Hazafelé tartottam a Solo - első magyar hibridautó - bemutatójáról az ezres Monsterrel az M1-M7 bevezetőn. Éppen az elektromos autóról elmélkedtem, amikor menet közben leállt a Ducati. Szépen kisoroltam a leálló sávba, és már gurulás közben megállapítottam: itt  bizony elment a villany. Na tessék, elég csak rágondolni.

Először a csatlakozókat néztem át, de igazából tudtam, mi a gond. Többször volt már olyan, hogy induláskor se kép se hang. Ilyenkor a Monster két reléje közül az egyik megsemmisült. Az érintkező tisztításával többnyire javítható volt a hiba, de volt, hogy csak a relécsere segített. Ez a hiba viszont eddig mindig csak induláskor jelentkezett, menet közben soha.

Levetkőztettem a motort, a tankot hátrahajtva elég gyorsan hozzá lehet férni a az injektorvezérlő komputerhez - ami a városi legenda szerint egyes Punto elektronika - és a relékhez. Megtapogattam, és valóban meleg volt az egyik Siemens relé háza. A motor kulcsával szétpattintottam, és már láttam is, hogy el van égve a tekercs.

Fellélegeztem, ezzel a motorral már hazamegyek.

A csupasz relét visszaraktam a helyére, bal kézzel összeszorítottam a mágnest és jobbal indítóztam. Beindult.

Persze papírt is tömködhettem volna a relébe, vagy az érintkezőket is elhajlítgattam volna, ne adj' isten a relét kivéve egy darabka dróttal rövidre zárhatnám a lábaknál, de nem, ááá dehogy. Mindig van nálam gyorskötöző. Hogy mennyire csodaszer, arról már értekeztem a Volvo lámpájának gányolása kapcsán.

Gyorskötöző mindenkinél van

A tanktáskában különböző méretűek álltak rendelkezésemre. Egy vékonyka kötözővel körbeszorítottam a relé mágnesét mintha az húzott volna be, majd visszahelyeztem a helyére. Tökéletes lett. Felöltöztettem a motort, és indulás.

Egész közel volt egy Ducati szerviz, de mondom, csak nem veszek megint 1800 Ft-ért ilyen relét, amikor bármilyen újabb autóban akad, ezért inkább érdi Saab-szerelőm felé vettem az irányt. Popovics Laci egy darabig nézegette a szétégett régi relé lehántott házát, majd eltűnt a kertben. Egy 9-5-ösből szedte ki a kicsit méretesebb, de ugyan olyan lábkiosztású GM-gyártmányt.

Még a kapu előtt beleraktam, és ahogy számítottam, hibátlan. Legalábbis a következő szétégésig. Kíváncsi vagyok, ez meddig bírja. Bár igazából arra lennék kíváncsi, mi a bánattól megy így tönkre. Mert mondjuk azt elfogadom, hogy melege van a léghűtéses motor felett a tank árnyékában, de akkor miért hidegen pusztultak régebben?

Az új GM és a régi szétégett Siemens relé

Egyébként a Monster hadi lábon áll saját elektromos rendszerével. Szerencsére eddig nem volt vele komolyabb bajunk, de szétcsúszó vezetékek, és egyéb apróságok rendszeresen adódnak. Például négy év alatt az önindítót háromszor nyírta ki a kompresszió.

Mindezek ellenére imádom, nekem találták ki. A vezetési élmény, a hihetetlen nyomaték páratlan. Aki ismeri és szereti a Ducatit, annak nem kell magyaráznom, miért, aki meg nem, annak felesleges. Nekem nem kéne másik motor.

Azért a szétégett relét a gyorskötözővel odaadtam az ikreknek, had tanuljanak. Össze is vesztek rajta.

Először Hubáé volt, de végül Csongor szerezte meg az értékes darabot

Fordítottam egyszer egy könyvet, Kis útmutató az élethez volt a címe. Általában utálom az ilyen recept az életre-típusú szakirodalmat, nálam Márai Sándortól Balázs Show Balázsig mindenki azonnal elássa magát, aki ilyet ír, persze óhatatlanul is lehetnek bennük bölcsességek. A Kis útmutatót valami amerikai faszi írta a fiának, aki egyetemre készült, és először csak néhány alapszabályt akart lejegyezni az okulására, az dagadt később könyvvé.

És hát nem is rossz a könyv, bár mondom, őszinte részvétem mindazoknak, akik egy ilyenből akarnak megtanulni élni. A legmaradandóbb szabály, mármint ami bennem megmaradt, hogy a lakásod legyen a lehető legdrágább, az autód a lehető legolcsóbb. A fószer nem nagyon fűzött magyarázatot a bölcsességekhez, igazi orákulumként csak kinyilatkoztatta, aztán mindenki szűrjön le belőle, amennyit tud.

