Komoly szakemberek megannyi folyamatábrát rajzoltak. Fogytak a flipchart oldalai. A hetvenöt oldalas prezentáció képe egyre fakult, ahogy a projektor közelített a végelgyengülés felé. Az exceltáblák kifogytak az oszlopokból. De mindez nem számít, itt kérem projektterv van!

A terv meghatározó része, hogy Zách Jóemberem Dániel, Csikós Marvin Zsolt, Piros Vállalatijogász Ádám és Göbölyös Sosemleszkészabogaram Zsolt robogóval vág neki az útnak, dacolva a hirtelen hangulatváltásairól elhíresült magyar nyár és a robogógyártás tervezetlen avultatása által felvonultatott elemekkel. A Perkupa or bust 2k12 projektterv rögtön itt megdőlt. A nap hétágra sütött, a forgalom gyér volt, a konvoj ötven százalékát kiadó Vespák pedig nem hogy nem robbantak le, de még egy fránya olajcseppel sem jelölték meg az útvonal egy szabadon választott pontját. A Surreal Scooters robogós banda legnagyobb kalandja Ózdon történt: negyvenöt percet kellett várniuk a sztrapacskára, mert a vendéglátóipari egység élelmiszer-logisztikai menedzserének elmondása szerint frissen készült. Röviden: Pesten felszálltak a robogókra, Perkupán meg leszálltak. Ennyi!

A piros sarokból induló Cougar is felrúgta a papírformát. A västerås-i Power big meet felhozómeccset kihagyva rögtön a sokkal rangosabb Perkupa or bust 2k12 címmérkőzésen lépett szorítóba Winkler autója. Az ilyenkor szinte kötelező "elindulunk, lerohadunk, posztokat írunk, trollokat irtunk" helyett a túrát szinte zökkenőmentesen teljesítette az öreg amerikai autó. Bár ez a példás eredmény megfosztotta a trollokat a legszebb örömtől, vigasztalásul annyit, hogy hazafelé elment a töltés...de aztán visszajött. Röviden: Winkler Pesten beszállt, Perkupán meg kiszállt. Ennyi!

A szervezők által tavaly beharangozott PerCupa Open szinkronúszó kupa is elmaradt. A legtöbb feltétel pedig adott volt: a csomagtartókban rejlő rozsdás kombinált fogók megfeleltek orrcsipesznek, a kűrök zenéjét Totalcar Fülharmonikusok szolgáltatták volna, de a nevezéshez elegendő szőrös hát nem jött össze. Helyette a megannyi víziatléta a műugrás füvön nekifutós változatával szórakoztatta a nagyérdeműt. Röviden: műúszás helyett műugrás. Ennyi!

Bónuszként pedig pénteken éjfélkor kezdetét vette a Fecskések-Alsógatyások örökrangadó (vigyázat, trágár szavak, meztelen férfitestek!), ami egy teljes órán át tartott. Ezt (megbízható forrásból informálódva) a fecskések nyerték 2:1-re, de csak azért, mert az alsógatyások tisztelték a bátorságot, hogy négyen kiállnak hat ellen. Majd éjszakai fürdőzés, szinkronfingás? Megvolt!

Fecskések kontra Alsógatyások. Éjféli rangadó

A hivatali óráikat Totalcar-cikkekel kitöltő törzsolvasók étkeztetésére a szervezők a 3.8 Michelin-csillagos séfet, a boronatárcsa Gordon Ramsay-jét, Tie-t kérték fel. Sajnos a kárpátok Adam Savage-e egyéb elfoglaltságok miatt nem tudta betömni az éhezők száját. Főztjét egy sor kulináris különlegesség pótolta, kezdve a házigazdák mostanra legendás káposztalevesével. Emellett akadt kellően csípős paprikás krumpli, Pacal a'la Smart-guru, index-közeli szarvasmáj-pástétom és almáspite, szalonna és kolbászsütés, valamint reggelire Becsületesnepper húszkilós über-dinnyéje. Röviden: Tie boronatárcsája helyett minden más. Ennyi!

