Az Oldtimer Expo szervezői remek programokat szedtek össze a szombati napra. A Vasúttörténeti Parkban nagyjából mindent fognak szerelni, Kacsát, Minit, Jaguar E-Type-ot. Azonban a hasonló rendezvények valaha volt legmeghökkentőbb műsorszáma este hétkor következik: az úgynevezett felolvasó félóra.

A nem tudunk elérzékenyülés nélkül elmenni amellett, hogy műsorra tűzték magát Csikós Zsoltot, pontosabban egy remek kis Belsőség-írását (29600 leütést az ember már nem hív szimpla blogbejegyzésnek), egy Rolls-Royce sajtóbemutatón elszenvedett hányattatásairól. Zsolt magyar hangja Kern András lesz, vagyis ő olvassa fel a szöveget a színpadon. Bár a mű nem rövid, a szórakozás garantált, pláne, ha valaki remegve várja a szombat hajnalokat, hogy újabb Csikós-írásokkal aranyozza be a hétvégéjét.

Somi barátom pár fotója indította el a gondolatlavinát, amely végül is ezen poszt megírásához vezetett. Nem csoda, egy Bugatti Veyron mindig megmozgatja az ember fantáziáját. Ferdinand Piëch valóra vált lázálma mind a mai napig megosztja az autós társadalmat, ha nem magát a közvéleményt. Egyik oldalon állnak azok, akik számára nem a borzasztó tempó jelenti az adrenalint, a másik tábort pedig a javarészt a sebességőrültek alkotják.

Valahol középen helyezkedik el a józan kisebbség. Magam sem tudom, hogy csapodárként melyik csoporthoz tartozom, de abban biztos vagyok, hogy maga a Veyron inkább egy autóépítészeti-műremek, mintsem egy köznapi értelemben vett autó. Persze mint minden alkotásnak, ennek praktikuma is szinte nulla, de ugye nem gondoltuk egy percig sem, hogy erről szól?

Akár a korszak tökéletes demonstrációja is lehetne, mint az űrrepülőgép vagy a mobiltelefon. Itt tart  az emberiség, erre is képesek vagyunk, ha akarjuk igazán, persze rengeteg pénzből és erős ráfizetéssel, de meg tudjuk csinálni a 400 km/órás sebességet elérő...hmm...autót? Nevezzük annak. A maga módján több minden szupersportnál, külön állatfaj. (Majdnem ideírtam: mint a Kia Soul, ScionxB, lol.)

Mert autó-e ez még vagy valami más? A Bugatti Veyron maga módján nem inkább egy önálló valami? Egy über-über granturismo? Van egyáltalán kategóriája és ha igen, mik a kritériumai? A négyszázas tempó elérése vagy a borzasztó ár? És itt jött el a vita pillanata. Mert nézzük csak, a Volkswagen nem szimplán a világ leggyorsabb autóját csinálta meg, hanem a világ leggyorsabb használható autóját. Lehet, kicsit zavaros a megfogalmazás, ha tud valaki jobbat, ide vele. Szóval hektoliternyi izzadtság, gigantikus mérnöki munka és temérdek beledöntött pénz árán elkészítettek valamit, amibe beülünk, bekötjük magunkat, hátradőlünk a kényelmes ülésben és mondjuk Darth Vader belépőjének taktusai közben négyszázra gyorsulunk. Az automataváltó dolgozik, a klíma kellemes, az Autobahn kihalt és nyílegyenes, mi pedig zúdulunk alá, mint egy fékszárnyait nyitott Stuka.
Chris Harris megmutatja, milyen egyszerű is ez. A hang pedig....

Persze vannak, akik félreértették a dolgot és azonnal hajtani kezdtek még magasabb sebességért. Az Ultima Aero SSC naná, hogy gyorsabb. Nézzék csak.

Szerintem a balkezes eldobott kesztyűt vette fel a Shelby Supercars. Ettől persze övék lett a világ leggyorsabb szériában gyártott autója, lehet Veyron Bust-matricát osztogatni az érdeklődőknek, de vessük össze a két videót még egyszer. Nem tűnik fel valami? Vagy már én hülyültem meg teljesen és beszélem be magamnak, hogy egy bőrüléses, puritán versenyautót látok piedesztálra emelve egy automataváltós, kényelmes GT-vel szemben

Na és a képek, az egyetlen szlovák Bugatti Veyronról, melynek tulajdonosa Zoroslav Kollár egy  disztingváltnak mondott, műkedvelő milliárdos. Nincs egyedi rendszáma, az utcán parkol. Ahol jónak látja. Az ugyan biztos, hogy megteheti, nem kell, hogy aggassza a bírság, de fene tudja, mennyivel szebb lenne, ha tényleg úriemberként viselkedne. Nem ciki Bugatti kulcstartót pörgetve állni a verda mellett, míg lekerül róla a bilincs?

