Az Eagle Eyes nem számít nagy gyárnak Tajvani viszonylatban, de még a sziget déli részén, Tajnan városában
A China Airlines Tajvanból Frankfurtba késett másfél órát, így buktam a budapesti csatlakozást. Az ölembe
Ránk szakadt a monszun, amit Tajvanon nagyon vártak, mert a száraz évszak nem csak száraz volt, de hosszú is.
Konfuciánus szentély a Vacron-központ kerítésénél Ma a sokadik dashcam-céget látogattam meg a Taitra
Tessék, a bizonyíték, hogy idióta disclaimerek nélkül is lehet sajtóanyag-jellegű leveleket kiküldeni. Egyetlen bajom volna csak ezzel: nem szeretem annyira a testületi aláírásokat. Vagy legyen egy konkrét ember, per motorosbarátok per könyvkiadó. De Drapál János születésnapjának alkalmából a legkevésbé sem szórakoznék ilyesmivel. Tehát mindenkinek ajánlom, aki szereti, főleg, ha jó idő lesz. És speciel busójárás miatt nem tudok menni, de ez ne riasszon el senkit!
Emberem Tunéziában volt forgatni és szerencsére nem volt ideje bazári csecsebecsét keresni, egy jó kis
A rendezvényt három napig elviselő Angélának szobrot kell emelnünk- gondoltam a tuningshow női wc-jében. A
Közkívánatra tartunk egy második fordulót, elsősorban az olvasók javaslataiból. A gyári felnik
Általánosban még a farmeremre is képes voltam szmájlimatricákat ragasztgatni, annyira hülye voltam a
Egyszer már megemlékeztünk a háromnaposhús-színű, 1957-es Thunderbird-utánfutóról. Most már biztos, hogy nem Photoshop volt.
Az egybenorrafeneke kialakítás után jöjjön egy dupla kombi, ugyanabban a gyomorforgató árnyalatban, Mexikóvárosból.
A Ford Country Sedan a mindenkori legnagyobb Ford szedán kombiváltozata volt 1952 és 1974 között. Az 1955-ös, teszkópink-fehér lelet a Ford Fairlane alapjaira épült.
Ezek inkább buszok voltak, mint kombik, kilenc ember szállítására is be lehetett fogni őket, a fotelekkel beépített utánfutóval ez egy tucatra bővíthető.
A 2005-ös Fairlane-koncept, a hamarosan piacra kerülő Ford Flex is ennek a modellnek a buszméretű személyautóságát élesztette fel.
A Dákónak új ellenfele akadt.
Annyira régóta van hosszú ötödik (hatodik, hetedik és nyolcadik) az autóinkban, hogy már csak a veteránosok
Ez most más lesz. Most mi állítunk ki autókat, s várjuk, hogy jöjjenek a nézők, lehetőleg jó sokan. Volt
A folyóvizek élővilága után a Totalcar most a kultúra irányába evez: kivesszük a részünket a Múzeumok
Ráment egy csomó idő a hétvégéből, de az a pár Pioneer hangfal (cirka 1979), amit idestova másfél éve
Például: tavasztól őszig, ha lehet, zsigerileg kerülöm az autóba ülést, kizárólag pocsék időben vagyok ilyenre fogható, illetve ha cikket kell írnom valamilyen tesztkocsiról. És motoron mindig észreveszem, milyen iszonyatos hő ömlik ki egy akármennyire is agyonkatalizált, oxigént lehelő, Euro-egymilliós normát teljesítő dög alól, és milyen kevés egy kicsi kocsi alól.
És hogy egyesek mennyi ideig tekeregnek azokkal a hatalmas dögökkel a városban, mire találnak egy alkalmas parkolóhelyet, miközben mondjuk egy Nissan Micra számára már tíz hely is akadt volna.
És hogy hányan fizetnek fogcsikorgatva brutális benzinszámlákat, biztosításokat és adókat, mondván: ennyi jár nekik.
Biztos igazuk van, én nem vagyok még annyira gazdag.
Engem kicsit zavar az Alfám nagy fogyasztása, meg hogy 128 lóerő maradékával vitetem a hájas seggem a munkába minden nap – egyedül.
