Nem bírnak az emberek magukkal, csak egy kis biztatás kell nekik, és összeszerelnek mindenfélét, akár még sűrített levegővel hajtott járműveket is. És megteszik ezt nemcsak egyszer, de akár többször is – bizonyíték erre a Pneumobil Verseny, amit a múlt hétvégén immár ötödször bonyolítottak le Egerben. Úgy látszik, az ilyen versenyszerű fúrás-faragásra nagyon rá lehet kattanni, az idén ugyanis külön, szenior kategóriát kellett biztosítani azoknak a versenyzőknek, akik már kiöregedtek az egyetemekről, de a léghajtányozást képtelenek abbahagyni. Merthogy a léglovagok küzdelmébe felsőoktatási csapatok nevezhetnek, itthonról és külföldről. A romániai, cseh és lengyel teamekkel együtt összesen 41 csapat indult az idei puffogtatáson, 6-tal több, mint tavaly.

WTCC-beszámolónkat Sági Elemér, a mi kiküldött szemünk- és fülünk szolgáltatja.

A Túraautó-világbajnokság (WTCC)  hétvégi fordulójában ismét új pályát avatott, a valóban festői környezetben fekvő ausztriai Salzburgringet. Igazi színkavalkád, harsogóan zöld fű és erdők, kék ég, lila tehenek (hoppá, az már egy másik ország) várták a kilátogató, nem túl nagy számú és kicsit még bizalmatlan közönséget, természetesen szép számú magyar alakulattal kiegészülve. A pálya egyébként, amely talán éppen tűréshatáron belül található elérhetőség szempontjából Magyarországról, első (és sokadik) pillantásra nem mozgatta meg sem a versenyzők, sem a nézők fantáziáját, mondjuk ki: dögunalmas a vonalvezetése, ennél bármelyik óvodás három perc alatt felskiccel valami fantáziadúsabbat.

Élek a gyanúperrel: ezt a pályát is Magyarország viszonylagos közelsége emelte be a sorozat promótere, Marcello Lotti (igen, valószínűleg tényleg ekkora a befolyása Norbi hihetetlen népszerűségének), más épeszű magyarázat nemigen létezik erre a döntésre. Nevetségesen szűk boxok, kicsi bukóterek, kanyar alig, az is olyan, amilyen. Nem erre van ez kitalálva. Mindegy, legalább a bratwurst finom a büfében, ráadásul aki járt már Ausztriában pályaversenyen az nagyjából tudja, hogy bármilyen probléma adódik futam közben, az komoly feladat elé állítja a nem túl jó problémamegoldó-képességükről híres pályamunkásokat (jó példa volt erre például vasárnap az O’Young baleseténél érkező traktor beásása a sóderágyba…).

Zengő Zolival megegyeztünk abban, hogy a szombati napot úgy, ahogy van, felejtsük el (nem nagyon ment a szélárnyékozás, ami itt nagyon fontos lett volna, piros zászló, egyéb malőrök) – kezdjük hát rögtön a vasárnapi eseményekkel.

A reggeli bemelegítésen Norbi hasított egy 8. időt, jelezve, hogy nem mondott le teljesen a sikeres szereplésről, Wéber Gabi viszont csupán 19. helyen zárta a warm-up-ot (saját bevallása szerint is az időmérőkön kell nagyot javulnia, mert a versenyekre azért mindig elkapja a fonalat).

A gördülőrajtos első futam nem hozott túl sok meglepetést, a viszonylag kiegyensúlyozott vonatozás végén Norbi végül a 9., Gábor a 15. helyen zárt, a Chevrolet-k szép csendben ismét mindenkit agyonvertek, a végső leosztás ezúttal Huff, Müller, Menu volt (közben O’Young szalgkorlátnak csapódása azért borzolta az idegeket, biztonsági autó, kissé kaotikus mentés, volt minden).