Bő két éve szolgál nálam a Tehén. Annak idején azért vettem benzinest, mert bár SUV-ban elfogadhatónak tartom a dízelt, Toyotás Józsi azt mondta, semmiképpen ne vegyek használt dízel Toyota terepjárót, mert ő évtizedek óta foglalkozik Toyotákkal, de ilyet (jó használt dízel Toyota 4x4) még soha nem látott. Az emberek azt hiszik, a Toyota megbízható, ezért aztán nem tartják karban, pedig olajcserét azért a legendásan igénytelen Hi-Luxok is igényelnek.

Úgyhogy átállítottam az agyam, hogy hát végülis a nagyobb fogyasztás nem tétel, forintra és értékvesztésre átszámolva egy tízéves, 3,4-es V6-os automata 4Runner még egy új Suzukival is versenyképes. Vagy legalábbis nincs drámai különbség, ha csak abban nem, hogy az ember mégiscsak 1,7 tonna vasban ül a kellemes magasban, egy selymes V6-os bőgését-duruzsolását hallgatja, és ha hirtelen rákérdez valaki, nem, is jut eszébe, mi az ördög az a kuplung.

Mindig megígértem magamnak, hogy kiszámolom egyszer forintra, hogyan állok üzemeltetési költséggel. Csak az a kérdés, mit számoljak bele. Az olyat, mint az első ülések átbőrözése (100 ezer Ft)? Riasztó, hifi, telefon-kihangosító (tán 150 körül)? A bólogató tehén a műszerfalra a Homasitából (220 Ft)?

Ezeket valószínűleg egy új autó esetén is megcsinálnám, illetve ha gyári tartozékként kérem, még többe is kerül.
Garnitúra nyári gumi (150 ezer), garnitúra téli (160 ezer)? Hát, a nyárit mindenképpen számolnom kell, hiszen az új Suzukin alapban van nyári gumi. Tehát akkor 150, meg volt egy hátsó híd csere, mert az el volt görbülve, olyan 200 ezerbe fájt, illetve nem fájt, hiszen tíz év körüli használtautót úgy kell venni, hogy tartalékolunk pár százezret az ilyesmikre.

Volt 3-4 olajcsere, ez új autóval is lett volna, úgyhogy nem számolom. És érdekes tényező, mennyiért tudnám most eladni, de a válság egy kicsit összekuszálta a dolgokat, tehát fogalmam sincs, mennyit esett az ára egy elméleti új Suzukihoz képest, amit a Tehén helyett vettem volna.

A Suzuki megbízható, mint atom; nyilvánvaló, hogy a kötelezőkön kívül egy új Suzukival szervizköltség nincsen. A tíz éves Toyotával még ennél is kevesebb: huszonegynéhány ezer kilométer alatt egyszer adott egy CHECK ENGINE-t. Igaz, azzal aztán szoptunk eleget, mire sikerült kiolvasni az amerikai (kanadai) piacos japánból a hibakódot. Végül a Reálszisztémánál olvasták ki – rosszul, mint utólag kiderült. Ahogy beszámoltam róla, az elektronika a karbonkaniszter hibáját jelezte, egy alkatrészét, melynek puszta létezéséről sincs fogalma a legtöbb autósnak. Csikós szerint azokat a szénhidrogéneket szűri, melyeknek reakcióképes szabad gyökei vannak. És hogy hol szűri ezeket? A tankból.
Na, kicseréltettem, celeb-alapon, valahol 80 ezer alatt. Utána megint megjelent a CHECK ENGINE, pedig hát szép, gyári új kanisztert kapott a Tehén. (A karbonkaniszterben az a szép, hogy nem tűnik egy fontos alkatrésznek, és jelentős környezetszennyezésnek sem a tankból kipárolgó benzingőz szűretlen szabadgyökei. Viszont ha nem cseréljük ki, marad a hibajel, kikötni se lehet, mert az elektronika a hiányát is hibaként éli meg.)