Hétvégén ott a feleségem 190D-je, meg van veteránautó is, az én kocsim tényleg csak dolgozóba menni van. És a múltkor egy lakatos barátom bogarat tett a fülembe. Mutatott egy levágott elejű (összetörték), öreg roncsot, amihez vett egy másik, elöl ép, de forgalomból kivont másikat. A kettőt szépen összetette, gyári hegesztések mentén, merevítőket egyben cserélte, gyönyörű lett. Tudják mi a vicc? Hogy egy szem rozsda nem volt egyik kasznin sem, pedig mindkettőben benne volt már a világ kilométere.
Fotó: Rácz Tamás
Az autó? Egy (azaz másfél) Fiat Panda.
Egy pillanat! Mielőtt a konyhakéssel átszúrnák a monitort, hogy sose kelljen többé Totalcart olvasniuk, hallgassanak meg, kérem.
Szóval az tény, hogy a Panda megjelenésekor hetedhét-határra szóló bulit csaptak Vasoxid-Földön. Mert a Panda lemezeit olyan kéjjel ropogtatták a különféle rozsdatörzsek, mint Ziegler-ostyát a kontyos öregkisasszonyok a mélange mellé a presszóban. Ha közel hajolt az ember, már a szalonban hallott némi sercegést az illesztések felől.
A motorzaj egyáltalán nem számított ennél a típusnál, mert kéthengerestől négyhengeresig, nyomórudastól Fire-blokkon át a szörnyű dízelig valamennyinek a hangját elnyomta a lemezek oxiddá válásának csámcsogással vegyített hersegése.
Még az oldalvédelem, azaz körben a vastag gumicsík is rohadt. Mert az sem gumiból készült, hanem acélból, azaz abból az anyagból, amit az olaszok akkortájt a ruszkiktól kaptak, és valamiért acélnak neveztek. Később aztán ez a hullámos oldalvédelem-utánzat elmaradt, Fiaték meg a későbbi Pandákat rettenetesen gatyába rázták korrózióügyileg.
Egy olyan Panda pedig jó dolog a városban. Ahhoz képest, hogy nem nagyobb két szemeteskukánál, brutálisan nagy benne a hely, a maga spártaian egyszerű módján jópofa is.
És mivel nincs benne sok anyag, egy 1000-es Fire-motor viszi is rendesen. Nem csoda, hiszen azzal már a sportosabb kivitelek közé tartozik, volt ugyanis 750-es, meg régi 900-assal szerelt négyhengeres is. Ilyen kéne, napi tizenöt és fél kilométerre kár ennél brutálisabb döggel pusztítani a levegőt.
Néhányszor vezettem már Pandát, a kormánya jó precíz, a váltó tűrhető, ha nincs szétkopva a rudazat, a motor olasz, tehát szuper. Rugózik is, jó belőle kinézni, egyáltalán nem az a szörnyű, lepukkant érzés, mint mondjuk egy rossz Unóban. Csak az a kiflirúddal megcsinált merev hátsó híd… Hát igen, kanyarban nem esik jól neki egy gödör, de az útvonalat ismerem, mint a tenyeremet, kerülgetném a lyukakat.
Forrás: Használtautó.hu
Tudják mennyiért lehet ilyen autót kapni? Vizsgástul, menésestül, viszonylag eredetiben? Nyolcvanezerért. Bizony, kicsit horpadtan, kicsit napszíttán, kicsit elkoszlott belsővel, de egy év vizsgával, és őszinte 179 ezer kilométerrel ennyiért utánavágják az embernek. De találtam egy első tulajos, 90 ezer kilométeresre hirdetett 1990-est 120 ezerért.
Meg egy 1991-es pirosat, Budapesten 169 ezerért, ami már kicsit soknak tűnik, bár az már tényleg a nemrohadós fajta, és szinte megszólal a képeken.
Forrás: Használtautó.hu
De a legérdekesebb autót Nyírbátorban találtam, kerek 100 ezer forintért. Igaz, hogy messze van, és sáros udvaron áll, ami nem jó, mert valószínűleg az autó zegei és zugai is jó sárosak mindenütt, tehát nagyobb az esély a rohadásra, de épp a legérdekesebb kombináció. Eredeti, metálfényű (ami tartósabb), 1000-es Fire-motorja van, és világos-arany plüss a belseje – tudják, az a nagyon nyolcvanas évek végi Olaszország…
Forrás: Használtautó.hu
Mennyi is az a Nyírbátor?
