Egy iráni autópályán vette fel a rendőrségi helikopter.
A vége kicsit csörömpölős lett.

Szabó Lászlóval beszélgettem, aki jó ideig a quados mezőny élén versenyzett, gyorsokat nyert, egy széria quaddal, egyéves versenytapasztalattal. A penge versenygépeken quadozó külföldi bajnokok bizony vakarhatták a fejüket, hogy hogyan is van ez. Laci azonban elárulta nekünk a titkát, ami megdöbbentően, de logikusan is hangzik.

 
TC: Sokáig az első háromban voltál. Hogy állasz most?
SzL: Most nem állok jól sajnos, visszacsúsztam. Romániában eltörött a kerekem, kiestem és még két óra büntetést kis rámvarrtak, mert a limitdőben nem értem ki a javítás miatt.

Épp az utolsó előtti nap első gyorsáról jött ki Nissanjával Palik László, amikor odaléptem hozzá. Tegnap, mint írtam eléggé feldúlt volt, akkor nem tudtunk beszélgetni, most azonban beszéltünk a tegnapról, a dakaros tapasztalatairól és az első napi borulásról is.

TC: Menjünk visszafelé az időben! Hogy sikerült ez a gyors?
PL: Azt majd akkor lehet látni, ha tudjuk a többiek idejét is, minden esetre 2,5 perccel jobbat jöttünk, mit tegnap, pedig tegnap sem mentünk rosszul, a 14. időt értük el. Pedig azt hittem rosszabb lesz, mert már nagyon összejárták a pályát a kamionok. Sok a bakhát, és már túl sokat voltunk emiatt két keréken. Ezzel együtt tudtunk 2,5 perccel jobbat jönni, nem tudom hol találtuk ezt az időt, mert nem éreztem, hogy jobbak lettünk volna.

Egy dologra jó volt ez a sajtóközlemény: tanultam valamit. Megmondom őszintén, eddig fogalmam sem volt, van-e egyáltalán az Európai Parlamentnek elnöke, és ha igen, ki az, és honnan szalajtották. Hát most már tudom, jegyezzék meg önök is: Hans-Gert Pötteringnek hívják, német kereszténydemokrata, és 1945-ben született.

Hát szerda óta már ő is BMW-vel jár, 7-essel, és vizet pufog ki. Szeretem a BMW-ket, sőt, magát a BMW-t is, rendes, őszinte, minden németségével együtt jó fej cégnek tűnik. De mindig felidegesítem magam ezen a hidrogénes 7-esen, valahányszor előkerül a világ autós sajtójában. Mert minek?

Pom Pom meséiből megtanultuk, hogy először mindig az örömöt keressük, a bánat meg a szívfájdalom még ráér, ezért először azt foglaljuk össze, ami szimpatikus a bonus-malus rendszerben.

Aki nem okoz kárt, egyre kedvezőbb bónuszosztályba kerülhet a díjtételek jelentős csökkenésével. Aki kárt okoz, annak bónuszfokozata csökken, a díjtételek növekednek. Ez a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás bónusz-málusz rendszerének lényege. A rendszer viszonylag egyszerű és áttekinthető, mégis rengeteg jogértelmezési probléma merül fel és számtalan kérdés érkezik, melyekből a legtipikusabbakat csokorba szedve áttekintjük a biztosítási bónuszfokozat legfontosabb tudnivalóit.

Mikor változik a bónusz fokozat?

A személygépkocsik bónusz-málusz nyilvántartási rendszere szempontjából az első megfigyelési időszak 1991. július 1-jétől 1992. június 30-ig tartott. Ezt követően a megfigyelési időszakok mindig július 1-jétől június 30-ig tartanak. A kárkifizetési szempont: július 1-től június 30-ig terjedő időszak, azonban a bónusz fokozat mindig évfordulóval, vagyis január 1-jével változik. Ahhoz, hogy a szerződés bónusz-malus osztályba sorolása a tárgyévet követő év január 1-jén egy osztályt emelkedjen, a szerződésnek a megfigyelési időszakban legalább 9 hónapig hatályosnak és kármentesnek kell lennie.

Mindegy, ki az üzembentartó szerződő fél: jogosítvánnyal nem rendelkező nagymama vagy kiskorú gyermek, a bónusz az adott üzembentartó szerződő fél személyének változatlansága mellett az adott gépjármű kármentessége esetén emelkedik évről évre. Ha a jármű ideiglenesen ki volt vonva a forgalomból, vagy új autó és év közben lett forgalomba helyezve azt kell nézni, hogy a biztosítási szerződés a megfigyelési időszakban legalább 9 hónapig hatályban volt-e. A legkedvezőbb bónuszosztály eléréséhez 11 év balesetmentes vezetésre van szükség.

