Üdv mindenkinek a napsütötte azúrkékségből, Trpanjból, a Peljesac-félsziget egyik falucskájából, a dadogó műholdas net birodalmából. Ami nagyon messze van. És vannak itt jó borok, cicergő kabócák, mutatóba néha delfinek, finom halételek, üvöltő sakálok (de tényleg, az utóbbi évtizedekben az aranysakálok feljövőben vannak Európában, tudták, hogy már Zalában is lehet látni, hallani őket? És hogy Toldi toportyánja is aranysakál volt, nem farkas?).

Ami viszont nincs, az az érdekes autók. A sztráda Splitig egy merő német-francia szürkeség, szóra sem érdemes. Azt reméltem, ha véget ér a pálya (még közel nincs kész Dubrovnikig), és lejövünk a tengerparti szűk, kanyargós útra, látok majd érdekességeket. Hát nem. Van pár űrhajószerűen gyönyörű futurisztikus lakóautó, de ez minden, se tízévesnél idősebb, se tízmilliónál drágább kocsi nincs, csupa racionális választás, akár horvát, akár nem horvát a rendszáma. Pár Zastava persze rohad az út mellett itt-ott, de még csak nem is az aranyos bogárhátúak, csupán a nyolcvanas évek 101-esei, GTL-jei. A Balcsi mellett százszor izgibb az autóspotting.

Idestova, bő egy hét után is csak két csudabogárról tudok beszámolni. Íme az első:

Citroen  Camionette kempingbusz, hullámbádog borítással, holland rendszámmal. Parádésan újszerű, a nyálam kicsordult amikor körbejártam a buszmegállóban, ahol gazdája, egy szőrös hippi pihent meg pár percre. A legszebb Jean Marais-érát idézi (ilyenből támadott annak idején Fantomas bandája), csak vidám sárga, nem pedig szürke, mint a fekete-fehér tévén láttuk valaha.

És még hetyke kis utánfutója is van. A futó korhűségét illetően vannak kétségeim, de a kempingbusz típusjelzésének másolata, és persze a Citroenével azonos fényezés szépen egybekovácsolja a vontatót és a vontatmányt.

A másik, szintén sárga érdekességet egy tengerparti üdülő parkolójában láttam. Zágrábi rendszámot visel, a fővárosi tulaj bizonyára itt tartja hobbikocsinak:

Elöl UAZ, hátul UAZ, középen meg Toyota HiLux. Vajon UAz HiLux-vázon, vagy HiLux UAZ-vázon? A tengelytáv túl hosszú az orosz gépéhez képest, viszont alánéztem, és elöl merevtengelyt láttam, ami nem a japán pickupok sajátja. Odabent pedig univerzális sportülések kuszálják végképp össze a képet. Mi a fene lehet ez?

Ha még járunk arra (a Peljesac-félsziget közepe táján parkol), és meglátom a tulajt ott sertepertélni, ígérem, megkérdezem, hogy és ez így hogy. Ja, különben ezzel vagyunk (ez is sárga, nahát, ez bizonyára Jel, csak még nem tudom, mié):

Ha visszatértünk, megírom, hogy teljesített a hosszú teszten az 1,6-os dízel Berlingo. Addig is viszlát, és kösz a halakat.

Nem könnyű nekem autókra recskázni, inkább a motorok hoznak lázba. Egy jó kis kocsim már van. Egyelőre nem cserélném le, csak ábrándjaimban hizlalnám flottámat. Nem valami hasonlóval, modernebbel és drágábbal. Nem - elmebeteg módon mást szeretnék, elmebeteg célokra.

Amikor kis csepóré gyerecske voltam, az út mellett integettünk a nyergesvontató-félpótkocsi-szerelvényeknek (gy.k.: kamionoknak). Vártuk, hogy sörösdobozt vagy rágót dobjanak. Számomra a legnagyobb öröm az volt, amikor a katonák vonultak arra, igaz, tőlük csak csikk vagy almacsutka repült. Ennek ellenére áhitattal bámultam a nagy zöld monstrumokat: nekem máig a Tatra 813 a legszebb kortárs műalkotás.

Alapvetően igaz, hogy aki gyorsan megy, az előbb ér oda - ezt a tételt nem lehet megdönteni.

Vélemények az azonos című publikációról.

Gyarló az ember, képes elárulni hitét és elveit. Évekig kántáltam az egyhenger dícséretét, aztán homlokegyenest másként cselekedtem. Sokáig szajkóztam, hogy minek a sok dugattyú, minek a több mint ezer köbcenti – erre, tessék, vettem magamnak egy soros négyes, ezerkettes gépet. Okom és magyarázatom nem nagyon van, hacsak annyi nem, hogy tetszik. Zsigeri módon, bután. Ott álltam a kereskedésben, és nézett rám két lámpájával. Én meg csendben kifizettem. 