A Google Maps szerint 283 kilométer. Csak oda. Hm. Közel húszezer forint megnézni, és egy nap is kiesik. Ennyire nem égető a dolog, sőt semennyire sem az. Tavasszal inkább szinkronoztatom az Alfa karbijait, az ennél kevesebbe’ lesz.
Autonánia
Gyakran bóklászunk a Mobile.de-n és a Használtautó.hu-n érdekes autók nyomában, amiket aztán nem veszünk meg. Ismerős? Ha ön is szokott ilyet csinálni, írja meg nekünk!
A konkrét használtautókra mutató linkeket a posztok publikálásakor ellenőrizzük, utána azonban lehet, hogy eltűnnek, mert eladják az autót vagy leveszik az oldalról.
Ha nem szeretne lemaradni egy részről sem, tegye el a sorozat okos könyvjelzőjét (RSS).
Emberem Tunéziában volt forgatni és szerencsére nem volt ideje bazári csecsebecsét keresni, egy jó kis
A rendezvényt három napig elviselő Angélának szobrot kell emelnünk- gondoltam a tuningshow női wc-jében. A
Közkívánatra tartunk egy második fordulót, elsősorban az olvasók javaslataiból. A gyári felnik
Általánosban még a farmeremre is képes voltam szmájlimatricákat ragasztgatni, annyira hülye voltam a
A funkcionális tárgy egyik legfontosabb feladatának megcsonkítása az a rettentő szexepil, amiért a kupékra olyan intenzíven gerjedünk. Egy kupé soha nem lesz személyszállító eszköz. Nincsenek hátsó ülései, vagy nevetségesen szűkek, de legjobb esetben is akadálypályán kell átmászni a megközelítésükhöz.
A kupé arányai mindenképpen furcsák, ezért nehéz elrontani, jól mutat kicsiben is, míg egy szedán öt méternél indul. Az alsó-közepes, közepes szedánok állítólagos praktikumuk ellenére kiégetik a szemünket. De egy kupé is öt métertől az igazi. Arra már nem csak oda kell fordulni, azt már muszáj lefotózni.
Mert mi pazarlóbb egy tíz négyzetméter földet betakaró játékszernél? Minek egyértelműbben a szórakoztatás a feladata? Mi másért imádnánk az 560 SEC-et?
A legkevésbé praktikus kasztni, a kupé fogalma nem tisztázott. A hatvanas években az első ülések mögötti térfogat határozta meg a kupékat, így létezhettek négyajtós kupék, kétajtós szedánok. A Dodge Dart kupéja is kétajtós szedán volt, kár, hogy a tréleren egy négyajtós visznek.
Ma már kupék a népautók háromajtós változatai is, de ha a Renault „Limousine”-nak hívhatja a négyajtós Mégane-t…
Mexikóban az alsó-közepesek általában négyajtósak, ezért a kupéválaszték őskövületekre és sportkocsikra korlátozódik. Néha őskövület sportkocsikra, mint ez a második generációs, piros Camaro.
Rémlik valakinek a Ford Cougar? A New Edge Design véráldozata? Az 1989–1997 közötti hatodik generációnak még brutális emblémája és izgalmas arányai voltak, és esküdni mernék, a fura tető alatt elférne hátul a Péter is.
Chryslerből rengeteg van, az 1977-től a mexikói piacra is gyártott LeBaron nem ritkaság, kár, hogy betakart fényszórós modellel nem találkoztam.
Az Eagle Eyes nem számít nagy gyárnak Tajvani viszonylatban, de még a sziget déli részén, Tajnan városában
A China Airlines Tajvanból Frankfurtba késett másfél órát, így buktam a budapesti csatlakozást. Az ölembe
Ránk szakadt a monszun, amit Tajvanon nagyon vártak, mert a száraz évszak nem csak száraz volt, de hosszú is.
Konfuciánus szentély a Vacron-központ kerítésénél Ma a sokadik dashcam-céget látogattam meg a Taitra
Valakinek az utcán a zsebébe csempészek egy borítékot, és aztán beperelem, ha kinyitja? Nagyjából ennyi a lényeg az emailben, amit a Palik Racing Teamtől kaptam. Nem mondanak semmit, de tartsam titokban, mert ellenkező esetben nyilván nagyon megszívom.