Szóval visszajött a hibajel, visszamentem a Reálszisztémához, megint kódot olvastak, megint a karbonkaniszter hibája jött ki. Ilyenkor nincs mit tenni, ki kell próbálni más dolgokat. Például kifújni a tanksapka szellőzőjét és a tank egész szellőzőrendszerét.
Ugye-ugye, muhaha?

És a hibajel nem jön vissza. Ami jó. A karbonkanisztert viszont feleslegesen cseréltettem ki, ez meg rossz. Érdekes dolog ez a tanksapka-szellőző, egyszer szívtam már vele meg, még a VMaxon. A túra utolsó szakasza Klagenfurttól hazáig zuhogó esőben ment, és a VMax Várpalotán megállt. Őrületes, kozmikus szerencsém volt, hogy csak 400 métert kellett tolni az esőben egy Yamaha szervizig, ahol ráadásul láttak is már VMaxot. Szép szakszerűen neki is estek, de lehet, hogy ők is túl képzettek voltak, mert csak a szerelés második órájának vége felé próbálták meg letekerni a tanksapkát: és bizony nagy szusszanással zúdult be a levegő: a motornak semmi baja se volt, csak a sok dzsuva eltömte a szellőzőt, és a vákuum miatt a motor nem kapott benzint. Na, ez volt a Tehén baja is, csak ő nem állt le, egyszerűen jelezte a hibát, hogy a karbonkaniszterben valahogy nem kóser a vákuum.

(Ja, van egy eladó, alig használt, fasza kis karbonkaniszterem nem létező, kanadai piacos japán SUV-ba.)
Ez volt tehát kb. 25 ezer kilométer meghibásodási statisztikája a tízéves Toyotával. Legközelebb készítek egy kalkulációt a fogyasztásról egy új Swift gyári szervizköltsége és értékvesztése viszonylatában.

Blablablabla nemtudommiatakarsz, az én BMW-m kettőötvenet nyom és már hétszázezer van benne generál nélkül .......... a sok suzukis hülyegyerek .......... dögöljön meg minden biciglis .......... nem t'om miért kell lenézni az Astrát .......... minden BMW-s buzi .......... szvsz nincs jobb autó a Passatnál .......... köcsög a mercis, mind .......... a szemét autósok, akik ráparkolnak a biciklisávra .......... szerintem igazi undorító szemétláda az F-Astra .......... a sok suzukis hülyegyerek .......... az én Swiftem sose romlik el, pedig van benne csiptuning is .......... a rohadt dízelesek, mind .......... ó, igen a Ferrari, hát az szuper .......... a barom audis levillogott a pályán .......... kell a herélt kipufogó, mert megölnek az autósok .......... le kéne gázolni minden motorost .......... kétszáz lóerőre nyomtuk fel a Hayabusát, most már nemmondommeg mennyit megy az M7-esen, de egy ötvenessel többet, mint a gyári .......... Lada forevör .......... nem tudom, de nekem azért tetszik a régi Swift, anyámnak is olyan van, jó kis kocsi .......... patkány BMW-sek .......... ki kéne tiltani az összes sárga matricást .......... a fehér furgonos rohadék leszorított .......... az öreg Opelemnek olyan kicsi a CO-ja, hogy meg se tudták mérni a zöldkártyán .......... miért baj az, ha tartom a tempót a Transittal, egész nap benne ülök, nekem oda kell érni .......... egy Hummerrel szétparkolta az egész rokkantparkolót a Tesco előtt .......... pokolba minden hangos motorral! .......... a Zsigulival lazán elkentem az Astra GSi-s száját, igaz van benne Kotyánszky-féle bütyköstengely, meg Schnellspritz légszűrő ........... minden francia autó szar .......... és bele meri ültetni a gyerekeit a légzsák (klíma) nélküli autóba! Micsoda felelőtlenség, el kéne tőle venni a őket! .......... minden audis agresszív állat .......... és képzelje Rózsika, maga szerelte a féket otthon, mi lesz, ha nekimegy valaminek, ilyet csak szakszervizben szabad... .......... a szakszervizben a szemedet is kilopják, rossz esetben még a csavarokat se húzzák meg a kormányművön .......... direkt megszívatott a rendőr .......... csak azért utáljátok a BMW-t, mert nektek nem lehet olyan .......... például az én Peugeot-mnak soha semmi baja nem volt, százhetvenezret használtam, de persze hallottam már olyat hogy másnak volt, de nem hiszem, hogy egy toyotással nem történik ilyen .......... el nem tudom képzelni az életet a Passat multifunkciós kormánya nélkül .......... minek úgy száguldozni, régen senki nem tudott többet menni száznál .......... be nem kötöm az övet, egy haverom is csak azért úszta meg, amikor a Dunába esett, mert .......... kötelezően el kéne már bontani a Zsigulikat .......... amióta betöltöttem azt az űrtechnikás, lerakódó adalékot, már nem is kell olaj a Dacia motorjába .......... tudod, olyan fekete, pöcshosszabbító, amerikai SUV-val jár .......... mindenki hülye itt, csak én vagyok normális? .......... jött a seggembe a barom, de toltam a Trabit, jófajta nitohigító-lakkbenzin keverék volt benne, kapta a magáét rendesen .......... a fekvőlámpás a legkirályabb autó, az enyémet először egymillió-kétszázötvenezernél kellett javítani, akkor is csak egy indexizzó-csere volt rajta, a 200D motorral most is megfutja a százhatvanat, bár én kilencvennel járok .......... szerintem a fehér kombi Astra van olyan jó forma, mint a 159 Sportwagon, akárki akármit is mond .......... kisgyerek, azért utálod csak a Passatot, mert nem ültél még olyanban .......... amikor a kispolákba ülök, valamiért mindenki direkt mindig a fenekemben autózik, engem üldöznek .......... a nők alkalmatlanok a vezetésre .......... nekem két literrel kevesebbet eszik a Scorpióm, amóta beletettem a fogyasztáscsökkentőt .............

