Reggel Keresztúri Tamás webszerkesztő kollégával éppen egy ralis videó apropóján tárgyaltuk meg, hogy ha a sofőr elnézne valamit, milyen szépen bemenne egy hálószobába vagy kertbe. Erre felnézek az Indavideóra és mit látok... Lengyel ralin kicsit benézik a kanyart. Vajon az itinerben egyenesen ment az út?

A múltkor megint elkezdődött a paráztatás a jégesővel. Valamelyik rádióban hallottam, hogy diónyi nagyságú jegekre számíthatunk. Igaz, hogy van utólagos megoldás a jégkáros autók kezelésére, de annyira nem voltam kíváncsi a technológiára.
 


Álltam a garázsban és akár hogy is nézegettem, a Saab mellé nem fér be a Scion, esetleg félig.  Az mondjuk nyilvánvaló volt, hogy az utóbbi fog harcolni az elemekkel, de vajon melyik fele lógjon ki.  Aztán inkább körbenéztem, mit lehetne tenni mechanikus védelem terén. Van egy kis maradék gipszkarton, de gondoltam, másnapra elmorzsolódhat a víztől. Van egy kis maradék OSB falemez, de ez meg összekarcolja az autót, ráadásul egész nagy darabok nincsenek. Kevés volt az idő, hogy  hevenyészett jégvédő keretet ácsoljak maradék faanyagokból.
 
Felcsillant a szemem, mikor megláttam a rongydarabokat. Annak idején az ikerággyal kaptunk néhány gyerek ágyneműt. Kicsit elhasználtak voltak, ezért inkább én használtam fel őket szerelésre. A legutóbb a Ducati olajcseréjénél hemperegtem rajta. Puha, kényelmes, az Isten is a barkácsoló ember alá teremtette. ágyneműt.
 
Na most ezeket az puha ágyneműket helyeztem a kocsi tetejére. A Scion ebből a szempontból jó alany, mert a sík tetőre szépen felfeküdt, és a szélessége is tökéletes volt. A második ágyneműt átlapoltam, és a motorháztetőre borítottam. Erre az ütésvédő anyagra raktam a ponyvát, amit még a Winklertől kaptam, még a Golfjából maradt. A 900-asra rá tudom erőltetni, de a Scion doboz formáját nem nagyon szerette.
 


Na mit tesz ilyenkor az ember?
Előveszi a gumipókos zacskót.
 
Elöl viszonylag könnyen felgumiztam mert a ponyván volt egy fülecske, Hátul becsuktam a ponyvát az ajtóval, és a biztonság kedvéért ott is hurkoltam egyet a pókkal. Na ez így nem volt rossz, de a szél még mindig belekaphatott. Ezért az autó alatt egy gereblyével átvezettem ismét egy gumipókot, majd műanyag spárgát erősítettem rá, ugyanis hirtelen nem találtam több gumipókot.

Elégedetten nézegettem az installációt, nyugodt szívvel vártam a jégesőt.
Persze, szokás szerint megint elkerült minket a rossz idő. Láttam, hogy villámlik, meg valahol durva vihar van, de nálunk csak esegetett. (Amikor két éve augusztus huszadikán elsöpörte a várost a vihar, akkor nálunk feldőlt a teraszon a műanyag-szék. Ennyit éreztünk belőle.)
 
Reggel leszedtem a cuccot. A ponyva átázott, a paplan vizes lett egy kicsit, és a benne lévő kosz enyhén rákenődött a kocsira.



Másnap Budaörsön kapott el a jégeső, Akkor a másik kocsival voltam, de sikerült bemenekülni egy fedél alá. Szerencsétlen Scion meg otthon, fedetlenül. Nagyon ideges leszek, ha most veri össze a jég. De szerencsére semmi sem volt, Kati nem is tudta, hogy jég esett valahol.

Most már befejezem a parázást, nem fogok minden rémhírre paplanozásba kezdeni, bár azért kíváncsi lennék, ért-e volna valamit a védelem.

Valamirevaló férfiember furcsa vonzalmat érez a célszerszámok láttán. Legyen az egy profi króm-vanádium kulcskészlet, Caterham Superlight vagy valami, ami a gyötrő munkanap utáni pihentető hazafelé poroszkálás közben egyszer csak ott terem.