Az életben semmi érdeklődést nem mutattam semmilyen autósport esemény iránt. Egyszer megsüketültem a Hungaroringen egy FIA GT-n, és szörnyű volt, annál bármi izgalmasabb. Forgattunk a csongrádi Ladacross nevű rendezvényen, az mondjuk jó volt, de az nem a hagyományos értelemben vett autósport. Ilyen atrocitás viszont még nem nagyon ért. Ki ez a hibbant tulok a Palik Racing Team sajtóosztályán? Se bú, se bá, a köszönés derogál, egyből a fenyegetőzéssel indítanak, illetve első a szponzorlista, utána jön ez:
A jelen üzenetben található információk bizalmasak és az ügyvédi titoktartás körébe tartozhatnak. Kizárólag a címzett, illetve az általa meghatalmazott(ak) használhatják fel. Ha a jelen üzenetnek nem Ön a címzettje, felhívjuk figyelmét, hogy annak jogosulatlan felhasználása, másolása, terjesztése vagy a tartalmával való visszaélés szigorúan tilos. Ha az üzenetet tévedésből kapta, kérjük, hogy haladéktalanul értesítse munkatársunkat az office@palikracingteam.com e-mail címen, majd törölje / semmisítse meg a kapott dokumentumot. Jelen elektronikus üzenetben szereplő vélemények, következtetések vagy bármely egyéb információ (továbbiakban információ), amely nem kapcsolódik a Palik Racing Team tevékenységéhez úgy értelmezendő, hogy annak közléséhez a Palik Racing Team nem járult hozzá, nem hagyta jóvá, azt nem a Palik Racing Team adta ki. Jelen elektronikus üzenet és csatolmánya vírusellenőrzésen esett át, de kérjük Ön is ellenőrizze azt. A Palik Racing Team nem vállal semmilyen felelősséget, vírusok okozta problémákért, esetleges károkért. A Palik Racing Team nem vállal felelősséget az üzenet rendszerhiba miatti illetve esetlegesen a szolgáltató hibájából eredő késedelmes kézbesítésért.
Ennyi az üzenet. Állat, mi?
Ez a mondat megvolt?
Jelen elektronikus üzenetben szereplő vélemények, következtetések vagy bármely egyéb információ (továbbiakban információ), amely nem kapcsolódik a Palik Racing Team tevékenységéhez úgy értelmezendő, hogy annak közléséhez a Palik Racing Team nem járult hozzá, nem hagyta jóvá, azt nem a Palik Racing Team adta ki.
Mi van?! Jogász volt, az elmeorvos ellenben beteget jelentett?
Érdemes hosszan elemezni, minden mondata arany. Csak ugye, mivel a befenyítéses módszerrel üdvözöltek, nem tudhatom, tévedésből kaptam-e az üzenetet, vagy nekem szánták. Az a reális élethelyzet mindenképpen benne van a pakliban, hogy mondjuk a wiwes üzenőfalra tévedésből kiírják a dakaros versenyautó futóműbeállításait, vagy egy Excel fájlt a motorvezérlő elektronikából. Azt tényleg meg kell semmisíteni, nem vitás, például összetörni a monitort, mert azon jelent meg.
Soha semmi dolgom nem volt ezekkel, viszont az emailcímem nem titok, nyilván valahonnan megszerezték, belerakták a címlistába, és akkor most szpemmelnek.
Kicsit reszkető kézzel nyitom meg a csatolt PDF-fájlt, mert mi van, ha elolvasom, aztán nem tudok titkot tartani? Fizethetek életem végéig, mert jogosulatlanul terjesztettem?
Na, vajon mi lesz a mellékletben? Palik László coming outol? De mivel? Ha belegondolok, igen sok mindent tudok róla elképzelni, amit egészen biztos, hogy titokban is kéne tartani, de miért pont az én vállamra rakják ezt a mázsás súlyt?
Gazdasági visszaélés? Buzulás? Gyorshajtás? Nem vitt vissza egy DVD-t a kölcsönzőbe? Feltalálta a vízzel működő versenyautót? Megtalálta Damon Hillt?
Nem érdekel!
Na jó, de.
Fajtalankodásra kényszerített egy háziszárnyast?