Ők szépen viselkedtek

A tervezési fázis legidőigényesebb része a beharangozott koncert megszervezése volt. Az Index szerkesztőségében szinte naponta csendült fel egy-egy Eros Ramazotti vagy Deák Bill klasszikus, és bár a munkafolyamat komoly erőket emésztett fel, mégis megérte, hisz szívmelengető volt ahogy más rovatok szerzői időről időre jöttek a Totalcar-sarokba, rajongásukat bizonyítandó "Mi itt dolgoznánk!" felkiáltással. Bár a koncert nem maradt el, sőt lehetne akár koncertturné is, ahogy a fedett étkező-sörpad-tűzrakó-háromszögben lépett fel különböző időpontokban a zenekar, de így sem volt a terveknek megfelelő az előadássorozat. Volt ugyanis egy nagy hiányzó, Zách "Danny Love" Dániel. A szerkesztőség aranytorkú közéleti pörölykalapácsának zenei és szakmai maximalizmusa nem engedtette meg vele, hogy mindössze félig begyakorolt számokkal rontsák a méltán híres Totalcar Szalonzenekar nemzetközi megítélését. Öröm az ürömben, hogy így viszont a közönséget megörvendeztette Winkler "Ennyi" Róbert és Zách "Átkozott szabotőr" Dániel egy rögtönzött tragikomikus dialóg-esttel, kölcsönösen dicsérve a másik bátorságát és felkészültségét, így adva betekintést a szerkesztőségi padtársak mindennapjaiba. Röviden: Zacsi énekel helyett Zacsi beszél. Ennyi!

Szintén tervben volt a kellemes hangulat, helyette viszont a felszabadult jókedv határozta meg a hétvégét. De az öncélú dáridó helyett a játszva tanulás jegyében múlatták az időt a résztvevők. Az internetet alapjaiban megrengető Égéstér stábja, mely múltkor a Winkleri Egypercessel alkotott maradandót, a helyszínen vette fel következő műsorát, ahol Motordoktor, Becsületesnepper, Smartguru és a Palóc Reménység fejtette ki nézeteit a tervezett avultatás szentséges misztériumáról. Emellett lezajlott a slusszkulcsok kötelezős cserekereskedelme, mindenki kipróbálta a másikét, vagy egyszerűen csak mustrálta például a gyárinál is szebb BMW 1602 Touringot, a ponyvatetős Swiftet vagy éppen egy café racert. Nyegleo, Koncz Jani és Pickapu rögtönzött egy pickup minitalálkozót a szalmabálák közt, míg a különböző Ducatik és Simsonok egymást harsogták túl. A rendezvény fényét tovább emelte Sipos úr és Telós Bandi, akik egy régi Ford Transit mentőautóval hozták Péter Annát és Ducatiját. De ugyanúgy ott volt Bende Ikszem Tibby, Papp Tibi, meg persze ifjabb és idősebb Karotta, valamint Karottáné.

Felvétel Dokival és Guruval, valamint nepperrel. Fullextrás adás lett

De ők mind mit sem érnének, a Perkupa or bust 2k12 projekt értelmetlen lenne azok nélkül, akik a Totalcart valóban naggyá teszik: a hű olvasók! Azok az emberek, akik állandó figyelmükkel, tudásukkal, lelkesedésükkel, dicséreteikkel és kritikáikkal visznek minket előre. Köszönjük, hogy megismerhettünk titeket! Köszönjük, hogy ott voltatok! Ti vagytok az igazi Belsőség!

Köszönjük házigazdáinknak, a Fenyő Vendégház hiperkedves üzemeltetőinek a türelmet, a pazar vendéglátást, a lányoknak a finomságot és a rendet. Jövőre irány az Őrség, már ki is van tippelve a helyszín. Tópart, faházak, jó lesz! (-omm-)

A képekért köszönet: Biker Kolee, Hofi, Mihály Iván, Petneházy Sanyi, Pickanyu.

Farkas báránybőrben

Versenyautó lett belőle. Került bele Bilstein futómű; Escort speer-es váltó, Weber dubla fekvő karbi, 60-as kipuff rendszer, 12"-os Slick gumik + felnik.

Ha nincs baratnőd, végy egy Caprit!

Hat, annyit szereltem ezt a kocsit, hogy mire elkeszultem vele, azt mondtam: eladom, elegem van belole. Csak aztan elkovettem azt a "hibat", hogy mentem vele egy kort autopalyan.

Nem tudok objektíven válaszolni

Tavasszal indult a felélesztési project. Volt izgalom rendesen. Egész télen kint állt az utcán, műszaki nincs a zöldkártya szintén lejárt.

Szeretem, mert egyedi

Visszaváltottam 2.-ba és bekapcsoltam a fix hűtőventilátort is, de egyre lassultam és emelkedett a víz hőfoka. Hátul a két gyerek, mellettem a nejem, aki eléggé kétségbeesett arcot vágott.

Kicsi piros

Délután aztán nem akart elindulni. Mint később kiderült az önindító volt a ludas. A régi Wartburgunkból szerzett tapasztalat alapján, önindító ütögetés hatására, újra indult az autó.

