Volt ugye ez a mentődobozos cikkem, volt benne egy kivonat is abból a levélből, amit az OMSz-től kaptam egy sor kérdésemre. Ez meg egy másik levél, amit egy gyakorló mentőstől kaptam a cikkre. Kommentár nélkül, íme:

Csupán észrevételeket szeretnék hozzátenni.Egészen hétfőig orvosi mellett félállásban mint mentőápoló tevékenykedtem. Van egy kevés belátásom az elsősegélynyújtós történetbe.

1. Az emberek hülyék (Copyright House MD): súlyosabb balesetnél, sérülésnél nemigen segítenek, tesznek semmit a mentő kiérkezéséig. Viszont ha egy részeg fekszik egy padon, már kilométerekről integetnek.

2. A személygépjárművekben kötelező elsősegélydoboz néha felszereltebb, mint egy mentőautó. (Gyakori O2, egyéb hiányról nem is beszélve)

3. Nem az ovisokat kéne oktatni az elsősegélyre, hanem mondjuk az egészségügyi dolgozókat. Többször voltam háziorvosi rendelőben ahol a beteg-sérült semmiféle ellátást nem kapott, az orvos-nővér páros meg a sarokban izgult.

4. Garantálom, hogy lejárt kötszerrel ugyanúgy el lehet látni egy artériás vérzést. Igazából ott a helyszínen szinte mindegy, hogy mivel szorítod el a vérzést. Még mindig jobb egy fertőzés mint a kivérzés.

5. A mentők zömén nincs defibrillátor. Ugyan a rendőrtől kezdve az utcaseprőig bárki használhatja, de OMSZ protokol szerint mentőápoló nem!!! (ugyan az utóbbi időben több helyen szerveztek erre külön képzést)

A mentés valós menete:

0-3p rácsodálkozik a bejelentő, hogy valami baj van.
3-5p az ügyeletes szolgálat vezető megpróbálja kihámozni mi a gond (nem a bejelentő hibája, h. meg van rémülve, a szolg vez nem képes rendesen kérdezni...)
5-6p A szolg vez eldönti milyen kocsit küldjön az esethez. (Nem ritka, h. bizonytalan és a jól felszerelt "nagy autók" helyett alapfelszereltséggel bíró "szállító kocsi" megy ki valóban komoly dolgokhoz. Meg lehet általában oldani a szállítóval is, csak nem mindegy, hogy milyen a minőség. Pl: kézzel reanimálsz, vagy erre kifejlesztett reanimáló géppel, orvos általi intubáció után)
(+1p Kicsenget a szolgálat vezető egy olyan autót ami nincs is bent az állomáson...)
6-7p - 1p nappal a mentőegységnek kivonulási idő + esetleg térképen megtalálni a tanya 1294-t

Innentől 15 perc van a helyszínre érkezéshez. A legtöbb sofőr kolléga le sem szarja a szirénázó mentőt, ezért a mentő sofőrök sem hőzöngenek általában. Jah, ha nekiütközöl egy ilyen gyökérnek aki nem állt félre a cég nem tartja érted a hátát "miért nem mentél óvatosabban felkiáltással.

Kiérkezéskor persze még hátráltató tényezők tömkelegével szembesülsz (pl. sehol nincs utca tábla, házszám) És ezek után kezded meg a mentést. Szóval a balesettől kezdve általában 15 de inkább 20 perc a kiérkezés.

Tetszett a cikk, csak sajnos Győrfi kolléga tartja magát a bevett modorhoz. És hülyeségeket mond.
(A kedvencem tőle a "szilveszter este 500 rohamkocsi volt szolgálatban". miközben a 700nál alig több mentő elenyésző része rohamkocsi. (kb. 10%)

Tisztelettel: xxx
 

Volt pár hete az az ominózus cikkem a londoni dugóról, ami, ugye nincs is. Legalábbis amikor mi ott jártunk, nem volt. Pedig két és fél napon át, nagyjából reggeltől éjjelig folyamatosan a belváros és a peremkerületek között cirkuláltunk a bér-Fiestával. A legbelebb kerületekben is órákon át keringtünk, megfelelő térkép és utcanévtáblák híján ugyanis sehova nem tudtunk elsőre odatalálni.

