A World Series by Renault-versenysorozatot nem kell bemutatni a műértő közönségnek. Az, hogy a néhai spanyol Formula Renault-bajnokság utódjából időközben egy igazi Forma-1-es sztárnevelde lett, már csak a befektetett munka, pénz és a kőkemény bajnokság hírének köszönhető. Gené, Alonso, Zonta, Kovalainen, mind innen jöttek, itt edződtek és kezdték.

Ki tudja, hány jövőbeli sztár ül most a Formula Renault 3.5, 2.0 vagy Mégane Trophy V6 mezőny autóiban? Egy? Kettő? Tíz? És ki tudja, hogy Ragnotti és a legendás Red Bull Forma-1-es autó vagy döbbenetes versenykamion után mi lesz idei WSR-meglepetése a Hungaroringen? Szeptember 14-15 a dátum és ha azt hiszik, hogy ez egy vértelen, fizetős gazdag majmok körbe-körbe bénázása, akkor nagyot tévednek.

Még mindig ér nevetni rajta, de azért ha megnézzük, mekkora erőfeszítéssel propagálja és nyomja a FIA a jövőre induló Formula E világbajnokságot, lassan illik észrevenni, hogy a károsanyag-kibocsátás mumusa lassan, de biztosan túrja ki Európából nem csak a szívómotoros autókat, hanem a környezetszennyezőnek kikiáltott Forma-1-et is.

Mert Európa már egyre kevésbé biznisz a nagy játékosoknak: autógyárnak, beszállítónak egyaránt. Iszonyatosan költséges fejlesztésekkel kell jelen lenni egy egyre zsugorodó piacon, ráadásul a meglévő vásárlói réteg folyamatos nyomása alatt, akik sorra szembesülnek a kicsi turbómotorokkal és a használatukból fakadó élettartam-problémákkal. És mindegy, hogy most a BMW-PSA-féle Prinz-motorokra vagy a Volkswagen csoport TSI-jeire gondolunk, minddel volt vagy van gond. A Ford Ecoboostról egyelőre nincs visszajelzés, állítólag elégedettek a vásárlók, de az biztos, hogy a 300 ezres futásteljesítménynek búcsút inthetünk minden esetben.

Budapest csodás város. Szó szerint, mert itt olyan csodák történnek, mint kevés más helyen. A gázvezetékek pont olyankor szorulnak cserére, mikor az összes városlakó visszaér a nyaralásból, elkezd megint munkába járni, meg gyerekeket iskolába szállítani. A gázvezeték tehet mindenről, mert az kizárt, hogy ezt a munkálatot előre tervezték volna. Hiszen ki ülne az irodájában, nézegetné a naptárat, hogy megtalálja az év egyik legalkalmatlanabb időszakát: ez az, gyerekek így tudjuk a legtöbb ember életét megkeseríteni.

Novgorodi szállodánk, melynek pikantériája, hogy ha akarjuk, Lenin épp ezt ajánlja, bár a wifiért ő is hiába kezeskedett. Az igazi pikantéria persze, hogy ha akarjuk, Vlagyimir Iljics nem is a szállodára mutat, hanem az aljában található szupermarketre, melynek neve mi más lehetne, mint Auróra.

Tarkovszkij filmje, az Andrej Rubljov élete arról szól, hogy valamikor a 15 század elején egy orosz faluban ki kell önteni és beüzemelni egy harangot. A film nem kicsit lassúbb, mint A szállító, vagy az Expendables 2, de annyit tocsognak a szereplők a hideg orosz sárban, és a fekete-fehér kivitel miatt annyira tapinthatóvá tudja tenni az orosz ősz szürkeségét, mint semmi más, amíg ki nem fejlesztik az egerekből készült vászonra vetítő mozit. Mióta eljöttünk Kazanyból, kicsit visszatért a szokásos orosz életérzés, megint rosszabbak az utak, csúnyábbak a falvak, ráadásul az eső is eleredt.

