Merthogy a rendszám szerint itt van, nem Kínában, még csak nem is az oroszoknál, ráadásul rögtön egy GTI. De valahogy túlságosan ismerős ez az autó. Az a maszk, azok a fényszórók...

Jó estét minden kedves olvasónak. Mai belterj-eposzunk hónapokkal ezelőtt kezdődött, amikor is Winkler felfedezte az Illatos Csirke nevű büfét. Lelkendezve érkezett meg a szerkesztőségbe és azóta napi szinten kapacitál mindenkit a remek vastagbeles-tésztára, kacsalábra, disznókörömre és töltött nyakra, gyömbéres pacalra és töltött gyomorra egyszóval csupa érdekes dologra.

Tegnap aztán megegyeztünk abban, hogy hozzácsapódunk még hárman, akik vállaljuk a szembesítést a sült kutyákkal, patkányhúggyal és ki tudja még mivel. Mindenesetre elég érdekes ételnevekkel érvelt még Winkler ahhoz, hogy a Totalcar Sertéskommandó – ahogy alkalmi tömörülésünket elneveztük – vele tartson.

Hopp, az ánuszrózsa!

Négyen összesen 415 kilónyi súlyt képeztünk, így talán érhető a név és – bár én papírkutya módon előre leszögeztem, hogy disznóvastagbeles tésztát nem eszem – azért mindannyian kíváncsiak voltunk már az echte, igazi kínai kajáldára, egyenesen a Józsefvárosi piaccal átellenben.

Winkler figyelmeztetett mindenkit, hogy ez az a hely, ahol egyetlen világnyelvet beszél mindenki, ez pedig a kínai, szóval recepteket nem fogunk cserélni, de legalább nyugton hagynak.

A garázsban egyetlen tesztautó állt: egy 1.4-es Corsa, így már előre dörzsöltük a tenyerünket, hogy na most aztán rendesen megnyekkentjük, borzalmas dinamikát és kínpadot prognosztizáltunk, ehhez képest…

Persze a hely maga elég kemény volt, ÁNTSZ-esek tán sosem jártak ott, de a kaja olcsó és sok. Assur végül bölcsen egy zöldséges tészta mellett döntött (igen, az az ovális valami maga a tészta), én egy marhahúsost toltam be, Árpád és Winkler nekimentek a vastagbelesnek, Árpádnak sikerült is megtalálnia a ropogós ánuszrózsát. Az egészet pedig import kókusztej-limonádéval öblítettük le. Remek volt, de a csípős szósszal vigyázzanak, az eléggé odaver.

Viszont ha van önökben egy kis kalandvágy, akkor próbálják ki az Illatos Csirkét (honlapja nincs), az igazi kínai büfét.

Így készül a Totalcar.
 

A rendőrök fotózni tanulnak, mi pedig fizetni. Sokat.

Mai cikkünk blogposztja.

Rohadtul öregszünk, emberek. Idén lesz a kilencedik KGST Party Nyíregyházán, pedig alig egy éve volt a legutóbbi.

Tessék hát összekapni magatokat, hátatokra a családot, ülepetek alá a kedvenc autót, és augusztus 19-21. között becélozni Nyíregyháza-Sóstón a Koaland Kalandparkot.

A rendezvényt szervező testvérek egyike, Pócsi Pisti mindjárt el is mondja, miért érdemes idén is ott lenni:

- Hello István! Tavalyi is beszélgettünk már, így azt nem kérdezem újra, mi is az a KGST Party. Azt azonban igen, mitől lesz ez más, mint a tavalyi.

Pont nem baj, ha beszélünk azért kicsit a gyökerekről, mert állandó ellentmondásba keveredünk, és ezt jó, ha meg tudjuk magyarázni, vagy legalább is rá tudunk világítani dolgokra. Rendezvényünk még az ősidőben, 2003-ban kapta a nevét, amikor valóban a KGST tagállamok járműveit gyűjtöttük össze. Az évek során azonban valóban nosztalgia-járműtalálkozó lettünk, ahol minden márkának és mindenféle járműnek helye van. A lényeg, hogy ezek a gépek közelítsék meg legalább a young-timer korhatárt.

Hogy gáz-e egy dízel Porsche? Lehet, hogy bizonyos körökben az, pláne, ha korábban már volt az embernek dolga benzinessel. De szerintem visszataszító dolog ennyit tankolni egy kőgazdagnak is. Nem mintha nem bírná megfizetni, hanem az állandó kútra rohangálás a zsibbasztó. Viszont a dízelmotorral van egy olyan autó, aminek a határait távolról sem tudjuk kitapogatni: csak a magabiztosság van, a káprázatos futómű, a briliáns kormányzás és a minden képzeletemet felülmúló mérnöki teljesítmény. De aki nem tol le a dízel Panamera torkán legalább tíz litert, az higgyék el, jobban jár egy Audival.

Mai bemutatónk blogposztja.

Itt van már egy ideje nálunk az új A6, de csak mostanra érett meg bennünk az elhatározás, hogy csakazértis rájövünk, hogyan kell karakterfelismerőst játszani a tapipadján. Az örök igazság ismét győzött: ne legyenek restek a kézikönyv után nyúlni, ha elakadnak, különben úgy járnak, mint az a legendás Volvo-vásárló, aki pár hónap után hozta vissza az S80-ast azzal, hogy nem működik az automata klíma rendesen.

Erre kiderült, hogy pontosan ugyanúgy maradt beállítva, ahogy a szalonból kihozta. Automata, ennyire azért nem...

Így készül a Totalcar-rovatunkat olvashatták. Köszönjük.