A cikk célja az lett volna, hogy felhívja a magyar illetékesek figyelmét, valamint köztudatba emelje, hogy a rettenetes autófolyam mozgásban tartásához nem halálos fenyegetések és betarthatatlan szabályok kellenek, hanem következetes betartatás, logikus szabályzás, rugalmas forgalomszervezés. Nem hajtunk bele a kereszteződésbe, ha nem tudunk áthaladni, nem teperünk a buszsávban, nem ütjük el a motorosokat, biciklistákat, nem riogatjuk rárontással a járdáról lelépni készülő gyalogosokat. Viszont ahol lehet, nyomulunk, kis hézagokat hagyva.

De kisebb hiba csúszott a számításba.

Így tűnődtem a széna téri gyalogátkelőnél a feketén világító lámpa alatt tegnap délután, ahogy a zsebeimet tapogattam. Átérve a táskában kotorásztam keveset, hiszen világos volt, hogy oda nem tettem. Sose szoktam, most se tettem oda. Az út túloldalára érvén ismét kérdőre vontam magamat.

Nem volt sehol. Ilyenkor az ember egy pillanatra megrémül, arra gondol, hogy szerencsétlen kiszolgált vas ott fekszik egyedül elhagyatottan a Mammut mélygarázsában, hamarosan valaki megtalálja a kulcsot, és HUSS!

Az élet bonyolult. A tárgyalásom fél háromkor kezdődött, visszamenni már nem volt idő. Felhívtam a feleségem, hogy elhozná-e a pótkulcsot otthonról. Azt mondta, hogy én tényleg hülye vagyok, de inkább velem aggódva, mint rajtam röhögve. Nem tudtam, hogy mikor végzem, ezért abban állapodtam meg vele, hogy vár amíg szabadulok, megnézem, hátha megtalálom, és ha végképpen nem megy, elindul.

Dolgom végeztével odasétáltam a kocsihoz, de nem láttam a kulcsot sehol. Alánéztem, körbejártam, nem volt meg. Benéztem az ablakon, hátha az ülésre tettem, de ott sem volt.

A gyújtáskapcsoló! Ott fityegett benne. Tehát az történt, hogy amíg az árnyékban - a mélygarázsban - vártam és közben telefonáltam az emberemmel, nem vettem ki. Kiszállás után lenyomtam a gombokat és bevágtam az ajtót.

Sose szoktam bezárni. Azt vallom, valaki nézze meg inkább, mi van benne (semmi), de ne törje be az üveget meg ne rontsa el a zárat. Most - nem tudom miért - mégis bezártam. Elképesztően hülye vagyok tényleg, nyugodtan röhögjenek ki.

Hanem már majdnem felhívtam a feleségem, amikor beugrott, hogy nem lehet akkora trükk kinyitni egy ilyen autót, pl. a csomagtér felől be lehetne jutni, amit aztán végképpen sose zárok.

DE. Emlékszem! Hetekkel ezelőtt történt, hogy apu végre kivette a pótkerekeit belőle, én pedig fickósan ráfordítottam arra is a zárat. Több út nincs. Akkor próbálkozom mindenféle nálam lévő kulcsokkal, hátha. Először a Toyota kulcsa került elő, de az nem fért be a zárba. Jöttek aztán a lakás és irodakulcsok, némelyik megmoccant, de nem nyitotta. A rövid postaládakulcs lett a megoldás! Bent vagyok!