Huhh, mi van? Kitört a háború? Megint itt van Bush? De nem, mindössze egy Aligator takarította maga előtt a pozsonyi körgyűrűt.

tovább »

Nemrég újra összefutottam Bandi bácsival és kék-sárga bogarával a tököli reptéren. Most is épp valamelyik repülőgép szerelésére indult, ám előtte ismét elidőztünk kicsit bogara mellett, amit gyorsan le is fotóztam belülről, ugyanis erre a múltkor nem került sor, és többen is hiányolták a belső képeket.

Ahogy fényképezgettem, egyre több furcsa műszert találtam a bogárban. Hengerfejhőmérő, szívótér-nyomásmérő? Hű, gondoltam, nem semmi az öreg, ez a bogár még talán repülni is tud!

tovább »

– üvöltött fel a Motordoki, és én odanéztem, mert a barátságos invitálásnak nem lehet ellenállni. Pedig akkor már órák óta úton voltunk, Bukarestből Budapestre, ami mindenképpen egy felüvöltős útvonal.

Az odaúton is sokszor üvöltöttünk fel. Először, amikor egy teherautó nyitott oldaldobozából elénk esett egy vascső, majd egy tűzoltó készülék (aminek letört a szelepe és pörögve fehér port okádott), végül egy közepes méretű kempingfőző (ami kiütötte a szembejövő Peugeot 206 bal első kerekét).

Akkor is rezonancia tört elő a hangképző szervünkből, amikor az előttünk haladó, húszméteres betonoszlopot szállító moldáv nyergesvontató olyan sebességgel ment be a kanyarokba, hogy a vontatmány átdriftelt a szembejövő sávba, és ez nem egyszer, véletlenül történt meg, hanem húsz kilométeren át folyamatosan.

Üvöltöttünk akkor is, amikor Bukaresttől a határig nyolc darab frissen borult autót számoltunk össze, ami még éppen füstölgött, vagy ott telefonált mellette a vérző fejű tulajdonosa, esetleg fityegő kerekekkel éppen a trélerre szuszakolták fel.

A történeti hűség kedvéért fontos megemlíteni, hogy a borult roncsokból öt darab Logan volt, de ez sokkal kevésbé a Logan hibája, mint azé a tényé, hogy a román utak nagy részén nincs padka, az út széle pedig egy méterrel magasabb, mint a környező szántóföldek, ami nagyban javítja minden típus borulási hajlamát.

Szóval megint üvöltött a Doki, mint a fába szorult féreg, de ez most más hangszínű üvöltés volt. Felnéztem, de nem láttam semmit.

Ott, ott, böködött balra, és akkor észrevettem, bár egy koszlott öreg Dacia kissé kitakarta.

tovább »

Zsuszi a szomszédban lakik és néhanapján összefutunk kutyasétáltatás közben. Zsuzsi nem autóbuzi és nem is igazán érdeklik az autók. Kormányhivatalnok az értelmesebbik fajtából. A minap is éppen együtt bandukoltunk, mikor a kutyás témák között mégis szóba kerültek az autók is. Elpanaszolta, hogy barátja nem szereti a kutyáját (szálkás-, avagy drótszőrű tacskó), hiszen nem engedi be mégcsak az autójába sem.

- Hmmm, -mondom, -és milyen autója van a barátodnak?

- Hát, olyan Mercedes sportautó.

Mercedes sportautó? Elgondolkodtam egy pillanatra, aztán eszembe jutott az ezüst színű SLK 200 Kompressor, amit már párszor láttam a ház előtt.

- Aha, az az ezüst színű kis kétszemélyes, aminek a teteje gombnyomásra nyit-csuk? -kérdem az ő nyelvén.

- Az, -válaszolja, - de hagyján, még a régi Mazda kabrióba sem engedi be.

- Hmm, te Zsuzsi, milyen a Mazda kabrió? Nem olyan bukólámpája van elöl?

- De, de, pontosan, és olyan mókás az egész autó, én sokkal jobban szeretem, mint azt a másikat.

- Aha, de az nem kabrió, az egy roadster, -mondom neki, -és különben pedig teljesen igazad van és van érzéked hozzá, ugyanis a kettő közül AZ a sportautó, nem a Mercedes.

Na, látszott Zsuszin, hogy ez gondolkodóba ejtette, hiszen 20-25 lépés is eltelt, mire újra megszólalt.

- De hiszen abban klíma sincs... -böki ki végül.

- Mégis azt szereted jobban, mert mókás, látod?!

Tovább nem fárasztom Önöket a párbeszéddel, de szöget ütött a fejembe a dolog. Vajon hány ilyen ember szaladgál e földön, akinek kritérium a klíma egy sportautóban?

tovább »

A BX megérett az olajcserére, ezért ellátogattam a családi autószerelőnkhöz, Pistihez. Pisti kedves ember, de kicsit mogorva, főleg ha francia autót kell szerelnie. Németautó-párti, tizenév alatt két népautót használt összesen, szóval nem az a hevesen cserélgetős fajta.