Nem vélemény, nem cikk, csak a gyakori szófordulatokból, a sok olvasót hozó cikk- és Belsőség-témákból egy csokor. Így autózunk, motorozunk, biciklizünk, gyalogolunk mink, Magyarországon, 2009-ben.

Ja, és mielőtt kötözködnének a tárgyrag hiánya miatt a címben – az poszt marad, itt nálunk legalábbis...

Na bumm, nem is telt el sok idő (konkrétan pár perc), máris itt a következő felhívás. Az Oldtimer Expo szervezői ezúttal nem kis fába vágták fejszéjüket. Mindamellett, hogy megszervezik magát a kiállítást, még egy extra mézesmadzagot is elhúznak a nagyérdemű orra előtt.
Április 18-án, szombaton csoroghat az édesszájúak nyála, hiszen a pesti alsó rakparton nem akármilyen látványban lehet részük. Az Oldtimer Sokadalomnak nevezett felvonulás egyetlen fix pontja ugyanis pontosan itt található, délután 3 órától este 6-ig. Rengeteg márkaklub, autós, motoros egyaránt erre vonul fel, több tonnányi acélon és krómon csillan majd meg (remélhetőleg) a napfény.
Nincs új a nap alatt, gondolhatnánk, ha nem lenne ott egy nagyon fontos szó: a felhívás.
Ez nem jelent semmi mást, csupán azt, hogy akinek bármilyen, veteránkorú járműve hever otthon, a garázsban, fészerben, netán klimatizált garázsban, az ne legyen rest, és csatlakozzon. Röffentse be az öreg gépet és hozza ki a friss levegőre, hadd szaladjon még egyet a jószág, lássa meg mindenki, hogy még él a méla Béla... Valami jó dolog kezdődik, mi ott leszünk a születésén. (Ha a kék Autobianchiban vörös a tar fej, inkább ne szóljanak hozzá, valószínűleg karburálási gondokkal küzd.)

Nincs szigorú forgatókönyv, nincs szabályzat és nincs határ. Csupán a forró flaszteron sistergő nyálcseppek és nosztalgiától könnybe lábadt szemek. Hozzák ki az unokát és a nagyszülőt is, legyen egy kellemes, szép délutánjuk.

Úgy tűnik, végre ténylegesen beköszöntött a jó idő. A tavaszi nagy rajzáskor nem csak a motorosok és bringások, hanem az autósok is mozgolódnak, egyik találkozó követi a másikat, kisebb-nagyobb sikerrel, összeröffennek a cimborák egy kis tárcsáshúsra, hideg sörre.
Mi is beálltunk a sorba, igaz, nem kevés eseménnyel ütköztetjük saját hepajunkat, de teret adunk a többieknek is, mégha ezzel talán picit magunk alatt is vágjuk a fát.
Az Alfát azonban szeretjük, ezért is üzenjük minden jóérzésű, sportos szívnek, hogy a hétvégén az Alfa Amore csapat ismét megtartja éves összeröffenését, az AlfaCityt.
A "nagy" könnyen jelenthet gigantikust is, hiszen Guiness rekordot akarnak dönteni és a világ legnagyobb Alfa Romeo-találkozója címet megkapni. Jó eséllyel pályáznak az elismerésre, hiszen ezidáig több, mint 650 Alfa jelentkezett be.
Ha ideje van és érdekli, miért is legendás a név, akkor ne hagyja ki. Monostori Erőd, Komárom, április 18.

