Remegni kezdett a térdem, elhomályosodott a szemem, amikor megláttam. Már fotókon is erős vágyat tudott kelteni, de mellette állva valósággal megigézett. Gyorsabb versenyautó talán létezik nála, de szebb?

Az Aston Martin standon udvarias, öltönyös úriemberek gyűjtik a csorgó nyálat tócsákba, majd egy diszkrét mozdulattal eltávolítják, hiszen egy elit brit autógyártó standján nem megengedhető az ilyesmi. Amikor éppen felém közelített a gyári személyzet, inkább arra kértem meg, nyissa már ki a V12 Zagato ajtaját, hadd vesszek el teljesen a bűvöletében, majd vérszemet kapva a motortérbe is bevettem volna magam, de arra a kérésemre már egy kimért biccentés keretében elutasítást kaptam. Talán nem is baj, egy igazi dívának mindig vannak titkai.

Az Aston Martin V12 Zagato egy guruló emléktábla a két cég együttműködésének ötvenedik évfordulójára. De amíg az Aston az utóbbi időben azzal volt elfoglalva, hogy a mára szolidan korosodó legórendszerű szerkezetéből hogyan tud összerakni egy pár centivel rövidebb vagy hosszabb modellt, a Zagato valami valószínűtlenül szépet tudott rajzolni ugyanarra a vázra. És ez csak egy versenyautó, egy hirtelen felindulásból elkövetett pályagép, amelynek talán lesz utcai változata is. Azt mondom, örüljünk, hogy valami véletlen folytán létrejött.

Mellette sablonos a One-77. Beleültünk, körbeszaglásztuk, alig bírtunk kikászálódni belőle, de nem volt akkora fless, mint a Zag. Igen, itt volt a kilencedik a hetvenhetes, kézzel gyártott szériából, és ezt nem lehetett megszólni, mint a Fiskert. Itt aztán minden a helyén volt, a rengeteg karbonelemtől a triplán varrott bőrig. De ugyanazok a lassan már unalmas stíluselemek köszönnek vissza rajta, mint minden más Astonról.

Ahogy a Cygnetről is, csak azon nem kicsit hatnak nevetségesen. Értjük, van az az ügyfélkör, ahol méltóságon aluli lenne egy Toyota iQ-val beszaladni a városba a rezidenciáról, de bármennyire is próbáltam védeni a szörnyülködő Dani előtt, végül fel kellett adnom. A Cygnet egy karikatúra, amin pár év múlva teli szájjal fogunk hahotázni.

A legjobb móka az Aston Martin standon mégis a felszeletelt vázszerkezet volt. Eddig is világos volt, hogy a különböző modellek ugyanarra a struktúrára épülnek, de amikor három öltönyös figura elkezdte tologatni az fejet, a tort és a potrohot , majd belezavarodtak, hogy most akkor melyiket kellene hová tenni, egy pillanatra Monty Python-os helyzet alakult ki. Végül megfejtették a képletet és ismét egy Aston-alakú képződmény állt össze, csak más hosszban, de addigra már mindenki rajtuk röhögött. Bosszúból, gondolom, extra hosszúra nyújtották a sajtótájékoztatót, de mi azt már nem vártuk meg.