Pétertől kaptuk az alábbi képeket. Ő gyanakszik, hogy már mindenkinek megvolt, de nekem egyelőre új, és igazából jobban is éreztem volna magam, ha sose látom meg. A képeken egy első generációs Mazda MX5-öst látunk valami borzalmas kombiféleséggé átépítve.

Mi? Miért? Hol? De mégis, legfőképp, de tényleg: miért??? Ha valakinek mindenáron kombi kell, kap lefingott kombit, amennyit csak akar, tehát szó sem lehet szociális jellegű átépítésről.

A kis feketeruhás alak a háttérben versenybíró vagy halottas?

A mostani válogatásban nagyrészt a pozitív hangvételü ítéletekből emeltem ki egy csokorra valót.

A cseh csoda coupé

Aztán begurultunk Veszprémbe, ahol megmutattam az új szerzeményt az egész familiának, bizonyítva, hogy hát igen, szorosan követem a sógort a "kinek van hülyébb hobbija" c. versenyben - ő többek között régi, szétrakkabilizett zongorákat szerez be abból a célból, hogy eleinte zongorát, majd klavikordot, később inkább csembalót, aztán hárfát, de tulajdonképpen citerát, vagy ha végképp el nem b@ssza, fogpiszkálót készítsen belőlük.

Vajon melyik állami cégnél van ez a szolgálati autó sorozat?

Egy állami cégnél melózom. 2006 06 01-én megkaptuk a vadonat új Octaviánkat 0 km-rel. (pontosabban 240 km). Elötte Astránk és Nivánk volt.

Saab 9k alkohollal

Amit saját kútfőből leszűrtem a sok olvasás után, hogy olyan drasztikus korrózív hatás a 90-es évek autójánál már nem várható, szemben a régi parafát és hagyományos tömítéseket alkalmazó korai nyolcvanasokkal. Bár nem vagyok vegyész, és a tapasztalat még túl kevés az idő rövidsége miatt, de az egész kísértetiesen emlékeztet az ólommentes üzemagyagok bevezetése körüli mizériára.

Lelkes tulajdonos már-már irodalmi leírása

Végigsiklik a tekinteted a műszerfalon. Sehol egy szöglet. Sehol egy él. Egyetlen hatalmas hullámzó lendület a belső tér.

Kicsit elfogult rajongó

Az irodámban is csak Mitsubishi tollat használunk (Uni - by Mistubishi Pencil), Mitsubishi Cd-ket hallgatok, Mitsubishi DVD-re archiválok (Verbatim - by Mitsubishi Chemicals Corporation), ez már márkafanatizmus???

 Kedves Nézőink!

Itt - a Totalcar.hu kezdőoldalán kicsit lejjebb tekerve - elő közvetítést láthatnak az Országos Citroën Találkozóról Mártélyról. Itt tart a technika, mi az Önök szórakoztatására útra keltünk hajnalban és elmentünk Hódmezővásárhely közelébe az Országos Citroën Találkozóra, hogy megmutathassuk milyen jó ez. Forradalmi próbálkozás, hiszen nem felvételről megy, mint a Csepü, lapu, gongyola, hanem azt látják ami éppen történik.

Ugye milyen megható?

Arra nem számítunk, hogy elsőre minden tökéletes lesz, arra azonban igen, hogy megtudhatjuk nézőinktől, milyen ez az egész? Otthonról nézni a weben élőben, hogy mások mit csinálnak messze.

Írjanak arról, hogy mit tapasztalnak! Működik? Van hang? Nem szakadozik? Élvezhető?

Ez a digitális forradalom!

Örülök, hogy VMax Zsolt új projektje egyöntetű lelkesedést váltott ki az olvasókból. Lehet, hogy egyszer csinálunk valami kreténségi különdíjat is annak, aki egy ilyen poszthoz azt szólja hozzá, hogy húha, mennyire nem éri meg egy ilyen autóval foglalkozni.

Igen, nagyjából közismert, hogy befektetés és megtérülés viszonylatában a legjobban a kábítószer-kereskedelem és a kurvák futtatása éri meg, de ez egy autós portál, nekünk a V8-as tepsik jutottak, emiatt egyébként nem is vagyunk túl szomorúak.

No de vissza Zsoltihoz. A Hondához egész hamar megjött a kardánszimering, amit rendeltem – igen, a VMaxban Honda kardán lesz, amivel nincs is bajom; a Hondákat majdnem annyira szeretem, mint a Yamahát. Kivittem tehát e tömítést Zsoltihoz, és már a kerítésen át mit látok?