Hurrá péntek, de most nem ez számít, mert szeretném már kimondani, hogy hurrá hétfő. Nem vagyok normális, mi? Hisz ma kezdődik a Belsőség találkozó, én meg siettetem a napokat. Pedig, így van, maholnap mulatunk, vasárnap kijózanodunk, hétfőn pedig egy picit dolgozunk azért, hogy elteljen a nap és jöjjön az este: ha hétfő, akkor Red Fang koncert a Dürerben.

Olyan sokan és olyan véresen komolyan készülődnek az idei Belsőség-találkozóra, hogy kezdek aggódni: valami nem jön majd össze. Winkler és Zách Dani folyamatosan próbálnak, énekelnek és nyünyünyüznek, Telós Bandit hiába próbáljuk megfőzni, hogy hozza a trombitáját, ellenben lett már billentyűsünk Biker Kolee személyében.

Pickapu olvasónk - akivel az utóbbi időben szinte összenőttünk, mivel együtt dolgozunk egy leendő lakáson - pedig éjjelente akkordokat memorizál és léggitározik. Ehhez képest a tény, hogy basszusgitárosunk megrögzött Jaco Pastorius-rajongó, hogy pénteken szuszakoljuk be egy Berlingóba a dob-cuccot, már szinte semmiség.

Nagyobb térképre váltás

Mindehhez egy igazi, mélymerülésű gumimedence, temérdek hideg sör és rengeteg jó történet, régi és új barátok valamint egy hely a hegy alatt, ahol...khm...elengedhetjük magunkat. Becsületesnepper- és Dr.Göbölyös továbbképzője, talán egy élő Égéstér-felvétel, bónuszprogramként pedig Péter Anna lassúzik az érdeklődőkkel. Az éjszaka egyértelműen a rock'n rollé lesz, idebent is készül már mindenki, aki él és mozog, megyünk, szinte az egész szerkesztőség, Winkler már hegeszti a playlistet, Árpád nyálazza a herflit.

IX. Belsőség-találkozó, Perkupa, Fenyő vendégház, 2500 Ft/fő/éj, érkezés péntek estétől (7.27 azaz e hét péntek). Sátorozási lehetőség a kalandvágyóknak olcsóért, vész esetén összehúzódás és jókedv-hegyek. Aki volt már, tudja, aki nem, az megtudhatja.

Gyertek!

Mindig veszek pályamatricát, tényleg, mindig. Az M6 építésekor kétszer éves matricát is vettem, mert a régi hatos forgalma elviselhetetlenül lassú volt - a tőlem normális esetben négy percre lévő munkahelyemre háromnegyed óra alatt értem be reggelenként. Pályán meg öt perc volt.

Eddig egyetlen alkalommal büntettek meg, az utolsó éves matricám lejárta után egy nappal. Egyszerűen azt hittem, harmincegyedike van, de elseje volt. Szívtam a fogam, fizettem, és azóta sokkal jobban figyelek.

Aztán egy csendes szombat este, tíz óra tájban, borotválkozás közben Árpád hívott telefonon, és megkérdezte, milyen messze van tőlem Székesfehérvár. Árpád, basszus, ha ezt így, ilyenkor kérdezed, mit mondjak? Közel.

Árpádné Dorci, plusz Piri, plusz kutya az M7-esen, leállósávban, mert a nagyra becsült Panda elfáradt a nagy utazásban. Hát, nem ez volt az esti terv, ágy vetve, film bekészítve, ráadásul reggel nyolcra Tibbynél jelenésünk van, megyünk a BMW-ért. De ha muszáj, akkor indulunk. M7 55-ös kilométerkő, Pest felé, valahogy megtaláljuk őket.

Természetesen gyors ellenőrzés, utoljára tíznapos hetijegyet csütörtökön vettem, az még simán jó. Szerszámok, lámpa, géprongyok az E32 csomagtartóba, aztán huss.

Nem ragozom, gyorsan kiderült, hogy a vezérműszíj szakadt el a Pandán. Egy új szíjat keríteni szombat éjjel nem is lett volna olyan óriási feladat, de a leállósávban éjjel lámpafénynél jelre rakni a vezérlést - hát, nem fogtam bele. Árpád és barátja elindították a mentőexpedíciót, mi pedig abban maradtunk, nem hagyjuk egyedül éjjel az autópálya mellett Dórit és Pirit. A Pandát és a jó ötven-száz méterrel mögötte álló BMW-t leraktuk a füves padkára, és letelepedtünk a pályától jó messze, a fűre, a romantikus csillagfénybe. Vártunk és vártunk, hessegettük a szúnyogokat, nagyjából két órát, amíg megjött a felmentő sereg.