Kezdetnek nem olyan rossz, ahogy Zoli kérte a srácoktól, az első menetben nagyon vigyáztak az autókra, jöhetett az állórajtos második futam. Norbi ezúttal nem szenzációsan, „csupán” jól rajtolt, már itt sikerült pozíciókat nyernie, de ami ezután következett, arra aztán senki nem számított: az eddig főleg Zengőéket kísértő balszerencse alaposan megkeverte a kártyákat és a végső sorrendet: a levezető kört már csupán Huff Chevy-je érte meg épségben, Müller és Menu (több másik pilótával egyetemben) is kipontozódott a végjátékban, ahogy mondani szokták, az anyagi kár jelentős. A mezőnyből többen is defektet kaptak, amire azóta sem nagyon találják a magyarázatot (egyszerűen iszonyú gyors a pálya és a nyújtott, gáz alatt tolt, hosszú kanyarok ennyire terhelik meg a gumikat, a Yokohamának illett volna erre jobban felkészülnie – a szerk. megj.)

Stefano D’Aste (BMW) végül a pódium legfelső fokán örülhetett piszkosul, az őt két teljes üveg pezsgővel nyakon öntő Huff és Coronel társaságában., Tom barátunk még az üveg alján lötyögő maradékot is Stefano nyakába csavarta, biztos, ami biztos.

Norbi a kieséseknek és remek versenyzésének köszönhetően 5. helyen zárt, ami az előjeleket tekintve több, mint kielégítő, sőt! Zoli elmondta, hogy szombaton este még bárkinek, csukott szemmel aláírta volna a két futamon történő pontszerzést, így részéről is maximális volt az öröm. Wéber Gabi csakúgy, mint az első futamon, ismét kikapta magának Engstlert, emiatt a 10. helyről a 12. pozícióba csúszott vissza, de a teljesítményével ő is elégedett volt a végén.

Zoli és Gábor elmondták még, hogy Gábor költségvetése kb. eddig tartott ki, de erősen sanszos még a következő, portugál futamon való szereplése is. A távolabbi tervekről, az amerikai és ázsiai futamokról is kérdeztem a csapatfőnököt, aki elmondta, hogy abban az esetben sem tervezik másik pilóta szerződtetését, ha esetleg nem állna össze a keret Gábor részére a további folytatáshoz. A hangsúlyt az idei nyári szünetben végre Norbi tesztelésére, promóciós megjelenésekre fogják fektetni, a második autó lehetőséget nyújt Norbi szinten tartására, eredményes felkészülésére.

Következik Portimao, két hét múlva, bízunk benne, hogy a sorozatos pontszerzés ott sem szakad majd meg.

Nem volt nagy hírverés dolog körül. Walter Csabát megkérdezte az egyik ismerőse, ugyan csatlakozna-e a csapathoz, amelyikkel az ADAC 24 óráson egy M3-as BMW-vel indulnak. Csatlakozott. Nem volt tőle hangos a sajtó. Mi kint voltunk a hétvégén, és reméltük, Csaba vágyai szerint alakulnak a dolgok.

236-os rajtszámmal Walter Csaba az NGK-sikán után

A dolgok nem mentek simán, az autót nem sokkal a verseny előtt összetörték, ezért egy kölcsön kocsival vágtak neki. A saját osztályukban kétszer is álltak a harmadik helyen, de 24 óra, ha egész nap ütik a technikát, nagyon sok idő. Ennyibe belefér pár akadály:  hol a szervó csöve adja meg magát, hol fékbetétet kell cserélni, vagy egyéb okból kell a boxban villáskulcs-zsonglőrködést végrehajtani. De a hosszútávú versenyekben ez a szép, ráadásul van idő behozni a lemaradást, a többiek is jó eséllyel belefutnak pár technikai akadályba.