Már az XM is kiverte nála a biztosítékot, de amikor a BX-et meglátta, csak annyit mondott, hogy ez lyukas. Mondom az.

Viszonylag hamar túlestünk az udvariassági franciaautó fikázáson és szépen nekiláttunk a feladatnak, ami tételesen: olaj-, gyertya- és szűrők cseréje, alapjárat beállítása, ablakmosó motor cseréje, ajtók nyikorgásának megszüntetése.

Először leengedtük az olajat, ami szépen kicsordogált a neki való lyukon. Közben lehűlt annyira a blokk, hogy némi unszolásra a gyertyák is kipattantak a helyükről.



Légszűrő, az nem volt az autóban, mindösszesen egy szivacsfecni emlékeztetett hajdani önmagára. Ez nem tett jót neki, az biztos.



Szépen beöntöttük az új olajat, helyükre kerültek a gyertyák. Meglett egy hiányzó vákumcső helye is, egy kis módosítással alkalmassá tett gumicső felszerelése után az alapjárat is rendbe jött. Végre.

tovább »

Felgördültek a motorosok és a quadosok a céldobogóra, fél óra múlva jönnek az autók. Én ezt már nem várom meg, mert egyrészt lemerült a kamerám, de inkább azért, mert olyan igazi, fekete balatoni viharfelhő érkezik. Most még süt a nap, de már érezhető a hideg szél, itt fél óra múlva csúnya vihar lesz. Ebből a mókából kimaradok.

Az autók versenyét Carlos Sainz nyerte, utána Peterhansel majd Depping futott célba. Az elsőket percek választották el egymástól, nagyon szoros küzdelem volt. A motorosoknál első a francia Casteu lett, utána Lopez és Duclos következtek. A quados dobogósok Deltrieu, Declerck, Antal lettek. A nyertes kamionokat Stacey, Van Ginkel és Loprais vezette.

Így magyar dobogósa nem lett a versenynek. Erre leginkább a quados Szabó Lászlónak lett volna esélye, akinek ha nem törik ki a kereke, jó eséllyel végez az első háromban. Majd legközelebb…

Ahogy e sorokat itt az autóban írom, már tombol a vihar, üvölt a szél, nagy cseppekben zuhog az eső, emberek szaladnak mindenfelé. Ez a felhő igazán várhatott volna még egy pár órát, de ez az, amibe még a CE Rally szervezői sem szólhatnak bele.

Remélem elértem e tudósítás célját és sikerült egy kissé testközelibb képet festeni egy ilyen nagyszabású verseny hangulatáról, mindennapjairól. Kétség nem fér hozzá, hogy az elmúlt 10 nap csúcsát Romániban értük el, Sletholt Asbjornnak köszönhetően, de hát nem jöhet minden nap szembe egy pizsamás versenyző. Vigyázzatok, hogy ne menni kis sár szembe, és olvassátok továbbra is a Totalcar és a Belsőség oldalait!

 

Itt ülök Balatonfüreden, a mólónál, egy fa alatt, amelyet Göncz Árpád ültetett még 1990. november 30-án, Bibó István tiszteletére. Jobbra tőlem V.V. Giri, India elnöke által ültetett fa, amelyet 1970. október 6-án, a kellemes órák emlékére helyezett a balatonfüredi talajba. Szép itt. Az emberek sétálgatnak, az árusok felkészültek, már a dobogó is áll. Három kisgyerek a partra úszó hattyúkat próbálja paradicsomnyi kövekkel fejbetalálni, de szerencsére még kicsik ahhoz, hogy kiloccsintsák a két méterre lévő éhes állatok agyvelejét. Az egyik hajó tatján egy pánsíp művész fújja házi hangosító-berendezésébe ismert klasszikusok szólamait. Ez olyan ralibefutós hangulatban harmonizál Peter Gabriel Sledge Hammerjével, amely egy másik hangszóróból árad.

 

Szóval szép itt. Wifi is van, biztos valamelyik szállodából szivárog. Nagy lesz itt a nyüzsgés, kicsi a hely, és nagyon sokan jönnek. Állítólag még miniszterelnökünk is megjelenik, bár ezt az a fiú mondta, aki a sajtószobát látta el élelemmel. Lehet, hogy ő is ültet majd egy fát. Már a miniszterelnök. Jöjjenek már ezek a ralis gyerekek!...

