Íme tehát a kérdés azoknak, akik csatába akarnak szállni a pendrive-ért. Figyelem, még egyszer: ahhoz, hogy nyerhess, mindenképp be kell jelentkezni Indapasszal. A másik fontos info: a nyeremény a szerkesztőségben vehető át. Ja, és elsőként kell jó választ adni a következőre:

Melyik közúti Ferrari volt az első, amelynek karosszériája már leszorítóerőt (és nem felhajtóerőt) termelt? Segítségként annyit elárulok, hogy a típus a hivatalos gyári adat szerint 23,7 másodperc alatt teljesítette az állórajtos ezer métert.

További jó éjszakát.

Szóval, volt az ominózus Fiat/Warm Up sajtótájékoztató, ha emlékeztek, ahol a benzin égett. Ott adták a sajtóanyagot ezen a kis pendrive-on, amiből kiderült például, hogy a Hungaroringen augusztus 29-31. között láthatjuk a Ferrari Challenge versenyeit. A pendrive elején a hazai importőr logója is látható az ágaskodó lovacska mellett, hátoldala tükröző felület.

Holnap (tehát péntekről szombatra virradó éjjel), szokatlan időpontban, hajnali kettőkor élesítjük a kérdést, az első Indapasszal bejelentkezett, helyes választ adó megnyeri a képen látható pendrive készüléket, egy gigabyte kapacitással.

Ismét fenyegetően közelít a szombat délelőtt, és vele együtt érkezik a kicsit TC-nagyon EastBlock következő része. Indiánékkal most egy 2003. évjáratú, full-extrás Nissan Micrát építünk át, elsősorban a külsejét. De azt nagyon. A csapat ebben az adásban bebizonyítja, hogy nem csak a férfiakat lehet rávenni ilyesmire, hanem a csajokat is. Hiába, ez már művészet! És mi kell egy nő érdeklődésének felkeltéséhez? Igen, parfüm, vagy ékszer.

Most ez utóbbit választottuk. Az Eastblock a mesék világába kalauzol minket, a Micrán tündérek, manók és Swarowsky-kristályok kavarognak, ízléses összhangban. A romantikus női vonalak és a használt mesterfokú árnyékolástechnika abszolút térhatást ér el. Az egész egy hónap alatt készült el a tervezéstől a polírozásig. És olcsóbb volt, mint egy pár szilikoncici. Lesz még művészet rovat is, benne fotózás a sztárjainkkal, meg a kommunizmus sötét titkaira is fény derül. Talán.

Hogy senki ne maradjon le róla, a kibővített információkat publikáljuk az adás után az új eastblock.hu oldalon!

Ezen a hétvégén sem lesz hiány autós rendezvényekben. Motoros, Trabant-Wartburg, Hyundai és Ford találkozók közül lehet válogatni, valamint erdélyi olvasóinknak sem kell otthon unatkozniuk.

Itt van először is a már csütörtökön elkezdődött 14. Stange Horde MC Party Pilismaróton. A programok nagy részét a sokféle fellépő zenekar jelenti.  Ám ezt csak harcedzett motoros „őrülteknek” ajánlom, mert néhány fórumon olvasottakból nekem olybá tűnik, hogy itt egyáltalán nem vetik meg az alkoholt… Mindenesetre jó bulinak ígérkezik. Bővebb információ itt.

Nagykarácsony község sem csak a Mikulásról és a karácsonyi pecsétjéről híres, hanem bizony rendeznek itt Trabant-Wartburg találkozót is. Minden évben több száz Trabi és Wartyogó gyűlik össze Nagykarácsony utcáin egy kis bulira. Lesz mindenféle verseny, díjak többféle kategóriában, gumifüstölés, sexi autómosás, gyorsulási verseny és tuningolt kétütemű autócsodák százon felüli lóerőkkel. Aki Dunaújváros-Sárbogárd környékén keres programot, annak nem illik kihagyni. Egy kis kedvcsináló video.

A márkaklubok közül a fordosok és a hyundaiosok is szombaton találkoznak. A Ford Majális a tököli repülőtéren lesz mozgalmas programokkal: gyorsulás, driftelés, szlalom verseny, sok más érdekességgel. Vigyázat: kizárólag fordosoknak! Részvétel csak Forddal lehetséges. Bővebb információ itt.

