Itt ülök Balatonfüreden, a mólónál, egy fa alatt, amelyet Göncz Árpád ültetett még 1990. november 30-án, Bibó István tiszteletére. Jobbra tőlem V.V. Giri, India elnöke által ültetett fa, amelyet 1970. október 6-án, a kellemes órák emlékére helyezett a balatonfüredi talajba. Szép itt. Az emberek sétálgatnak, az árusok felkészültek, már a dobogó is áll. Három kisgyerek a partra úszó hattyúkat próbálja paradicsomnyi kövekkel fejbetalálni, de szerencsére még kicsik ahhoz, hogy kiloccsintsák a két méterre lévő éhes állatok agyvelejét. Az egyik hajó tatján egy pánsíp művész fújja házi hangosító-berendezésébe ismert klasszikusok szólamait. Ez olyan ralibefutós hangulatban harmonizál Peter Gabriel Sledge Hammerjével, amely egy másik hangszóróból árad.

Szóval szép itt. Wifi is van, biztos valamelyik szállodából szivárog. Nagy lesz itt a nyüzsgés, kicsi a hely, és nagyon sokan jönnek. Állítólag még miniszterelnökünk is megjelenik, bár ezt az a fiú mondta, aki a sajtószobát látta el élelemmel. Lehet, hogy ő is ültet majd egy fát. Már a miniszterelnök. Jöjjenek már ezek a ralis gyerekek!...