Fantasztikus érzés a kapcsolás nélküli veszett gyorsulás. Az én kétezres turbó autómat ötvenig szerintem simán veri.

Vélemények az azonos című cikkünk témájáról.

Lehet, hogy a caterham-i kirándulás miatt, de megszaporodtak a Népítélet angliai posztjai. Ezekből lesz egy kis válogatás.

Egy nem szokványos Vectra

Ez nem egy szokványos Vectra B. angol verziós jobb kormányos Vauxhall Vectra B Valahogy jobbak ezek a kocsik mint az Opelok tovább bírják a nyúzást.

Angliában is vannak kontár szerelők

Ide hordtam szervizbe: A spanihoz, de teljesen hülye hozzá

Trabantal szállni élvezet. Sokunkban ébreszthet nosztalgikus emlékeket a helyzet.

Kombi, jól meg lehet pakolni: Volt már benne mosógép, 7 zsák cement+15 doboz járólap+3zsák csemperagasztó; ilyenkor nagyon kellemes a rugózása:)

Újabb kis magyar szervíztörténet

Én elmesélem neki a hibajelenséget és azt is hogy 1 hét múlvára kaptam időpontot , erre őazt mondja hogy várjak kicsit megpróbál tenni valamit az ügyemben. Egy jó negyed óra múlva visszajön hogy állhatók be a műhelybe és akkor ő megnézi az autót. Na ez meg is történt és közölték hogy 2!! darab gyújtástrafó is elromlott s ezért a traktoros járás s mivel ez félig meddig tudott tipus probléma ezért felajánlották hogy 2 cserélnek 50000-ért vagy méltányossági alapon 4-et 80000-ért , vagy "Meló után átjössz hozzám és kicserélem a 2 trafót 20000-ért" mondta a szerelő. Így is történt.

Kisebb vita alakult ki a Toyota Verso körül

Ha gyakorlatilag nem használta még az autót, akkor ne legyen ilyen kioktató, hátha nem mindenki analfabéta aki kifogásolta a műszerfal világítását.

És akinek semmi se elég

Egy dízel Smart és egy dízel Yaris után úgyéreztem, egy sportosabb autó lenne nekem való.

Alig múlt hat, csöng a telefon. Tóth Tamás, alias Lapát: Nincs kedvetek kijönni a Kerepesi úti McDonaldhoz a szokásos Toyotás összejövetelre? Ott lesz három Scion xB. Háát, mondom, holnap megyünk a 3. Országos  Márkafüggetlen Autóstalálkozóra Szegedre, meg ugye nemsokára fürdetni kell a Bödönöket, nem ígérem.

Rövid családi tanács, mérlegelünk. A gyerekek úgyis szemétkednek mostanában, nem akar egyik sem aludni, van, hogy tízkor még mindkettő kacagva ugrál. Hadd szokják. Fürdessünk korábban, és menjünk ki, nézzük meg.


A városon átsuhanunk, igazi nyár esti forgalom. Már a parkolóban áll Lapát fehér-fekete autója és egy rozsdabarna. Alig parkolunk le, egy ezüst is érkezik. A rozsdabarna belsejét már ismerem, amikor a flokkolásról szóló cikket írtam, pont akkor fújták. Az autó tulajdonosa, Heni elmondta, a nővérének most készül egy másik xB, Gergő ezüst autója pedig csak kispados játékos, ő hétköznap inkább másik autóval jár.


Mivel egy Suzuki szorult az autók közé, kicsit átálltunk, így könnyebb fotózni is.

Nézegettem az autókat, hát mit mondjak, hozzájuk képest a miénk rendesen le van strapálva. Mit tegyünk, munkaautónak használjuk.  Amikor elkezd villogni a szerviz lámpa, akkor eszmélek,  megint leszaladt 10000 kilométer.  Az első szpojler megjárta a hadak útját, utoljára valamelyik budai földúton vertem le. A belső optikáról az ikrek gondoskodnak, próbálják a nyál és ételmaradék nehezen oldható elegyével vidámabbá tenni. 
 
