GT-R, Porsche, Ferrari, Lamborghini, Radical, Caterham... ezektől az ember elvárja a teljesítményt. Nyálat csorgatnak rájuk, tinédzserek nyomják pelyhedző állukat az oldalüvegre és elképzelik, ahogy lefűzik a kedvenc kanyarjaikat, ahogy driftelve fordulnak minden sarkon... az autó idehaza státusszimbólum. Akik ettől el tudnak vonatkoztatni, azoknak szórakozás. És egyáltalán nem kell, hogy drága legyen.

Lehet mondjuk, egy Citroen AX 14D Enterprise. Tudják, a legendásan keveset fogyasztó, pillekönnyű francia gyösz. És ha ez megvan, akkor ki kell belezni, hogy csak a sofőrülés maradjon, kell némi összespórolt pénz az utazáshoz (aludni lehet a kocsi mellett, a sátorban is), egy kicsit megemelt üzemanyagnyomás, két semi-slick előre és iszonyatos kitartás, türelem és tanulás.

Kitartás ahhoz, hogy hét éven keresztül évente elautózzál a kis, 52 lóerős vacakkal Franciaországból a Nürburgringre, kitartás ahhoz, hogy ez alatt az idő alatt összesen 118 kört megtéve fejből megtanuld a pályát és az autódat, kitartás ahhoz, hogy kicserélj benne hét év alatt kilenc motort és öt váltót, majd a végén a vakhit és a megszerzett tapasztalat meghozza gyümölcsét. NicBTG ezzel az autóval 9:55-ös körrel befért a mágikus tíz perc alá. Ami lefordítva ahhoz hasonlítható, mintha egy ToiToi budival leszállnánk a Marson.

Na ez igen, szent őrület és autóbuzéria. Álommegvalósítás,ahogy kell.

Esténként szorgosan mosogattam a Szimplában, napközben az egyetemen voltam, a kieső időben pedig a használt autókat böngésztem. Megvolt még a csúnya, de hálás rongytetős Corsám, de én buszt akartam. Volkswagen Transportert, T2-est.

Faros Transporterek. Jól látszanak a különbségek

Az első kinézett busz Pécs környékén volt. Nagyon ígéretes szürke T2b, egy kicsi rozsdapöttyel a képek alapján. Leopárdos pléddel leterített ülésekkel, hogy alatta milyen volt, örök homály fedi. A telefonban kiderült, hogy nincs a jelenlegi tulaj nevén az autó, de meg lehet őt is találni: a Tibi az a szomszéd faluból. Nem volt még rutinom a magyar használtautó-piacon, visszariadtam. Ha jól emlékszem 299 ezerért, Ki tudja, talán ez volt a nagy kihagyott lehetőség.

Az rendben van, hogy autóvásárlásnál a számok különösen fontosak. De ha azt hiszi, hogy itt a vételárra, fogyasztásra, évjáratra, esetleg futásteljesítményre gondoltunk, nagyon téved. Egészen más számok lényegesek, amit a szerkesztőség pár tagja nem is volt rest kitárgyalni a levelezőlistán:

Kopasz:
Felhívott az egyik haver, szervize van, nepperkedik, bérbe is ad autót, szoktunk együtt üzletelni.

Figyelj Kopasz, most beszarsz! Felhívott az egyik cimborám, árulja a Boráját, jött is rá vevő, megegyeztek mindenben, megveszik az autót, csupán átjönnének a műhelybe egy pár percre, mert a vevő szeretne az autó alá nézni. Persze, gyertek nyugodtan. Meg is jöttek, a vevő hozta családját is. Nézegetik az autót, körbejárják, megszólal a huszonéves lány:
-Apa ez a kocsi nem jó, be van horpadva a küszöb!
-Az nem horpadás, ez a típus gyárilag ilyen, ezzel a pici háromszög alakú mélyedéssel a küszöbön jelzik, hogy hova kell tenni az emelőt a kocsi alá, mindegyiken rajta van.
Ja. Telik az idő, nézelődnek, sétálgat a lány is, megint megszólal.
-Apa ez a kocsi nem jó, a másik küszöb is be van horpadva!
-Az is gyári. Látod, ugyanolyan,mint a másik oldalon, hogy ha ezen az oldalon kapsz defektet, akkor itt is tudjad, hogy hol kell megemelni az autót.
Ühüm. Sétálgat a lány, újra megszólal:
-Apa ez a kocsi nem jó nekünk. A rendszáma 354, számmisztikailag nem jó, nem vehetjük meg!
És az autót nem vették meg.

