Történnek klassz dolgok az életben. Ha az embernek elég kocsija, motorja és barátja van szerteszéjjel a világban, minden napra jut egy öröm, néha kettő is. Itt van például Podgornik Zsolti, aki a volt kombi 123-as Mercim, Era tulajdonosa mostanában, mellékállásban. Februárban lesz…

  Eladtam hát. Utoljára áll a házunk előtt Era Vegyes érzés ez. Ellöktem magamtól egy hű barátot, meg ott van a sok munka, a sok idő, a sok pénz is, amit beleöltem. De volt három jó évünk együtt, lehúztuk huszonkétezer kilométer jobbik felét – ami a tipikus…

Mint a TC belső gárdájának leggyengébb és legöregebb kocsijait birtokoló tagja, előre tudtam, hogy esélyem se lesz bármilyen autónak nevezhető tárgy ellenében ezen a gyorsulási versenyen. Különféle kretén ellenfeleket kellett találnom: robogót, teherautót, rollert. …

Amikor Bandi elkészítette azt a (nekünk) publikus Google-táblázatot, amibe be kellett írnunk, milyen járművet viszünk majd Tökölre, milyen a kg/LE aránya, és mit tud százon gyorsulásban, én az esélytelenek nyugalmával rakosgattam be az adatokat. A szerkesztőségben közel nincs…

Bár Budapestet alapvetően retkes városnak tartom, mely retek képződésében egyszerre ludas a gátlástalanul szemetelő embertömeg, a pénzhiányos takarítóvállalat, a légköri viszonyok (nálunk eleve porosabb a levegő, mint például Hollandiában), illetve az általános…

Ezzel az autóval mindig csak a baj van… …mondják majd egyesek, akik egyrészt szokás szerint nem vették figyelembe a sárga cetlit a poszt elején, másrészt nem olvasták alaposan a napi használatú Suzuki Swiftemről szóló posztokat eddig – mely autó egy idén már 26…

Egy február közepi estén, kicsit hosszúra nyúlt bentlét után elindultam haza a szerkesztőségből. Hullafáradt voltam, maradt még otthonra is meló, vágytam valami jó hírre. Felhívtam hát Csabit, aki a Ponton-Mercimet alakítja már szeptember óta – hátha van valami…

Nyáron Földváron lenni jó, mert ott a család, lehet fürdeni, focizni, bringázni, a kisdedek gyöngyöző kacagása az égig hallik. Idill, Paradicsom. Paprika. Idén még a szúnyogok sem csíptek, mert bár voltak vagy negyvenmilliárdan, egyiknek sem volt fullánkja, lévén mind…

Nehéz lesz ezt a posztot úgy megírnom, hogy ne csapjon át már az első mondatok után valami szánalmas, nyálban fetrengő, görcsös önigazolásba. Pedig lelkem mélyéről gyűlölöm azt a fajta hozzáállást, hogy az én autóm a legjobb, ha szar, akkor meg pláne, csakazértis.Higgyék…

Hosszú ideig nem írtam Eráról, az öreg kombi Mercimről, aztán pár hete jött egy poszt, most meg rögtön egy másik is. Ez itt. Era ugyanis új életfázisba lépett. A városon belüli, olykor vidékre menős autóból mostanság lép fokozatosan elő internacionális rombolóvá. Magyarul…

Nem, nem valami új túlélőtechnikát akarok most bemutatni a kopott, öreg autómotorral küzdő, szimpatikus, ám kispénzű olvasóknak. Hanem azt, hogy mekkora barom vagyok én valójában. Aki olvasta pár héttel ezelőtt, talán emlékszik, hogy kedvenc kombi Mercim (lévén az egyetlen…

Jó ideje nem írtam Eráról, a kombi fekvőlámpás Mercimről, mert, ha úgy vesszük, nem is volt mit. Ződcséges Merdzsóként szépen teszi dolgát, indul, megáll, viszi az Ikeát, kilencfelet eszik így télen, városban, fogatlan szájával szépen morzsolgatja a kilométersercliket.…