A Hyundai találkozó pedig délelőtt 9 órakor kezdődik a budapesti Felvonulási téren, ahová minden Hyundai tulajdonost és érdeklődőt szeretettel várnak. Több információ itt.

Határon túli programként pedig a szatmárnémeti Autó Tuning Show-t ajánljuk, amely május 25–én, vasárnap kerül megrendezésre. Amivel itt szórakoztatják a nagyérdeműt: autócsodák, tuningverdák, különleges festésű, egyedi belső térrel és hangrendszerrel felszerelt járgányok. A tavalyi képek alapján nem hiányoznak majd a csinos lányok sem…

A Transilvania sugárúton rendezik a gyorsulási versenyt, amely a tavaly szeptemberinél is erősebb színvonalúnak ígérkezik: bivalyerős bimmerek fognak összecsapni pörgős japán gépekkel, de lesz „aprólóerő” kategória is, trabisoknak, Daciáknak; felső határ pedig nincs.

Bővebb információ, nem csak román nyelven, itt.

További programokat erre az e-mailre lehet küldeni.

Kuba, mint olyan, meglehetősen kedvelt témánk közé tartozik. Atomjaikra hullott vagy éppen csilli-villi régi amerikai dögök, szivar és salsa, revolución. Egyik kedves barátom hívta fel figyelmemet Penoff Gábor fotóira, melyek korlátozott mértékben ugyan, de tartalmaznak némi - Gaben szerint halott - Detroitot. Most kinézve az ablakon taknyos lé folyik végig, áldatlan leve a város benzingőztől terhes légjének, ocsmány, szürke minden, mint a plázaparkoló szombat délután.

Öröm ilyenkor a szemnek egy-egy színes Chevy, legyen az mégoly lerobbant vagy csoffadt is. Nézzék csak ezt a zöldet (ami bérelhető és nem tűnik lelakottnak), mekkorát üt a sok egyenszín között (és ki vette észre hátul a Zsigulikat?)...

Azt találtam ki, hogy mivel a VMaxra elég szép, XVII. századi japán vízfestmény került, hétköznap nem rakom fel a tanktáskát. Vétek eltakarni a két darumadarat, vízesést, bambuszligetet és tavacskát, háttérben Fudzsi szannal. Hanem akkor még egy kis cserép ruccolát se vihetek magammal: vagy elfér zsebben, vagy marad, ahol volt.

A nagy szükségben Tuza Danihoz fordultam, aki már a Tehén első üléseinek bőrözésével is oly' kiválóan vizsgázott: csináljon már nékem könnyen eltávolítható nyeregtáskát, ami alapban a hátsó ülésen van, és elfér benne egy esőruha, meg egy-két apróság.

Tuza Dani megvizsgálta a lehetőségeket. Bőr részemről kizárva – a VMaxhoz szerintem nem illik. Néztünk tehát egy műbőrt, merevítés nélkül, hogy adott esetben rá is lehessen ülni, A4-es alapterületen, hogy iratokat is gyűrés nélkül berakhassak, ha motorral mennék ügyintézni. Hátul tépőzár, oldalt patentek és segédszál, hogy könnyebb legyen fel- és leszerelni.

Nem vagyok közgazdász, a matek sem erősségem, mégis rájöttem, hogy mitől áll hónaljig fekáliában a magyar nemzetgazdaság. Az egészről egy néhány kilós fémdarab tehet.

Vélemények az azonos című publikációról.

Olvasónk küldte, köszönjük neki, név és kommentár nélkül idezúdítjuk:

Hello!

Nagybátyám Ceed SW-jével volt 20.000-es szervízen a héten, és a munkafelvevő a számla mellé adott neki egy furcsa prospektust, amiben a gyári Kia alkatrészeket istenítik.

Az csak egy dolog, hogy a full gagyi névtelen cuccokat egy kalap alá veszi a minőségi utángyártottal. Nagyobb szemtelenség, hogy azt próbálja sugallni, hogy a gári alkatrészeket maga a Kia állítja elő, nem pedig olyan beszállítók, akik egyébként saját nevük alatt is forgalmazzák azokat.

Ha viszont elfogadjuk, hogy a gyári alkatrészek valóban minden más felett álló minőséget képviselnek, akkor elvárható lenne, hogy az ezeket népszerűsítő prospektus is valami hasonlót tükrözzön.

