Amíg az ötvenes években az elhasznált autó fogalma ismeretlen volt Magyarországon, az USA-ban egymás után nyíltak a roncstelepek a forgalomból kiöregedett járműveknek. Itt is voltak ugyan totálkáros vagy háború alatt szétlőtt autók, de a virágzó kapitalizmus polgárai jó módukban hajtották értéktelenné autóikat akkoriban. Az avulás ideje felgyorsult, a csúcsra járatott gazdaság hatására családok milliói ruháztak be új autóba és dobták el a régit. A lesajnált autók java aztán ment a telepre zúzásra, donornak, vagy csak csendben rohadni. Egy részüknek érdekesebb utóélet jutott, sok azóta is támfalként szolgál valahol egy folyóparton.

Tuckasegee-folyó, Észak-Karolina. A fémvázak itt gyakorlatilag eggyé lettek a lejtővel

Az ész választása

A motor ragyogó paramétereiben a futómű sajnos egyáltalán nem volt partner. Egyenesben még csak-csak, de kanyarban billegett, a keskeny 16-os kerekek sem voltak bizalom gerjesztőek. Pár éles kanyar után (amit a BMW-vel különösebb stressz nélkül 90-100-al bármikor bevettem), tudomásul kellett vettem, hogy ez a kocsi ennyit tud, ha nem akarok az árokban landolni, mérsékelnem kell a sebességet.

2006. március 5-e, szakadó hóesés, végtelenbe nyúló tél, nyakig ülünk egy romos ház felújításában, Norbi három hónapja beteg, inog az Autó Magazinnál a szerkesztői állásom, csupa derű és vidámság az élet. Mit tesz ilyenkor az ember? Naná, autót vesz.

Törött volt az orra, amikor vettük, törött, amikor eladtuk. Közben volt pár évig szép is

Persze azért ott volt a kés a torkunkon. Kati imádott égszínkék állólámpás Mercije fölött már a hárommal azelőtti tulaj is megkongatta a lélekharangot, tőle egy klubtársam vette meg, de ő is reménytelennek ítélte, viszont rendbe tett rajta egy csomó mindent. Őutána egy másik klubtársam kilakatolta, átmenetileg, majd a feleségem tőle vette meg. Nálunk akkor már négy éve szolgált, és csodával határos módon nem a karosszériája kezdte megadni magát (igazán), hanem a motorja. Ami, a típus ismeretében szinte hihetetlen.

Kevés menőbb dolog létezett 10-15 évvel ezelőttig, mint egy gombnyomásra előbukkanó fényszóró. Egy csomó amerikai autónál - mint Winkler Cougarja - tisztán esztétikai okokból takarták el egy billenőajtóval a fényszórókat. Viszont egy csomó sportkocsinál, vagy sportos kiállású típusnál a bukólámpa funkcionális látványelem volt, hiszen eredetileg azért találták ki, hogy a méretes fényszórókat eltüntessék a süvítő levegő útjából. Régen nem voltak kis átmérőjű vetítőlencsés fényszórók, ha meg áramvonalas orrot akartak rajzolni egy sportkocsinak, gyakran azt a megoldást választották, hogy a serpenyőnyi lámpásokat egy mechanikával elrejtették.

Prokee-t szentté kellene avatni. Ő a forrasztópáka Quentin Tarantinója és a hidegvágó Charlie Benantéje egyben. Még az Eurovan megvétele előtt megkérdeztem, hogy a nagy precizitást és rutint igénylő belső elektromos dolgokkal elszüttyögünk-e a garázs kellemes félhomályában, közben világot megváltva. Felsoroltam neki: első elektromos ablak, jobb tükör, hátsó ablaktörlő, hifi, műszerfali égők, elvásott váltószoknya, közjólét, hajléktalanok kérdése, így első ránézésre. Azt mondta, lehet, csak hozzam meg a cuccokat hozzá. Szerintem azóta nagyon megbánta.

A frissen kibontott cuccok büszke tulajdonosa feszít az alkalomhoz illő mackónadrágban az enyhe télben, Pest megye keleti régiójában

Kedves gyerekek! A mai tananyag a Datsun és a motorok munkacímet viseli. Tudja valaki, honnan ered a Datsun név? Pistike, te sem? Akkor elmesélem.

