Pere Laci újabb története az indiai hétköznapokról. A sorozat előző részeit ide kattintva olvashatja.
Szervizbe vittük a verdát. A szerelő munkavédelmi lungiban, persze. Ezt a Matizt béreltetjük a céggel privát használatra. Szégyen, de szeretem. Van benne klíma, azt annyi. Az elektromos ablak is csak akkor hiányzik, ha befingok és kell a kereszthuzat. Egyre közelebb vagyok a Csikósi autóextra-elmélethez. A második képen a felhasználási körülmények láthatóak. Néha bejön a víz az ajtó aljánál, meg beázik a gyújtás, de hamar kiszárad a napon. A gumik közül kettő-három milliméter alatt van, de meg egyszer sem akadtam el vele, pedig kilenc ilyen pocsolyán kell átgazolni, hogy a munkahelyemre érjek. Kilencen. Lendület legyen, meg legalább két henger menjen, a többit megoldjuk.
Ez a kép jobb lesz a posztba, piros a kocsi, kicsit félek. A pocsolyában ugyanis mostanában vendégek is vannak.
Meglepő, hogy négyen kényelmesen elférünk benne. Még annyit, hogy szét van taposva, lóg mindene, olyan vezetni, mint kínai, koppintott Legóval játszani. Ha nagyon erőlteted, kiadja de nem vagy büszke rá. Amúgy a generátor tartóbak törött el, 600 forintból újra megy az autó.
De találtam valami érdekesebbet.
Vége a monszunnak, újra szeljük a habokat. Mozgalmas az életünk: hol az elsüllyedt motorcsónakunk, hol az indiai kollégák bizarr ötletei tartják magasan az adrenalinszintemet. Az esős évszak után az élővilág is nagyobb lendülettel szeretne magáévá tenni. Itthon ötféle csípést gyűjtöttem be, a tengerpartra vezető úton a kígyókat kell kerülgetni, nehogy rálépjek egyre. A tengerben tenyérnyi rákok, példás kitartással akarják cakkosra igazítani a testemet. Az indiai kollégák csapatépítési kísérlete is rossz hatással volt ránk, tele vagyunk kék-zöld foltokkal. Kabbadit játszottunk, ami ősi ázsiai játék, a fogócska és a rögbi keveréke. Támadáskor hindi szavakat kell mormolni. Szerencsére a tengerparti homokon játszottuk, így saját lábon tudtunk távozni és már csak akkor fáj, ha nevetek. A dolgok rendeződni látszanak, egyre több időm lesz írni, bár a kabbadi miatt három ujjam még nem hajlik rendesen.
Pár napja Njarackal faluba tartottunk, szükségünk volt néhány alkatrészre az épülő búvárpontonunkhoz. A Cochin környéki, szövevényes folyóhálózat egyik szigetén haladtunk észak felé. A kis faluban felfigyeltem valami furcsa szerkezetre. Indiában megszokottak a házi készítésű, teljesen idióta arányú járművek, de ilyet még nem láttam. Sajnos a gépen dolgozó, szorgos emberek nem beszéltek angolul, ezért mutogatással és a gyenge hindi-malayalam szókincsemmel kezdtem boncolgatni a témát. Activity mutogatós kihívásnak majd felterjesztem a: Jézusom! Mi a szent szar ez??? Vidámparki kellék vagy ezt adta ki a környéken talált vashulladék? - feladatot. Isetta típusú első ajtó, motor középen, a kormány pedig…
A kormányt nem találtam. Biztosan nincs még abban a szakaszban a felújítás, hogy a kezelőszervek is a helyükre kerüljenek. Vagy bőröztetik. Elkezdtem körbefotózni ezt a valamit, közben előjött az egész család. Büszkén nézték, ahogy csodálom a járművük megújulását A helyieknek nyilván nem akad meg a szemük a szegénység és kreativitás eme pompás gyümölcsén.
A kisbusz hátulján mellbevágó dolgot találtam. A kormányt. Meg egy gázkart. Ebben a pillanatban feltárult az Isetta ajtó is és összeállt a kép. Ez nem családi jármű, nem is a ringlispílről esett le. Ezzel a busszal a koporsót viszik a temetésen. Hátulról, mögötte sétálva vezetik. Bele sem merek gondolni, mi történik, ha mondjuk, felakad a gáz vagy a hatástalan fék miatt már a kormány sem marad a vezető kezében. A jármű korából arra tudok következtetni, hogy régóta csinálja a dolgát, én látok csak rémeket. Visszanézek majd a jövő héten. Kíváncsi vagyok, hogy milyen vezetni.
A motor nyilván a gépműhelyben van és tuningoljak, vagy valahol a kertben varja az újra beépítést. Sanszos, hogy 150-es Vespa származék. A kerekek...hm. Riksa kerek, biztosan. Amíg nem tudtam meg, hogy koporsószállító, titkon arra vártam, hogy főnök arckifejezéssel kipróbálhassam. De már elmúlt. Vizsgát megugorja, hidd el. Bombay-ben biztosan.
