Petőfi zseniális verse ugrott be szinte azonnal, látván a vasárnapi Brit Nagydíjat. Nem szándékozom túlzottan taglalni a látottakat, hiszen milliónyi helyen hozzáférhető minden információ, nyilatkozat, magyarázkodás, satöbbi.

Ihletet kapván elkezdtem böngészni mindenki kedvenc videómegosztóját, ott találtam a következő kisfilmet a 2007-es Bilstein Performance Days-ről.
Nürburgring-Nordschleife, természetesen esik az eső, és mi mással vághatna neki az emberfia, ha nem egy 997 GT3-mal, ami az egyik legvegytisztább Porsche. (Milyen lehet az RS?)

Nem egy életbiztosítás ilyen körülmények között a lehetetlen helyen lévő farmotor és a 415 habzó szájú ló, de Stuttgartban mindenre van megoldás: a farmotoros elrendezésből származó negatív tulajdonságokat szinte tökéletesen elnyomták, ráadásul megszerezték a Cyberdyne Systems legújabb fejlesztésű robotját is.

Figyeljék csak a robot mellett ülők arcát! Látszik rajtuk, erőből akarnak lazák lenni, de a szemük, a tekintetük nem hazudik. Néha-néha azért biztosan kinézett a maci a barlangból. Na de kinek nem? Íme:

Mert ugye Önök sem gondolták, hogy Walter Röhrl ember?

Ja, ne keressék a legjobb köridejét, 7:42.

Káprázik a szemem, zsibbad a fenekem, itt az ideje egy kis egészségügyi sétának. Felkelek a monitor elől, körbejárok a szerkesztőségben, kinézek az ablakon. És mit látok? Két Opelt.

A B-Corsa lehet úgy tízéves, az Astra meg tizenöt. Vagy fordítva. Vagy mindkettő tíz, vagy mindkettő tizenöt, fene tudja. A lényeg, hogy mindkettő annak a korszaknak a terméke, amikor az autógyártók még javában kísérleteztek a vízbázisú festékek bevezetésével. Ezek ugye környezetbarátabbak a korábbi oldószereseknél, de kevésbé strapabírók. Jobban karcolja őket a gépi mosó, és rosszabbul tűrik az UV-sugárzást is. A '90-es évek elejéről-közepéről származó Opeleken ez a jelenség különösen jól megfigyelhető.

Ha sokat napoztatják őket, fakulnak, hámlanak, vedlenek. Az Astra tulajdonosa számolhat azzal, hogy hamarosan előbukkan itt-ott a sárgás alapozó is az elöregedett piros alól. A Corsáé is, persze, csak neki van pár éve még addig, ha - mint sejtem - továbbra is garázsban tartja autóját.

Jó reggelt a Gripen-rajongó hiénákak!

Milyen katapultülés található a JAS-39 Gripen vadászgépben? Milyen gyártású és milyen nyílási paraméterekkel rendelkezik (minimális magasság és sebesség)?

Miután az Akácfa utcai parkolóházról készült cikkem megjelent, jó pár olvasói levelet kaptam. A levelekben az állt, hogy a nem tálcás parkolóház nehezen nevezhető egyedülállónak, például Szegeden is üzemel egy ilyen, már jó ideje. Mivel létezésem értelme a korrekt tájékoztatás, nem haboztam sokat, kaptam a 185 lóerős Suzuki B-Kinget, hogy tényfeltáró villámlátogatást tegyek vele Tisza-menti városunkban.

A parkolóházat könnyen megtaláltam. A főnököt csak telefonon tudtuk elérni, de nem járult hozzá ahhoz, hogy bent képeket készítsek. Minden esetre bekukucskáltam amennyire lehetett és beszélgettem az egyik kezelővel, így az derült ki számomra, hogy az Akácfa utcai és a szegedi rendszer működési elve azonos. A szegedi is automatikus, itt sincs tálca, két kocsi halad egy vájatban, amelyek felkarolják a kerekeket, az autót pár centire megemelik és így viszik a parkolóhelyre. Az általam egyetlen észlelhető különbség az, hogy itt nem beton, hanem vasszerkezetű a padló, de ugyanúgy csak két robot és egy emelőszerkezet jelenti a gépészetet.

A szegedi úr, akivel beszéltem, még azt is megemlítette, hogy egy ugyanilyen Budapesten, az Osváth utcában is üzemel. Fogalmazzunk úgy, hogy félreérthető  a kommunikáció az Akácfa utcai rendszer működési elvének egyedülállóságát illetően. Az minden bizonnyal tény, hogy a szerdán bemutatott koreai fejlesztés az első hazánkban, ám maga a működési elv messziről sem nevezhető egyedülállónak. Ez persze semmit nem von le használati értékéből.