Novoth Tibitől kaptuk az emailt, mely a reklámszakma újabb csodájára hívja fel a figyelmet:

Sziasztok!
Felháborodtam.
Csatoltam egy képet egy újságból. Az látható, hogy az intercarsos
területi képviselő kegyetlenül aláreccsent a szerelőnek, akinek a fájdalom
látszik az arcán. Később boldogan, kézenfogva távoznak.
Tudom, hogy homofób vagyok, de ez tényleg sok(k).
Szép napot!
Tibor

Íme a kép:

Bárki kérdezhetett bármit, nem voltak titkot és embargós infók

Karácsonyi játékunkban lehetett nyerni helyet egy remek bulira, amely főleg arról szólt, hogy megpróbáljuk megfogni a WTCC-menő, többszörös futamgyőztes pilótát. Himesháza Sennája azonban túl kemény diónak bizonyult, egyedül egy profi gokartversenyző bírt vele a Gokartring pályáján. Norbi - ezt leszámítva - a hozzá illő szerény és teljesen közvetlen módon cimbizett mindenkivel, aki ott volt, nagyzolás vagy mellveregetés, na ezek mind nagyon távol állnak tőle. Talán ez teszi őt annyira szerethetővé, talán éppen ezen tulajdonságai miatt érzi minden autósport-rajongó egy kicsit magáénak is a srácot. Beszélgetni vele olyan, mint egy régi ismerőssel, semmi ködölés, egyenes-értelmes beszéd. Mindenkinek jót tesz.

Svéd MTZ autókarosszériával

Semmi meglepetés nem ért, pontosan azt kaptam az autótól amit vártam. A motor ősapja traktormotorként kezdte, és ez is hihetetlen kort ér meg ha az ember vigyáz rá.

Pere Laci - legújabb Totalcar-szerzeményünk - remek, plasztikus elbeszéléseiből már úgy-ahogy megismerhettük Indiát és aki nem rest, az a Karmageddon-blogon olvashat egyebet is tőle, de azért ilyen direktben szembesülni az ottani autós kultúrával azért elég meredek.

Öltettől a megvalósításig, minden másodperce pazar szórakozás. A kimaszkolás nélküli primer-alapozás díszlécestl még hagyján, na de a finom JKTyre-reklám (sportabroncs), a villanyturbó és egyáltalán: az egész film, a választékos, de erős akcentusú angollal, lambóajtókkal a négyajtós Balenón... Nincsenek szavak. Talán csak annyira hívnám fel a figyelmet, hogy a beépített JVC hangrendszer matricáján a The Perfect ExperiAnce-felirat olvasható. Ami azért finom kétségeket ébreszt a beépített komponensek eredetiségét illetően.

De ez már tényleg csak apróság. Nézzék meg, hogyan készül a sportautó, amivel versenyezni is lehet. Hibátlan móka.

Az már régen volt, mikor az ember legyintett, ugyammá, a dizel gyenge. Ebben az anyagban aztán van kraft. Szerdán, a Mississippi állambeli New Albany-ben egy biodízel-üzem repült a levegőbe. De még hogy!

A Fene se gondolná, hogy a lassan égő gázolaj is tud ekkorát pukkanni.

Lassan hat éve, 2008 április 8.-án jelentkeztem először saját nick alatt, szerzőként a Belsőség-blogon. Az volt az első poszt, melyet én írtam és én is raktam be egy kettővel ezelőtti blog.hu adminfelületen. Az eltelt hat év alatt lettem kommentelőből külsős, majd immáron belső munkatárs, tulajdonképpen most élőben kommentelek idebent.