A hazai rali élet egyik meghatározó szereplőjével, Gál „Baba” Istvánnal  beszélgettem. Egy korábbi posztomban fejet hajtottam azok előtt, akik minden energiájukat az autóversenyzésbe fektetik, azt hiszem Gál Baba ilyen ember.

TC: Hogy tetszik eddig a verseny?
GBI: Vegyes. Vegyes. Az eleje nagyon jól sikerült, az 59. helyről rajtolva feljöttünk a 26. helyre. Az egy eléggé jó húzás volt, az autó jól működött. Aztán Romániában ugye többször átalakították a pályát, a kamionok miatt, amik felszántották a talajt, meg a második napon lehullott eső miatt. Azon is végigmentünk, nekem nagyon tetszett, mert én iszonyatosan szeretem az extrém körülményeket. Én imádom az ilyen saras, köves pályát. Azt azért tudni kell, hogy az ilyen körülmények között nagyon sokat számít a technika. Rá kellett jöjjek, hogy az autónk fölött, amivel számos győzelmet értünk el, bizony már eljárt az idő.

A CE Rallynak köszönhetően nem csak felbecsülhetetlenül informatív és egyben lehengerlően szórakoztató posztjaim olvasása révén profitálhattok. Tudósításunk szponzora, a BFGoodrich, páratlan (háromszor három) ajándékait is hazaviheti az, aki a naponta feltett kérdésekre elsőként helyesen válaszol. A főnyeremény egy gumiszett lesz. A játékban csak IndaPass regisztrációval rendelkező olvasóink vehetnek részt. A megfejtést a kérdés hozzászólásaként szíveskedjetek benyújtani.

Nyolcadik kérdésünk következik. Nyeremény a BFGoodrich toll. Íme:

Melyik magyar indulónak „Baba” a beceneve?

Autó

Olyan kellemes, pihentető dolog ez a CE Rally. Egész nap dolgozom, reggel 6-7-től este 11 körülig, amikor a szállodában, már félálomban megszülöm a napi játék kérdését. Egész nap jövök, megyek, fényképezek, letöltök, szerkesztek, válogatok, írok, interjúzok, tájékozódom, eltévedek, szentségelek a technika vagy a szervezés miatt, és a raliból is kell látni valamit néha. De megéri, hiszen utána olvashatom a sok kedves, bíztató hozzászólást. Talán nincs is szebb, nagyobb elégedettséget nyújtó munka ennél.

Persze ezt a kissé cinikus hangvételű bekezdést nem azért írtam, hogy sajnáltassam magam, hanem felvezetőnek szántam egy rövid fotósorozathoz. Úgy látom nem csak én vagyok meglehetősen kimerült, sőt nekem nincs is igazán okom panaszra. A motorosok sokszor 4-kor vagy előtte kelnek, a kamionosok van, hogy éjfél után érnek vissza. Persze elvileg mindenkinek van alvásideje, de a szállodák nem a kiváló hangszigetelésről híresek, így ha valaki felkel 4-kor, akkor általában a szomszédos szobák is, vagy akár az egész emelet is.

A mai nap második gyorsáról érkezett vissza Palik László. Azt hiszem nem túlzok ha azt mondom, őt várta a legtöbb néző a szervizparkban, és miután megérkezett, egyre csak gyűlt körülötte a sok rajongó.

A kissé viharvert autóval érkező Palik azonban meglehetősen feldúltnak látszott, ha jól értettem az itinerrel volt valami gondja. Szerettem volna vele beszélgetni többek között erről is, de nem volt alkalmas. „Problémáim vannak.” –mondta és elviharzott. Remélem holnap megtudakolhatom tőle, hogy pontosan mi történt.

Szalay Balázzsal beszélgettem arról, hogyan látja a versenyt mint résztvevő, illetve szervező. Kérdeztem a Greenfo által közzétett térképről, a környezetvédelmi dokumentumokról és arról is, hogy tényleg lesz-e folytatása itthon ennek a versenysorozatnak.