Csak egy a törött, kiesett autók közül

Ezért hiába estek vissza egyszer a tizenhatodik hely környékére, vasárnap délután már a hetedik volt a csapat, mikor az utolsó etapra Csaba ülhetett be a kocsiba. Nem is kellett csalódni benne, végül kategória hatodikként (összetettben 57.) fejezte be azt a  versenyt, ami alatt többen rommá törték az autójukat, hajnalban zuhogott az eső, majd száz ágra sütött a nap, és egyetlen kör nagyjából 25 kilométer.

Magyar versenyzők a Nürburgringen: Walter Csaba és a Carrera VB-n induló Tóth Benjámin

Csaba szimpatikus fickó, a gratulációmra csak annyit mondott: jó érzés célba érni a világ legnehezebb versenyén. Még egyszer gratulálunk, és mind irigylünk, tényleg hihetetlen érzés lehet elmondani: a Zöld Pokolban végigcsináltad a 24 órást!

(Bővebb beszámolónkra hamarosan sort kerítünk!)

Donát, a Vaskacsa

Annyira egyszerű, hogy nem sok minden mehet rajta tönkre. Sokan megnézik, mert ritkább mint a kacsa.

Álló helyzetben is rohanni látszik!

Annak idején a 90´-es években a haverokkal friss jogsival arról álmodoztunk, hogy tíz éven belül milyen sportkocsink lesz. Eltelt tíz év, elértük a harmincat és persze egyikünknek sem lett sportkocsija.

Ronda volt, de emléknek szép

Boldogan vittem haza. Néhány nap múlva kiderült, hogy azért folyik az olaj a motor illesztésein, mert azzal a kartergázzal, ami benne volt, a füstgépet lehetne szimulálni egy Omega-koncerten.

Sose kop el

Még nincs honosítva, egy aranykezű oszták tulajnak köszönhetően az egészet újra kell majd fényezni.

Zsebrája

A forma alapján nem is gondoltam, hogy a Kadetthez bármi köze lett volna, csak évekkel később tudtam meg.

Ha netán nem tudott eljutni az idei Traktormajálisra, akkor fogadja szeretettel az alábbi kis videót, mely alig pár hónapja futótűzként terjedt a világhálón. Éppen a videómegosztókon böngésztem, amikor eszembe jutott, hogy vajon lesz-e Bokorban igazi Kirovec?

Ha nem tudnák mi ez, hát eláruljuk, hogy egy 1961-ben, a szovjet legfelsőbb vezetés utasítására kifejlesztett vontató-traktor, mely békeidőben ekét húzott, háborúban pedig tüzérségi lövegeket. A legrégebbi szovjet traktorgyárban, a Leningrádi Kirovnál gyártották, a K-700A-t V8-as, 225 lóerős JAMZ-238ND3-motorral szerelték, a K-701A hosszú orrában ellenben már 300 lóerős, V12-es JAMZ-240BM2-es dolgozott. Nagyon változatos kiegészítőkkel, tucatnyi változatban volt elérhető és a nyolcvanas évek Csehszlovákiájában nekünk olyan volt látni egy ilyen óriásgépet munka közben, mint egy nyolcéves arab kis srácnak apa aranyozott SLR-Mercedesét.

Ez volt az agrár-kártya Lola T-je, az übergép, óriási, bivalyerős, szinte rengett a föld, amerre járt. Aztán most rátaláltam erre a videóra, melyből kiderül, hogy a 300 lóerő ugyan nem tűnik soknak, de a 22,3 literes V12-es nyomatéka, kombinálva egy szakadásik leáttételezett hajtáslánccal azért képes megoldani látszólag vesztes helyzeteket is. Jó dolog a modern technika, de van, hogy csak a nyers erő segít.

Először nem is értettem, hogy nem pattan ki a vízből, csak a végén derült ki, hogy...

Ahogy tanult barátom mondaná: ügyes sofőr és jó gép, nyomatékból megoldja. Csak remélem, hogy látok ma egyet.

