Tanárúrkérem, nem rajtam múlt. Gömbvillám csapott a garázsba és megette a kanyarfúró-készletemet, nem tudtam kitakarítani a dűznit. És kifogyott a benzin, nemcsak az autóból, de a kannából, sőt, a környező kutakból is, becsületszavamra. És leeresztett a gumi is, nem találtam levegőt a kompresszorban, pedig kerestem, lapos kerékkel meg nem lehet menni. Tanárúrkérem, ígérem, mindent bepótolok jövő hétre, csak ne írja be az ellenőrzőbe…
Ilyen stílusban kallódott el kézen-közön a Bianchi idei nyara. Visszatekintve erre az időszakra, megszakad a szívem. De azzal, hogy még tavaly novemberben átvittem a kicsikét az anyósom teremgarázsába, hogy elférjen otthon a Puch is meg a Ponton is, a kisautó egyszerűen leesett a Csikós család radarjáról. Néha, amikor ebédelni mentünk a nagyihoz, a desszert után tele gyomorral letámolyogtam a garázsba, felemeltem a ponyvát, konstatáltam, hogy megvan még. Majd otthon, bűntudatból feltettem az akksiját a töltőre.
tovább »
TComment blog
Nincs megjeleníthető elem