  

Elérkezett a CE Rally utolsó napja. A nézettséget övező rejtély megoldódni látszik, ugyanis már hét és félnyolc között is többszöröse a parkolókban álló autók száma, mint a korábbi napokon. Nagy igazság volt, valaki írta egy hozzászólásban, az emberek hétköznapokon nem meglepő módon dolgozni járnak. Tulajdonképpen ma is munkanap van, de úgy tűnik most már többen tesznek engedményeket.

Ma egyetlen délelőtti gyors van, a motorok már 12 órától mennek fel a balatonfüredi pódiumra. Az utolsó kamion hat óra magasságában hajt fel, ezzel zárul az autós része az eseménynek.

Vessünk egy pillantást az eddigi helyezésekre (helyesebben a péntek estire, mert közben a motorosok már mennek), a magyarokat szem előtt tartva!

Kezdeném a quadosokkal, mert abban igen szép eredményeket mutattunk, ha Szabó Lacit nem érte volna több balszerencse most, más lenne. De sajnos itt nincs ha. Szóval Mészöly Tamás a 7., Szabó Laci  9., Németh Norbert pedig a 14. helyen állt tegnap.

A motorosoknál a 29. helyen állt Nagy Péter, a 63.-on Hermann Henrik, 76. Szilvási Péter.

Autóknál a 12. helyen állt a Kis-Czeglédi páros, 14.-en a Szalay-Tóth, 18.-on a Varga-Pocseg, 21.-en a Liszi-Fenesi, 26.-on a Palik-Darázsi, 36.on vannak Babáék, 57.-en a Kristóf-Simon páros.

Kamionoknál 9. a Szaller-Pocsik-Csitári, 11. a Darázsi-Bahor-Kis és 17. a Kovács-Tóth-Sípos trió.

Én innen Veszprémből 11 óra körül elindulok Balatonfüredre, hogy a dobogóra hajtó első motorost már láthassam.

A CE Rallynak köszönhetően nem csak felbecsülhetetlenül informatív és egyben lehengerlően szórakoztató posztjaim olvasása révén profitálhattok. Tudósításunk szponzora, a BFGoodrich, páratlan (háromszor három) ajándékait is hazaviheti az, aki a naponta feltett kérdésekre elsőként helyesen válaszol. A főnyeremény egy gumiszett lesz. A játékban csak IndaPass regisztrációval rendelkező olvasóink vehetnek részt. A megfejtést a kérdés hozzászólásaként szíveskedjetek benyújtani.

 

Utolsó nyereményjátékunk következik.

Bár fantasztikus dolog volt ez a CE Rally, én most nem bánom, hogy végre 7 nap után majd  ismét láthatom a gyerekeimet, és az estét feleségem karjaiban tölthetem, elmés találóskérdések kreálása helyett. Ebbéli örömöm kifejeződése az alábbi kérdés, amely a BFGoodrich sapkéárt megy:

 

Vedd Szalay Balázs rajtszámát.

Konvertáld hexadecimális számrendszerbe.

 

Számold ki az f(x)=3,5 függvény 0 és 2 pontok zárt intervallumán értelmezett határozott integrálját.

Ezt a számot konvertáld bináris számrendszerbe és hajts végre rajta egy RLC assembly utasítást.

Az így kapott számot is konvertáld hexadecimális számrendszerbe, és írd az előző hexadecimális szám végére.

 
Az így keletkező számból vonj le 222h-t. (hexa 222-et!)

 
Kaptál valamit….

Mikor alakult? Az évszám a megfejtés.

Autó

1	201 SAINZ (ESP) PERIN (FRA)	VOLKSWAGEN
2	200 PETERHANSEL (FRA) COTTRET (FRA)	MITSUBISHI
3	213 DEPPING (DEU) GOTTSCHALK (DEU)	VOLKSWAGEN
4	202 ALPHAND (FRA) PICARD (FRA)	MITSUBISHI
5	209 SOUSA (PRT) SCHULZ (DEU)	VOLKSWAGEN
6	211 SABY (FRA) GUEHENNEC (FRA)	BMW
7	218 BALDWIN (USA) HEATH (USA)	HUMMER
8	215 GACHE (FRA) FLICK (FRA)	BUGGY
9	245 ZAPLETAL (CZE) NEMAJER (CZE)	MITSUBISHI
10	227 VAN DEIJNE (NLD) ROSEGAAR (NLD)	MITSUBISHI

tovább »