Még Horvátországban is voltunk vele, és akkor sem volt semmi probléma - meséli lelkesen Boda Gyuláné, miközben kiszáll az autójából. Ahogy nézem az 1996 decemberében átadott Opel Astra 1,4 GL-t, el is hiszem, hogy az elmúlt tizenhat év, és az ez alatt megtett 147 ezer kilométer teljesen eseménytelen volt a bordó ötajtóssal. Na jó, egyszer füstölni kezdett a gyújtáskapcsoló, és egyszer feltörték.

Nincs ebben semmi különös, gondolhatják most. Pedig van, nagyon is van, állapítom meg amikor körülnézek a Hungaroringen ma zajló opeles rendezvényen, a Legendák találkozásán, ahol az Astra F-fel érkezőknek külön parkolót alakítottak ki. Éppen húsz éve indult a típus gyártása Szentgotthárdon, ezért szépségversenyt rendezett az Opel.

Sokan csak azért neveztek be, hogy feljöhessenek a közeli parkolóba, mondja valaki a hátam mögött. Teljesen igaza van. Akad itt néhány elhanyagolt roncs, öcsituningos, ecsettel átfestett, fillérekért vásárolt, vagyis életszerű példány. Kattintsanak a képekre, már nyílik is a galéria. Ha egy ilyen Opelt az utcán tartottak az elmúlt évtizedekben, mostanra biztosan körberohadt. Ha nem rohad, garázsos, vagy újrafényezték és kilakatolták már. Más verzió egyszerűen nincs.

Az előbb említett, Start kivitelű, vagyis teljesen fapados példány is végig garázsban éjszakázott, és ahogy sejtem, nem mehettek vele sokat télen sem, mert mindenhol szép a fényezése. Pedig most is téli gumi van rajta. Ezt nem teljesen értem. Csak magas sarkú cipő okozta karcok láthatók a vezetőoldali küszöbön, ezt viszont elnézzük. A váltószoknya eredeti, a kormányvédő már fosszilis, ezért nem hámoztuk le. Szépek a kárpitok és ez jó jel. Az autó serleget érdemel az Autó-motor, a Népszabadság, és a MOTE, vagyis a Magyar Opel Tulajdonosok Egyesülete, illetve a Totalcar szerkesztősége által delegált zsűritől.

Megyünk tovább, hiszen a következő sorban, éppen a kerítés mellett egy még inkább zavarba ejtő Astrát látunk. A 1993-as példány még a Startnál is kívánatosabb. Hátat is fordítunk a mellette álló Lotus Omegának. Ez az Astra ugyanis egy igazi 1,6 Si, vagyis a nem tizenhat szelepes, de 101 lóerős, SOHC motorral szerelt változat. A C16SE blokk igazi túlélő. Az egykori Astra kupa autóiban is ilyen motor volt, és legendák szólnak a megbízhatóságáról.

Istenem, de jó lenne egy ilyen fapados, de erős, és mindössze 34 ezer kilométert futott Si. Nem kell vele állandóan vagánykodni, ez az autó önmagában is bizonyíték arra, hogy pusztán az idő múlása nem végez ki egy Opelt. A tulajdonos, Farkas Attila természetesen a MOTE aktív tagja. Öt évig könyörgött a körzeti orvosának, hogy adja el a garázsában veszteglő tartalék autót, míg az végre belement az üzletbe. Így most több tízezer ember irigyelheti Attilát, amit meg is értek. Én vagyok az egyik.

Kicsit távolabb, ott ahonnan már nem látszanak az égbe emelkedő Lambo-ajtók, nem hallatszik a hátsó ülések helyére telepített nagy zene, és nem vakít a neonlila fényezés, váratlanul egy négytagú családba botlunk. Egy 178 ezret futott Caravannal érkeztek. Valamiért megkedveltem mostanában a kombik formáját. Az 1,4-es még éppen megfelel eredetiségi elvárásainknak, így hamar megtudjuk, hogy nyolc éve, a második gyerek születésekor érkezett a családba ez a szép zöld Opel. 