A másik tanulság szintén nem új keletű: nem szabad a legolcsóbbat választani. Ha ráálltunk egy típusra, ami zárójelben megjegyezve nem a legbölcsebb magatartás, a legolcsóbb és legdrágább példányokat általában meg sem érdemes nézni. A nyomott árnak mindig oka van, a skála felső vége pedig többnyire túlárazott. Valahol középen vannak a legjobb vételek: még ha drágának is tűnik a százezerrel többre taksált autó, ha egy kétszázezres javítást spórolunk meg vele, megéri.

Mai cikkünk blogposztja.

Zsibbadt lábbal álltam fel a vécéről, ahová cigizni járok esténként, amikor hideg van a teraszon. Kezemben a notebookkal, letolt tréningben csoszogtam ki a nappaliba a feleségemhez: - Nézd, ezt most megvesszük neked!

Rita ölni tudott volna a szemével. Aztán megnézte a képeket.
- De minek harmadik autó?
- Dehogy harmadik, a Camryt eladjuk, úgyse szereted, mert nagy, és a ház előtt szinte minden sarkának nekimentek már a tolatgató anyukák.
- Nem mindegy mi áll a ház előtt?
- Nézd csak meg, az elmúlt egy évben havi 163 kilométert mentél vele, összesen kétszer tankoltunk.
- De ez kisebb nem?
- Éppen ezért, majd nem félsz vele parkolni.
- De most lett második gyerekünk.
- Épp azért.
- De 570 ezrünk nincs rá.
- Majd lealkudjuk, és a biztosítás is olcsóbb.
- Van légkondi?
- Nincs.
- ABS?
- A leírás szerint nincs.
- Legalább fiatalabb a Camrynél?
- Öregebb négy évvel, de van tetőablak.
- Te hülye vagy.

Eric Bizek Salt Lake Cityben él és dolgozik, bár nála a lét ezen állapotát két szóval leírni talán túlzás, hiszen a munka és az élet nála egy. Sőt, valószínűleg a szerelem is. Eric ugyanis ikonikus, öreg japán autókat támaszt fel. Van úgy, hogy a semmiből, van úgy, hogy csak félholt állapotból. Cége, a JDM Legends mára már az egyik leginkább elismert műhely lett.

Talán azért is, mert megérti az öreg fémlökhárítósok lelkét és szereti őket. Kis műhelyéről készült hangulatos kisfilm-sorozat negyedik részében tökéletesen összefoglal mindent, amiért ezt a munkát szeretni lehet. Nice job, Eric!

Vimeo-videó.
Via depthofspeed.com

Amint szóba elegyedünk az értékesítővel, meghökkentő ténnyel kell szembesülnünk: a használtautó-beszámítási diszkonthoz nem is kell használt autó.

Mai cikkünk blogposztja.

Valójában nem tudom, hogy kamionozással keresi-e a pénzét az a fiatalember/fiatalasszony, aki most megnősült/férjhez ment*, de valószínűleg igen. De minimum jó haverjai a kamionosok.

Szatmárnémetiben van egy fura szokás. Az úgynevezett Zsidó korzón – nem tudom, mi lehet a rendes neve – minden valamire való esküvő közönsége megjelenik. A korzó tulajdonképpen egy hatalmas, négyszögletű tér, a közepén parkkal, ahol remek fotókat lehet csinálni. Épp ezért megjelenik a lakodalmas menet autókkal, aztán megállnak és jöhet a fotózkodás, videózás.

Már ettől is vicces egy szombat délután, mert ha már retorzió nélkül lehet nyomkodni a dudát, mindegyik lakodalmas menet megtesz pár kört a tér körül. Egy idő után persze elkezdenek egymásba folyni a konvojok, ember legyen a talpán, aki követni tudja, melyik feldíszített Logant vagy Cielót kövesse. Asszem, amikor a parkban sétáltunk, minimum négy menyasszonyt láttunk. Figyelembe véve, hogy szokás pénteken, sőt vasárnap is lagzit tartani, komoly konjunktúrája lehet a házasságnak. Mondjuk, csinosak is arrafelé a lányok, én csak tudom.

Hát, ebben a katyvaszban vágott rendet egy menet, amely egy viszonylag szokványos sztreccslimóval indított, de utána megérkezett három fehér Actros és egy Magnum nyerges is. Valószínűleg a fehér alapszín miatt lehettek a díszítéseik feketék, mert határozottan nem temetési menet volt. Gondolom, a násznépnek sem okozott gondot, hogy ne csapódjanak a szomszédos lakodalom kocsisorához. Ha így nézzük, szinte praktikus pár vontatót is rendszerbe állítani. Mindenkinek csak ajánlani tudom, már csak az audiovizuális élmény kedvéért is:

*Nem kívánt törlendő

Pistának idén kijárt a jóból: többet tudhatott meg a kaucsukszakma kaviárjáról két nap alatt, mint amit egy vasárnapi autós valaha tapasztalni fog, ráadásul nem reszelősen száraz szófosásként, hanem saját érzékszervei segítségével. Nehogy ismételjük magunkat, most nem erről lesz szó, hanem a vajas kenyérről.

A jó öreg téli-nyári kérdés. Nem lehet elégszer elővenni. Aki most veszi első autóját, talán értetlen, mi ez a nagy felhajtás a szezontermékek körül. Nekik csavaroztunk ide egy félkezes kapaszkodót, ne kelljen megfulladniuk a marketingszövegek háborgó óceánjában.

Annyira örülünk, hogy sikerült elkanyarodni a vezetéstechnikai kérdésektől, hogy ebbe az anyagba már beleszőttünk egy középhaladóknak szánt részt is. Aki nincs képben a DOT-szám titkával, most jól megkapja. Nehogy átverjék egy túltárolt vagy ősöreg gumival.