Néhányadik próbálkozásra tehát meg lett a megfelelő eszköz, így megkíméltem nejem egy felesleges úttól. Amúgy a BX kinyitásával a következők miatt nem érdemes próbálkozni: értéktelen kacat, vacak, kulccsal sem indul, pláne nélküle. Szar a gyújtása, rohad az ajtaja. Nincs benne semmi, ami bárkinek is jó lehet, kivéve egy adag lejáratközeli vérnyomásgyógyszert.

Közép-Magyarország közepe ezen a hétvégén Kakucson lesz, legalábbis a driftesek számára. A Magyar Drift Szövetség soron következő futamait ugyanis az egyre népszerűbb KakucsRingen tartja, mely Budapesttől alig 40km-re található, így tényleg keveset kell autóznia annak, aki kilinccsel előre közlekedő autókat szeretne látni. Június 21-22-én tehát irány Kakucs!

Június 21-én szombaton a Profi Liga 3. fordulója következik, ahol természetesen a kvalifikációt követően ismét tsuiso, azaz páros csatákban dől el, hogy kik lesznek a továbbjutók. Kiélezett csaták várhatóak, hiszen teljesen nyílt továbbra is a pilóták közti versengés. Egy győzelemmel, jó szerepléssel sokan okozhatnak totális átrendeződést, az élen járók viszont nagy lépést tehetnek a pozíciójuk megerősítésére. Aki pedig hibázik és nem jön ki a lépés számára vagy netán technikai zűr keletkezik, az bizony nehéz helyzetbe kerülhet! A soron következő futam tehát minden profi számára sorsdöntő, így remélhetőleg a közönség is nagyon komoly csatáknak lehet majd szemtanúja.

A másodosztály nyitó futama igazi meglepetés volt Máriapócson, így a folytatás garantált szórakozás lesz minden látogató számára. Az autók többsége profin megépített színvonalas gépsárkány, a tudásszintek miatt remek kis csaták alakultak ki és adott izgalmakat bőszen, hiszen olykor a jobb képességekkel bírók intettek búcsút a legjobb 16 egyenes kieséses küzdelmeiben. A mezőnyben kezdők, haladók és a pro liga várományosai egyaránt megtalálhatóak, így néhányan annak örülnek, ha egy-egy kanyar épp kiadja, valaki annak, hogy egyben lefűzi már a pályát és vannak olyanok is akik arra gyúrnak, hogy nagy szögben tökéletesek legyenek az érintési pontok úgy, hogy a látvány letaglózzon mindenkit. Érdekes és izgalmas futamoknak nézünk tehát elébe, mivel a pálya nyomvonala igazi kihívás lesz mind a Pro Ligának, mind pedig a II. osztály részére.

Itt a nyár. Az egész évben a Kárpát-medence porában kapirgáló magyar dolgozó ilyenkor ellenállhatatlan késztetést érez, hogy eljusson a Tengerhez. Aztán vagy eljut, vagy nem, és ha eljut, vagy már az Isztrián megáll egy kempingben tetőboxos kisautójával, vagy elrepül a karibi térségbe, esetleg saját yachtján vitorlázza körbe a Földet: ki-ki pénztárcája, kalandvágya, természete szerint.

Én például, ha tehetném, vadiúj saját lakóautómmal átgurulnék mondjuk Portugáliába (egy hét odaút), és feldolgoznám a teljes óceáni partszakaszt (vagy három hét alatt), horgászgatnék, várost néznék, hajókirándulgatnék, bicikliznék, motoroznék. Majd más útvonalon hazajönnék a kertek alatt (még egy hét). Na most ennyi nyári vakáció, meg egy új lakóautó ára az élet császárának, a magyar netes autósmagazin újságírójának nem jut, ehhez legalábbis német vízvezeték-szerelőnek kellene lennem.

No de azért az Adria évente két hétre egy olcsó használt motoros csigaházzal nem is olyan kilátástalan cél. És év közben, egy-egy hétvégére a családdal mókás dolog lenne  elruccanni közelebbi tájakra is. Milyen remek lenne például egy kehidakustányi vizicsúszdás hétvége úgy, hogy a két gyerek cuccait nem kell betrógerolni a kivett szobába, vagy apartmanba péntek este, és visszatrógerolni vasárnap délután!

