Csendes kis rendezvénynek indult még tavaly az Oldtimer Premier árnyékában, annak társeseményeként a Retropartyzánok. A rendezők félig-meddig maguknak akarták csak bebizonyítani, hogy bele lehet túrni a magyar autós-motoros múltba ízléssel is, össze lehet hozni itthon is valami jópofa, hangulatos kiállítást. Aztán vasárnap már csodálkoztak, hogy elfogytak az előre bekészített karszalagok (a belépés ingyenes volt, de a statisztika miatt szükség volt ezekre), annyi lett a látogató. A nosztalgiára, pontosabban a jól, ízléssel, tuc-tuc zene, hasfestés és ültetett alufelnis sportkipufogó nélkül előadott nosztalgiára úgy látszik, komoly hallgatóságot lehet összetoborozni.

Nem volt kérdés, idén meg kellett ismételniük, egy kicsit nagyobban, egy kicsit színesebben, egy kicsit szélesvásznúbban. A helyszín továbbra is Csepel, de most az Orion park, ahol több a lehetőség. 700 négyzetméterről 3000-re nőtt a használható csarnokméret, így már 100 autót is ki tudnak állítani, a kültéri, veteránautóknak fenntartott parkoló a múltkori nagyjából 150 nm-ről 800-ra bővült. Ja, a belépés továbbra is ingyenes, a Veterán Zsiguli Egyesület idén még könnyebben össze tudta rántani a szponzorációs hátteret.

Nem hinném, hogy a „cipőboltos” Ken Block tisztában van a magyar sport, különösen a motorsport helyzetével, illetve azzal, hogy nálunk a futball mennyire kiemelt fontosságú, államilag támogatott dolog. De lehet, hogy tegnap többet tett a magyar motorsportért, mint eddig bárki.

Sokan és sokszor említették már, hogy a nem túl sikeres, állami, és szép szóval kikényszerített magánpénzekből is csak vergődő, szégyenteljes eredményeket produkáló magyar foci helyett (legyünk megengedőek, mellett) több figyelmet érdemelnének a motorsportban igenis komoly teljesítményeket felmutató versenyzők. Azok, akik nemzetközi mezőnyben, a saját kategóriájukban tényleg elértek valamit. Akik csak a versenypályán vezetnek több száz lóerős autót, hiszen a közutakon csak „menő” focistáknak jön össze, hogy soktízmilliós autókat törjenek, hiszen az autóversenyzői fizetésből ilyesmire nem tellik. Pedig nem hallottam még, hogy a Hungaroring célegyenesében több ezren rekedtre ordították volna magukat, hogy „Dzsudzsák Balázs a legnagyobb király!”

A Mazdám aksija célul tűzte ki magának, hogy az őrületbe kerget a random kamikaze akcióival. Gondoltam túljárok az eszén, és beszereztem egy aksitöltőt. Na de ahhoz helyváltoztatásra kellett volna bírni az aksit, ami sehogy sem akart magától bekövetkezni, így az internetet segítségül hívva nekiálltam kiszerelni. Ugyan volt egy szerszámkészlet a csomagtartómban valamikor, de az valamelyik szerelőnek is szimpatikus lehetett, így önkényesen magához vette. A lakásban találtam egy 18-as csavarkulcsot, azzal álltam neki a roppant bonyolult műveletnek.

Nagyon szerettem volna benne hinni, de néha elbizonytalanodtam. Márkafüggetlen találkozó, csak úgy, a semmiből? Majdhogynem spontán? Már csak hivatalból is bennem volt a félsz, hogy talán nem fog sikerülni. De Sipi meggyőzött, hogy tényleg erős volt az első Parkoló Parádé, és azt jósolta, hogy ennél csak jobb lehet. Igaza volt. A készülődés persze totalcaros volt, avagy ha valamit el tudsz végezni az utolsó pillanatban, halaszd az utolsó utánira!

Kattintásra Csikós Zsolt galériája nyílik

Társ lehet egy életre

A 911, aminek szintén nagy rajongója vagyok, kicsit drágának bizonyult :), a 924 viszont tökéletesen ötvözi amit szeretek, '70 évekbeli, sportautó, Porsche és nem utolsó sorban még megfizethető és szervizelhető.

Az egésznek az okozója Lacus barátom, aki megdobott egy levéllel valamikor január végén. Mert mint minden, a végén beláthatatlan következményekkel járó projekt az életemben, ez is ilyen ártatlanul kezdődött, hadd idézzem: „ha már azért vettem motort, hogy együtt menjünk túrázni, és erre másfél éve nem nyílt alkalom, nem akarunk-e elmotorozni július közepén az ausztriai Ennstal Classicra?”

Ez elindított egy folyamatot, hasonlót ahhoz, mint amilyennel a feleségemnek ajándékba szánt olcsó Fiat 500-astól egyenes út vezetett egy, a családunkat évekre romba döntő, ősöreg Mercedes lábkörömtől fülszőrig való teljes restaurálásához. Pedig már magam sem emlékszem pontosan, hogyan jutottam el oda, talán elolvasom mindjárt, amit akkor írtam magyarázatként.

Pontonunk, amely a Kati 500-as Fiatjának indult. Nem is értem, hogy jutottunk ide?

Feleségem Balenója sem akarja megbízhatatlanságával feldobni az Avensistől beszürkült hétköznapjainkat. Megy, na. Pár apróságot majd még megcsinálok rajta, de azok már komfortszolgáltatások lesznek, mint a tolatóradar, amit két éve aszalunk a dobozában. Én persze csak néha könyörgöm be magam a vezetőülésbe, például amikor szerkesztőségi drag race van véletlenül.

Legutóbb viszont bepöccentem. A hátsó, esetünkben a harmadik ajtó úgy zörgött, mintha le akarna szakadni. Nézem, a rendszámkeret lötyög erősen. Az egyik füle letört, gondoltam, lecserélem másikra, mert egyszerűbb most kétszázért megcsinálni, mint hatezerért újragyártatni.

Elkezdődött hát ismét. A 14 éve létező Totalcar tévéműsorának új évadja. Nagyon kimerítő tavaszunk volt, de a műsor - remélhetőleg - magáért beszél majd. Fogadjátok szeretettel!

Rajzás:
Az a rovarbiológiai jelenség, amikor egy rovarfaj új nemzedékének kifejlődött alakjai megjelennek.A rajzás rendszerint élénkebb fajfenntartó tevékenységgel kapcsolatos, és ezért szokták e kifejezést ennek megjelölésére is használni. A rajzás olyan rovarfajok esetében, amelyek összeverődésre, csapatosodásra hajlamosak, rendszerint feltűnő jelenség.
Forrás: Tuja Kertészeti Lexikon

A Tavaszi Rajzás, újkori nevén Beetle City, a kedvenc bogaras eseményem az évben. A helyszín sokáig évről-évre változott. Volt a Városligeti Műjégpályán, a Westend tetőteraszán és a Hungaroringen is, de most már második éve a Premier Outlet Center parkolójában gyűlnek össze a léghűtésesek. Nem csak Bogarak jönnek, Transporterek, Typ3-asok, Kübelwagenek, Typ181-ek, Karmann Ghiák és mindenféle épített szerzetek is.