Volt pár hete az az ominózus cikkem a londoni dugóról, ami, ugye nincs is. Legalábbis amikor mi ott jártunk, nem volt. Pedig két és fél napon át, nagyjából reggeltől éjjelig folyamatosan a belváros és a peremkerületek között cirkuláltunk a bér-Fiestával. A legbelebb kerületekben is órákon át keringtünk, megfelelő térkép és utcanévtáblák híján ugyanis sehova nem tudtunk elsőre odatalálni.

A cikk célja az lett volna, hogy felhívja a magyar illetékesek figyelmét, valamint köztudatba emelje, hogy a rettenetes autófolyam mozgásban tartásához nem halálos fenyegetések és betarthatatlan szabályok kellenek, hanem következetes betartatás, logikus szabályzás, rugalmas forgalomszervezés. Nem hajtunk bele a kereszteződésbe, ha nem tudunk áthaladni, nem teperünk a buszsávban, nem ütjük el a motorosokat, biciklistákat, nem riogatjuk rárontással a járdáról lelépni készülő gyalogosokat. Viszont ahol lehet, nyomulunk, kis hézagokat hagyva.

De kisebb hiba csúszott a számításba.

A cikk mellé ugyanis tettünk egy blogposztot is, kommenteljen mindenki kedvére, hadd lássák a szervek, hogyan gondolkozik a Nép. A magyarországi olvasók részéről nagyjából kilencven százalékos volt az egyetértés a cikk mondanivalójával, ami a blogposztjaink történetében egyenértékű azzal, amikor az ünneplő tömeg vállon viszi ki a döntő tizenegyest bevarró focistát a pályáról.

A nem magyarországi, pontosabban a londoni olvasók azonban hörögtek. Nem kicsit. A "barom", "kirúgandó", "hülye", "alkalmatlan" újságíró címkék simogatásnak minősültek abban az anyázás-áradatban, amit kaptam. Bár megszoktam már a szélsőséges megnyilvánulásokat, amikor már az anyám virtuális sírján is tehéncsordák legelésztek, és a családomat elméletben halomba lőtték a londoni posztolók Segesvár határában, kezdtem gyanút fogni. Nono, ennyire nem lehetnek vakok a derék londoni magyarok, igazuk lehet – gondoltam. De közben abban is biztos voltam, hogy mi tényleg nagyjából hatvan órán át, intenzíven forgolódtunk az M25-ös gyűrűn belüli területeken, nagyrészt a legijesztőbb belvárosban, a legzűrösebb órákban. És alig-alig álltunk meg néha egy fél percre. Lutontól befelé, az M1-es autópályán volt dugó, méghozzá borzalmas. De odabent, Londonban csak áramlottunk a tömeggel.

Annyira volt azért lassú a haladás, hogy hitelesnek tűnjön a dolog, a jelenség inkább volt kellemesnek mondható, mint meglepőnek. Nem szimatoltunk hát veszélyt. Sajnos a Bende nyomására végül forgalomelemző publinak írtam meg a cikket, holott eredetileg csak egy laza blogposztnak szántam arról, hogy milyen erőszakosak a londoni sofőrök, de hogy az erőszakosságukban mégis mennyivel jobban odafigyelnek a forgalom kisebb, puhább testű résztvevőire. Nem kellett volna.

A 175. kommentben aztán megkaptuk a magyarázatot a posztok menetében mutatkozó budapesti magyar kontra londoni magyar ellentétre Londonimagyar nicknevű olvasónktól.

Londonban szulettem es sosem laktam mashol eletemben, emiatt tudok nyilatkozni a helyzetrol. Roviden: nem ismerek ra a hazamra.

 

A cikkiro elarulja a datumokat amikor ott mozgott, es ebbol latom hogy eppen iskolaszunet volt egy hetig ez ido alatt. Ilyenkor jelentosen csokken a forgalom mivel nem viszik a gyerekeket suliba, illetve sok csalad elutazik. Peldakent: fel ora alatt megtettem azt az utat, ami altalaban 1 ora 15 percbe telne. A belvarosban most mar ritkan van nagyon nagy forgalom, pontosan a dugodij miatt, illetve azert is mert 4 font egy ora parkolas.

Ajanlom az ironak hogy uljon be mellem jovo heten az autoba es nyolckor utnak indulunk a belvaros iranyaba. Garantalom hogy ilyen dugot meg sosem latott eleteben...

Ilyenkor mit tegyen az ember, ha el akar számolni a lelkiismeretével? Vándoroljon ki Üzbegisztánba vályogégetőnek? Nem értek a vályogégetéshez, ezért született e poszt.

Továbbra is fenntartom, hogy a londoni közlekedésszervezés százszor logikusabb, mint a budapesti. Közben megtudtam azt is a kommentekből, hogy a buszok hátulján folyamatosan kamera veszi a buszsávra hajtókat, a büntetés pedig brutális – és garantált. És azokat is halálra bírságolja a rendőr, akik belehajtanak a kereszteződések közepébe, mellesleg az összes csomópont be van kamerázva. Még azt is megbüntetik, aki nem pontosan a felfestett vonalak közé parkol. Így azért valamennyire működnek a dolgok.

De az iskolaszüneti időszakot leszámítva dugó van, ez tény, mert iszonyatosan sok a jármű, az utcák pedig szűkek és kanyargósak. Sőt, a statisztikák szerint London az egyik, ha nem éppen A Legbedugultabb Város Európában.

Amint a poszt címében is benne van – beszoptuk. Hát izé, elnézést.
(Mindketten beszoptátok. Erre a képre a Paramount Pictures azonnal 40 millió dolláros szerződést kínálna. - omm)