Hopp, mégegyszer: nagyjából két órát.

Majdnem pontosan éjjel egy volt, amikor Árpádék kötélre rakták a Pandát, és végre mi is visszaültünk a BMW-be.

Majdnem pontosan éjjel egy.

Másnap.

Ez akkor persze nem esett le, eszemben sem volt, hogy a legközelebbi lehajtón eltűnjünk a pályáról. Meg is lett a jutalma, egy héttel később megérkezett az Autópályakezelő csekkje - jogosulatlan úthasználatért legyek olyan szíves gazdagítani az államkasszát 16000 Ft-tal...

Sajnos jogos egyébként, nincs is értelme fellebbezni. A kezelőnek nincs mérlegelési jogköre, az adott pillanatban nem volt érvényes úthasználati jogosultságom, így jár a büntetés.

Nem is panaszként írom, csak jelzésként. Egyrészt azért, mert egy gyors szerkesztőségi körkérdés után kiderült, nem az egyetlen vagyok, aki így járt. Másrészt pedig jelzem, hogy az ellenőrző kamerák bizony éjjel is jól látnak, nem érdemes abban bízni, hogy a sötétség leple alatt meg lehet úszni ilyesmit.

Ez van. Én fizetek, ti pedig figyeljetek - jobban, mint én!

...a boldogság az, amit maga az ember csinál és tesz azért, hogy jól érezze magát, teljesen mindegy, hogy magát a folyamatot vagy a végeredményt vesszük alapul. A boldogság az alkotás és a harmónia, a nyugalom és a cél a tett mögött.

Nakai-szan, aki a Rough World driftereivel együtt kezdte el annak idején, mára ikonná és legendává lett. Chiba külvárosában található karosszéria-műhelye a mai napig megmaradt annak, ami volt: egy kis garázsnak, ahol csodálatos dolgok születnek és amely - elmondása szerint - sosem lesz más. A Rauh Welt Begriff mára fogalom, követői szerte a világban próbálják utánozni több-kevesebb sikerrel. (Karotta itt írt róla anno.)

Nakai-szan pedig boldog, mert azt csinálja, amit szeret. Boldog akkor is, ha kétszáz emberből csak egynek is tetszik egy RWB-autó. Mert már volt értelme. Mert az autókat használni kell, nem gyűjteni. Alkalomadtán pedig a soha fel nem növő fiúk találkoznak és megosztják egymással az autók szeretetét. És mindegy, hogy esnek-kelnek, törnek vagy nyernek, a hangulat egyformán átjár mindenkit. Iszonyatosan hangulatos kisfilmek, instant vágykeltéssel és egy mélységesen bölcs láncdohányossal.

(Fotók: motorauthority, rwb)

Szemelvény a mai, szerkesztőségi levlistáról.

Winkler: Egyszerűen megsemmisült a hangszóróm membránjának gumirésze. A jobb oldaliban ennyire, a balban még ott van, de annak sincs jobb állaga. Egy hónapja még megvolt. Mitől van ez?

Doki: Ez egy jellemző meghibásodás. Autókban és otthon is. Elöregszik a szivacsos membrángyűrű és rugalmasságát elveszti, majd a rezonanciától szétporlad. Az összes HS sorozat Orion ezt csinálja, nekem már a HS288-asok is voltak javítva, a régi 500-asom kétszer is.
Ez a szivacs és gumi pereműekre is jellemző, de a papírmembrános, papírperemű ugyanígy, esetleg még csúnyábban reped, akár a membrán felületén is, nem csak a kereten.

Autóban még a pára is odabasz neki, pláne amikor a membrán két oldalán eltérő hőmérsékletű részt zár le. Pl. kalaptartó.

Néha meg vagyok róla győződve, hogy a Doki valójában Chuck Norris: soha nem kérdez, csak válaszol. Őrületes helyen dolgozom. Érdemes eljönni a Belsőség-találkozóra, hátha zavarba lehet hozni...

Lépten-nyomon hülyének néznek

Kétévente kifújom étolajjal nekem bevált,nem rohad,aki kételkedik benne nézzen be egy melegkonyhán a légelszívóba!

Mosolyra fakaszt a hangja

A 8ezerig skálázott fordulatszámmérőt vidáman leforgatja. Hátsó kerekes autókat megszégyenítően lehet vele pörögni hóban és persze sárban is.