A cikkben említett Citroën kérdéssel egyébként igen csak közel jártam az igazsághoz, ugyanis a szegedi parkoló bejáratánál a következő szöveg áll egy táblán: „Gázüzemű illetve légrugózású gépjárművel parkolni tilos!” Kíváncsi vagyok az intelem tapasztalatból vagy mérnöki elővigyázatosságból táplálkozik...

A Puma Air Rallyról Gripen-es pólóval és pumás sapival tértem haza, amiket kifejezetten hiéna célra szántam, ám azóta sikeresen elfelejtkeztem róluk. Jobb későn, mint soha: most felajánlom őket a Gripen-rajongó hiénáknak egy jó válaszért cserébe.

Igazából mi, vevők vagyunk a hülyék: elhisszük, hogy egy tízéves, középkategóriás dízelautóban lehet 125 ezer kilométer. Nem lehet.

Vélemények az azonos című publicisztikáról.

Tudja, hogy hová jár a szomszéd kölyök szombatonként szeletelni? 
Amelyik hajnalban húzatja az utcában a kettes golfot? Vagy a kislánya? 
Akiért egész éjjel aggódik? Melyik a kedvenc diszkójuk? Horribile dictu együtt mennek?

Feladat van! 

• Ha Ön Pest megyében ismer vidám falusi diszkót, fotózza le nekünk!
• Legyen előtte parkoló, ahol elfér pár autó.
• Lehetőleg legyen sok neon.
• Ha az intézménynek vicces neve van, az előny.

Nem titok, hogy nagy erőkkel készülünk papír alapú magazinunk (Totalcar Express Használtautó Magazin) idei második számára, melyben a címlapanyag: jaszkariautók 800 ezerért. Ehhez kapcsolódik az újság címlapja is, meg a helyszín, ahol majd fotózunk. Tehát olyan diszkó kell, ami Budapesttől max. 30 kilométerre van, legyen előtte hely legalább egy Calibrának, Mantának, meg mondjuk Golf I. kabriónak. Plusz persze csajok.

Tehát a kép nagyjából: a háttérben diszkó, előtte 2-3-4 autó, két csaj plusz Winkler, és látszik a diszkó homlokzata.

A képet ide kell küldeni: olvasok kukac mail.totalcar.hu. Legyen a subject: Látványos falusi diszkó
Le kell írni, hogy hol van (település és utca legalább)

Nem kérjük ingyen!

Lehet nyerni Wolkswagen Passat CC MP4 lejátszót.

Ezt az nyeri, aki a legjobb helyszínt adja. Határidő holnap dél. Start!

Mit gondol, melyikre van nagyobb esély? Hogy még egyszer ebben az életben körberadírozza Zeltweget egy JPS-matricás Formula-1-es Lotusszal, vagy hogy napokon belül füvet fog nyírni a kertben? Szerintem kár ezt feszegetni, lúzerek vagyunk mind. Magyarjaink közül F1-es autót csak olyan kiemelkedő tehetségek vezethetnek, mint Baumgartner Zsolt, vagy Palik László. Az hogy a Karotta is kapott egyszer pár kört egy Renault-val, csakis a véletlen műve lehetett.

Ám a fűnyírás is azonnal édes teherré válik, mihelyt apuci megkapja karácsonyra e pompás masinák valamelyikét.

Kari küldte ezt a linket, ahol egészen fantasztikus fűnyírók képeire lehet állat ejteni nagyiparilag. Nekem a legjobban az Emerson Fittpaldi Lotusához megszólalásig hasonlító, fekete-arany Lotus tetszik, talán azért, mert azt megismerem.

A gumik persze a használat módjához igazodva bütykösebbek a kelleténél, meg aztán a hetvenes években nem volt még olyan multifunkciós kormány, mint amilyen ennek a gépnek a szárán van kezelőkonzolként, mindazonáltal az illúzió csaknem tökéletes, de minimum mellbevágó.

És vannak még mindenféle jóságos szerkezetek ezen az oldalon. Ha nekem lenne akár egy ilyen nehezebben beazonosítható, ezüstmetál verdám, biz'isten legyűrném az allergiámat, és átvenném kis feleségemtől az otthoni fűnyírás nyűgjét.

Egy ilyen piros gép slusszkulcsának - bocsánat, berántózsinórjának - birtokában pedig garantáltan 5-6 cm között tartanám a fűhosszt egész nyáron, elmaradnának az eső utáni linkeskedésből adódó tizenkét centis csúcsok. Már csak a forgalmazót kéne megtalálni valahogy...

Nekem ez a perverzitásom. Gyakran járok márkatalálkozókra, de lássuk be, aki nem az adott márka megszállottja, az az első óra után kikészül. Most viszont olyan találkozón voltunk, ahol nemcsak egy napot töltöttünk el, de még másnap is visszamentünk. Ezer ember több mint kétszáz autó és 19 márkaklub vett részt a Street Racing Szeged szervezésében a  3. Országos Autósklub Találkozón.