Nyílik már, nyílik a PDF. Juj!
Hát tessék, ennyi: verhet a víz február 5-ig. Profi csapat, mondhatom. És persze vajon ez visszaélésnek számít majd a bíróság előtt? Vagy az én felesleges baszkurálásomnak? Mindenesetre reménykedjünk buzgón, hogy ne azt jelentsék be február 5-én, hogy a Northern Forest Baja nevű versenyen fognak elindulni, mert azért tényleg kár volna ez a hardcore titkolózás.
Emberem Tunéziában volt forgatni és szerencsére nem volt ideje bazári csecsebecsét keresni, egy jó kis
A rendezvényt három napig elviselő Angélának szobrot kell emelnünk- gondoltam a tuningshow női wc-jében. A
Közkívánatra tartunk egy második fordulót, elsősorban az olvasók javaslataiból. A gyári felnik
Általánosban még a farmeremre is képes voltam szmájlimatricákat ragasztgatni, annyira hülye voltam a
A Korcs szerelmek az egyik kedvenc filmem, még a címét is sikerült zseniálisan lefordítani (Amores perros). Röviden vázolja Mexikóvárost, kutyaviadalozó csórókkal, emberrabló bűnözőkkel és pincsitartó szeretőkkel együtt, sok vérrel és sokkoló színekkel.
Az a pár lézengő, nyakörves kutya is tartozik általában valahova, csak éppen kimenőn vannak. Egyetlen típust láttam az önállóan közlekedő kutyákból, közepes méretű, sárga vagy fahéjszínű, okosképű, sokgenerációs keverékek, puha szőrrel és lógó fülekkel. Kicsit használtak, de nagyon kedvesek, jól mennek a lelakott Mustánghoz, de aranyosak egy Hummer mellett is.
Az Eagle Eyes nem számít nagy gyárnak Tajvani viszonylatban, de még a sziget déli részén, Tajnan városában
A China Airlines Tajvanból Frankfurtba késett másfél órát, így buktam a budapesti csatlakozást. Az ölembe
Ránk szakadt a monszun, amit Tajvanon nagyon vártak, mert a száraz évszak nem csak száraz volt, de hosszú is.
Konfuciánus szentély a Vacron-központ kerítésénél Ma a sokadik dashcam-céget látogattam meg a Taitra
Nem is tudom, mi az arcátlanabb. A kamu mozgássérült igazolvánnyal parkolás? A csak úgy, minden nélkül a járdás, zebra előtt parkolás? Vagy ez az igazi, idióta/szánalmas kategória, a VIP P, látványosan házi barkács megoldásban.
Milyen VIP? Hol VIP? És ha VIP, ki nem szarja le? Az egyes rendezvények, intézmények területeinek VIP vendégeinek külön alkalmi, területi belépőt adnak, ezt már egy orangutánból sebtiben átképzett parkolóőr is tudja. Valahol megkajálták már ezt? Hát igen, igazából ez a nagy kérdés a környéken rendszeresen szabálytalanul, kereszteződésben parkoló SLK Merci esetében. Ha merem, egyszer megkérdezem a gazdáját.
Emberem Tunéziában volt forgatni és szerencsére nem volt ideje bazári csecsebecsét keresni, egy jó kis
A rendezvényt három napig elviselő Angélának szobrot kell emelnünk- gondoltam a tuningshow női wc-jében. A
Közkívánatra tartunk egy második fordulót, elsősorban az olvasók javaslataiból. A gyári felnik
Általánosban még a farmeremre is képes voltam szmájlimatricákat ragasztgatni, annyira hülye voltam a
Ez az első generációs Bel Air, az ötvenes évek közepéről, teljesen természetesen viseli a buta színt, szürkében még odalenne a mesebelisége.
A Bel Airekek belső kárpitozása harmonizált a kasztnival, az autók egy- és kétszínű fényezéssel voltak rendelhetők, a színskálán olyan árnyalatokkal, amik mára teljesen kihaltak az autóiparból:
A babakék mellett ilyen az elefántcsont, vagy a sárgászöld is.