Készítettek is egy remek promóvideót. Csajokkal és egy MiTo-val. Ami minden bizonnyal egy remek autó (majd meglátjuk hamarosan), de biztos vagyok benne, nem volt egyszerű döntés, hogy ő kapja a főszerepet.
Alfára fel!

Hogy addig legyen mivel elütni az időt, íme egy kis hajtogatós. (katt)

Szia Winkli!
Sajnos egy kicsit bátortalan voltam, és egy pár másodperccel hamarabb exponáltam... Így is azért elég jól látni, hogy a svédországi Malmöben mi a kabriós divat :) Aktív MX-5 NA felhasználóként eléggé tisztában vagyok vele, hogy a srác lábának nem nagyon volt sok helye... Illetve talán már egy 40-nél történő koccanás is halálos lehet...

Az a legérdekesebb, hogy Malmöben azért megállított a rendőr, mert egy "stop" táblánál nem álltam meg biciklivel. 

Legjobbakat!
Janó

A józan, megfontolt svédek?

És mégis mit gondolt, a mercis megijed, elszégyelli magát és hazáig hüppög? Hát nem.

 Vélemények az azonos című írásunkról.

Van a konyhaszekrényben egy kekszesdoboz, amit nagyobb bevásárlások után mindig feltöltünk. És elég sokféle keksz lakott már benne. Mivel az én reszortom, néha hónapokig gyűlik az alján a törmelék. És mivel a doboz jól zár, ezek a törmelékek nem szikkadnak meg, egészen frissek maradnak, én meg, amikor elfogy az utolsó vésztartalék, ezeket a maradékokat rágom. Tök finomak, ráadásul sose tudom, milyen ízűre harapok. Most, a Tuning Show végére már nincs más az ibrik alján, csak a törmelék, a legfinomabb része az egésznek. Rágjanak velem!

Az egyik legcsokisabb morzsa egy valódi autó. Az én kisgyerekkoromban az S100-ak még újak voltak, tisztán emlékszem, mennyire lenézték őket. Bármi gyorsabb volt náluk, városban (csak pár évvel később jött ugyan), lámpától-lámpáig még a kispók is. Azóta írtam a típusról, elolvastam a könyvet, tudom, hogy a cseh mérnökök olyan kevés pénzből fejlesztettek, és olyan olcsón gyártottak, ahogy biciklit sem lehetett máshol. Minden pénzt megvontak tőlük, amit csak lehetett, aztán annak is a felét adták. Ahhoz képest szuper, az a baj, hogy gúzsba kötött kézzel nehéz Pietát festeni. De ez a Skoda – szétüt. Valódi autó, valódi tuninggal, nem optikai, nem ledes, nem flitteres fényezésű, hanem benzin- és olajszagú, menni szoktak vele, méghozzá gyorsan.

Aszongya a papír rajta, hogy Favorit 1,4-es motor van benne, két darab Dell'Orto ikerkarbival (DHLA40H, az nem valami Fiat 131-ről van?), kevlár a kuplungtárcsa, de még az eredeti, 4 gangos a Skoda váltó, 125 lóerős 6500/percen, a nyomatéka (na az nem sok) 137 Nm 5300-on (versenyautó, inkább fönt toljon, mint lent üssön). És 6, azaz hat, sechs, six, rokü, azaz VI másodperc alatt van százon. Persze, rövid a váltó, de akkor is. A negyed mérföldet pedig 14,14 másodperc alatt futja meg, 152-t megy a végére. Mielőtt tiltakoznak: a Favorit-motor homológ, hiszen az S100-zal abszolút rokon, nyomórudas, háromcsapágyas, igazából csak enyhe evolúció.

A tuning – pocsékolás. Az esetek java részében az eredetinél esetlenebb, olykor egyenesen használhatatlan jármű jön létre, s közben, valahol félút táján az átalakítás drogjára rákapott tulaj rájön: a Trabantjára nagyjából el is költötte annak a Ferrarinak az árát, amit kamaszkorában beígért magának, és úgy gondolta, ha élete végéig spórol, se tud majd megvenni. A Trabant ekkor van persze a legreménytelenebb állapotban, visszaalakítani már nem, használni, pláne bemutatni még nem lehet, a gazdi pedig lassan belerokkan abba, hogy már három műszakban melózik. Csak egy Trabantért, amelynek piaci értéke persze továbbra sem üti meg egy Ferrariét, sőt, talán még egy jó állapotú bácsi-601-esét sem. Ha készen lesz.

