Még jó az idő, a fűtést sem kell bekapcsolni, de figyelmeztessen bennünket, hogy Ausztriában ezen a héten leesett az első hó. Kettőt pislogunk, és itt lesznek a hajnali fagyok, a hajnali fagyban pedig a kint tartott autókba olykor nehezebb bejutni, mint OTP-fiókba vasárnap reggel hatkor.

A fagy nagy úr, akinek az autóján nem távirányítós a zár, annak kétszeresen is. Aki azonban kicsit előre gondolkodik, és még időben cselekszik, annak nem kell majd reménytelen küzdelmet vívnia a befagyott zárral, a karosszériával eggyé vált ajtóval.

Pár egyszerű művelet, egy magunknál tartott kis flakon, és a mínuszok pofájába röhöghetünk. Itt a videó róla, hogyan.

Óriási szerencsénkre a Walter da Silva által megálmodott A5 olyan elegánsra és időtállóra sikeredett, hogy még kesztyűs kézzel is csak óvatosan nyúltak hozzá. A fényszórókon-lámpatesteken kívül csak a lökhárítókat gyurmázták át, amivel semmit nem javítottak az autó esztétikai megítélésén, de nem is rontottak. Az A5 ugyanazt sugározza, mint négy évvel ezelőtt, közhelygyűjteményünket felütve hűvös és kimért, tökéletesen arányos eleganciát. És mindegy, ötajtós Sportback, kupé vagy kabrió, mindig jól néz ki, a high-tech szigorú arc akár Darth Vader íróasztalán is állhatna bekeretezve.

Mai cikkünk blogposztja.

Amit mi elcsesztünk, az el van cseszve és punktum. Ám ha a közlekedésről van szó, ez kínos és hosszú életű.

Mai cikkünk blogposztja.

Mindenkinek megvolt a módszere, amivel (akár csalással is) felkészült a versenyre. Én a becsületes felkészülést választottam. Na nem a Micra teljes átvizsgálását, hanem az előző napi hosszú edzést. Csütörtök este kilencre érünk haza Észak-Olaszországból. A több mint 700 km vezetés után már se időm, sem kedvem nem volt a kocsi takarítására, csak a két gyerek által termelt szemetet dobáltam ki a tököli indulás előtt.

Ez nem összeesküvés-elmélet, ezek tények, amelyek gazdasági alapúak. 2050-ben csodákat látunk majd az autóbontókban.

Mai cikkünk blogposztja.

Ki akartam takarni a ronda spulnit a hátsó tengelyen, de Fenyő Balázs nem engedte

Óvatosan csúsztatom a kuplungot, amikor kigyullad az első fehér lámpa. A másodiknál kell megállni: két fénysorompó figyeli, hogy azonos pozícióból induljon a verseny. Ekkor kezd csiklandozni az adrenalin, most már csak óráknak tűnő másodpercek kérdése, hogy mikor lehet leugrani a kuplungról. Ilyenkor még én is elvesztem a türelmem, gyulladjon már ki az a nyamvadt sárga.

Ha az igényesebb, tehát nem kínai vagy orosz autómárkák standjain ácsorgó lányokat, illetve a franciáknál látott srácokat pároztatnánk, valószínűleg új embertípus születne, a díszletemberé. Frankfurtban megfigyeltük, hogy forradalom zajlik a szemrevaló egyfunkciós asszisztensek közt. Elkezdtek öntudatra ébredni. A saját szemünkkel láttuk, hogy már nem csak a szokásos motorikus reflexek, és az elengedhetetlen csábos nézéssel kombinált kameraérzékenység megy nekik, hanem a beszélgetés is.