Ezt rögtön átláttam: normális ember a lehetőségeihez mérten legdrágább lakást vegye, hiszen egyrészt abban kell leélnie az élete jelentős részét, másrészt az ingatlan egyben befektetés is, ami minimum tartja az árát. Az autó meg épp ellenkezőleg. És itt még kivételeket se nagyon lehet mondani, hogy ilyen-olyan érdekes veteránok milyen jól tartják az árukat, mert ez még tőlünk nyugatabbra is elég nagy lutri.

Szóval ehhez már régóta tartom magam. Lakást vettem hitelre, hiszen az albérlet díját úgyis ki kéne fizetni, akkor meg már a sajátomba ketyegjen. Közben elég olcsó autókkal közlekedtem, de ha jól számolom, és nem kavarom a különböző lakás/autó/évjárat-árakat, az autóm sose volt drágább, mint az aktuális lakásom piaci árának tizede. Nyilván van egy minimum, ami alatt nem érdemes autót venni, de ez inkább üzembiztonsági minimum.

Vannak szakmák, ahol valamennyire virítani kell, hogy az embert komolyan vegyék. De azt leszámítva, hogy egy rozsdától málló nagypolszkival megjelenő üzletfél valóban riasztó lehet, egy új Octaviánál vagy Corollánál drágább dolog teljesen felesleges. Bennem legalábbis nagyobb bizalmat kelt valaki, aki nem az autójával akarja megmutatni, mekkora császár. Hátha mennek csődbe a jövő héten valami teljesen irreális nagyzási ökörség miatt, például.

Viszont azok az autósok, akik itt parkolnak szerkesztőségünk közelében, a panelházak alatt, valószínűleg nem a Kis útmutató szellemében nevelkedtek. Akárhányszor megyünk ebédelni, mindig áll ott legalább egy X5-ös, de inkább kettő. Legutóbb meg is álltam fotózni, akkor vettem észre, hogy ez igazából három. Plusz még egy 5-ös Touring. A lakótelepi parkolóban.

Mi van itt?!

Amióta kiköltöztem Budapestről, azon gondolkodom, hogy lehetne megoldani a tömegközlekedést saját erőből. Vagyis ne négy ember négy autóval utazzon ki-be nap mint nap ugyanazon az útvonalon, amikor beférnének egy autóba is.  Bevallom, én sem szívesen mondok le a kényelemről, nem vágyom a buszozásra, vonatozásra, viszont azzal nem lenne bajom, hogy befogadjam a kocsiba a szomszédot.

A reggeli ingázók szinte mindig egyedül utaznak

Ahogy most divatos, a takarékosság mellett a környezetvédelmet is emlegetem. Amikor a VW is az észszerű vezetésre szólít, rendes szervezéssel meg lehetne spórolni a a szomszédok autóinak károsanyag-kibocsátását is. Persze a költségek megosztása sem alábecsülendő, illetve ma még talán az az elsődleges.

A közös utazás megszervezése viszont nem egyszerű dolog. Én régebben sokat autóztam vidékre, miközben folyamatosan kapacitáltam ismerőseimet, jöjjön velem, aki éppen ráér, mert nem szerettem egyedül utazni. Persze a stopposokat is felvettem rendszeresen. Volt, hogy a mikrobuszban egy katonai szakasz szorongott, és csendesen tűrték az Allien Sex Fiend muzsikáját.

Ma már sokan óckodnak a stopposoktól, nem is igen divat, csak a Diáksziget és a Művészetek völgye idején jellemző. Az olcsóbb utazásra viszont mindig lenne igény, és erre találtam megoldást az www.oszkar.com honlapon.

Az Oszkár adoptálta a telekocsit. A Petőfi rádió csúcsforgalom adásából emlékszem a szolgáltatásra, amit mára két BME hallgató Gyürüs Máté és Prácser Attila internetes változatban tökélyre fejlesztett.  A nem túl szerencsés név az Online Személyfuvar-közvetítő Rendszer betűszava. A telekocsi a múltat idézi - Köfém, Áfor, Merkur, Afit... Oszkár. Illik a képbe.

Eddig még nem volt ilyen összeszedett oldal itthon. Külföldi viszonylatban a német www.mitfahrgelegenheit.de és a www.drive2day.de lehet ismerős az erre fogékonyaknak.