Még egy tepsi?! Bizony, a másik Galaxie kupé, ami már egy éve megvan neki, de nem álltak neki a lakatolásnak, mert nem tudott hozzá hátsó szélvédőt szerezni. De mi ez a daruskocsi?

Tény, hogy sokkal szerényebb gyermekkorom volt szerencsésebb kollégáimnál, akik már kiskorukban állólámpás Mercik kalaptartóján hemperegtek, és hasonlók. Meg hát az Alföldön minek autó, ott a bringa. A helyi hegesztőművészek remek gyereküléseket rittyentettek a Csepel Velence csomagtartójának a helyére, innen szemléltem a forgalmat, miközben oviba mentem. (Egyedül arra kellett vigyáznia anyámnak, hogy amikor leszállt, a kormányra nehezedjen mind a 42 kilójával, mert könnyen egykerekezésbe csapott át a történet, annyira hátul volt miattam a súlypont.)

A Velence pótüléséről leginkább az autók fenekét láttam, hamar bele is szerettem ebbe a hátsóba itt, ni:

Akkoriban néhány járkált a környéken, talán a valami baloldali olasz kormány miatt, vagy a fene tudja miért, még a Merkurnál is lehetett Fiatokat venni.

Bár réges rég túl vagyunk már a caterhames bulin, az összes cikk, blogposzt, gyárlátogatás, publi megjelent, amit írtunk a közel egyhetes út kapcsán, sőt, még visszakoztunk is ordenáré tulokságunk miatt, a háborús taposóaknák nem alszanak.

Béreltünk, ugye, egy Ford Fiestát az AVIS-től, rögtön aznap belezártuk a kulcsot, aztán tesztet is írtunk róla, csodával határos módon karc nélkül sikerült visszavinnünk.

Erre most kaptunk egy levelet a londoni közlekedésfelügyelettől, vagy minek is hívják azt arrafelé, hogy kihágást követtünk el. Behajtottunk a dugómentes zónába, ahova csak engedéllyel lehet, meg személyszállító kisiparosoknak, meg talán még buszoknak is. Biztos úr, mi csak a többiek után mentünk, és személyeket szállítottunk…

Rendesen megörökítettek bennünket, kikockázták a videót, a legjobb fotókat elküldték nekünk. A bírság 60, vagy 120 fontról szól, ezt még ki kell nyomoznunk. Éljen az EU, éljen az akadálytalan adatáramoltatás, mindenkire egységesen vonatkoznak a szabályok, még a villogó szemű balkáni jöttmentre is. Alapvetően támogatom.

De azért az ember mindig érez egy kis bosszúságot, amikor bírságot kell befizetnie, pláne egy olyan kihágás miatt, aminek elkerülésére alig-alig lett volna módja. Mert London egy agyonszabályozott város, telis-tele táblákkal, szemre szabálytalankodónak tűnő, agresszívan udvarias vezetőkkel, akik valójában már többnyire betartják a szabályokat. Aki itt lassan halad, eltiporja egy Austin FX4, vagy egy Leyland busz, esetleg három Ford Transit és negyvenkét biciklista Bruszilov-offenzívaként támadó együttese. Lélekvesztve pedig nehéz apróbetűs táblákat figyelmesen betűzgetni. No mindegy, fizetünk, mert lecsuknak, mint a NASA-feltörő hekkert.

De Anglia még a szigorú bürokrácia szintjén is más. Korrekt, a maga módján még figyelmes is. A német(!) szövegezésű bírságpapíron az alábbi magyarázó szöveget találtuk:

Értik? Angol bírság, német nyelven, magyar pontosítással. Le a kalappal.

az az autó, aminek az átvételekor a következő beszélgetés zajlott le?
Szereplők: műszaki kolléga, másik kolléga, az autó, én.
Reggel 10 óra. Begördül a masina a gyár kapuján, szép fekete, prémium. Gyorsan elvégezzük a papírmunkát, kászálódok be a kocsiba notebookkal, tornacuccal, elemózsiával, ahogy reggel lenni szokott.

Én: Van ebben Bluetooth kihangosító?
Másik kolléga: Persze, ez egy ... felszereltség, biztosan van benne.
Én: De jó, állítsuk be!
Másik kolléga: Oké, segítek.

A következő 10 percben reménytelen gombnyomkodás következett. Próbáltuk álló és járó motorral, kiengedett és felhúzott kézifékkel. Nem sikerült, az autó a leghalványabb jelét sem mutatta, hogy itt valaha is kihangosítós telefonálás lesz.
10 óra 10 perc.

Másik kolléga: Szólok a műszaki kollégámnak, ő biztosan tud segíteni.