A helyszín a szokásos: a Szegedhez közeli sziksóstói kemping. Jó hely, rossz büfével. De a kiváló strand feledteti a zacskós, mikróban melegített gofrit.

Nagy falat a márkaklubokat egy rendezvényben összefogni. Nagyon különböző volt a felhozatal a több milliós show autóktól egészen a pár ezres járművekig. Ez senkit sem zavart, minden csapatnál lehetett látni valami különlegeset. Én a lambóajtónál már nem hasalok le, de egyre jobban örülök a nagy gondossággal széria állapotra hozott, esetleg korhűen tuningolt  jungtimereknek. Szerencsére ebből is, abból is jutott.

Jó ötlet volt, hogy a rendezvény műsorvezetőjének profi rádiós szerződtettek, aki nem hagyta lankadni a részvevőket, és komolyan agitált minden vetélkedőre. Nagy is volt az érdeklődés a vak vezetés, a szlalomtolás és a sörforgó vetélkedőn. Had ne meséljem el mindegyiknek a menetét, elég legyen annyi, hogy a Corsa klub volt az idei találkozó legaktívabb csapata.

Az autós szépségverseny nevezőit szigorú szempontok szerint pontozták, a végeredménnyel mindenki elégedett volt. Én nem biztos, hogy őket választottam volna, de a beléjük fektetett munka tagadhatatlan. Ha egy autónál első ránézésre hirtelen elbizonytalanodom a típusmeghatározást illetően, akkor az megérdemel minden elismerést.

Mi már leléptünk addigra, de azt mesélték, hogy este fedett helyre költöztek, és hajnal háromig ment a zenés buli. Vasárnap délelőtt, amikor visszamentünk még egyet fürödni a gyerekekkel, akkor kezdett magához térni az ott maradt, kempingező kemény mag.

Azt hiszem, egy ilyen találkozóról már így is túl sokat is írtam, aki rendes autóbuzi, nem hagyja ki, de a képeket mindenképpen érdemes végignézni. És ha valaki kedvet kapna ilyesmihez, jöjjön el augusztus 9-10-én Siófokra a Verda Napokra, ahol hasonlóban lehet része.

Barátom – nevezzük Vilmosnak – a keleti típusok gigászi szakértője, barátoknak rögtönzött autós előadásai simán verik a Fábry-showkat, de még talán Jay Lenóét is. Amikor szoci autókról írok, rendszerint megkeresem, leülünk az Oktogonon lévő Burgerben, ő meg bennfentes dolgokat mesél a kocsik történetéről. Prospektus-, szakirodalom- és újsággyűjteménye könyvtárnyi, tudása feneketlen, memóriája ámulatba ejtő. Ráadásul precíz ember is, mindig apró betűkkel lekörmölt, többoldalas jegyzettel érkezik, amit a beszélgetés elején átnyújt nekem. Nekem szinte meg se kell írnom a cikket, elég tisztáznom a kéziratot. Lám, az autós újságíró a jóakarók piócája. És nem elég, hogy elbliccelem a melót, hanem ráadásul két hétre valót röhögök minden ilyen alkalommal.

Nos, Vilmosnak van rendesen szoci autója. Wartburgja, meg nagypolákja, meg Zsigája, meg Zapója. De valamennyi közül a kedvence a Moszkvics. Imádja a márkát, egy időben ugyanazt művelte a mindenféle ajándékba kapott Moszkvicsokkal, mint anyukám tavasszal a kiscicákkal– mindenfelé házalt velük, hogy jó otthont találjon nekik.

Amikor egyszer a 408-asról kellett írnom valami szösszenetet, egészen kivételes előadást kaptam, úgy az összes Moszkvicsról 401-estől 408-asig bezárólag. Vili dülledt szemmel, hörögve szidta mindet, a Burgerben megállt az élet, a békés falatozók tátott szájjal figyelték az előadást, a ketchup halkan csöppent a tálcákra.

"Az a trágyadomb! Az a szemét!" – akadt el a tű az átszakadt barázdában talán a 407-es vagy a 408-as táján "Egyikben se volt két egyforma lengéscsillapító, már amikor átadták a csepeli telepen. Meg aztán az összes kereke máshogy állt mindnek, semmit nem lehetett rajtuk beállítani, a kormánynak akkora volt a holtjátéka, mint a sztálingrádi front 44-ben! A kormánya meg jófajta kaukázusi kefírből volt, mind elmállott a napon öt év alatt. A műanyagok egyébként sem bírták a legkisebb napsütést sem, a 408-asokban úgy nézett ki a műszerfal, mint tájfun idején az Atlanti-óceán " – dühöngött.

