Jó estét minden kedves olvasónak. Mai belterj-eposzunk hónapokkal ezelőtt kezdődött, amikor is Winkler felfedezte az Illatos Csirke nevű büfét. Lelkendezve érkezett meg a szerkesztőségbe és azóta napi szinten kapacitál mindenkit a remek vastagbeles-tésztára, kacsalábra, disznókörömre és töltött nyakra, gyömbéres pacalra és töltött gyomorra egyszóval csupa érdekes dologra.
Tegnap aztán megegyeztünk abban, hogy hozzácsapódunk még hárman, akik vállaljuk a szembesítést a sült kutyákkal, patkányhúggyal és ki tudja még mivel. Mindenesetre elég érdekes ételnevekkel érvelt még Winkler ahhoz, hogy a Totalcar Sertéskommandó – ahogy alkalmi tömörülésünket elneveztük – vele tartson.
Négyen összesen 415 kilónyi súlyt képeztünk, így talán érhető a név és – bár én papírkutya módon előre leszögeztem, hogy disznóvastagbeles tésztát nem eszem – azért mindannyian kíváncsiak voltunk már az echte, igazi kínai kajáldára, egyenesen a Józsefvárosi piaccal átellenben.
Winkler figyelmeztetett mindenkit, hogy ez az a hely, ahol egyetlen világnyelvet beszél mindenki, ez pedig a kínai, szóval recepteket nem fogunk cserélni, de legalább nyugton hagynak.
A garázsban egyetlen tesztautó állt: egy 1.4-es Corsa, így már előre dörzsöltük a tenyerünket, hogy na most aztán rendesen megnyekkentjük, borzalmas dinamikát és kínpadot prognosztizáltunk, ehhez képest…
Persze a hely maga elég kemény volt, ÁNTSZ-esek tán sosem jártak ott, de a kaja olcsó és sok. Assur végül bölcsen egy zöldséges tészta mellett döntött (igen, az az ovális valami maga a tészta), én egy marhahúsost toltam be, Árpád és Winkler nekimentek a vastagbelesnek, Árpádnak sikerült is megtalálnia a ropogós ánuszrózsát. Az egészet pedig import kókusztej-limonádéval öblítettük le. Remek volt, de a csípős szósszal vigyázzanak, az eléggé odaver.
Viszont ha van önökben egy kis kalandvágy, akkor próbálják ki az Illatos Csirkét (honlapja nincs), az igazi kínai büfét.
Így készül a Totalcar.
