A világ legszomorúbb munkái sorozatunk újabb gyöngyszemei következnek. Aki kiállítási standot tervez, annak nem kell számolnia a koszolódással. Miért is kéne, ha a műszerfaltervezők is megtehetik, hogy a leggyakrabban tapogatott felületeket csinálják fényes, lakkozott műanyagból. Az Opelnél az egész padló lenyomatos, morzsás, és mindenhol állandóan takarítanak, mert a foltok nagyon látszanak a reflektorok alatt. A szomorúsági skálán az ilyen típusú, sikerélménnyel nem kecsegtető, soha véget nem érő feladatok nálam tízből hetet érdemelnek.
Erős nyolcasnak számít, valakit arra kárhoztatnak, hogy egész nap a vízen járjon. Ilyen munkavállalókat a Land Rover standján láttam, ahol majdnem ugyanúgy esik néha az eső, mint a Volvónál. A különbség annyi, hogy itt az új Discovery Sportot is locsolják, közben mozog alatta a színpad, mintha terepen menne. Majd az egész megáll, jönnek az alkalmazottak, szárazra törlik az egész autót és minden kezdődik elölről.
Hasonlóan kegyetlen lehet Infiniti terepmunkásaként azt várni, hogy jöjjön valaki, aki vezetni szeretné a Q50-et. Tegnap Papp Tibi, ma én nem találkoztam senkivel, pedig autó van bőven. Jöjjön végre valaki, ez így tarthatatlan!
Hogy mondjak valami jót is: megujjaztam egy sportkocsit, így tudtam meg, hogy tényleg használt autóról van szó. Jaguar F-Type Project 7, egyébként. Megőrülök, annyira szép.
Ha bárki szeretne többet megtudni magáról a gépről... nos: a Jaguar Project 7-ről az elé felszerelt tablet nyomogatásával nem fog, és ez láthatólag nem tartja lázban a személyzetet. Erről a pontról ugyanis nem jutunk tovább.