"Ha pedig meghajtottad, azonnal besültek a szelepek abban az okádék, háború előttről származó, nagykomszomolista hévvel összehajigált Opel-származék motorban. A diffiben meg mintha nem is acélból, hanem gyurmából készültek volna az alkatrészek, Szásáék ráadásul hírből sem ismerték az illesztés fogalmát. Már akkor meg kellett volna buktatni mindet, amikor a legelső vizsgára elvitték őket, és megkapták az első rendszámukat. Már az akkori normák szerint is. Mind katasztrófa volt a 412-es előtt" – Teljesen felhúzta magát, már kicsit féltem, hogy menten agyvérzést kap.

"De Vili, hiszen imádod a Moszkvicsot, neked is van belőle egy csomó…" – próbáltam megfékezni a szavak hömpölygő áradatát.

"Hát persze. Az a színtiszta sztalinizmus, azok a formák… Csak szeretni lehet. Ne papoljon nekem senki a Zsiguliról, az már csak utánalövés. A hatvanas években a Moszkvics volt Az Autó Magyarországon, csupa nagybetűvel, így. A Skoda Octavia ritkább volt (de mennyivel jobb), Volgában csak pártemberek ültek meg a sleppjük, azt a kevés nyugati autót nem merték használni, mert egyikhez se volt alkatrész. A Trabantot, a Wartburgot lenézték a bűz miatt. Moszkviccsal járni viszont pontosan azt jelentette, mint ma új 5-ös BMW-ben kühedni. Még jó, hogy mindenkinek szép emlékei vannak róla. Csodás autó, akármekkora trágyadomb is volt."

A hétvégén meghalt a falunkban egy 24 éves srác. Motorral esett el, a saját hibájából. Nem akarok moralizálni, kioktatni, de van két tanulsága az ügynek, ami miatt leírom, mi történt.

Fiatal gyerek, nem sok tapasztalattal, nagy, erős motort vett, azt mutogatta a haveroknak egy szülinapi bulin. Aztán egy nagy gáz, egy pillanat kihagyás, és vége. Szomorúan sok ilyen esetről hallani mostanában, divat motorozni, divat nagy, erős motort venni, nem divat tisztelni a sok lovat, nem divat beismerni, hogy az ember nem születik a  biztonságos motorozás képességével. És a hivatalos forgalmi, meg rutinvizsga se tanít meg ésszel motorozni. Szülők, házastárak, testvérek: vegyétek rá a veletek élő motorra vágyókat, hogy ne vágjon neki az országútnak egyből nagy motorral, nem szégyen kisebb, gyengébb, könnyebben kezelhető gépeken keresztül felnőni a veszélyes bővérű dögökig.

A másik tanulság sokkal gyakorlatiasabb: motorozás közben akármi történik, nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy instabil, gyors vackon ül az ember, és nincs körülötte kasztni, nincs rajta biztonsági öv. A srác csak elvitte egy körre a cimboráját. Aki, gondolom egy nagyobb gáznál, leesett. Neki eltört a válla. A motoros gyerek, aki hátranézett, hogy mi történt, nekiment az utca végén álló vilanyoszlopnak, és azonnal meghalt.

Sok-sok mécsest gyújtottak érte az oszlopnál, gyújtottunk egyet mi is. És most nagyon-nagyon vigyázok, hogy értem még sokáig ne kelljen. Durván közel csapott le mellettem a villám, nem jó érzés: eddig se voltam nagy vadállat a 400-as Burgmannal, de egy jó darabig tutira még kimértebb leszek.

Elöljáróban annyit, hogy nem vagyok egy angyal.

Mentem már városban hetvennel ötven helyett, nem botránkozok meg, ha valaki az autópályán elmegy mellettem 180-nal. A lényeg hogy mindig figyeljünk és vigyázzunk a többiekre.

Ha kétszázzal felcsavarodik valaki a fára az a magánügye. Addig, míg valaki nincs mellette, míg el nem üt valakit, míg át nem gázol a másikon. Élni és élni hagyni.

Egy hétköznap úgy adódott, hogy Szegedre kellett mennem, különböző kitérőkkel, így a régi ötöst választottam. Amióta ezernégyért le lehet jutni autópályán Szegedig, nem jártam a régi ötösön. Egyszerűen az autópálya gyorsabb, biztonságosabb.

Elindultam. Hamar belebotlottam a már rég ismert táblába: őt is hazavárták, mellette statisztikai szám, mennyi baleset történt itt az elmúlt években. Hát igen, megfizethetetlenül drága volt az autópálya, sok autó volt, idegesek voltak az emberek, stb… Még jó, hogy már nincs ilyen. A nap süt, ablakot le, zene fel, szépen lecsorgok Szegedig, közben megállok, ahol kell…

Gondoltam.