Miután az Akácfa utcai parkolóházról készült cikkem megjelent, jó pár olvasói levelet kaptam. A levelekben az állt, hogy a nem tálcás parkolóház nehezen nevezhető egyedülállónak, például Szegeden is üzemel egy ilyen, már jó ideje. Mivel létezésem értelme a korrekt tájékoztatás, nem haboztam sokat, kaptam a 185 lóerős Suzuki B-Kinget, hogy tényfeltáró villámlátogatást tegyek vele Tisza-menti városunkban.

A parkolóházat könnyen megtaláltam. A főnököt csak telefonon tudtuk elérni, de nem járult hozzá ahhoz, hogy bent képeket készítsek. Minden esetre bekukucskáltam amennyire lehetett és beszélgettem az egyik kezelővel, így az derült ki számomra, hogy az Akácfa utcai és a szegedi rendszer működési elve azonos. A szegedi is automatikus, itt sincs tálca, két kocsi halad egy vájatban, amelyek felkarolják a kerekeket, az autót pár centire megemelik és így viszik a parkolóhelyre. Az általam egyetlen észlelhető különbség az, hogy itt nem beton, hanem vasszerkezetű a padló, de ugyanúgy csak két robot és egy emelőszerkezet jelenti a gépészetet.

A szegedi úr, akivel beszéltem, még azt is megemlítette, hogy egy ugyanilyen Budapesten, az Osváth utcában is üzemel. Fogalmazzunk úgy, hogy félreérthető  a kommunikáció az Akácfa utcai rendszer működési elvének egyedülállóságát illetően. Az minden bizonnyal tény, hogy a szerdán bemutatott koreai fejlesztés az első hazánkban, ám maga a működési elv messziről sem nevezhető egyedülállónak. Ez persze semmit nem von le használati értékéből.

A cikkben említett Citroën kérdéssel egyébként igen csak közel jártam az igazsághoz, ugyanis a szegedi parkoló bejáratánál a következő szöveg áll egy táblán: „Gázüzemű illetve légrugózású gépjárművel parkolni tilos!” Kíváncsi vagyok az intelem tapasztalatból vagy mérnöki elővigyázatosságból táplálkozik...