsport Auto, egy kimondottan Z/ZX sorozatra specializálódott bolt szervezi minden évben az eseményt. Akkora szerencsénk van, hogy a SmartRacer bemutatására szervezett utunk időpontja egybe esik a Z-hepajjal, pár kilométer, pontosabban mérföld kocsikázás, és nyakig merülhetünk a Fairladyk közt.

Még viszonylag fiatal, ezért kicsit kilóg a sorból, de nekem (és Bennek) az egyik legnagyobb kedvencem a Z32 sorozat

Az előzetes infók szerint a móka már pénteken elkezdődik, és vasárnapig tart. Mivel szombaton és vasárnap a kiállításon kellett lennünk, maradtak az esték. Nem aggódtunk, Balázzsal megállapodtunk, hogy egy olyan buli, ami három napig tart, tuti, hogy este is érdekes. Tető le, irány Orange, a West Collins Ave, itt van a Motorsport Auto boltja, ahol az utcán tesznek egymás kedvére a Z rajongók.

Takács Dénes barátom, klubtársam ismert wartburgos személyiség, keze alatt mindenféle Wartburg megfordult és elkészült már – olyan is, amilyenről Eisenachban álmodni sem mertek. Idén visszatért a gyökerekhez. Abszolút. Meséljen erről inkább ő. A szerk.

Ültetve, szpojlerezve

Június végén részt vettem a dornburgi Wartburg-találkozón. Ez önmagában véve egyáltalán nem különleges, hiszen 1997 óta minden évben felkerekedünk a wartburgos barátaimmal, és elkocsizunk vagy 850 kilométert északnyugatnak, hogy ismét találkozzunk azokkal az arcokkal (és autóikkal), akiknek szintén a Wartburg az életük.