A Maseratiból kiszállva, minden logikus gondolat elpárolgott a fejemből. Elkezdtem keresni a piacon lévő olcsóbb autók között. Megnéztünk egy szörnyű állapotú piros Biturbot Pécs mellett. Nem vettem meg.
Az anyagminőségnél ne gagyi, olcsó műanyag utasteret képzeljünk el, csupány annyiról van szó, hogy az elődben kellemesebb tapintású anyagokkal dolgoztak, és szerintem az összeszerelési minőség is jobb volt egy leheletnyivel.
Motor szépen jár, kaszni kornak megfelelő viszonylag jó állapotban, bordásszíj sikít, egyik gumi eltérő márka, klíma nincs, elektromos ablakok, elektromos tetőablak, venti, fények, fék stb működik.. KELL!
Este leállítottam, reggel már nem indult. Oké, egy két telefon, jött haver, vonatót kötél és irány haza. Másnap mehet a szerelőhöz, nem tudja mi van, mond ezt azt, 100.000, 200.000ről beszélgetünk, majd megnézi a vezérlést, nincs ott a helyén jel, nem piszkálja.
A történet úgy kezdődött, ahogy az a 480-as tulajok legtöbbjénél ;-), kell egy második autó az asszonynak (értsd, vennem kell egy 480-ast!). A típus iránt érdeklődőknek megsúgom, hogy kishazánkban nem könnyű használható 480-ast találni, még a lepukkant darabokért is sokat kell utazni.