Ő az igazi

Fatertől érdeklődtem, ő hány km-re emlékszik? Azt mondta, hogy meg volt akadva a km-óra, tehát még saccolni sem lehet azt, hogy valójában mennyi lehet a kocsiban.

Minimum 6 személyes autot kerestem feleségemnek

Mindenhol megmosolyogják, de akinek már volt az szereti ( akikkel én találkoztam ), aki ismeri az elismeri.

Férfiak álma!

Az első tulajtól vettem,Ő vette még Stuttgartban, nagyon vigyázott rá, csak hobbiautóként tartotta, mint én is. Adott hozzá négy Fuchs felnit , szűrőket, kormányt, egyebeket.

Nahát, nahát. Úgy látom, ráfordultunk a célegyenesre, drága, öreg Ponton Mercim alatt ugyanis kerekek vannak. Nem, nem a hegesztőkeret zsúrkocsi-futóműve, hanem már a saját felfüggesztése, igaz, a felnik még Csabi tartalék készletéből való, 123-ason használatos darabok. Erős J. K. Rowling-i fantáziával szinte látni benne az autót.

Prokee kritikusan néz. Dezső a kerekein áll

Ricsi elegáns, vasalt, fehér ingben fogad minket. Ő tartja karban a gödi Szorgos Kezek Háza hatalmas kertjét. Keze nyomán gyönyörű mikrotáj született: szögletesre vágott sövény, simára nyírt gyep, sehol egy lehullott levél, bár annak gyűjtését – saját elmondása szerint – kivételesen nem szereti. Ricsi évek óta a Szorgos Kezek Háza lakója. Harminc fogyatékkal élő társával együtt minden reggel ide érkezik, és az esti hazamenetelig itt tölti idejét. Az elmúlt hónapokban szinte semmit nem élt meg a külvilágból, mert az otthon környékén közel s távol nincs látnivaló, az öreg mikrobusz pedig, amivel utaztak, végleg kimúlt. Igényei nem nagyok, de azért fájlalja, hogy két hónapja szinte csak ezt a kertet látta.

Ez itt mind egy merő olaj volt...

Várkonyi Gábor vállalkozó. Autós újságíróként dolgozott sokáig, majd – miután szakértőként erre néhányan felkérték - ismerőseinek felhajtott egy-egy jó autót. Tudásának híre ment, így ma már feladta a sajtómunkát, kizárólag autóbeszerzésből él. Ellenőrzött, jó autók beszerzéséből. A Hiace is így került hozzá: egy Magyarországon élő amerikai család által sokat használt, ütött-kopott, de nem elhasznált autó. Gábor úgy döntött: éves nyereségének egy részét jótékonyságra fordítja, tehát a Hiace-t egy olyan intézménynek adja, amelyik küzd a mobilitás hiányával. Némi utánajárást követően kiderült, hogy a gödi Szorgos Kezek Háza régi kisbusza kidőlt a sorból – bár műszakilag karbantartották, ameddig lehetett, mostanra menthetetlenül szétporladt.

Nagyon fog látszani, hogy görbe a lökhárító, meg nem is szép a króm

A múltkor írtam, hogy Kormos mester balatoni (nem a tó, a falu!) rezidenciájáról elkerül az autó Csabihoz, hogy rakja össze forgalomképesre, ahogy odavittem. Amúgy a rendkívül gördülékeny kelet-magyarországi ügymenetre jellemző, hogy amikor azt hittem, még a fényezőmesternél van a kocsi, már Csabi hívott, hogy egyrészt jó lett a fényezés, ami az ő mércéje szerint komoly elismerés, másrészt meg vigyem az autót a francba, mert útban van

- Hogyhogy útban van, még össze is kell raknod nem? Azt mondtad, az jó pár nap.
- Már össze van. Tegnap hozta, holnapra kész, haladjunk.
- Tudsz ott vizsgát?
- Ülés és öv nélkül nem, kérj útvonalengedélyt.

Majd felhívtam az okmányirodát, hogy lesz nekem útvonalengedélyem? Nos engedély úgy lesz, ha vagy az eredeti meghatalmazás és a forgalmi, vagy a tulajdonos és a forgalmi egy GPS koordinátán van az éppen nyitva tartó okmányirodával. Hö. A forgalmi Egerben Csabinál, én itthon, szombaton hoznánk haza Prokeeval, akkor meg szerda volt. Szabadnapot kivenni nem tudok. Szerencsére a sors egy Pesten tanuló, de Eger környékén lakó barát képében kisangyalt küldött nekem. Eljutott a meghatalmazás.