A céges gyorsulásra minimálisan készültem. Az adatok alapján az 1,4 literes karbis, benzines, 22 éves Fiat Tipótól nagy csodát nem vártam, az esélytelenek nyugalmával vágtam neki a versenynek. Vagyis: kicsit lemostam, kiporszívóztam és lepucoltam a gyertyákat a látszat kedvéért.

A Totalcar jó párszor megkapta már az arcába, hogyan merészelt mozdonyt, hajót, repülőgépet szerepeltetni a címlapján, hiszen az egyik sem autó. A magam részéről úgy vagyok vele: van elég hely a címlapon, akinek nem tetszik, ne kattintson a cikkbe, van ezer másik még ott, viszont pár tízezer olvasónak örömet okoz egy kis kitérő.

Olyan standon jártunk, ahol a hoszteszek egykedvűek voltak, a reflektorok sem világítottak, a félhomályban ácsorgó autókról pedig alig lehetett megtudni valamit. Úgy látszik a kínai autóipar a fordított pszichológia eszközével támad. Pedig a Changan 2009-ben 1,4 millió autót állított elő, ezzel kínai elsőszámú gyártója volt. A cég honlapjáról kiderül, mindenféle kisteherautókat kínálnak, de van ötajtós kompaktjuk is.

Nem vagyok egy nyertes típus, többször elmeséltem már, de ez cseppet sem töri meg a lelkesedésemet. Így aztán a TC szerkesztőségi gyorsulására is kitűztem magam elé két célt - Bende Tibby E28-át és Pista Vulváját Volvóját kell megvernem. Az egyik egy alulmotorizált német presztízslimuzin, a másik pedig az amerikai háziasszonyok autója. (Várj csak, Prokee, várj csak! -omm) Mindkettő teljesíthető feladat.

Viszont egyik sem sikerült.

Biff izomból aludt és feszülten ébredt, hirtelen, mint egy áram alá helyezett Terminátor. A fecske bágyadtan lóg rajta, a reggeli merevedés elmaradt, ma nincs ilyesmire idő, harcba indul. Hidegvérrel lapozza át a napi tuning-magazint, miközben jelentős súlyfeleslegtől szabadul meg, minden deka számít…

(Végén a vitamin.)

Még több fotó a galériában, katt a képre!

A Techartnál már akkor nem volt sajtóanyag, amikor először álltam meg a matt-babakék GT Street RS mellett. Hogy mégis legyenek képeink, elkértük a csúcsmodell slusszkulcsát, melyet a cég visszafogott képviselője kicsit vonakodva nyújtott át. A legbizarrabb GT2 RS mutánst nagyon féltik, de látták rajtam, hogy nincs kész tervem az autórablásra, így alaposan körbenyalhattuk a leonbergi cég jelenlegi csúcsmodelljét.

Remegni kezdett a térdem, elhomályosodott a szemem, amikor megláttam. Már fotókon is erős vágyat tudott kelteni, de mellette állva valósággal megigézett. Gyorsabb versenyautó talán létezik nála, de szebb?

Két órát kellett várnom a Land Roverénél is tömöttebb sajttáj után, mire szétszéledt a nép és hozzá lehetett férni a Hyundai i30-hoz. Igen, ahhoz az új koreai kis kompakthoz, amely elődje alig négy évet élt, máris leváltották.

Na nem azért, mert annyira rossz lett volna, hiszen a technika java nem változott, csak éppen nem volt arca. Most lett.

Elbizonytalanodtam egy pillanatra, hogy a Napszemüveg blogon vagy a Belsőségen van a helye a Jaguar C-X16-nak, de a téma itt inkább az autó, a hemü csak bónusz.

Az Abarth standján nagy volt a nyüzsgés, mert ide szerződtették a legdögösebb csajokat. Egyikük a korlátozott számban gyártott 695 Competizione mellett szolgált. Néha beült, néha megkerülte, de mindvégig ügyesen kombinálta azt a háromféle mosolyt, amit ismer. Sajnos nem engedték meg neki, hogy sokáig őrizetlenül hagyja a matt szürke sportautót, vagy urambocsá a kedvemért kinyissa a motorháztetőt.

Mint a TC belső gárdájának leggyengébb és legöregebb kocsijait birtokoló tagja, előre tudtam, hogy esélyem se lesz bármilyen autónak nevezhető tárgy ellenében ezen a gyorsulási versenyen. Különféle kretén ellenfeleket kellett találnom: robogót, teherautót, rollert.
 

Teljesen elvesztünk a Brabus standján, ahol több volt a nyolcszáz lóerős autó, mint a szép arcú hoszteszlány. Egyrészt bemutatták a CLS-re épülő Rocket 800-at, másrészt ugyanezzel a motorral, elérhető az E- és az S- és a G-osztály egy-egy alaposan átépített változata is. Mi a Brabus 800 E V12-ben töltöttünk el három önfeledt percet. Felemelő volt, de hirtelen véget is ért, amikor egy technikatanár jelmezes úr a kezét tördelve megkért, szálljunk ki. Állítólag ha sokat mocorgunk a 800 lóerőre hevített Mercedes vajszínű bőrülésein, azok menthetetlenül átveszik a farmerünk színét, őt pedig azonnal leváltják e bizalmi posztról. Aha, tehát a leendő tulajdonos, illetve felesége és gyermekei is csak öltönynadrágban szállhatnak be a félmillió euróért rendelhető rettenetbe.