A többiek talán kicsit többet foglalkoznak a géppel, mindegyiken nagy kerék, belül gondos muzsika van. Az ezüst teljes csomagtartóját kitölti egy mélynyomó, Lapát beépített pécéjéről pedig már tettünk említést az xB cikkben. Heni elmondja, a Tipóval jobban szeretett járni, mert ezt nagyon félti. Gergő autóját is megkulcsozták már egyszer. Szerencsére nekem eddig még nem volt ilyen tapasztalatom, én a kötelező javításokkal megvagyok. Ma is a Saab-szerelőmnél cseréltünk olajat és ékszíjakat. A Yaris alkatrészek jók hozzá, csak meg kell találni a megfelelőt. Gyári ékszíj volt rajta, Gyuri, a szerelő folyamatosan szidta  a japán-kínaiakat, úgy meg volt húzva minden csavar.


A buliról gyorsan el kell jönnünk, a gyerekek fáradtak, meg az idő is lehűlt. Indulás előtt egy gyors telefonszámcsere, mert Heni édesapjának lehet, hogy van olyan műanyag alkatrésze, amit én szerencsésen elhagytam az alsó hűtőrácsból.

10:15-re a gyerekek már ágyban vannak, de Huba nem akar aludni. Felzaklatta Magyarország legnagyobb Scion-találkozója.

Tibi írta nekünk a következő levelet, mely létező problémára hívja fel a figyelmet, még ha kissé mosdatlan stílusban is. Mentségére szolgáljon, hogy az erős felindulást a bírósági gyakorlatban is enyhítő körülményként veszik figyelembe.

Annyira @@@@@@@@ magam hazafelé, hogy ordítani tudnék.

Budakeszi és Páty között van egy 6 kilométeres útszakasz. 60-as táblával, két oldalt erdő, kanyarog és dimbes-dombos, előzni csaknem lehetetlen.

Budakeszit elhagyva beértünk egy új Meganét, aki 30-cal B@@@@@ HARMINC K@@@@@@@@ KILOMÉTER PER ÓRÁVAL állt az úton ezen a hat kilométeren végig.

T betű volt az autóra ragasztva, de nem tanuló, csak kezdő vezető volt. HARMINCCAL B@@@@@@!

Így a hat kilométeres utat sikerült több mint negyed óra alatt megtenni. Ha beleszámolom, hogy Pátyon a negyvenes korlátozás mellett is harminccal ment, akkor még több. Előzni persze itt sem lehet. Amúgy nem a teljes szakasz korlátozott, csak ahol erdő van, mert vadátjáró.

Az utolsó egy kilométer már házakkal szegélyezett, kint is van a 60-as feloldása, OTT IS HARMINC @@@@@@!

A kérdéseim: Hogyan kaphatott jogosítványt? Követelem az alkalmassági vizsgálattal az újravizsgáztatást. Követelem az összes vizsgabiztos azonnali statáriális kivégzését. Követelem az ADAC-nak eladni az összes értsd: MINDEN gépjárművel, oktatással és vizsgáztatással kapcsolatos ügyet. Ideértve a gépkocsik időszakos műszaki vizsgáját is.

Milyen eszköz van az ilyenek ellen azon kívül, hogy ott kapok szívrohamot és strokeot mögötte?

Miért nem @@@@@@ teherbe a büdös, @@@@@@@@ @@@@@ @@@@@@ az ilyen nyomorult @@@@@@ @@@@, akinek annyira nincs érzéke a vezetéshez, hogy a mögötte felgyűlt csaknem tucatnyi autó folyamatos dudálása ellenére sem hajlandó gyorsítani @@@@@@?

Baltát adjatok! Baltát!

Köszönöm, hogy elmondhattam.

t

Zárszóként hadd említsem meg, hogy Bilkei Pál közlekedéspszichológus szerint jó, ha vezetés közben, vagy csak úgy általában káromkodással kiadjuk magunkból a feszültséget. Ugyanis minél inkább elfojtjuk az ilyesmit, később annál nagyobbat robban. Tibi is már biztos jobban van.