Ezeket másolni viszont nem szerencsés, mert fő hátrányuk, hogy a személyes adatok védelme nem megoldott, azaz regisztráció nélkül hozzá lehet férni e-mail címekhez, telefonszámhoz.

A hazai módszer egyszerű. Ha utazni szeretnék, regisztrálok,  megjelölöm, hogy honnan hová mennék, ha sofőr vagyok, ugyanez a helyzet. A rendszer pedig értesít, ha összefutnak a szálak. Van egy bizonyos tűrés is. Például, ha Biatorbágy - Pécs útvonalra keresek utast, akkor fel fogja ajánlani a Páty - Pécsi,  illetve Biatorbágy - Szekszárdi utasokat is.

A regisztrációnál meg kell jelölni az összeget, hogy mennyivel szállnánk be az útiköltségbe, illetve hogy mennyit várunk az utastól. A sofőröket és az utasokat az e-bay-es módszerhez hasonlóan értékelni lehet, csak nem csillagokkal, hanem szöveges üzenetekkel. Így lekáderezhetjük azt, akivel esetleg összekötnénk utunkat.

Eredetileg egy Tudományos Diákköri Konferencia pályázat győztese volt a rendszer, de annyira beindult, hogy a készítők is meglepődtek. Most fél éves működése alatt kb. 300 utat regisztráltak, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a valós utak száma 1000 felett van és több mint 10 000 helyet hirdettek már meg autósok.

Az oldalt a közeljövőben úgy alakítják át, hogy mobiltelefonon és PDA-n is olvasható legyen. Esetleg a pályaudvarra menet rá tudunk nézni, nincs-e olcsóbb megoldás az utazásra.

Persze ez a módszer némi kényelmetlenséggel jár mind az utas, mind a sofőr részéről, de szerintem megéri. Ma már kevesebbet járkálok. Ha hosszabb útra indulok, akkor vagy motorral megyek, vagy ikrek ülnek a hátsó ülésen, de ha tíz évvel ezelőtt lett volna hasonló, örültem volna neki nagyon.

Nemcsak gazdaságos, hanem a károsanyag-kibocsátás csökkentésének a legdrasztikusabb módja. Az adalékanyagok elmehetnek a fenébe.

Indapass oké?
Bejelentkeztél?
Akkor tehát a kérdés:
hányszor volt DTM bajnok az ABT-Audival versenyző Mattias Ekström, és melyik év(ek)ben?

Az első jó választ kommentelő nyer. Jó éjszakát!

Múlt szerda reggel volt a fordulópont: beülök, eltekerem a kulcsot, semmi. Minden fény szépen világít, de az indítózásra elhalványul. Gyújtáson, sebességben egy kicsit rángattam előre-hátra, erre nagy nehezen, többedik próbálkozásra az önindító mégis kapott valamennyi áramot, s beindult.

Munkából hazafelé már csak a rámpáról tolatva-legurulva bírtam jobb belátásra, simán hazavitt. Csütörtök reggel aztán semmi. Vagy százszor próbáltam löködni, semmi. Beültem a Toyotába és bejöttem dolgozni, aztán itt bent kifaggattam a hozzáértőket, hogy mi ez.

Csikós szerint az akku körüli csatlakozásokat kellene átnézni és megtisztítani, különös tekintettel a testkábelre, ha ez nem segít, akkor önindító.

A közvetítő cégek szerint azoknak, akik náluk intézték autójuk szlovákiai forgalomba helyezését, nem kell tartaniuk az ellenőrzésekről.

Vélemények az azonos című cikkünk témájáról.

Már régóta tudtuk, hogy az ABT tuningcégnek új magyar forgalmazója van, méghozzá Debrecenben, a puszta kapujában (a költői kép kicsit túloz, ha ránézünk a térképre). És a múlt héten már meg is nyitott. Ne feledjük, itt valóban nem sufnituningról van szó. És profi PR-támogatással.

Úgyhogy megkaptuk az angol nyelvű sajtóközleményt is, egyenesen Németországból. Sajnos a billentyűzeten nagyon könnyű az egymás melletti K és L betűt összekeverni, amely ebben a képaláírásban, az idegen nyelvű szövegben elég szerencsétlenül jön ki. Nem bírtuk nem lehozni:

"Hans-Jürgen Abt gives the certificate to Beka Kiraly"

Ettől függetlenül a VW-csoport termékeinek legnagyobb tuningvállalkozásáról van szó, ha például valakinek nem elég az Audi R8-asának ereje, nyugodtan forduljon hozzájuk - és ez nem vicc. Persze ez ritka probléma a hétköznapi életben. De kulcstartóra és nyakbaakasztó szalagra mindenkinek szüksége van, ezért ajánljuk fel a következő ABT-relikviákat. A kompozíció Rácz Tomi műve (a Xerox-monitor nem része a nyereménynek):

A kérdést vasárnapról hétfőre virradó éjjel élesítjük, 3 órakor. Csak Indapasszal bejelentkezve nyerhetsz.