Azt hiszem, ez így fair. És merje még mondani valaki, hogy a kukások szemétládák. Lám, milyen finoman tudtára adták a Golf tulajdonosának, hogy díjazzák, amiért megkönnyítette kicsit sem irigylésre méltó munkájukat.
Szép volt, uraim, így is lehet!

Morzsa kutyámnak így 16 évesen megvan a maga baja. Szed kétféle gyógyszert a szívére, igazából vízhajtót is írtak neki, de úgy veszem észre, ha nyáron megnyírom, az sokkal jobban enyhíti a hörgést, szóval Diaphillint nem kap, csak időnként kiviszem az erkélyre - őt, meg a Fiskars ollót. Nagyon szép nem lesz, de nem stresszelem kutyakozmetikussal.

Egyik este viszont, olyan fél 10 körül epilepsziás rohamot kapott. Elég rémisző, pedig a múltkor már egy okmányirodán az előttem sorbanálló ember kapott ilyet, de hozzá mégse kötődtem olyan erősen. (Igazából nem nagyon lehet mit csinálni, stabil oldalfekvés, és pár perc alatt elmúlik.)

Szegény Morzsa meredt izmokkal rángatózott, a fogaival is mintha kapkodott volna, rémisztő, na. Felvettem és fogtam az ölemben, amíg el nem csitult, aztán rohantunk az Állatkórházba a Lehel útra. Csak bő másfél órát töltöttünk a váróteremben, mire kiderült, hogy aki nem fix időpontra jött, az a jobb oldali ajtóhoz üljön. Mondjuk tényleg jobb ez így, mintha ki is írnák, hogy ez a rendszer. Így már a többi kutyástól-macskástól mindent megtudtam az epilepsziáról, az életkor-összefüggésekről, tünetekről, gyógykezelési lehetőségekről.

Na de sorbaült velünk párhuzamosan egy házaspár és egy kis szürke bichon havanese, nem is tudtam, hogy van belőle egyszínű, mármint havanese-ből. Egy ideig hallgattunk, aztán a férj megkérdezte, mert pont látta, amikor befutottunk a Tehénnel, hogyan és mikor adtam el a Mazdámat.

Mondtam, hogy nem adtam el, megvan, csak garázslakó.

– A miénk volt, mi hoztuk be még Svédországból. Mikor vetted?

– Olyan öt éve, talán. Kicsit már kezdenek összemosódni az évek.

– Stimmel, valamikor akörül adtuk el.

Azannya! Tényleg, valahonnan tudtam, hogy egy operettprimadonnáé volt, a szőke feleség tényleg simán lehetett operettprimadonna, de amennyit én az operetthez konyítok… Azt meg most hogyan kérdezzem meg, hogy "akkor kend vóna az az operettprimadonna"?

Beszámoltam róla, hogy azóta volt egy teljes festés, mert mattnak találtam a fényezést, és egy tetőcsere, mert a hátsó plexi be volt szakadva, a gyári plexi meg olyan horrordrága, hogy inkább 170 ezerért rendeltem szürke ponyvát Németországból, plexi incluido.

Felhívtam Dömsödi Gábort, akivel idén úgyse találkozhattunk, mert idén sajnos nem lesz traktormajális, amit ő szervezett. Viszont egyszer korábban elkérte a Mazdát, mint meglepetést valamelyik borzalmas, Hajdú Péteres műsorába, mert a vendégnek (egy operettprimadonna) ez a konkrét autója volt. Oda is adtam volna, csak épp akkor mentem vele Olaszországba. Na, és megkérdeztem, ki volt a tulaj, végre legyek képben egy kicsit az operett-biznisszel is.