Azóta teszi a dolgát megbízhatóan, többet nem is várnak tőle, de cserébe mindig rendben tartják kívül-belül, ami, tudjuk, nem kis kihívás két virgonc gyerek mellett. A hátsó traktus ablakfóliái, az elsők tetején húzódó légterelők, mind a gyerekek kényelmét szolgálják. A család ezért is díjat érdemelne.

Mielőtt a zsűri döntést hozna, mindenképpen meg kell néznünk még egy autót. Ez egyáltalán nem eredeti, de éppen ez volt az építő-tulajdonos, Tillinger György műszerész célja. Kétajtós Astra szedánt szeretett volna, de olyat nem gyártottak. Így épített magának egyet.

Percekig tanakodunk, hogy az állítólag lézerpointerrel méricskélt csíkozású, piknikpokrócot imitáló motortér-fényezéssel mit üzen a művész a bámészkodónak. Talán valami olyasmit, hogy az autó orrába betuszkolt 2,5 V6 blokk úgy dorombol, mint a fedelére festett macska. De ebben sem mi, sem György nem biztos. A Vauxhall emblémát viselő kuriózum elég jól sikerült, állítólag nem is fogyaszt sokat a V6-os Astra, szóval remek utazóautó. Ha erősebbet akart volna, akkor valószínűleg egy klubtársát követi és ő is egy GSI 16V-t turbósítása mellett dönt. Akkor ő is 300 lóerő fölött járna. Így viszont különlegesebb a végeredmény. A kilincs egy régi bogáré, a tükör pedig egy öreg Mercedesről származik. Ez tetszett a tulajdonosnak. Van valami gond? Nincs. Neki különdíjat adtunk.

Az eredeti állapotú Astra F-ek közül az orvostól kikönyörgött SI-t találtuk a legszebbnek. A második helyen a Boda Józsefné és férje által dédelgetett Astra Start végzett, míg a derék harmadik a családi szolgálatban álló zöld Astra Caravan. Nekik nem csak serleget és ajándékcsomagot adott az Opel, de vezethettek egy kört a Hungaroringen. Remélem, ez megfelelő muníció lesz ahhoz, hogy továbbra se hanyagolják el szeretett tömegautójukat.

A Lotus Omega mellett is eltöltöttünk néhány percet. Önök hogyan vigyáznának egy olyan Opelre, amely huszonegy éves, összesen 950 példányt készítettek belőle, teljesítménye 377 lőerő, forgatónyomatéka 577 newtonméter és 280-nál az elektronika fogja meg? Nekem nincs ötletem, viszont remélem, hogy a tulajdonosnak, Angyal Attilának van. Elmentettem a számát. Azt hiszem fel kéne hívnom a jövő héten, hogy mikor ér rá egy tesztre. Nem? 

Jót nevettünk az Opel ötletén, amikor felkértek minket, hogy nem lenne-e kedvünk körrekordot beállítani a Hungaroringen. Naná, hogy lenne, hogyne, de mégis, mivel?

Hah, ha nincs rekordod, csinálj egyet! Remek ötlet, menjünk körbe ezzel az autóval, a siker garantált. Mókának jó lesz, a Hungaroring Dacia Lastunnal is versenypálya, amperszagban úgysem utaztunk még.

Csütörtök késő délután kiautóztunk a ringre, körbenyálaztuk a DTM Vectrát, mellyel Joachim Winkelhock vitt volna minket egy kört és el is kaptuk a legendát egy rövid interjú erejéig. Holnaptól ott fog körözni a ringen, érdemes megnézni mindenkinek, aki kilátogat a Legendák találkozására, nem szarral gurít, hiába 2006-os az autó…
 

Ahogy ígértük, mostanra elbíráltuk a pályaműveket, amik "Süssél Minit!" pályázatra érkeztek. Az első helyezett kiválasztásánál egy emberként ordított fel a szerkesztőség - ez az!