Emberem Tunéziában volt forgatni és szerencsére nem volt ideje bazári csecsebecsét keresni, egy jó kis
A rendezvényt három napig elviselő Angélának szobrot kell emelnünk- gondoltam a tuningshow női wc-jében. A
Közkívánatra tartunk egy második fordulót, elsősorban az olvasók javaslataiból. A gyári felnik
Általánosban még a farmeremre is képes voltam szmájlimatricákat ragasztgatni, annyira hülye voltam a
Azt hittem, a „Bömös” és a „Bimmer” kifejezések csak nálunk élnek. A Bömösben továbbra is bízom, de a cuernavacai BMW márkakereskedés Bimmer Motors néven fut. Kiemelném a „Motors” előtt sorakozó, M-szériára utaló csíkokat. Az X5 természetesen gyöngyházfehér, mi más lenne.
Nem, nem hülyültem meg, egyszerűen csak hiányzik még egy a flottámból. Lassan két éve, hogy rendszeresen
Eredetileg arról volt szó , hogy a 2012-ben induló gyárban csak A és B osztályokat fognak gyártani, de a DAG
Egyre jobban bebizonyosodik, hogy Dopeman szövege az élet bármely területére igaz. Ha egyszer bekerül az ember a
Látom már, ebből sorozat lesz. A múltkor megtaláltam az autós újságíró ideális munkaeszközét , most pedig
Még a nyáron kaptam egy remek kis játékot. Gyerekkoromban mindent megadtam volna, hogy távirányítós autót kapjak. Persze volt egy Wartburgom, kábeles távirányítóval. Villogtak a lámpái, lehetett kormányozni, de aztán hamar eltört a futóműve, és nem lehetett már használni többet.
Akkoriban meg egyrészt nem volt játékbolt minden bevásárlóközpontban – bevásárlóközpont sem, ugye -, meg gondolom drágák is voltak ezek a cuccok, így sosem kaptam másikat. Persze a profi játékok most is rohadt drágák, van viszont megfizethető árú alternatíva. Na, egy ilyen készletet kaptam kipróbálásra. Az hagyján, hogy a vezetékes távirányítóknak már jó régen befellegzett, de ebben a csomagban volt kirakható pálya is a kocsiknak. És az autók felszerelése sem piskóta.
A pályát saját kreativitás szerint alakíthatjuk ki az egymáshoz kapcsolható elemekből. Van szalagkorlát a szélekre, hogy ne szaladjanak le a kocsik, és a terep közepére is rakhatunk ki sávelválasztót, vagy kanyarkombinációt. Nagyon zsír.
Az autókat a távirányítón keresztül konfigurálhatjuk. Milyen legyen a fékerő, a gázérzékenység, a difik erőssége, a hajtás aránya: mind-mind egyénre szabható.
És ha ez nem elég, akkor a kocsikhoz jár külön tuningszett. Spéci váltóáttételek, kicsi rugók a felfüggesztés keményítésére-lágyítására, kormányáttétel-módosító…beszarás. Mondjuk ezekhez hozzá sem nyúltam, mert a nagy bumszli ujjaimmal meg sem tudom fogni ezeket a mini alkatrészeket. De gondoltam a default konfiguráció is megfelel, hogy a tízéves fiammal játszunk egy kicsit.
Összeraktuk a pályát nagy lelkesedéssel a szobában a szőnyegen, és körülbelül fél órát zúztunk. Ekkor már este volt, így elpakoltuk a pályát. Ekkor vettük észre, hogy olyan nyomott hagyott a szőnyegen, ami csak tisztítóban jött ki belőle. Így a hétvégén előrelátóan a kertben raktuk össze újra, a füvön. Ekkor már nem volt akkora a lelkesedés a fiam részéről. Már ismerte, mit tud a játék, és mit lehet vele csinálni. Ez neki már kevés. A számítógépen, vagy a Playstationön, de akár az egyik mesecsatornán is nagyobb adag adrenalint kap, ha tíz percig nézi.
Rájöttem, hogy manapság a gyerekek már nem gerjednek az ilyen távirányítós cuccokra, ami nekem még mindig jó játék. A mostani valósághű játékokban tízszer annyi ingert kapnak, és százszor jobban szórakoznak velük, mint egy ilyennel, ami csak megy, meg kanyarodik, meg megáll. Nagy cucc. Mást nem tud? Mondjuk felrobbanni?