Az Állatkórházban természetesen nem fényképeztem, mert épp Morzsáért aggódtam, kárpótlásul előtúrtam egy privát autós relikviát: a cetlit, amire vásárláskor kiírtam a Mazda adatait. Piros, 101 ezer kilométer (azóta jó 50-et raktam bele), Németvölgyi út. Balázs Viktorral mentünk a helyszínre, és bár az eladó komplett elmebeteg benyomását keltette, pékldául azt állította, vadászpilóta, meg hasonló hajmeresztő történetek, hogy a plexit ő szakította be snowboarddal, mert az MX-5-össel volt a sípályán - szóval az autó kósernek tűnt, egyből meg is vettem.

Mellékszál: Morzsától vettek vért, csináltak hasi- és szívultrahangot, a leletekből pedig kiderült, hogy egy sima epilepszia. Úgyhogy most le van ragasztva a vérvétel leborotvált helye, egyébként sírt is szegény a vérvételtől, pedig jól tűri a fájdalmat.

Na de a lényeg, hogy Dömsödi agya még kevésbé csinál biztonsági mentést a múlt eseményeiről, mint az enyém. Alig emlékezett már a sztorira, de aztán beugrott neki, hogy tényleg, a Kovács Zsuzsa volt nála vendég, az operettprimadonna, aki régen a Szörényi Levente felesége volt. És most 60 felé járhat, de jól néz ki. A személyleírás nagyjából stimmelt is, de ahogy a neten kerestem képet Kovács Zsuzsa és operett szavakra, egyetlen vitathatatlanul Kovács Zsuzsa kép jött be, de az túl kicsi.

Ismer Ön rendőrviccet? És rendőrt? Biztos benne, hogy mindegyik egyforma? Talán nem is annyira együgyűek, mint azt sokan hiszik. Erre ékes példa lehet a Szlovák Rendőrség legújabb, mobil radarral szerelt autója.

Csőrmesterék rafinált eszközhöz nyúltak, minden bizonnyal tudatosult bennük, hogy az unalomig ismert zöld és kék sötétített Passat 2.5 TDI-k és fekete S4-es Audik rendszámait szinte az egész ország fejből fújja, minden sofőr szeme automatikusan kiszúrja őket a forgalomban.

Mi a megoldás?

Ha szemem nem csal, akkor ez bizony egy Subaru Justy. Egy apró, a külső/belső sávban 130-cal vánszorgó valami, ami vörös posztó minden wannabe-racer és büntető szemében.

De nem árt résen lenni, ez a nyúl visszalőhet. Ha nyaralásuk során netán szlovák utakra tévednek és kedvük tartja a gázra lépni, legyenek óvatosak a sötétített, fekete mikromobilokkal. A helyszíni bírság jellemzően 2000 korona (kb. 16e forint) de durva esetekben 40 000 koronás (kb. 320 e forintos) csekket is hozzánk dobhatnak.

Annyit pedig nem ér meg.

Az egész história akkor kezdődött, mikor felhívott a szlovák youngtimer klub elnöke, hogy talált valami érdekeset, vegyem fel a kapcsolatot a tulajjal, majd ő elmondja, miről van szó.

Nem fűztem vérmes reményeket a telefonos beszélgetéshez, nagyjából tisztában vagyok az itteni (értsd szlovák) „nem gány” youngtimer- felhozatallal, gondoltam, nem lep meg semmi.

De, meglepett.

Mikor kiderült, hogy pár óra erejéig körbenyálazhatok egy GAZ 14 Csajkát, azonnal eszembe jutott elvetemült barátom, prokee, aki természetesen nem volt rest és a szocialista autóipar eme masztodontja kedvéért gondolkodás nélkül autózott 200 kilométert ide, Pozsonyba és vissza. Ez ám az elhivatottság.