Kaptunk egy büszke sajtóközleményt, miszerint a BMW újabb elismerést könyvelhet el magának. Igaz, ezúttal nem az autóival aratott sikert, hanem a BMW Welt új épületével.

Gyár, négyhengeres székház, BMW Welt egy kupacban

A Brit Építészek Királyi Intézete (Royal Institute of British Architects, 1834-ben alapították, valamivel komolyabb intézmény, mint a Magyar Fogorvosok Egyesülete) 1966 óta osztja díjait szép, jó, modern épületeknek. A RIBA European Award nevű díjat az Egyesült Királyságon kívüli, de az Európai Unión belüli épületek nyerhetik el.

Most a BMW Welt épülete nyerte. Mi is jártunk már ott, Péter Anna magát Chris Bangle-t faggatta a házban. Meg még egymillióan jártak ott az átadása óta eltelt fél évben, sokan a BMW történeti emlékeit akarták megcsodálni, páran viszont azért fizettek, hogy itt vehessék át új BMW-jüket.

A BMW Welt projekt 2001 januárjában indult, ekkor nyerte meg az osztrák Coop Himmelb(l)au iroda a nemzetközi építészeti pályázatot. A főépítészi és generáltervezői szerepet betöltő Coop Himmelb(l)au mellett további 30 alvállalkozó összesen 120 építésze és mérnöke dolgozott a projekten. Ennek során összesen 15 ezer terv készült, miközben a teljes tervezési fázisra 800 ezer munkaórát fordítottak.

Egy kis erőforrás, zászlóshajó, aggregát építész-péerül a sajtóközleményből:

Az ismert bécsi építésziroda, a Coop Himmelb(l)au a BMW tavaly megnyílt autóátadó és élményközpontját közvetlenül a „négyhengeresként” ismert BMW-székház mellé tervezte. Az épület alapját a kettős kúpszerkezet adja, amelyen átfeszül a lebegőnek ható, felhőszerű tető. Az innovatív tetőszerkezet alatt látszanak a különböző épületrészek: a bemutatóterem, az étterem és az autóátadó.

Az átfeszülve lebegő kúpfelhőben évente 45 ezer autót tudnak átadni, de a BMW Welt gyári múzeumként is funkcionál. Megtekinthető itt a teljes autó- és motorsorozat, és rendezvények, konferenciák, kiállítások, performance-ok is lebonyolódnak a házban.

Az első autóm egy életveszélyes szar volt. Nem a konstrukció, hanem a konkrét példány, egy huszonéves Renault 4-es.

Nagyon fontos, ha nem a legfontosabb, hogy autóvásárláskor tudatosan alakítsuk ki a preferencialistánkat. Írjuk össze, mi kell nekünk, és ragaszkodjunk hozzá. Már természetesen ha ésszerűen akarunk választani. Egyéb esetben mit bánom én, ha valaki beleszeret egy abszurdumba.

Nekem akkoriban a biztonság volt beakadva, mai ésszel fel nem foghatom, miért. Mármint az akkori anyagi lehetőségeimhez képest teljesen irreális elvárás volt, hogy ne haljak meg az autómban egy baleset esetén. A preferencialistám, amit persze nem csináltam, annyiból állt, hogy biztonság.

Valójában tökéletesen megfelelt volna nekem a Zsiguli; egy állat vagyok, hogy nem azt vettem, hiszen akkoriban annyiért egész jót kaptam volna. A Zsigulihoz olcsó az alkatrész, de a nyugati romhalmazokhoz képest igénytelen és megbízható. Csak ugye valahol olvastam-hallottam, hogy frontális ütközés esetén a Zsiguli motorja bejön az utastérbe, és eltöri a vezető gerincét. Borzalmas, mi?

