Történelmi nap ez a mai: a Totalcar első tartóstesztjének kezdete! Lakva ismerszik meg az ember, mondja a köz, és igaz ez az autókra is. Egy hét, pár nap alatt nehéz biztos alapokon nyugvó ítéletet mondani egy olyan tartós fogyasztási cikkről, amelynek sokévi használatban, kíméletlen nyúzásban is helyt kell állnia. No de hat hónap már távlat a javából, ennyi idő alatt sok minden kiderülhet.
Hűsölő Dacia a vértesboglári templom árnyékában
Kaptunk fél évre egy Dacia Logan kombit, dízelt, klímásat, ezüstszürkét, hétülésest. Pontosabban kaptam, én. Miért pont én? Elmondom.
(Papírújságunk, az Expresszel közösen kiadott magazin legutóbbi számunk olvasói már tudják, milyen viszontagságokkal jár, ha egy nem túl jómódú családapa nagy, olcsó, megbízható autót keres megszaporodott családjának. Ők felmentést kapnak, bátran átugorhatják a következő bekezdéseket!)
Budapesttől ötven kilométerre élek egy fejér megyei faluban, Vértesbogláron. Van egy feleségem, és március óta már két gyermekem. A nagyszülők Debrecenben élnek, tehát eleve sokat autózunk. Viszont nincs normális autónk. Az öreg BMW inkább az én játékom, mint családi jármű. A kis Twingót, ami két gyerekhez már maga a négykerekű nonszensz, eladtuk, és zsebünkben a vételárnak a bankhitel visszafizetése után megmaradt részével új, haha, értik, ÚJ autó után néztünk.
A képen két anyuka és öt gyermek látható; beférnének
Legyen tágas, megbízható, maximum tízéves, klímás, dízel, jöjjön ki 1,7 millióból. Nem kellett sok idő, hogy belássam, ilyen autó nagyjából annyira létezik, mint Süsü, vagy Hófehérke. Például a Passat kombik: kiült ülések, porhanyóssá rothadt kormányok, lógó ajtók, és a típusszöveg: „magamnak hoztam be pár éve, nem adnám el, annyira jó, de hát cégautót kaptam”.
Vagy a teherautóból készített kis puttonyosok: Berlingo, Partner, Kangoo. Zajosak, zörgősek, túl ipariak, minden róluk szóló pozitív kicsengésű mondatot úgy kell kezdeni, hogy „ahhoz képest, hogy teherautó, …”. A PSA-modellekről ráadásul az új közös nyomócsöves motorokkal kapcsolatban horrorisztikus javítási költségekről számol be számos tulaj a Népítéletben úgy 150 ezer km körül. Mennyi van a legtöbb eladásra kínált autóban? 140 ezer.
68 lóerő nem sok, de elég a legális csúcshoz
Első szériás Sharan, Galaxy, Alhambra. Remek autók, meg is néztem vagy húszat. Egyik szétültebb, elhasználtabb volt, mint a másik, az eladó mindig az első magyarországi tulajdonos. Tipikus szöveg volt a „ha nem megy el, jövő héten beszámítják a kereskedésben az újba xxx-ért, ennél olcsóbban nem adom oda”. Aha. És két héttel a köszönöm, nem után már a mondott összeg alatt kínálták őket a használtautón. Világos: behozta magának öt éve, elhasználta, döglődik, eladná. Adja, de nekem ne.
És a favorit: a Chrysler Voyager. Fórumokat olvastam, utánanéztem minden típushibának, megtudtam, hogy a gömbölyű, ’95-től ’01-ig gyártott modellből csak a ’98-ast, vagy későbbit szabad megvenni, mert a koraiak láncos vezérlése bármikor beadhatja a kulcsot – míg az újabbak már fogaskerekesek. Ráleltem a magyarországi Voyager-gurura, meg is egyeztünk másfélben egy kocsiért, ami bár ’96-os, de motorcserés, és egy ’98-as blokk került bele, már csak apró simítások vannak hátra a műtét után, és vihetem.
Beég? Beválik? Fél év alatt elválik
Csak nem lett kész soha. A következő hétre se, a rákövetkezőre se, meg azután se. Aztán adtam egy ultimátumot: vagy a jövő héten, vagy inkább nem. Hát, most sincs Voyagerem.
És akkor jött a deus ex machina. A Renault Hungária felkínált nekünk fél éves tartóstesztre egy Logan kombit. Ami most itt áll az udvaromban.
Találkoztunk már, a Dacia Logan MCV nemzetközi sajtóbemutatóján, dél-Olaszországban. Akkor hosszan fejtegettem, hogy miért is nem veszem meg; dióhéjban: mert az én nevemen ne legyen már egy Dacia.
Hazafelé már ki is használtam a méreteit, a Platformban vett háromméteres cső simán befért
Most nincs, és mégis használhatom fél évig. A Nagy Kérdés: meggyőz-e annyira, hogy esetleg januárban akár őt magát, akár egy új klónját a nevemre vegyem. Vagy visszasüppedek a magyar használtpiac bűzölgő posványába, hogy tovább kutassak egy alig olcsóbb, ellenben tízéves, garancia nélküli, de márkásabb kocsi után. Meglátjuk.
Az átvétel
Nem vágtam se piros-fehér-zöld, se kék-sárga-piros, se kék-fehér-piros szalagot. Nem fogtam kezet igazgatókkal. Nem volt tortából kiugró meztelen nő, sem tűzijáték. Fanfárok se szóltak. Géza, a PR-es hátravitt a parkolóba, beindította a kocsit, bekapcsolta a klímát a 38 fokos meleg enyhítésére, és ideadta a forgalmit. Aztán hosszan szabadkozott.
A kocsiban most 11 ezer kilométer van, tehát a Renault Hungária tesztflottájának tagjaként látott már egyet, s mást. Legutóbb a Hungaroringen volt fellépése, vezetéstechnikai tréningen csúszkáltak vele ügyfelek. A Gerhard Bergerről elnevezett tanpályán nem tiszta vízzel, hanem valami fura vegyszerrel locsolták az utat és a kocsikat. Száradás után aztán kiderült, az összes autót bevonta valami vízkőszerű trutyi, ami nem jön le a legádázabb kefélésre sem.
Megbeszéltük, hogy ha a Renault jön rá hamarabb a megoldásra, szól, és visszamegyek lepucoltatni az autót, ha én, akkor én szólok. Én nyertem! Ecet. Kell vele dörgölni a foltokat hosszasan, de lejön.
Vízkőszerű bevonat lepi az autót. Ecettel lejön.
Ez az ecetes savanyítás volt az első kalandom a Daciával. Ígérem, a többiről is beszámolok majd, tervezek családi nyaralást, Piteştibe való megtérést, téli túrát és persze sok-sok unalmas rutinkilométert az autóval. Hetente, kéthetente jelentkezem itt a Belsőségen, és elmondom, most éppen mit gondolok, vegyen-e mindenki azonnal Daciát, vagy esetleg inkább a halál. Egyelőre úgy néz ki, nem rossz választás magyar csóróviszonylatban.
Dacia Logan MCV tartósteszt
Mától (2007. július 16.) decemberig nálunk van egy hétszemélyes Dacia Logan MCV, Laureate felszereltségben.
Minden héten pénteken olvashatnak róla itt a Belsőségen.
Ha nem szeretne lemaradni egy részről sem, tegye el a tartósteszt okos könyvjelzőjét (RSS).
Az utolsó 100 komment: