Jött is a vezér, hogy máskor szóljak neki, ha ilyen problémák vannak, meg ugye nemsokára jön a 30.000-es szerviz is... Mondtam hogy ok, máskor szólok... És így váltottam szervizt...
Mint már írtam, az enyém ABS-es, Bendix-es konstrukció... És elég problémásnak hittem... Pedig ez így nem teljesen igaz!! Ez a fékrendszer KATASZTÓFÁLIS ÉS ÉLETVESZÉLYES!
Előfordul, hogy az ember kicsit fáradtabban ül motorra a kelleténél, a hőmérő higanyszála is feleslegesen magasra tört azalatt, míg múlatta az órákat, no meg az ismeretlen vasparipa is betörésre vár alatta. Hát bekövetkezik a baj. Egy nappal azután, hogy egy éjjel nagy nehezen megvettem a Yamaha XJ900-amat Abaújszántóról, fotóznom és tesztelnem kellett Budaörsön. Egyébként a következő Expressz-Totalcar kiadványba megy a teszt, egy Brabus-kellékekkel teliszórt, fekete Smart lesz az alanya. A magazin október közepén jelenik meg, addigra talán nagyjából rendbe teszem a motort is.
A képen az nem látható, hogy a Pozsony előtt, a szlovák autópályán lefotózott magyar kamionmentő rendszámát az élelmes sofőr zsanérral rögzítette a lökhárítóhoz. Olyan 70-80 körül a menetszél szépen felhajtja a táblát, és se traffi, se sztrádakamera nem állhat többé a piros szörny útjába.
Bocsi a képszerű maszat minőségéért, de sajnos csak egyet tudtam kattintani, mielőtt a kamion kisorolt és eltűnt a szemünk elől. Ezzel együtt úgy éreztem, egy témafelvetést megér ez a sikerületlen fotó. Egyszer régen kaptunk egy flakont, benne valami titokzatos folyadékkal, tetején szórófejjel, és azzal az állítással, hogy ha ráfújjuk az anyagot a rendszámra, olvashatatlan lesz a rendőrségi fotón az azonosító.
Kipróbáltuk, és a csillogó réteg természetesen semmilyen hatást nem gyakorolt a fényképezőgépekre. Viszont egy vidám szerkesztőségi értekezletet sikerült kanyarítanunk a téma köré: milyen módszerekkel lehet felismerhetetlenné tenni a kocsit a traffi számára? Mi is kitaláltuk a zsanért, volt egy olyan ötlet is, hogy a rendszámot középen megfúrva, szélein kicsit meghajlítgatva remek propellert lehet készíteni az azonosító táblácskából. Felmerült a rendszám elé szerelhető átlátszó, de feszültség ráadásával feketévé varázsolható LCD-panel, és természetesen a legtutibb megoldás, a Dzsémszbond-féle beforduló-cserélődő rendszám ötlete is.
Aztán mindenféle okokból kifolyólag ez az anyag nem készült el. Viszont itt a Belsőségen fel merem tenni a kérdést: van valakinek még jobb ötlete?
Újabb saját készítésű kémfotót kaptunk egy Németországban dolgozó olvasónktól, aki Frankfurt mellett utazott az A3-as autópályán egy Golffal, amikor 200 körüli tempóval elhúzott mellette a képeken látható erősen elmaszkírozott próbakocsi. Az ilyenkor szokásos kvízkérdéssel fordult hozzánk: mi van a képen?
Valamikor még a rendszerváltás előtt indul a sztori, amikor már voltak magántaxik (ó, a szabadság szelének előböffentése), de a nyugatra utazáshoz még ablak kellett az útlevélbe és tudtuk, azt is, hogy a valutakeret hetven dollár.
Imi barátommal már akkor is igényes csávók voltunk, első autónk csakis nyugati lehetett. Nekem egy 500-as Fiat, neki egy sokkal nyálcsorgatóbb, BKV-kék, Volán-ponyvából készült vászontetős, 1967-es Steyr-Puch 500D lett az eszköz. Az később az enyém lett, igaz, tetőtől-talpig fel kellett újítanom.
Nos, említett Pukival elég sokat korzóztunk mi mindenfelé, ’86 nyarán voltunk Balatonon vagy háromszor, meg a városban mindenfelé mozogtunk – kicsit benne éltünk. A nyár elején még volt is rajta egy extra különlegesség, egy óriási, ezüstszínű Lux Taxi-matrica. Aztán Imit majdnem megverték miatta, le kellett szednie – akkoriban még nem fizettek, hanem ütöttek az ingyenreklámért.
