Kétszer is jártam hétfőn Ferihegyen: egyszer korán reggel, családi ügyben, egyszer dél körül, immár hivatalból, hogy az önök szeme lehessek, kedves olvasók. A lényeg: mindkét alkalommal az M0-án mentem.

 
Dombnak fölfelé kapaszkodósáv nyílik

Sok rosszat el lehet mondani az M0 korábbi szakaszairól és teljes joggal – de a frissen átadott keleti ív, ez egyelőre nagyon jónak néz ki, több szempontból is. A legfontosabb, hogy az M3-ason kelet felől érkezők végre gond nélkül és kellemes gyorsasággal juthatnak el a ferihegyi repülőtérre.

Gyorsan rátaláltak az autósok

A fóti elágazásnál felhajtunk az M0-ra, attól kezdve a reptérig tartó harminc kilométer egy kellemes suhanás. Egyértelmű útburkolati jelek, logikus sávbeosztás a bejövő és kimenő forgalomnak, információk minden fontos ponton, immár EU-szabvány kék táblákon, rendezettség és tisztaság. Ha nem ment volna el mellettem két motoros és több BMW is legalább százhatvannal, és nem kezdtek volna máris bele egymás 2 km/óra sebességkülönbséggel történő előzésébe a kamionok, azt hihettem volna, hogy nini, végre Európában vagyok.

EU-kékek a táblák

Az M3-on Pest felé közeledve hajnalban még hezitáltam, kipróbáljam-e az M0-t, vagy menjek a jól bejáratott belvárosi kerülővel, de a város felé tartó, Fótnál teljesen belassuló, tömött két sávban vánszorgó kamion- és furgontömeg meggyőzött, hogy érdemes kipróbálni a (fél)körgyűrű nyújtotta alternatívát.

Új pálya, régi sport

Az M3 és Ferihegy autópályás összekötése valóságos áldás – ebben alighanem egyetért velem mindenki, aki araszolt már egyre idegesebben a Hungárián vagy az Üllői úton, ragadt be baleset miatt a gyorsforgalminak csúfolt, nyomorult kis kétszer egysávos, korlátok közé szorított valamin, vagy, mindezt elkerülni akarván alsóbbrendű országutakon kanyargott Gödöllő és a repülőtér között.

Az utolsó pár kilométert autóúton tesszük meg

Ennek most, Északkeleten lakó honfitársaim, számunkra vége, nagyjából úgy jutunk el Ferihegyre, ahogy mindig is szerettünk volna. A nyereség időben, üzemagyagban is egyértelműen mérhető, de legalább ilyen fontos, hogy kevésbé stresszesen szállunk ki a reptéri parkolóban. És ez remélhetőleg így lesz akkor is, amikor a mostaninál jóval nagyobb lesz a forgalom a 2x2, egyes szakaszokon 2x3 sávos pályán.

Közel a cél

Örömöm az eget veri, tényleg, de egy kérdésem azért van: nem lehetett volna ezt a pályaszakaszt megépíteni már 20-30 évvel ezelőtt?!

Az M0 új szakaszának kopó rétege nem aszfaltból, hanem betonból készült, ez a mérnökök szerint sokkal jobban bírja a terhelést. Nekem alapvetően bejön, bár a lapok szintbe marása nem lett mindenütt tökéletes, főleg hidak, felüljárók illesztésénél bólogat az autó. A frissen érdesített felület egy érdekes parajelenséget produkál: a vékony barázdák kicsit megvezetik a kerekeket, így gyakran kell finoman korrigálni a kormányon. Abroncstól és futóműtől függően ez valószínűleg másképpen jelentkezik a különféle típusoknál, és ahogy kicsit bejáratódik, bekopik az útfelület, el is fog múlni.