Múlt hét pénteken volt a Suzuki SX4 S-Cross ünnepélyes termelésindítója Esztergomban. Az efféle rendezvényen az újságíró csak másodrangú vendég a politikus után. Minket szűken kordonok mögé tereltek, ahonnan nem volt se ki, se be addig, amíg Orbán Viktor és köre el nem hagyta az üzemépületet. Talán a TEK-esek és biztonsági szakemberek vegzálására kárpótlásul, de a rendezvény végén egy púposra pakolt táskát kaptunk, épp olyat, amit az öltönyös urak is. És hogy mi volt benne?

Ó, azok a hetvenes évek: a telefon nem volt okos, a mosópor sem volt intelligens. Ellenben még a kórterem is dohányzó helyiség volt, az autóversenyzők két üveg whiskey között lezavartak pár kört a Zöld Pokolban, a tervezők pedig nagyon optimistán képzelték el a jövőt, és proaktívabbak voltak, mint biffidus essensis. Ilyen  például Sydney „Syd” Jay Mead.  Már azért hálásak lehetünk neki, mert megtervezte Johnny 5-öt, de a Playboy Land Yachtért is több jár neki egy egyszerű jutalomfalatért.

A premier előtti vetítést két F1-es kommentátorunk, Szujó Zoltán és Wéber Gábor rögtönzött bevezetője nyitotta. Azt mondták, a Rush jó film, és az ilyesmi mindig gyanús – elvégre nyilván a forgalmazó szervezte oda őket, hogy szépeket mondjanak. Ehhez képest a film végén elégedetten álltam fel, és azt gondolom, a Rush jó film. Legalábbis a maga módján.

Egyszerű városi legendának tartottam, amit mindenkinek látott már valakije. Olyan ez, mint egy tábortűz melletti rémmese:
- ...és akkor a külső sávban beelőzött egy Transporter, ami húzott egy Sprintert, ami húzott egy trélert, amin volt egy Fiesta.

És ilyenkor borzongunk, meg huhogunk, de lelkünk mélyén azért tudjuk, hogy ilyesmi csak a mesében van.

Aztán szembejön egy ilyen:

A napokban jelent meg egy sokat sejtető kép a Top Gear címlapján. Azok közt a fotók közt volt, amik a Top Gear újság 20 éves fennállását ünneplő extra kiadványt harangozták be. (Innen is gratulálunk a dilinyós briteknek, kösz a sok olvasni és néznivalóért!)

Előtte - utána

Ezen a fotón, pontosabban az egyik felén egy elszenesedett autóroncsot látni, a másik oldalán pedig egy tökéletes állapotú Mazda Furai prototípust. A két fél ugyanazt az autót mutatja, csak sajnos előtte-utána állapotban. A Top Gear kezei közt lelte halálát a felbecsülhetetlen értékű Mazda Fura. Még 2008-ban. Azóta egy hangot sem lehetett hallani erről a fiaskóról. Valamiért úgy döntöttek, hogy most, az ünnepi számban meggyónják az esetet.

Pista és Bandi fejből nyomja, de egy hozzám hasonló, memória nélküli ember elveszett lenne Frankfurtban puska nélkül, amit hébe-hóba előhúz a zsebéből, megnézni, hogy a stand, ami mellett épp elhalad kissé kómásan, tartalmaz-e újdonságot. Én már otthon, vasárnap megírtam a saját, háromoldalas jegyzetemet, de sem a standon, első ránézésre nem találtam újdonságot a 3-ason kívül, amit hónapokkal korábban már vezettem is, sem a jegyzeteimben nem volt bejegyzés a márka neve mellett. Azért bementem hátra.

Már csak a vizuális élmény kedvéért is muszáj megosztanom két fotót.

Renault V10 szívó, 1989-2005

Most hétvégén kerül megrendezésre a Hungaroringen a WSR, azaz a World Series by Renault. Ez az esemény négy bajnokságot foglal magában: a Formula Renault 3.5 Seriest, a Eurocup Formula Renault 2.0-t, a Eurocup Megane Trophyt, és a Eurocup Cliot. A különböző bajnokságokban a versenyautók fajtáján kívül, különböző a résztvevők, és a teljesítendő körök száma is. Izgalmas programnak ígérkezik, ráadásul ingyenes. Kilátogatnál, de nem csak a lelátóról élveznéd a versenyt, hanem a VIP szektorból? Beülnél te is egy versenyautóba?  Olvass tovább.

Én szeretek visszajárni Németországba. Egyszerűen azért, mert megható a tudat, hogy nem egy kimondottan korrupt rendszerbe cseppenek bele. Ettől függetlenül lehet, hogy az (itt élő olvasóink nyilván jobban képben vannak), de valahogy úgy is bizalmat gerjeszt az emberben. Mert minden törökkel, arabbal és vendégmunkással együtt működik. Itt azon lepődünk meg, ha netán mégis azzal szembesülünk, ami nem.

Kicsit késett a vonatunk a reptérről a főállomásig. Aztán a jegyautomata nem volt hajlandó elfogadni a bankjegyeket, sem a bankkártyát. Ennyi elég ahhoz, hogy meginogjon az ember: kizárt dolog, hogy ne legyen megoldás.

Az első nemzetközi automobil kiállítást 1897-ben (!) rendezték meg a berlini Bristol Hotel halljában. Ma már viccesnek tűnhet, de akkoriban tényleg illett rá a nemzetközi-jelző, még akkor is, ha a nemzetköziséget nyolc gyártó tucatnyi típusa jelentette csak.

Aztán idővel átköltözött Hannoverbe, majd 1951-től Frankfurtba és az eltelt évek alatt a világ legfontosabb nemzetközi kiállításává nőtte ki magát. Az IAA aranykorát valamikor a kilencvenes-kétezres évek derekára teszik, még a gazdasági válság előtti időkre. Eszméletlen tempóval dübörgött az autóipar, minden vonatkozó, kapcsolódó iparágával együtt.

Tanuló(pénze)s trabi

Életem első autójára gyűjtöttem össze a pénzt még 1990-ben, a friss jogsim miatt feltétlenül akartam gyakorolni valami egyszerű autón. Így esett a választás a Trabantra, amit csak papírjaguárnak csúfoltak, de abban az időben még nagyobb értéke volt valamelyest...Igazából el sem tudtam hozni a kiszemelt példányt, mert a kormányváltót kezelni sem tudtam.