Mi az Indapass?

Az Indapass az Index és az Inda szolgáltatásaihoz létrehozott egységes beléptetőrendszer. Az Indapass célja az, hogy az Inda és Index felületeire, illetve ezekhez kapcsolódó szolgáltatások felületeire egyszeri, egységes belépési lehetőséget nyújtson az interneten.

Milyen szolgáltatások kapcsolódnak hozzá jelenleg?

Jelenleg az alábbi szolgáltatásokba léphetsz be Indapass-szal: Vipmail, Indafon, Blog.hu, Fórumok, Indafotó, Indavideó, C-travel, Ongo.

Hogyan léphetek be?

Ahhoz, hogy be tudj lépni az Indapass-szal a szolgáltatásokba, először regiszrálnod kell. Ha már van Indapassod, a belépésnél meg kell adnod a regisztrációnál használt emailcímedet és jelszavad.

Ha elég sokáig megyünk rajta, minden út elvezet a tengerhez –indiai zötykölődésünk végén mi is megérkeztünk az óceán partjára. Nyakunkon a nyár, pihenni fogunk tehát kicsit, nem törődünk a lóerőkkel, inkább bevágunk egy jókora sült halat vegyes zöldkörettel, miközben a szemünket poszthippi kiscsajok fenekén legeltetjük.

Nem tudom, mondtam-e már, de India nagy, sokféle ember koptatja útjait és változatos a tengerpartja is. Kezdjük a nyaralást messze délen, a szerelem tengerében, illetve lagúnájában: Kerlala kevertvizű csatornáin lakóhajókon kínálnak szuperlájtos és hiperromantikus pihenést. A Kínából behozott, leselejtezett teherbárkákból átalakított lakóhajókon három színtéren zajlik az élet. Az első a turistáé, aki franciaágyas, fürdőszobás kabint kap, hozzá tágas, nyitott teraszt a hajó elején, körpanorámával a lagúnára, a két oldalán húzódó falvakra és rizsföldekre. A második a személyzeté, akik irányítják a lusta mormogással haladó hajót, a hátsó fertályban levő konyhában keverik a hideg italokat, főzik a meleg ételeket, és sűrűn mobiltelefonoznak kiterjed családi és baráti körükkel. A harmadik szint a patkányoké és a szúnyogoké: ők akkor élénkülnek meg, amikor mindenki más elpihen: a patkányok önfeledt kergetőzéssel múlatják az időt a fejünk fölött a padlástérben, a szúnyogok fáradhatatlanul keringenek a moszkitóhálónk körül. Két-három nap lakóhajózás átmenetileg a legmegátalkodottabb pesszimistát is átformálja: legalábbis felébreszti az emberben a reményt, hogy Isten talán mégsem hagyta el ezt a világot, belefogva egy újabb teremtő kísérletbe, hátha az jobban sikerül.

Megint BMW tesztautó, megint kalandok. (Kétliteres automata dízel X3, teszt hamarosan!) Én nem tudom, hány bogarat tapostak el mostanában Münchenben, de nagyon rossz a bajor márka karmája. Úgy látszik, mindig történik velem valami, ha új BMW-vel közlekedek. Két rövid élménybeszámoló, ha szabad. (Na jó, az első eset akkor is megtörténik, ha Velorex-szel vagyok.)

Egy: az öntudatos suzukis néni

Még mielőtt elkezdődik a kommentháború: nem a suzukisságon van a hangsúly, hanem az öntudatos néniségen. Akivel a Clark Ádám téri körforgalomban találkoztam. Meg utána az Alagút utca végén. Meg még utána a Mészáros utca - Hegyalja út sarkon.

A Clark Ádám térre - ami ugye egy-két éve immár valóban körforgalom - a Lánchídról gurultam be. Magyarországon nem optimális a többsávos körforgalmak szabályozása, simán a párhuzamos közlekedés szabályai érvényesek rá ugye, ami azt jelenti, hogy ha jelentős nyüzsgés van az adott körforgalomban, célszerű eleve csak a külső sávot használni, mert a belsőből az életben nem jutunk ki többé.