Van olyan kolléga, aki szerint a cikkíró írjon, az olvasó meg olvasson, ez a dolgok természetes rendje. Nem osztom ezt a nézetet, mert bizony előfordul, hogy hibázunk, és az olvasó segít ki, vagy oszt meg velünk plusz információt egy autóval vagy egy témával kapcsolatban. Időnként azonban kapok olyan leveleket, hogy tényleg megáll az eszem. A gyűlöletlevél nem nagy ügy, ilyet mindenki látott már, hiszen a szeretet ünnepén mindig közzé teszünk belőlük egy szép csokrot. (Ha még nem látta, a linkekre kattintva megnézheti 2005, 2006 és 2007 legjobb gyűlöletleveleit.)

Vannak a „hé öreg figyejjé má szar a cikked” típusú levelek, melyben köszönés, elköszönés és aláírás nélkül általában mindössze annyit üzen a nyájas, hogy szar. Érvek nincsenek. Ők nem közvetlenül bántanak minket, mint a gyűlöletlevelesek, ők a cikket szapulják; ezeket is megszoktuk már. A H3 tesztre viszont jött egy egészen új típusú olvasói levél, nevezhetjük mondjuk harmadik típusú hozzászólásnak. Köszönni ő sem köszön, név sincs, csak ennyi:

A "give me a hummer" az USA-ban azt jelenti szopjál le! Ez a második jelentés, nézz csak utána.

Nem néztem utána. Nagyon szívesen bővítem az angol nyelvtudásom, de nem ebben az irányban. Nem is nagyon értem, miért akarta ezt közölni velem? Milyen információt hordoz ez számomra? Mi a fenét akart? Segíteni, hogy majd egyszer, ha Amerikába enne a fene, ne legyen gondom az ilyesmivel, és hiteles amerikai szlenggel kérdezgethessem a csajokat kedvesen, szimpatikusan, ahogy magyarul is szoktam: cica, lekajáznál? Nem hiszem, hogy rosszindulat mozgatta a levélírót, valószínűleg csupán annyiról van szó, hogy mást tartunk viccesnek, de nagyon hálás lennék, ha a jövőben megkímélne az ilyesmitől.

Amikor nézzük a köröket rovó autókat és Palik Laci ordít a fülünkbe, eszünkbe se jut, hogy máshonnan is meg lehet közelíteni az érzést. Semmi szükség 8 hengerre, felesleges 19000-ig pörgetni a főtengelyt.

Nem kell.

Mindösszesen el kell indítani ez a kis videót itt, és örülni, hogy másnak sincs feltétlenül oka rá, hogy hülyeségért a szomszédba menjen. Vajon melyik sofőr vezeti ilyen idegesen a kocsiját?

A zebránál kötelező harmincas tempó ügyében fellángoltak az indulatok pro és kontra. Tény, hogy elfogadhatatlan sok százezer autósnak harminccal, pláne megállással tisztelegni hajnali kettőkor a kihalt főútvonalon minden egyes zebra előtt, és tény, hogy elfogadhatatlan akár egyetlen gyermek (nem kevésbé egy felnőtt) halála a zebrán.

A közlekedési kultúrában (is) előttünk járó szomszédunknál úgy tűnik, nem ismeretlen a „kompromisszum” nevű varázsszó. Így fordulhatott elő, hogy nem ész nélküli szabályalkotásba fogtak, hanem olyan megoldást kerestek, ami úgy segíti a gyerekeket a zebrán, hogy közben nem szivat meg szükségtelenül másokat.

Az iskola előtti / körüli zebrák mellett mindenütt ki van téve a 30-as tábla.

Alatta pedig az apró kiegészítés:

Tanítási napokon 7 és 19 óra között.

A legtöbb helyen pedig automata traffipax is néz a zebra felé. Persze jó, ha minden ötödik-tizedikben van valóban műszer, hogy az egész ne kerüljön irreálisan sokba, de ez pont elég ahhoz, hogy az emberek komolyan vegyék a dolgot.

Tessék mondani, nálunk ezt miért nem lehet?