Az internet nagy dolog, hiába. Motoros testvérünk is találkozott potenciális gyilkosommal, akiről tegnapi posztomban számoltam be. A kapcsolódó részlet:

Leértem a Dunához, fújtam egyet, a MOL kútnál megnéztem a guminyomást, hátha 3,5 van benne, mert olyannak érződik. Csak 2,6 volt, leengedtem 2,4-re, attól már pszichésen is kevesebbet pattog. Aztán indultam vissza, és valahol középtájt, ahol meredeken emelkedik az erdő az út fölött kétoldalt, egyszerre csak nagyon sok volt a tempó szemből egy világoszöld Fiestának.

Ilyenkor érdemes megjegyezni a rendszámot, hogy mielőtt a kiérkező mentők megállapítják halálunkat, megtalálják görcsbe ránduló ujjainkkal még utolsó erőnkkel a porba kaparva.

Ez most annyira gyorsan történt, és annyira megijedtem, hogy szélre húzódás közben csak a betűk voltak meg, és pár másodperc múlva az asszociációs kulcs is: KJT, azaz Kovács János Tévedett.

És most a levél, mely bőven tartalmaz akciódús elemeket:

Elképesztő múzeumos és leginkább Lamborghinis levéláradat öntött el a múltkori Reventónos poszt óta. Néhány dolog egyértelműen kiderül, pl. Bikáséknál sem az asszony hordja a nadrágot, hiszen ők is Lamborghini múzeumban töltötték a mézesheteket.

Jött ezen kívül Lambó rendőrautó, pár Lambó múzeumos kép, és mégegy Reventón. Lassan tényleg összeszedik olvasóink mind a húsz darabot. Csak így tovább! By the way valaki megmondhatná mi ez a Lambó mánia.

Kivittem Vmax Zsolthoz a netről rendelt Küryakyn tükröket, megbeszéltük az átalakításokat, meg hogy Pufi kutyát mekkora kézitusát követően bírta megnyírni a kozmetikus, és hogy Lacika kutya is egész emberien néz ki újabban, már nem hasonlít olyan zavarba ejtően egy kiszőkített Székhelyi Józsefre.

Szokás szerint ott egy csomó motor, ami a sorára vár, elsőre nem is vettem észre semmit az ezerötös Intruderen. A múltkor erről estem majdnem hanyatt, mert valamiért két ülés van rajta, mármint egymás felett, én meg azt hittem, a felső ülés az kajak, de csak úgy rá van téve.

Most viszont, így világossal megláttam a háttámlát. Észrevettem a feliratot. Gyula!

Mármost vannak jobban hangzó nevek, meg rosszabbul hangzók. A Gyula szép régi, magyar név, bár eredeztetik a latin Juliusból is. Szóval nincs bajom sem a Gyulával, sem a Bélával, Józsit szóba se hoznám, de valahogy ez a keresztnevezés egy járművön nekem kicsit sok. Szépen, varrógéppel kihímezve; Gyula, az a szára jobbra indul, majd lefelé csinál egy furcsa hurkot, mint amikor a gyerekek először próbálják dögössé tenni az aláírásukat.

Gyula! Istenem! Megcsináltad a délutánomat. De mi lehet fölötte az ábra? Én ejtőernyőnek látom, VMax Zsolt rohamsisaknak. De mi lehet alatta az X?

Ez volt a válasz arra a kérdésre, hogy mit gondolna Ferruccio a nevét viselő mai autóiról. A CNBC riportere tette fel annak az embernek, aki egyet jelent a pajzsba zárt öklelő bikával. Aki 1967 óta alkalmazottja a cégnek és az ott gyártott típusok 80 százalékának fejlesztésében aktív szerepet játszott.
Valentino Balboni. Egy félisten.
Korszakokat, generáció- és paradigmaváltásokat élt meg, jövő-menő tulajdonosok és nem egyszer kétes fejlesztések – talán néha a csőd – hűvös szele is megcsapta arcát. Ő maradt.
Palóc vagyok, szeretem a tradíciókat, az újévi lencselevest, a nagyanyám ropogósra fehérített monogramos vászon konyhakendője alatt illatozó kukoricakenyeret.
Ezért kedvelem és tisztelem Balbonit is, hiszen mint a kemencében sült krumplis-túrós lepény kicsit megkapott aljához tapadó lisztpor, úgy alkot ő és a Lamborghini egyet, több mint 40 éve.
Hallgassák csak. 

