A Jalopnikon futottam bele Raphael Orlove kis posztjába, melybe minden idők legritkább burnout-videóját ágyazta be.
Mond valamit, bár számomra ez nem akkor durranás, mert két autó- és motorbuzi nagybácsival a családban azért előfordult egy-egy gavallérrajt a 613-as krómkával, amit sokáig megtartottak.

Ez - ahogy elnézem - egy szerencsétlen és már bűnronda 613-3-as maszkkal elrondított Tatra, leginkább 613-2-es, mert a kilincsei feketék, míg a 613-3-asé színrefújtak voltak. A 3,5 literes, levegős V8 teljesítménye ugyan ma nem tűnik soknak, de azért azt jó, ha tudják, hogy a gyár által megadott 160-as utazó- és 190-es maximális sebességet minden gond nélkül tudta. Volt benne erő na. És hely. Csak ezt nagyon-nagyon nem szereti.

(De azért a V8 a pokolban is...)

Egy meg nem értett zseni

Kemény kuplung, masszív váltó, alacsony üléspozíció, mélyen morgó hang. Sármos és titokzatos, de nem nagyon izgatja ki mit mond a külsejéről, aki igazán ismeri úgyis imádja.

Végül vettem egy Bogarat. Volkswagen. Folkszi. De hogy a harminc éves BMW 518i és a húszéves (tizennyolc) Fiat Ulysse mellé mi a francnak kellett egy negyvehárom éves Bogárhátú? Főleg, hogy a közlekedésre javarészt kerékpárt használok? Kellett és kész. Azóta vágytam rá, hogy Göbölyös Zsolt (Motordoktor) atomra újított, Sumatra green 1302-esét vezettem (1302: elöl rugóstag, bumszli csomagtartó, de még sík szélvédő, régi műszerfal) a Totalcar osztálykiránduláson, két éve.

Ennyit lehetett látni a bokor és a sziklakert közé ékelt kocsiból

Elvesztem. Magával ragadt a fogyasztáscsökkentés forgószele, kutyaól lettem a tornádóban. Megláttam a Fuel Shark Savert, és tudtam, nekem is kell egy. De okosba.

Nincs olyan berendezés, amit egy magyar ne tudna létrehozni negyedáron, teherautóról leesett, pult alól vásárolt, sufniban talált alkatrészekből. A szivargyújtós ál-fogyasztáscsökkentő sem lehet kivétel.

2011. októbere, Autót a semmiből c. blogposzt
Minden valószínűség szerint ön egy folytatásos reality-show első részét olvashatja/láthatja most, érezze át a pillanat nagyszerűségét, főszerepben egy autóra emlékeztető tárgy, két hülye és kazalnyi szórakozás.
- Arra gondoltam, hogy nektek adnám azt a Corollát, amit anno még donornak vettem a Hacsihoz, csak aztán semmi nem kellett belőle – hiszen egy Toyotáról beszélünk – így szerencsétlen már csak a helyet foglalja hatodik éve, sürgősen el kéne vinni.
Ezt közölte Karotta komoly arccal Telós Bandival és velem a dohányzóban.
- Csak a meglévő kormányművet kell belelógatni és kész, működik. – legdörzsöltebb PR-oshoz méltóan kapacitált, de mi már azonnal eldöntöttük, hogy kell, naná. Bandival összenéztünk: csapatósnak, de jó lesz.

A többi már életünk egyik hosszú történetévé lett. Amit öregkorunkra megőriznek a pixelek és majd a levegőben hadonászva mutogatjuk a tornácon unokáinknak háromdében.

Ilyenkor szokták kiírni a filmekben, hogy 2,5 év múlva…

Életem egyik álma teljesült

Vezetni kell. Akkor tudod meg igazán, h miről próbálunk idióta és túlcsapongó irományokat kreálni, amivel próbáljuk átadni mindenkinek életünk egyik legjobb érzését, ami érhetett bennünket.

A könyv azt írja, hogy a váltócserét a hátsó ülőlap kiszedésével kell kezdeni. Aztán le lehet engedni a hátsó hidat, hátrahúzni a diffit, és ezután lehet nekiállni az érdemi váltólebontásnak. Hát ezért alakult úgy, hogy vagy két éve ott pihent az ötgangos a garázsban, türelmesen várva, hogy eljöjjön az ideje.

Ilyen jól áll neki az ősz

Rozi, az 504-es Peugeot-m különben sem viselkedett rosszul az elmúlt évben. Megbízhatóan indult, mint minden kamrás dízel, amelynél nincs elhanyagolva az elektromosság, zokszó nélkül járt-kelt a városban - fenemód élveztem is, ahogy hátrahúzott tetővel gurulgattunk, mindig feldobta a napomat lezser franciaságával. Makacsul tartotta azt a minőségi szintet, ahová feltámasztása után eljutottam vele.

Jelentem, elkészült. Három és fél év után roncsaiból újjáépült Botond barátom (a Totalcar-közösség Bopatja) DeLorean DMC-12-es kupéja. Három és fél év – ez tényleg időutazás volt, Marty McFly a Dokival a mozifilmben letudta volna fél perc alatt, de a valódi világban lassabban mennek a dolgok.

Láttunk már jobb állapotú veteránalapot. Igaz, rosszabbat is

Így utólag már bevallhatom: amikor megláttam a lepusztult, többféle módon meggyalázott, elhanyagolt kétülésest, megfordult a fejemben, hogy ebből soha nem lesz már rendes autó. Miközben persze tudtam, hogy lesz, mert Bopat, amellett, hogy nagy álmodozó, keményfejű, makacs ember is, és amit a fejébe vesz, azt meg is valósítja.

Aki szereti az autóversenyeket, az jól ismeri a Nissan DeltaWing-projektjét. A fura kinézetű versenygépet (talán nem véletlenül kapta a Száguldó Péló nevet) 2012-ben be is nevezték a Le Mans-i 24 órásra (versenyen kívül) és nem is teljesített rosszul, a 29. helyen kvalifikálta magát a futamra. Nagyjából mindenki a kitartóan küzdő, kicsi, de könnyű furcsasággal rajthoz álló csapattal szimpatizált, hiszen érdekes külalakja ellenére meglepően jó tempót ment a pöttöm versenygép. Egészen addig, amíg össze nem akadt Kazuki Nakajimával, aki aztán neki is vágta a falnak (és ez nem lepett meg senkit).

Hiába próbálta Satoshi Motoyama két órán keresztül járóképessé tenni, hiába segítettek neki tanácsokkal a palánk mellett álló szerelők, a DeltaWing nem mozdult többet. Nagyon-nagyon sajnálta őket ott, abban a pillanatban mindenki, mert kitartásból példát mutattak és küzdöttek a végsőkig.

Barcelona kikötőjében sétálva érdekes élményben volt részem. Nyilvánvalóan LSD, vagy meszkalin pernyét hordott felém a szél és óvatlanul belélegeztem a tudatmódostó hatású szereket. Hirtelen apróvá zsugorodtam és egy vasúti terepasztal diorámájába csöppentem.

A makettek megelevenedtek, a kis műanyag bábuk megmozdultak és kezdetét vette a csodálatos utazás. A Raluy Cirkusz csomagolt össze éppen, amikor megakadt a szemem egy második világháborús Mercedes teherautón. Mögötte korabeli, fából készült lakókocsik. Mivel én nem beszélek spanyolul, a kapuban álló emberek meg angolul, ezért a határozottság kardját kivonva hatoltam mélyebbre hirtelen jött tripemben. Te jó ég! 1513-as Mercedes teherautók kitűnő állapotban és hűvös halomban dacoltak a tengerparti sós párával.