A profi autótuning nem a felületes, pénzkiadásokat nagyítóval szemlélő, házastársi kapcsolatokat féltve óvó sportember műfaja. Viszont ha elkészül a mű, és nem valami idegenből átvett ötlet ezredszerre felmikrózott koppintása, és nem valami homasitás cuccokból összelegózott szerencsétlenkedés a telepi parkolóban, hanem a tulaj fejében megfogant, ötletes vízió profin bemutatva, arra mindenki harapni fog. Igen, Julcsi néni is a harmadikról. Ezért érdemes.

Például az East Block standján levő – használtam már ma ezt a nevet? – Trabant. Az a terepasztalos, amiről már volt adás is, meg már Vályi kolléga is elővette tegnapelőtt, a tetején lévő terepasztal kapcsán. De az egész autó akkora állatság, ráadásul olyan profin kivitelezve, hogy múzeumban a helye, itt pedig megérdemel még néhány képet. Nekem speciel úgy leszakadt a pofám, hogy azóta se találom a hajamat.

Túl a vályii V8-askon és a winkleri kultmánián – bevallom, nekem is ezek jöttek be a legjobban a Tuning Show felhozatalából – egy harmadik vonalat is felfedeztem. Még nem erős, de már létezik, kicsit olyan volt, ahol felbukkant, mint huzat a börtönben.

A csajokról van szó, akik már nem csupán dísz-, terep- és hormonképző tárgyakként voltak jelen a kiállításon, hanem lehetséges alanyként is. Nem akarok az olvasóval kézen fogva eltévedni a magyar nyelvtan gubancos útvesztőiben, maradjuk annyiban: a Nő, mint tuningautó-vevő, -felhasználó és –építtető is felbukkant. Bár konkrét tulajdonosokat nem láttam (vagy ha igen, ez nem volt rájuk írva), némelyik installációtól konkrétan lepetéztem, hogy maradjunk a témánál.

Húsvét hétfő lévén, nagyobbik fiammal, Bálinttal mentünk ki, hogy utána a locsolás oltárán is áldozni tudjunk egyet, ő, a hat évével nagyjából eufóriában töltötte az első órát, kómában a másodikat. És a legérdekesebb dolgokra ő hívta fel a figyelmemet. "Apa, Apa, ez az autó ráment a Micimackóra!" – kiabálta kétségbeesetten, hiszen Micimackó és az agresszió az ő szótárában nem férnek meg egy lapon.

Folytatásos teleregényünk újabb epizódja

A kiegyenlítő-tartály szájánál olyan trutymót találtam, ami lágy volt, tömény és bársonyosan tapadós, mint a nehéz dióolajak, amikkel munkásszállások gőzős mosdóinak vakfoltos fali tükrei előtt kanos cigány csávók piperézik bodorított hajukat vasárnap ebéd után, mielőtt kirajzanak kurvázni a városba.

Az angol beteg

kb 1000 mérföld használat után felrobban a hengerfej. Ezzel egy időben kellett a fűtéskapcsolót is szerelni, ami folyamatosan forró levegőt fújt. 2 hónap múlva új akkumulátor kellett bele.

NDK luxusautó

Az egész történetet azzal kezdeném, hogy mi vett rá egy ilyen autó megvételére. Mindezt azért teszem, mert sokan ezt a kérdést teszik fel nekem először (sokszor gúnyos arckifejezéssel vagy pedig mesterkélt megértő tekintettel, akár csak egy őrülttel beszélnének).

A szeretetet meghálálja

Eltelt újabb hónap és és jött az önindító ami megadta magát.. Ez se vészes szétszedtük kis tisztítás és egy-két 3as erősségű nagy ízben elkövetett ütés az oldalára és azóta nincs hiba vele pöcc-röff még hidegbe is. Újabb hónap Újabb hiba.. leégett a kuplung..

Osztályelső autó

3-hét várás után telefonálok mi a pálya a fostalicskával, bibi a motorvezérlő is begebedt mondom nem oké a nálam lévő hibafeltárásuk ezt nem jelezte de felőlem kicserélhetik a saját lóvéjukon