Pedig a Puchon - ami csupán kétajtós volt és hátra nem is nagyon lehetett beleülni – kedves vicc volt csak a matrica. Huszonkét év kellett hozzá, hogy megtaláljam azt az autót, amire igazán illett volna. A Subaru-bemutatón, a wörthi-tó partján ment előttünk ez a látomás. Gyorsan kattogtattam, de a fotó nem lett egy Cartier-Bresson, tény.
Egy húszéves Rolls-Royce, és jól látják, nemcsak az Emily borzolja a menetszelet, hanem egy taxilámpa is. Vagy szabadjelzőnek mondják? Mindenesetre: LOL.
Legyen kemény, de kicsi, legyen fürge, de játékos, legyen sportos, de azért elviselhető a hétköznapokon. Legyen egy igazi forró ferde. Mielőtt bárki is másra gondolna, az angolul hot hatch-nek, azaz forró ferdehátúnak hívott kategória tagjai után sóvárgok. Ezek olyan kicsi vagy kompakt kocsik, amikbe az áldott tervezők túlméretes motort, kemény futóművet és egy kis egyéniséget passzíroztak. Imádom őket.
Volt már ilyen autóm, és mióta nincs, hiányzik. Egy sokat látott Peugeot 206 RC-vel töltöttem el pár vidám, kézifékes farolásban gazdag évet. Előfordult néhány útszéli lerohadás, sűrűn követték egymást a szervizlátogatások, és bizony gyakran szitkozódtam IVN-321 miatt, de azért imádtam. Elvégre egy médiasztárral, egy igazi hírességgel élhettem együtt. A kisautó ugyanis a Peugeot Hungária tesztparkjában kezdte pályafutását, rögtön egy hungaroringes bemutatóval. Aztán sok-sok újság látta vendégül, sőt, járt a TotalCar című kitűnő TV-műsornál is. Karotta óvatos, finomkodó tesztjét itt láthatják.
Az autópályákon nagyjából minden nyolcadik halálos baleset a leállósávon történik, pedig ezek a balesetek lennének a legkönnyebben elkerülhetők. A rendőrség akár 300 ezer forintra is büntetheti azt, aki indokolatlanul tartózkodik a „vészsávon”.
Bár 2008-ban eddig kevesebb baleset történt hazai autópályák leállósávjain, mint az utóbbi években, még mindig vezető baleseti ok a „vészsávban” veszteglés – derül ki az ÁAK Zrt. és az AKA Zrt. adatiból. Évente átlagosan 6-8 haláleset történik a leállósávokon, a személyi sérülések száma pedig több tucatnyi, melyek szinte kivétel nélkül kiküszöbölhetők lennének a vonatkozó szabályok betartásával. Ha valaki indokolatlanul áll a leállósávon, vagy szabálytalanul halad rajta az kiemelt szabálysértésnek minősül, amiért a rendőrség akár 300 ezer forint bírságot is kiszabhat.
Az autópálya leállósávját nem véletlenül hívják a szakemberek vészsávnak − mondta a témáról a GRSP Magyarország Egyesület (Global Road Safety Partnership – Partnerség a Közlekedésbiztonságért) elnöke. Bérces Ágota szerint az autópályákon nagyjából minden nyolc-kilencedik halálos baleset a leállósávon történik, ráadásul a szerencsétlenségek nagyobb arányban súlyos vagy halálos kimenetelűek, mint a sztráda többi forgalmi helyzeteiben. Az egyesület idei közlekedésbiztonsági kampányában ezért kiemelten foglalkozik a leállósávban tartózkodás veszélyeivel.
Tudatosítani akarjuk az emberekben, hogy a leállósávot valóban csak veszély, komoly műszaki vagy egészségügyi probléma esetén szabad használni, pihenésre, uzsonnázásra vagy mellékhelyiség helyett pedig semmiképpen sem – mondta a szakember. Sokan nincsenek tisztában a használat szabályaival, pedig azok egyszerűek és logikusak. Ha már mindenképp meg kell állnunk a pálya szélén, húzódjunk minél inkább jobbra, tegyük ki az elakadásjelző háromszöget 150-200 méterre. Használjuk a láthatósági mellényt és az autó vészvillogóját, vigyázzunk, hogy sem az autó, sem mi magunk ne lógjunk be a forgalomba ahol elsodorhatnak. Végül az egyik legfontosabb, hogy az utasok mindenképpen a szalagkorláton kívül tartózkodjanak, még akkor is, ha csak pár percnyi leállásról van szó.
A magyarországi baleseti és halálozási arány egyébként az európai átlaghoz hasonló, például Nagy-Britanniában a halálos kimenetelű balesetek több mint 12 százalékának a leállósáv a helyszíne.