Sőt, megörököltem a blogot Orosz Petitől, a Lamborghinik és tintahalak nagy rajongójától, azóta én igyekszem ilyen-olyan módon terelgetni az itteni életet a többiek segítségével persze. Akik ez alatt az idő alatt jöttek-mentek, így hamar levetkőztem a gólya-státuszt idebent, a Totalcar szerkesztőségében. Ráadásul megnősültem, lett két csodás gyerekem, remek otthonunk és tán féltucat autót lecseréltem. Öregszem.

Paul Walker halála elég sok dologra rádöbbentett. Például arra, hogy öreg vagyok. Vagyis nem, mert a Sipos úr öreg, én egyszerűen csak nem vagyok fiatal. Pedig  tudom mi a swag meg a yolo, használtam már hashtaget és még legózom is, de múltkor egy mondatomat úgy kezdtem: a mai fiatalok. Sipinek mondtam, mikor egy elég rendhagyó rendezvényen nézelődtünk. Paul Walker halála sok száz meg ezer rajongót mozgatott meg, akik összegyűltek az ország több pontján megemlékezni. Sosem gondoltam volna, hogy a Halálos iramban-sorozatnak ennyire komoly rajongótábora volna, pláne itthon. De a részleteket majd Sipi kifejti az Öreg Sipos és Tuner munkacímű cikkében.

Értem én, hogy sokan szeretik a Halálos iramban-filmeket. Még szórakoztatóak is, feltéve ha az ember elfogadja a rajzfilmbe illő fizikát. Meg a vászon szélén lecsapódó, cseppfolyós tesztoszteront. Meg a szigorú tekintetekben kimerülő színművészetet. És a néző nem próbálja meg a kilencedikben tiltáson forgó motort visszakapcsolni nyolcadikba, hogy tovább gyorsuljon az amúgy öt perce tartó negyedmérföldes sprinten.  És a...mindegy, tudják mire gondolok.

Annyit azért felhoznék a Halálos iramban védelmében, hogy kevés az alternatíva. Vagyis inkább nincsen. Nem készülnek mainstream autós filmek, és ha az ember szomjas, a langyos víz is jobb a semminél. Hogy ne fogyjanak el azért az autórajongók teljesen, összeszedtem pár fontosabb filmet, amit az éppen cseperedő gyerekkel muszáj megnézetni. Sokszor! Annak ellenére fogadják el az alábbi listát, hogy egyrészt nincs gyerekem, másrészt filmek terén a szerkesztőségben azóta súlytalan a szavam, mióta kiderült, hogy nem láttam a Ponyvaregényt.

1. The love bug (1968)
A kicsi kocsi újra száguld kiváló alap a kezdéshez. Kedves, makacs, önjáró bogár, sok kaland, autóversenyek, könnyen emészthető poénokkal, imádnivaló képi világgal.

Egy furcsa meghívó érkezett ma a szerkesztőségbe.

Tisztelt Szerkesztőség!
A Magyar Kerékpárosklub és  a Bringázz Sopron Egyesület szeretettel várja a sajtó képviselőit sajtótájékoztatójára.
A sajtótájékoztató keretében a Magyar Kerékpárosklub a Bringázz Sopron Egyesülettel közösen bemutatja, hogy mi lenne, ha az autóvezetőknek is át kellene tolniuk járműveiket a kereszteződéseken.
Helyszín: Sopron, Mátyás király út és Csengery utca kereszteződésében.
Térkép: https://mapsengine.google.com/map/edit?mid=zStH4eAD3aVQ.kvzcLdzSHoss
Időpont: 2014. Január 22. 14:30
Az eseményen jelen lesz: László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke, Szűcs Szabó Máté, a Bringázz Sopron Egyesület képviselője, valamint  helyi aktivisták.

El nem tudjuk képzelni, mégis mi_a_tökünk_ez, viszont - mivel ma érkezett - így már nem áll módunkban leautózni Sopronig, de ha akad ott olvasó (pláne ha troll), az mindenképpen nézze meg és videózza le, mi történik Gyöngyösön Sopronban holnap után. Köszi!