Bámulatos fejlődés, ha arra gondolok, hogy gyerekként a Luxusáruház kirakati babáiról sem hittem el, hogy nem szívnak el egy cigit műszak végén. Ennél már csak az volt komolyabb, amikor Frankfurtban kiszúrtam, hogy a mai egyedek némelyike Apple iPad segítségével tájékozódik térben és tárgyban. Már lehet tőlük kérdezni, mire ők olajozott mozdulatokkal a táblagépért nyúlnak és kiolvassák belőle hány ajtós a mellettük lévő Lancia Thema, vagy, hogy milyen színekben kapható a Volkswagen Up!.

Összegyűjtöttünk egy néhányat a természetes közegükben szpottolt csajok fotóiból, ügyelve arra, hogy ezúttal ne az autó, hanem az azt kívánatossá tevő dekoratív egyed legyen a főszereplő a képen. Ez azért fontos, mert segíteni szeretnénk elfogadni a szomorú tényt, hogy a nemzetközi autópiaci pangás ellenére a gyártók továbbra sem csomagolnak szép arcú, százhetvenöt centi magas fiatal lányokat minden vacak családi kompaktautóhoz. Reméljük, jövőre nem csak a sztereotip női szerepeket látjuk majd a kiállításon, hanem mondjuk eljön Hilke Schaer és Juliane Blasi, akiknek az aktuális BMW Z4 formáit köszönhetjük. Velük tényleg szívesen beszélgetnék.    

 

Wolfgang Ziegler neve jó eséllyel nem mond sokat nekünk, ellenben ha megnézik az alábbi kis videót, akkor sok sört nyerhetnek, hiszen ki fogadna egy kéthengeres, hatszáz köbcentis Trabantra egy E30 M3 ellenében a széles, hosszú Hockenheimringen? Senki.
 

Néha még a nagyon jelentős Frankfurti autószalonon is durván kilóg a lóláb. Ilyenkor a rosszindulatú újságíró röhög egy jót, a konzumhölgyek magasabb sebességi fokozatban terelik az autó jobban sikerült részeire a figyelmet, a gyártók pedig remélik, senki nem vette észre, hogy a rivaldafényben pompázó zsibvásár spontánnak hitt részleteit is folyamatosan lábujjhegyre állva működtetik. Ebből persze ipari méretű baklövések következnek.

További csodálatos képek a galériában, katt!

A Totalcarnál eléggé szerteágazó a stáb érdeklődési köre. Van, aki beleásta magát az amerikai izomautók világába, akad, aki a tuning-Polski 125-ös és a gyári, turbós sorötös Volvo között ingázik, akad tucatszámra autót, teherautót gyűjtögető, no meg oldtimer-fetisiszta is. Még a Totalbike gárdája sem homogén, akad ott, aki az épített motorokért rajong, van, aki gyári túraenduróba pakolja a kilométereket tízezerszám, de fejét beütött robogómániás és motorozni leginkább csak pályán szerető doki is akad.

A külön bejáratú űrállomásokat felépítő német masztodonok nyüzsgő standjai után olyan érzés volt felmászni a hatos csarnok másodosztálynak számító első emeletére, mintha egy féregjáraton át a Hungexpóra keveredtünk volna. Néhány szemüveges lézengő alkalmazott, pár eltévedt, hiénajáraton közlekedő, pendrive-val tömött reklámtáskákat cipelő nézelődő, halk susmogás és nyomott hangulat fogadott minket. De az oroszok kitettek magukért.

Többször hallottunk már a ë-autóról, az oroszok moszkvai központú titokzatos autós vállalatáról, de a fényképen látottak nem csillapíthatták éhségünket. Látni kellett élőben, mire készülnek.

Mindig érdemes benézni a Lotushoz, nemcsak azért, mert az angolok a smalltalk mesterei, hanem mindig hoznak valami érdekeset, és nem verik fel előre a port, ahogy a többi gyártó teszi. Tavaly, a Párizsi Autószalonon például öt új autóval dobtak jókora sziklát a pocsolyába, amelyek körül ugyan nagy a hallgatás - mintha nem minden haladna terv szerint - viszont idén is hoztak néhány gépet, amik előtt térdre kellett ereszkednem. Nem csak a fotók kedvéért.