Az jutott róla eszembe, hogy Magyarország legjobb komondortenyésztője, aki a fekete komondor feltámasztásán is dolgozott, pont így halt meg. Autópálya, autó lerohad, leállósáv, zuhogó eső, és egy kamionos, aki elnézte a záróvonalat.
Okos dolog, hogy ezzel is foglalkozik valaki, bár nem derült ki, megbízás alapján, vagy csak eseti karitatív felbuzdulásból kifolyólag. A Gold Communications neve ismerős volt, megkerestem honlapjukat, aztán a címlapon elakadtam. A belépéshez kattintsak a kedvenc évszakomra?! Tavasz? Hát persze, imádom. Nyár? Naná, nem is részletezem. Ősz? Ó, de jó is tud lenni a csípős, tiszta levegő, a sárgásbarna levélszőnyeg, meg a kellemes, délutáni teázások. Síelni nem tudok – a téllel nincs különösebb bajom, de a másik három évszakot tagadhatatlanul jobban szeretem. De ez a borzalmas céges humor mára kiütött.
Kétszer is jártam hétfőn Ferihegyen: egyszer korán reggel, családi ügyben, egyszer dél körül, immár hivatalból, hogy az önök szeme lehessek, kedves olvasók. A lényeg: mindkét alkalommal az M0-án mentem.
Dombnak fölfelé kapaszkodósáv nyílik
Sok rosszat el lehet mondani az M0 korábbi szakaszairól és teljes joggal – de a frissen átadott keleti ív, ez egyelőre nagyon jónak néz ki, több szempontból is. A legfontosabb, hogy az M3-ason kelet felől érkezők végre gond nélkül és kellemes gyorsasággal juthatnak el a ferihegyi repülőtérre.
Már legalább három éve a garázsban pihen a napellenzőbe épített monitor és a tolatókamera. Azt hiszem, születésnapomra kaptam, majd másnap darabokra szedtem, mert a gagyi, műanyag monitoregység szóba se jöhetett napellenzőként, csak a belét használtam volna. Egy évig lehetett darabokban, aztán összeraktam egy takarításnál, el ne vesszenek az elemei.
A fűtési szezon előtt előtt a cserépkályhát terveztem rendbe szedni, belül is megtisztítani, kiporszívózni a lerakódott port. A kályha tavaly épült (a csempe vásárlást posztoltam ), és szépen végignyomta a telet. Terveztem bele egy hőcserélő egységet, így a kályha vizet is melegít, amivel radiátort hajtok. De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy kíváncsi voltam a csőre rakódott koromra. Ekkor jutott eszembe a szolgálaton kívüli tolatókamerás cucc.
Volt hozzá egy jó hosszú videókábel, így csak a kamera tápmadzagját kellett meghosszabbítanom. Szerencsére a másik polcon ott figyelte a munkát egy üzemen kívüli lakásriasztó, aminek az aksiját azonnal elmartam. Pillanatok alatt csinos mobil kamerás egységet rittyentettem, szerény gányolással.
Először a porszívó csőcsonkjára szigetelőszalagoztam fel a kamerát, s azzal kezdtem matatni felfelé a tűztér kéményén. A kamera éjjellátó, így külön világításra nem volt szükség. Vicces volt látni, hogy szippantja befelé a port a járatokban. Végigasszisztáltam a kályha építését, emlékszem a rendszerre, így most ennek szellemében próbáltam pozicionálni a csövet.
Kicsit olyan volt, mint egy végbéltükrözés, a monitoron figyeltem, mi lehet beteg, hol az az aranyér. A vizes csőkígyó eléggé kormos volt, a porszívó nem szippantott ki mindent. Megfigyeltem, hogy ha kicsit megütöm a csővel, a korom leválása hatékonyabb.
Irány a garázs, összedobtam hát egy célszerszámot maradék rézcsövekből. Élesre kalapáltam a végét, így egy könnyű speciális tisztítókalapácsot nyertem. Természetesen erre is ráerősítettem a kamerát, hogy lássam, mit csinálok. A szerszám bevált, a vízcső kritikus részeit letisztítottam. Vizuális segítségég nélkül ez nem sikerült volna.
Nem mondom, félig fekve a gyerek székén, vállig a cserépkályhában matatni nem szívderítő dolog. Viszont a kamerás megfigyelés sokkal vidámabbá tette a munkát. Nézegettem a kamera látószögét, és szerintem eredeti funkciójaként - mint tolatókamera - is megállná a helyét, csupán az igénytelen monitor miatt eddig szóba sem jöhetett. Titkon mindig is ilyen feladatra szántam, illetve majd még meglátjuk, jó lesz valamire, talán még az autóban is...