(Normális helyeken úgy működnek a körforgalmak, hogy aki a külső sávban mozog, az a következő kijáratnál ki is hajt. Így aztán, aki csak a többedik kijáratnál lépne ki, a többedik mínusz egy kijárattól számítva természtszerűleg van lehetősége kisorolni. Na mindegy.)

A Clark Ádám tér pedig egy kétsávos körforgalom: bár nem választják el felfestések a sávokat, attól még az. Tehát úgy távozunk belőle, hogy kisorolunk jobbra, és onnan szépen indexelve hagyjuk el a terepet.

No de a suzukis néni (előző szériás halványzöld Swift, kopottas, de egészséges; szikár testalkat, ötvenes, bibircsókos) nem úgy gondolta. Szájában cigarettával, fülén telefonnal olyan szépen kivágott elém, miközben én szépen indexelve kívülről próbáltam lelépni, hogy ihaj. Fékeztem, dudáltam, amivel azt értem el, hogy egy gyalog a járdáról elkezdett valamit üvöltözni, és rázta felém, vagy hát a BMW felé az öklét.

Mintha a belső Thalia be akarna vágni a külső Thalia elé, teccikérteni?

Hát ilyen nincs. Már majdnem kidobtam az NKH legújabb sajtóközleményét, amikor megláttam, hogy valami vasúti dolog, de aztán csak megnyitottam a csatolmányt. Majd, miután kitöröltem a könnyeket a szememből, már jöttem is ide a Belsőség adminfelületére, mert ezt nektek is látnotok kell!

Sajtóközlemény

Nemzeti Közlekedési Hatóság

A Nemzeti Közlekedési Hatóság vasúti ellenőrei ma hajnalban az ipolytarnóci állomáson két, engedélyek nélkül közlekedő vonatot tartóztattak fel.

Mindkét vonat szlovák vasúti társaságok vonata volt, a mozdonyvezetők nem rendelkeztek magyarországi vonalismeretettel és vezetői engedéllyel. A vonatoknak nem volt a magyar vasúti pályahálózat használatára jogosító menetvonalengedélyük, a vasúttársaságoknak nem volt működési engedélyük és biztonsági tanúsítványuk.

Mindezek hiánya fokozott közlekedésbiztonsági kockázatot jelent az amúgy is veszélyes vasútüzemben. A hatóság megindította az eljárását, a vonatokat üzemeltető vasúttársaságok jelentős bírságra számíthatnak.

És ez így hogy, kérdezné most Tornóczky Anita, és igaza lenne. A zöld mellényes rendőrök leintik a vonatot, megszondáztatják a sofőrt, megnézik, megvan-e az izzókészlet, mentődoboz? Vajon elhangzott-e a kérdés az ellenőrzés során: biztos úr, nem lehetne elintézni valahogy? És egyáltalán, hogy a fenében van az, hogy kötött pályán tilosban járjon egy VONAT???

Megléptem a dolgot, vettem autót. Mostantól mindenki küldheti a címeket mindenféle ismerős pszichiáterekhez. Beleültem abba a kocsiba, amit optimista sejtéseim szerint a magyar autós társadalom fele lehány, a kétötöde észre sem vesz, talán még ha nekimegy, akkor se. A maradék hányad talán kedveli valamelyest, de biztosan nem EZT az évjáratot.

Nem hirtelen jött szimpátiából vettem, nem is azért, mert az ölembe esett ingyér. Régebben kerestem, nem találtam. Félretettem a gondolatát, majd írtam róla Autonániát. Most pedig, amikor végre találtam belőle használhatót, megvettem. Kapaszkodjanak meg: egy 1982-es Fiat Panda váltja le az Alfa Romeo 75 2.0 Nordot.

Ennyi a dolog információértéke, aki innentől nem akar betűtengerbe fejelni, akár abba is hagyhatja az olvasást. De kommentelni csak az egész elolvasása után ér!

A magyar autós közbeszéd a kilencvenes évek elején két autóra hegesztette rá letéphetetlenül a zöldséges jelzőt: a W123-as, fekvőlámpás Mercire, és a 924-es Porschéra. Egy szociológus vagy kultúrantropológus fain doktori disszertációt írhatna az ártalmatlannak tűnő szóból, annyi minden sűrült bele a jelentésébe.

A zöldséges – persze a maszek – ugyanis pénzes ember volt az előző rendszer vége felé, hogy miért, az kiderül Csikós posztjának videójából. A dinnyelétől ragadós százasokból összeszedett vagyon lehetővé tett egy morzsányi luxust, és a rendszerváltás után ez valahogy leginkább az említett két autótípusban materializálódott.