Hároméves lányomat jobban érdekelte, de persze neki csak az volt érdekes, hogy a távirányítót mozgatva az autó is megmozdul. Rendesen irányítani még nem tudta. Szóval vele bohóckodtunk még egy kicsit, aztán lemerültek az elemek.
Én meg arra gondoltam, ha közös játékot szeretnék velük, akkor még egy távirányítót kell vennem a Playstationhöz, nem versenyautópályát.
Emberem Tunéziában volt forgatni és szerencsére nem volt ideje bazári csecsebecsét keresni, egy jó kis
A rendezvényt három napig elviselő Angélának szobrot kell emelnünk- gondoltam a tuningshow női wc-jében. A
Közkívánatra tartunk egy második fordulót, elsősorban az olvasók javaslataiból. A gyári felnik
Általánosban még a farmeremre is képes voltam szmájlimatricákat ragasztgatni, annyira hülye voltam a
Nem szeretek repülni. Macera, unalmas, a kaja nekem ehetetlen. Autózni annál jobb, minél messzebbre kell menni; izgalmas tájakon és kihalt országutakon keresztül. Mexikóban is a vezetést választottuk a belföldi repülőjárat helyett.
Az autóval kicsit mellényúltunk, a RAV4 lehet, hogy ügyes és okos, de nem utazóautó. 120 felett billeg, a hegyek közül kirohanva, mély kanyonokon átvezető hidakon a szél fellöki, gyenge a légkondija, béna a hifi, és nagy benne a szélzaj, de ez volt kölcsön, szabad Maserati GranTurismo pont nem akadt a családban, de még egy nyavalyás Mustang GT se. Pedig ide az kellett volna.
Mexikóban kétféle autópálya van, az autostrada és a superstrada, mindkettő fizetős. Az autostrada kétszer másfél sávos, a szembejövő forgalom nincs akadálypályával elválasztva, a lassan haladó járművek megbízhatóan lehúzódnak előzéskor.
A nagyobb forgalmú útszakaszokon építenek superstradákat, ez olyan mint a mi autópályánk, de kétszer három sáv, középen betonnal, árkokkal elválasztva. A kétszer egy sávos autóutakon nem kell fizetni. A sebességkorlátozás egységesen 110 km/h, de sok az ettől eltérő sebességkorlátozó tábla.
A Mexikóváros – Oaxaca City közötti, vegyes auto- és superstrada 450 kilométere 160 pesóba kerül, napos matricák nincsenek, csak fizetőkapuk. Az út 80%-ban jó minőségű, a sebességet nem figyelik radarok, forgalom alig van.
Nem véletlenül használ a mexikói autópályarendőrség tuningolt Dodge Chargereket. Feketében, dögráccsal.
Tud valaki állatabb dolgot egy dögráccsal megküldött szedánnál?
Szóval az Insignia az. De most miért? Tényleg? Akkor már miért nem a Skoda Superb ? Abban legalább van egy
Aszongya Zoli nevű olvasónk, hogyaszongya: "Szia, a Mercit vagy egy honapja kaptam le Julian-ban. Vagy 60-70 km-re
Nem tudom, mihez kötöttem volna a dolgokat az automobilizmus előtt. Talán névről ismertem volna a falu
Miután Winkler kissé fanyalogva, minden lelkesedés nélkül számolt be magazinunk hasábjain kalandjairól a
Január 24-e, csütörtök. Gyönyörű, tavaszias idő, vakítóan ragyog a Nap az elvékonyodott ózonréteg felett, mesésen kék a széndioxiddal egyre telítettebb ég. Lelkesen köpködnek a kis utcagyerekek, vidáman csicseregnek a gurulósszatyros öregasszonyok, mély átéléssel simogatják ceruzával rajzolt szemöldökű nőik seggét a borostás, kihívó tekintetű hímek a Hungária körúton dülöngélő 1-es villamoson. Csak az én pillantásom fátyolozza némi melankolikus komorság.
Kész, vége, visszaadtuk. A tartós Dacia ideje a Totalcarnál kitelt. 11 ezer kilométerrel vettem át, 25 ezerel adtam vissza. Ültünk benne heten, cipeltem vele nagy, nehéz dolgokat, mentünk vele tengerpartra, tapostunk vele havat. Egy izzó kiégett, és most a végén elkezdett valami zörögni rajta alapjáratközelben, talán a meglazult kartervédő.