Jobbágy Péter (akinek, reméljük, legutóbbi jelentkezése óta már a doktorija is meglett) ennivaló példányt rittyentett, melynek arányai legalább olyan tökéletesek, mint amilyen lenyűgözőek a részletei. Az ereszek, karosszériaillesztések, tükrök mind megvannak a cuki zöld autón, a fekete motorházfedélért pedig külön dicséret jár.

Gyuri autója azonnal az érdeklődés középpontjába került, ahogy megláttuk a képeket. Nem volt egyértelmű a szerkesztőség álláspontja, hiszen volt, akinek tetszett, volt, aki rondának látta, de a befektetett munka alapján mindenképpen megérdemelte, hogy díjazzuk.

Hiszen a ráköltött pénzt lehet számszerűsíteni – ez nem egész 700 ezer forint – de a több mint kétezer munkaórát már nehezebben. Hiszen már csak 4000 forintjával számolva is nyolcmillió jön ki, azt pedig egy Astrára nézve nem kevés. Bár tény, hogy a végeredmény egy teljesen egyedi, ilyen formában sosem létezett Opel lett.

Majdnem félúton van a Föld felé, miután kipöfögött a Holdra

- Négyszázezernél kezdtem hinni benne. – mondja Decker Jóska, miközben megpaskolja a kopott, hámló géptetőt, - azóta már reggelente köszönök neki, egyelőre nem is gondolok arra, mi lesz majd, ha nem lesz. Egyszerűen annyira beépült az életünkbe, mint a kedvenc konyhakés vagy a megszokott levesestányér.

Egyhetes szívódízel - még a GM-motor -, bordó F Astra Caravan és egy teljes mértékben elégedett vásárló. Tizenkét éve van a tulajdonában, 190 ezer kilométerrel vette egy bontóból 2000-ben, akkor 800 ezer forintot kértek érte, a hasonló állapotú, törésmentes ilyenek 1,2 millióért leltek gazdára akkoriban.

Anisits Ferenc nevét kellő áhítattal ejtik ki bárhol, ahol jár, a BMW-nél pedig különösen nagy becsben tartják a dízelpápát. Teljes joggal. Talán még ő is büszke lenne arra a motorra, ami a jelenlegi, hathengeres turbódízel-fronton az abszolút csúcsot képviseli. Mi pedig egy iszonyatosan sűrűn beosztott napon ki is próbáltuk.

Karotta máig sem heverte ki a Nismo-fesztivál okozta sokkot. Kétségtelen, hogy a japán autós kultúra feneketlen mélységében elveszett embereknek kötelező egyszer az életben ellátogatniuk ide.

És ha netán tudásvágyuk még mindig kielégítetlen lenne, akkor megtudhatják, hogyan lesz a kiflibe hajtott autóból újból teljesen biztonságos, szalonautó. Mert lehet, csak megfelelő felszereltség kell hozzá. Tetszett?

Előzőleg:
Tankoljon el kéthavi fizetést vagy hajtson pöckölt Opeleket - TCTV S12E01

Mint mindig, most is nagyon tanulságosan alakult február 17.-én közzétett felhívásunk végeredménye, melyben - többek között - az ország legerősebb F Astráját is kerestük. Bár a kommentablakban és e-mailekben sorra jöttek a tuti tippek és szinte mindenki ismert valakit, akinek ötszázlóerőrevanhúzvaagépegeciakkorátmegybeszarsz, ezek a csodás tuningautók valahogy köddé lettek, egy sem jelentkezett. Pedig a felhívás hónapokon keresztül itt virított a jobb hasáb legtetején és a Totalcar címlapon.

Lehet, nem a legmodernebb, nem a legerősebb, de kiállása még így is van neki