Olasz akcentusa pedig kegyetlen, bármelyik gengszterfilmben eljátszhatná a problémamegoldó sofőr szerepét.
De – és ez a legszebb – szereti, amit csinál, szívében hordja a rajongást, és még talán ma is a vállán érzi az öreg Ferruccio Lamborghini kezét, mikor 1967 április 21-én körbemutatott az apró, kis csarnokon, a glédában álló 12 hengeres motorok során és így szólt a csillogó szemű ifjú szerelőhöz:
– Ez az én álmom, Valentino, ez a Lamborghini.

(És hogy miért született ez a poszt? Kezdődött a Top Gear-szezon, ilyenkor, bemelegítésképpen mindig megnézem azt a rövid részletet, amelyikben még a nagyszájú Jeremy Clarkson is hirtelen elhallgat, mikor az utolsó, igazi olasz Lamborghiniben beül az általa csak Bilbao-nak nevezett ember mellé.)

Itten tudás van fennforgásilag (©by Fülig Jimmy) hölgyeim, uraim, annak pedig mindig kijár egy maxrespect.
 

A VMaxban kicsit szövevényesek lettek az elektronikai rejtélyek, úgyhogy este elviszi VMax Zsolt, kicseréli a komplett kébelezést, meg persze a hátsó futóművet egykarúra. És ha már úgyis szét lesz szedve, csináltattam új, szecessziós hangulatú kerekeket, a hátsón ugyanis már másodszor eresztett el a hegesztés. Nem meghalni mindig öröm. Na jó, többnyire öröm.

Addig is elhoztam egy tesztmotort, mert egyébként nehezen szánom rá magam, hogy bármire is átüljek a VMaxról. Yamaha XJR 1300.

Nem rossz, nem rossz, de inkább szép. A legfurcsább az első futómű, ami elengedett kormánnyal már 60 körül beszitálna, 140-nél meg igen hülyén könnyül el és pattog össze-vissza az eleje. Úgyhogy tegnap műszakzáráskor elvittem egy kis egészségügyi szerpentinezésre Visegrád felé.

Nem igazán jó vele szerpentinezni, legalábbis egyelőre nem érzem. Viszont már odafelé az egyik kanyarban szemből nagy tempóval pattogott a sávom felé egy Maserati GT. Gyönyörű, még így meglepetésszerű pánikhangulatban is, főleg hogy alig jött át egy kicsit a sávomba. A Masert egyébként egy BMW X3-as tolta, komoly verseny lehetett.

Leértem a Dunához, fújtam egyet, a MOL kútnál megnéztem a guminyomást, hátha 3,5 van benne, mert olyannak érződik. Csak 2,6 volt, leengedtem 2,4-re, attól már pszichésen is kevesebbet pattog. Aztán indultam vissza, és valahol középtájt, ahol meredeken emelkedik az erdő az út fölött kétoldalt, egyszerre csak nagyon sok volt a tempó szemből egy világoszöld Fiestának.

Ilyenkor érdemes megjegyezni a rendszámot, hogy mielőtt a kiérkező mentők megállapítják halálunkat, megtalálják görcsbe ránduló ujjainkkal még utolsó erőnkkel a porba kaparva.

Ez most annyira gyorsan történt, és annyira megijedtem, hogy szélre húzódás közben csak a betűk voltak meg, és pár másodperc múlva az asszociációs kulcs is: KJT, azaz Kovács János Tévedett.

János, az ördög vigyen, teli az ország versenypályákkal és nyílt napokkal. Kérlek, ott próbálgasd az átkozott Fiestádat.

Tudták, hogy az egykori Kátyúvonalon már bármiféle úttal kapcsolatos problémát be lehet jelenteni? Aztán vagy történik valami, vagy nem.

Vélemények az azonos című publicisztikáról.