Ismét érdemes egy kicsit levenni ujjainkat a billentyűzetről, és elindulni a trafikba. Akit a szükség lezavarna kenyérért-kifliért, ne tiltakozzon: az Expressz autó-motor magazin (tudják, a képes használtjárműves újság) színes betétjeként mától az újságárusoknál az idei harmadik papírra nyomtatott Totalbike motorvásárlási tanácsadó magazin.
Beleéltük magunkat a városi vagányok szerepébe, kipróbáltuk, hogy alkalmasak-e a száz lóerő feletti, műanyag idomba öltöztetett motorok a mindennapi közlekedésre, vagy az utcán tényleg csak a póz és a nyers erő számít?
Új motorokat bemutató rovatunkban a Harley-Davidson különlegességét, a Sportster XR 1200-at járattuk meg. Az amerikai földpályás versenyek hangulatát a magyar aszfaltra áthozó kéthengeres mindenki figyelmét felkeltette, de vajon tud-e még újat mondani az öreg, kéthengeres konstrukció?
Technikai rovatunkban a motorunk viselkedését meghatározó rugózással foglalkozunk. Érdemes a futóműre odafigyelni, hisz' a kanyarvadászat nem csak a motor erejétől függ.
Kedvenc tárgyunk a motor, sajnos mégsem tudatosítjuk, hogy kezelésének nem igazán vagyunk mesterei. A képességek fejleszthetők, az oktatás hiányosságait pedig ki lehet egészíteni. Felkerestük Magyarország néhány, utóképzést adó vezetési tréningjét: négy tanfolyam, négy módszer. Hogy melyik a legjobb? Természetesen az összes – szépen, sorban egymás után.
A filatelisták, veteránbuzik biztosan emlékeznek rá, hogy március elején vettem egy 1939-es, Déván-féle Autótípusok katalógust. Igen ritka kiadvány, a kora és a puha papírkötése miatt pedig végképp nincs már sok belőle. Óvatos becsléseim szerint 4500 és 7000 példány között adhattak ki belőle. Én személy szerint nagyon örültem neki, akkor évek óta vágytam rá egy fénymásolt kötet kézbevételét követően.
Kaptam kábé tucatnyi levelet, részben a blogposztra, részben magánban: nem adom-e el drágábban, nem fotózom-e ki az XY típust, nem teszem-e fel elektronikus formátumban, stb. Elnézést kérek mindenkitől, erre egyszerűen nincs mód, ilyen munkákra nulla a kapacitás nálunk, néha cikket is kell írnunk.
De aki úgy érzi, belehal, hogy lemaradt a könyvben található, sok száz biciklisárhányós autó, merev vázas motorbicaj, csoffadék, vén teherautó adatainak elolvasásáról, valamennyiről az egy-egy szem fekete-fehér fénykép szemrevételezéséről, a korabeli hirdetések felfalásáról, vagy megvan már neki az összes Liener-féle Autótípusok (1958, 1961, 1964, 1967, 1971, 1976), de az Alapkő, a Déván-féle hiányzik a polcról, hát tessék, most megveheti ezen a linken.
A Vaterán bukkant fel tegnap, holnap le is jár az aukció, sok idő nincs vásárolni. Nem olcsó, azt sem tudom, ki árulja. Csak útbaigazítok. Hátha valaki örül neki.
A románcnak egy balkáni kamionos vetett végett,így a tőréstesztjét élőben sikerült élve átvészelnem.
Minden elromlott...legfőképp az idegeim!! A pszichiátria extra zárt osztályára juttatott ez a bitang verda!
Mint már írtam, az enyém ABS-es, Bendix-es konstrukció... És elég problémásnak hittem... Pedig ez így nem teljesen igaz!! Ez a fékrendszer KATASZTÓFÁLIS ÉS ÉLETVESZÉLYES!
Már legalább három éve a garázsban pihen a napellenzőbe épített monitor és a tolatókamera. Azt hiszem, születésnapomra kaptam, majd másnap darabokra szedtem, mert a gagyi, műanyag monitoregység szóba se jöhetett napellenzőként, csak a belét használtam volna. Egy évig lehetett darabokban, aztán összeraktam egy takarításnál, el ne vesszenek az elemei. 
Irány a garázs, összedobtam hát egy célszerszámot maradék rézcsövekből. Élesre kalapáltam a végét, így egy könnyű speciális tisztítókalapácsot nyertem. Természetesen erre is ráerősítettem a kamerát, hogy lássam, mit csinálok. A szerszám bevált, a vízcső kritikus részeit letisztítottam. Vizuális segítségég nélkül ez nem sikerült volna.
TComment blog
Nincs megjeleníthető elem