TC: Milyen indulóként részt venni ezen a versenyen, amelynek szervezésében is komoly részt vállaltál?
SzB: Azt gondolom, hogy nagyon kemény a verseny, a többi versenyző is azt mondta, hogy a dabasi és nagybányai szakaszok nagyon erősek voltak. Itt a veszprémi lőtéren pedig a pálya gyorsasága miatt kerülnek kihívások elé a versenyzők. Sokan kiesnek emiatt. Nekünk is az egyik ugratónál leesett az ékszíjunk, felforrt a víz, meg kellett állnunk, ezzel 10 percet vesztettünk. Szerintem egy nagyon jó versenyen vagyunk, nagy a küzdelem is, hiszen három másodperc van az első és a második között, ami négy nap után óriási dolog.

TC: Romániában a második nap leszakadt az eső, és rettenetesek lettek az erdei köves utak. A motorosok meg a quadosok nem voltak egyértelműen elragadtatva.
SzB: Minket annyira nem érintett, az autósok könnyebben vették ezt, hiába csúszott, maximum egy picit lassabban mentek. Igazság szerint az első nap sem volt száraz, hiszen akkor meg a hóolvadék nedvesítette a pályát. Összességében nagyon jók a pályák és nagyon fegyelmezettek a versenyzők.

TC: Azt mondtad, hogy kemények a pályák. Nem jelenti ez azt, hogy túl kemények? Nagyon sok jármű sérül a versenyen.
SzB: Hát ez tereprali, nem rali, nyilván azért veszi túlságosan igénybe az autókat, mert valaki gyorsan megy. Itt a gyorsaság meg az igénybevétel egyenesen arányos. Szerintem pont jók a pályák és ha könnyűek lennének, akkor azért panaszkodnának a versenyzők.

TC: Nekem kevésnek tűnik a nézőszám, kicsit csalódás. Egy magyar ralin többen állnak a szalag mellett mint most. Hogy látod ezt?
SzB:  Ez tény, de amikor a Hősök teréről elindultunk rengetegen voltak, amikor visszatértünk Debrecenbe több mint 10 ezer ember várt minket. Az első dabasi versenyen voltak szép számmal, a másodikon szerintem az eső miatt voltak kevesen. Tény, hogy itt a lőtéren most nincsenek sokan, de megmondom őszintén mi nem nagyon bánjuk, mert így kisebb a veszély, hogy bármi baleset történik. Meg hát munkanap van.

TC: Igaz-e az, hogy voltak olyan engedélyek, amelyek nem voltak érvényesek a rajt pillanatában?
SzB: A rajt pillanatában még volt olyan, ami nem volt jogerős. A rajt után fellebbezett az egyik zöld szervezet, de akkor már régen lementünk a dabasi versenyen. Megkaptuk az elsőfokú engedélyt, így mi engedéllyel mentünk a pályán, teljesen szabályszerűen jártunk el.

TC: A Greenfo publikálta az első gyors pontos pályarajzát a verseny előtt. Egyrészt hogy juthattak hozzá, másrészt miért nem jelentette ez azt, hogy nem rajtolhat el a verseny?
SzB: Nagyon sajnálom, hogy a zöld szervezetek így jártak el. A verseny előtt három zöld szervezetettel is tárgyaltam, háromnak megmutattam és odaadtam a verseny útvonalát, akik megígérték, hogy ezek titkosak és náluk maradnak. Ennek ellenére kiadták, biztos, hogy tőlük került ki, nem örültem neki, hogy publikálták. A versenyt ezzel nem lehet ellehetetleníteni, hanem igazából csak bosszúságot okoznak nekünk, és ezzel próbáltak meggátolni minket, hogy betartsuk azokat a szabályokat, amik elő vannak írva a környezetvédelmi engedélyben. A nézőket csak a nézői pontokra volt szabad Táborfalván engedni, ezért is nem publikáltuk a pályákat, hogy ne tudjanak az emberek bemenni.

TC: Tehát ezek a szervezetek visszaéltek az együttműködési szándékoddal?
SzB: Meglepett, mert én úgy gondolom, hogy az adott szó sokat számít, csalódtam sok emberben.

TC: Hallottam olyan hangokat, hogy ennek a versenynek lesz itt Magyarországon folytatása. Milyen tervek vannak?
SzB: Elméletileg igaz, hogy gyakorlatilag pontosan hogy alakul, azt nagyon nehéz megmondani. Ha lement ez a verseny, majd levonjuk a végső következtetést. Ha úgy döntünk, hogy lesz folytatás, akkor is lesz egy évünk, hogy előkészítsük a pályákat, nem kell ilyen hirtelen csinálni. Azt gondolom, hogy a Környezetvédelmi Minisztériummal együttműködve próbáljuk majd kijelölni a pályákat.