Ufából Tatárföldre érve sok minden megváltozott, és a változások többsége elég meglepő volt. Az első látható dolog, hogy a tatárok tényleg nem tévesztendők össze a mongolokkal - ha egy magyar városban látnánk ugyanezeket az arcokat, nem is tűnne fel a különbség. Jó, a képen látható kislány kivétel, de ő is jelzi, milyen az ország: ezer éve az iszlám az uralkodó vallás, de azt leszámítva, hogy amikor Rettegett Iván kézhez vette a vidéket, az erőszakos hittérítés jegyében borzalmas dolgokat művelt a néppel, itt kedélyes vallási tolerancia van. 

Az úgy volt, hogy a sors némi átszervezés alá vonta az alkalmazotti, családi, lelki, anyagi és szinte minden egyéb állapotomat. Ennek az autós vonatkozása annyi volt, hogy nem volt. Mármint autóm. Sokáig. Mostanáig! Meséltem korábban, hogy „egyéb okokból” meg kellett válnom szeretett Mózesemtől, miután imádott Doxám ellen ismeretlen tetves egyoldalú, agresszív tulajdonosváltást követett el. Akkoriban a szerethető szükségmegoldás egy Ford Fiesta XR2i lett, amit gondoltam egy kicsit rendbe szedek, és használok gyaloglás helyett. Hogy ez nem így történt, annak három oka volt.

Jó volt, de igazán sosem szerettem

Egyrészt, bár az XR2i egy nagyon szerethető, guruló övtáska, én mégsem szerettem. Ebben persze benne volt némi mercista gőg is, hisz nagyon hiányzott a két stuttgarti dög. Ennek ellennére mindenkinek ajánlom a Fiestát, mert igazából nagyon jó. Másrészt a könyvelésem gellert kapott a hétköznapok túlélésének kátyús útján, emiatt az autó, mint intézmény, mélyebbre süllyedt a fontossági sorrenben, mint a megfelelő öblítő kiválasztása.

Egy végtelenbe tűnő grillkolbász- és pisiszünetben valahol Kungur és Ufa között feltettem magunknak a kérdést, hogy vajon csak megszoktuk már az új Mazda3 formáját, mert a 6-oson már bőven kiálmélkodtuk magunkat, vagy nem is néz ki olyan jól, mint a 6-os. Arra jutottunk, hogy állat, csak nincs időnk nézegetni, mert állandó rohanásban vagyunk, és toljuk neki, ahogy kiadja.

Indulás után nagyon gyorsan kiderült, hogy itt nincs autópálya, és az út elég rossz. Konkrétan amolyan román-magyar átmenet, kilométere válogatja. Nekem furcsa volt, hogy épp itt, ahol az orosz földgáz 90%-a, ami sok lóvé, és marha sok kőolaj van, ami az útépítés alapanyaga, ennyire rossz legyen. De a jó út igazából nem pénzből vagy aszfaltból épül, hanem alacsony korrupcióból. Itt például úgy működik az útépítő maffia, hogy elhúzzák az útépítéseket, hogy belelógjanak a télbe, attól kezdve pedig vis maior lesz, hogy felfagy, vagy el sem készül.

Megvolt az első városnézés, plusz este elmentem futni egy órát Tyumenyben. Ezek alapján a következő dolgokat állapítottam meg.

Rejtélyes módon jobbkormányos Primera taxi Tyumeny repterén

A Mazda nem először játssza ezt el, de a 323-as és a 626-os nagy, lábon utaztatása is elég messze van már, hogy legyen hírértéke: az új Mazda 3-as nyolc kiállítási autóját Hiroshimától Vlagyivosztokon át újságírók vezetik majd a szeptemberi frankfurti autószalonra. A háromfős magyar különítmény még Szibériában, Tyumenyben csatlakozik a menethez. Lővei Gergő az Autó-Motort tudósítja, én én vagyok, a harmadikunk Lázár Péter, akit a Mazda delegált blogger/közösségi média minőségben. Budapest-Frankfurt-Moszkva-Tyumeny, ezt nyomjuk le, nagyjából egy seggel.