Panaszra nemigen adott okot, tette, ami elvárható tőle. Nyugodt, de azért tempós autózással, főleg országúton használva, nagy átlagban 5,6 liter körüli fogyasztásokat számoltam rajta. Autópályán 130 felett belehajszolható a 7,5-be, kilencvennel poroszkálva levihető öt alá. 25 ezer kilométeres korára zavaró kopás, sebesülés, elhasználódás nincs rajta. Kicsit koszos a kárpit (két kisgyerek is élt benne az utóbbi fél évben), kicsit karcos itt-ott a műszerfal, de a hét üléssel, klímával, dízellel, CD-vel megtűzdelt, listaáron ma 3,8 millióba kerülő kocsi jelenleg semmivel se néz ki elhasználtabban, mint ugyanennyit futott márkásabb társai szoktak.
Visszavittem hát a Daciát a Renault központjába, ahonnan hamarosan indul tovább új gazdihoz, új kalandok felé.
Lehet, hogy még hallunk róla! Amennyire most tudjuk, tulajdonosa az az úr lesz, aki emailben már hetekkel ezelőtt bejelentkezett hozzánk, hogy mikor visszük vissza, kinek adjuk le a kocsit, mert érdekli, megvenné. Ha tényleg övé lesz a KOT-566, kimegyünk a gépátadásra, és tudósítunk a nagy találkozásról.
A Renault gépjárműpark-üzemeltetője, Géza is könnyes szemekkel emlékszik a nemrég még épp csak gügyögő Dacia első lépéseire:
Pont, mielőtt kiadtuk nektek, jött valami szállítmány promóciós csoki az irodaházba, feltelefonált a sofőr, hogy át kéne venni, mert a porta nem engedi be a teherautót az parkolóba. Lementem, kérdeztem, hogy mi is ez pontosan, kiderült, hogy nem csoki, hanem gumicukor. Nem sok, csak két raklapnyi, egy tonna. A sofőr csak leste, hogy mi ez a kocsi, ami ilyen mohón nyeli ládaszám a gumicukrot. Két fordulóval levittem a mélygarázsba az anyagot a Daciával, simán elbírta a fél tonnákat, nem akadt fent még a rámpákon sem.
Miért is akadt volna: a forgalmiban 515 kilogramm hasznos terhelhetőség szerepel. Jó masszív szerkezet, továbbra is szívesen ajánlom mindenkinek, akinek a mérlegben a sivár belteret és a „Van egy Daciám” mondat kiejtésekor jelentkező enyhe borzongást tudja ellensúlyozni, hogy milyen jól használható, milyen hatalmas kocsit lehet venni relatíve milyen kevés pénzért. A Dacia Logant szerettük, emléke szívünkben örökké él.
Dacia Logan MCV tartósteszt
2007. júliustól decemberig nálunk volt egy hétszemélyes Dacia Logan MCV, Laureate felszereltségben. Nagyjából hetente olvashattak róla itt a Belsőségen. Elképzelhető, hogy írunk még az eladásáról és egy formálódó Titkos Projektről, de egyelőre ez a vége. Az összes megjelent epizód:
Befogadtam egy románt (2007. július 19.)
Pezsgés a Dacia körül (2007. július 27.)
Első tankolás a tartós Daciával (2007. augusztus 3.)
Hátamon a váram (2007. augusztus 10.)
Anzix a negyedik daciás hétről (2007. augusztus 17.)
Dákó a Belsőség szemével (2007. augusztus 24.)
Belestem a szoknya alá (2007. augusztus 31.)
Dízel Daciával dübörögtem Dalmáciában (2007. szeptember 16.)
Dacia a Zasszony szemével (2007. szeptember 23.)
Loganok összefutása (2007. október 7.)
Tízajtós Logan (2007. október 21.)
Egy szervizlátogatás tapasztalatai (2007. október 28.)
Újra látok! (2007. november 13.)
86 ló + 70 ló = 166 ló (2007. november 18.)
Halálhörgés, szidalom (2007. december 2.)
Vettem a Dacia helyett egy… (2007. december 23.)Ha nem szeretne lemaradni egy részről sem, tegye el a tartósteszt okos könyvjelzőjét (RSS).
TComment blog
Nincs megjeleníthető elem