Figyeljék a pálcát tartó kezet

Den Kendzsiro, Aojama Rokuro és Takeucsi Aketaro bácsi majdnem pontosan száz évvel ezelőtt építettek egy autót a messzi Japánban. A három név kezdőbetűi alapján DAT autónak nevezték el. Nem volt valami szép, de ők akkor is szerették, mert az övék volt. Kendzsiro, Rokuro és Aketaro bácsi vagy húsz éven át együtt dolgozott, de úgy tűnik, nem voltak nagyon tehetséges üzletemberek, mert bekebelezte őket egy autóalkatrész-beszállító, amely később történetesen a Nissan cég leányvállalata lett. Elkezdtek gyártani egy egészen pici autót, alig félliteres motorkával, amit a bácsik DAT fiának, Datsonnak hívtak. Az angol son szavacska viszont japánul úgy hangzik, mint a veszteség, ezért változtattak rajta egy kicsit, így jött létre a Datsun. A Nissan export-márkaneveként használták évtizedeken át, majd leszoktak róla, és éppen tavaly túrták elő egy porlepte fiókból, hogy megint egy kis vacakhoz használják.

A Margit körúton, a Machwart liget és a Széna tér között, egy udvarban volt egy kis kocsma kávézó, a Tommies. Mivel a baráti társaságunk több gimnázium között oszlott el, így ez lett az a hely, ahol a közösségi életünket éltük. Tanítás előtt, tanítás helyett, tanítás után, este, hétvégén, mikor hogy. Kávéztunk, söröztünk, pókereztünk, x-boxoztunk, honfoglalóztunk, meg persze néha tanulunk is. Aztán ez így ment tovább az egy egyetem első évében is.

Tavaszi nap volt, kora délután. A többiek zombi-üzemmódban GTA-ztak egy-egy kávé mellett, én pótcselekvésként a lépcső melletti számítógépen néztem a használt autókat 200 ezerig. És akkor megláttam. Rögtön írtam egy smst Marcellnek, hű barátomnak az autóbuzériában: Faltdachos A Corsa, 110-ért, szerelem.

Eredeti hirdetési fotók

Nem tudom, mi a fene van, lehet, ez a hülye - telet még távolról sem idéző - időjárás tehet mindenről, de olyan letargia és fejbevertség uralkodik az egész szerkesztőségen, hogy ihajj. Mint egy kimerevített filmkocka egy random Tarr Béla filmből. Aki nem meredten nézi a monitort, az összeroskadva húzza maga után a fényképezőgépet, mert éppen dolga van valamerre. Még Zách Dani hangját is alig hallani.

Uborkaszezon vagy mi.

Annyira azért nem, hogy ne maradna idő a piac szondázására. Éppen a racecarsforsale-adagomat fogyasztottam (óvatosan kattintson, addiktív!), konkrétan költöttem a lottóötöst, többek között egy ilyen pazar GT1600 Sprintre is, amikor rájöttem, hogy a többiek ugyanezt csinálják rendszeresen.

Nem titok ez, rajta tartjuk a piac ütőerén az ujjunkat. Körbe is küldtem a kérdést: Milyen használt járműhirdetést nyitottál meg legutóbb és miért? Aztán ez lett a vége.

Egy barátom sztorija, mellesleg két állólámpás Mercije és egy Fecskéje van. Alapvetően egy hétköznapi életben szupernormálisnak tűnő egyed, aki titokban Mercedes-harácsoló elmebeteg, orvos nem látta, Pontonja nem volt még. Mostanában épp lakást újít fel. Rövid a sztori. CsZs

------------------------------------------------------------------------

Vettünk egy mosogatót az új lakásba az Ikeában. Kerámiából készült, amikor kicsomagoltuk, láttuk, hogy törött. Visszavittük, azonnal visszavették, de közölték, hogy már nem forgalmazzák. Enyhe szívinfarktust kaptam, mivel a méregdrága kerámia konyhapultot ennek a mosogatónak a speciális méretei alapján vágattuk le és ki. Más mosogatóhoz nem stimmel.

Kicsomag

A budaörsi konyharészlegen találtunk egy ugyanolyan mosogatót a bemutatóteremben. Mondták, hogy az utolsó darab, de majd kiszedik. Áprilisban. Pampogtunk, mondták, hogy majd egy hét múlva. Még egy kis baszakodás és két óra múlva kiszerelve nálunk volt a mosogató. Szerelvények nélkül (lefolyó, felfogatások stb.).

Megbízhatóan megbízhatatlan

Mindenki hitegetett, hogy mennyire jó megbízható autó ez, sajnos nem igaz. Ha csúnyán bánnak vele, akkor elromlik. Még 1,5év után is találok benne szigszalagot meg facsavart, amivel a zsugori elődök szegelték a kocsit. Mire rendberakom és eladom ,valakinek nagyon jó vásár lesz.

Az új-zélandi kormány közlekedésbiztonsági kisfilmje olyan, mint egy horrorfilm, amiben egy ponton reménykedsz, hogy elkerülhető a vég. De a pont nem ott van, ahol gondoljuk. Akkor már késő. Elképesztő, hogy hogyan vezetnek az emberek. Kétféleképpen osztályozom a dolgot magamban.