Ehhez például arra is szükség lenne, hogy a kiadványba szánt képeket gondosan válogassák ki, vagy legalább ne cseréljék össze !

Mellékeltem az üzemanyagszűrők képeit, ahol a metszeti ábrán jól látható, hogy az utángyártott szűrőben sokkal nagyobb felületű papírt hajtogattak be. Szintén itt a kép a pollenszűrőkről, ahogy egyértelműen felcserélték a képeket, a gyárihoz került a kócos, az utángyártotthoz a szebbik.

A legszebb azonban a fékbetétek oldala, ahol a gyárihoz valami irtózatos albán keményfából faragott betét került, az utángyártotthoz pedig a szép, hibátlan, sima felületű.

Ja, és ki ne maradjon a kedvenc idézetem: Ha összehasonlítjuk a címkéket, könnyen észrevehetjük az utángyártott alkatrész koreai figyelmeztető címkéjén lévő elírásokat. Ja, minden háztartásban akad otthon egy atomreaktor, illetve egy koreaiül anyanyelvi szinten beszélő nagymama :)))

A füzetke egyébként igényes, de azt hiszem, ebben a formában nem feltétlen alkalmas arra a szerepre, amire készült :)

Zsolt

Kedves Zsolt: köszönjük, szép találat, azonnal beszerzünk néhány koreai nagymamát, nehogy csalás áldozatává váljunk.

Hamarosan megjelenik egy beszámoló a KTM sportquadjáról, egy 450 köbcentis kis szörnyetegről itt minálunk, pontosabban motoros mellékletünkben, a Totalbike-on. A cikket én fogom írni, merthogy én kértem el egy hétvégére a járművet. Törökbálinton lakik a KTM, Vértesbogláron lakom én, köztünk meg van vagy negyven kilométer. Amit differenciálmű nélküli, lágy terepgumikkal szerelt rendszámmentes quaddal nem szabad, és nem is nagyon lehet abszolválni.

Nekikészülődtem, rátolattam a garázsra

Így hát megkértem unokatestvéremet, segítsen már ugyan, és vonja ki vállalkozásából pár órára a nemrég vásárolt platós-darus Renault Mastert (nem kizárt, hogy hamarosan ezt is feldolgozom, érdekes jármű). Eljött, feldobtuk a quadot, és hazavittük.

A sörpadokkal szinte szintbe került araktér és a quad

A hétvégén nyüstöltük, aztán vasárnap délután beütött a ménkű: a Master nem ér rá hétfőn, vigyem vissza a KTM-et, ahogy tudom.

Akár önerőből is bement volna, kis kuplungcsúsztatással

Nem hogy teherautóm, még vonóhorgom sincs, most micsináljak; kezdtem lassan kétségbeesni. Aztán rájöttem, hogy van egy buszunk.

Elő a mérőszalagot: 103 centi a Voyager belépő magassága, vagy 110 a szélessége. Mennyi a quad? 110 magas, 105 széles. Nézegetem a túl magas kormányt, babrálom, piszkálom, egyszer csak kezemben marad a komplett műszerfal; épp csak rá volt pattintva a csőre. Alatta négy tízes csavar szorítja a kormányt. Amíg meg nem lazítom.

Asszony a kormányszarvnál

Lehajtott kormánnyal száz centire csökken a magasság: én nyertem! Kiszedem, félrecipelem a padot (baromi nehéz), a foteleket (szintén), kész a síkpadlós teher-Voyager. De hogy rakom be a quadot? Ha simán beemelem az elejét, a motorbölcső végigkaristolja a kocsit. A hátulját pedig nem tudom kiemelni, túl magasan van a kapaszkodófogantyú.

Nem koszoljuk a szőnyeget, csak a rongynak való öreg pólókat

De itt vannak a remek, masszív sörpadok!

Ráemelem, végiggurítom, bent is van az eleje. Adriennt csak most riasztom, megússza a nők számára mindig rizikós erőemelés mutatványát, elég kicsit kormányozni bentról. Sebességbe rakom, fixálom a féket, kicsit áttekerem a biztonsági övvel, és mehetünk.

És benn

Most megint jó ötletnek érzem, hogy a Twingo után némi elmezavar hatására ekkora batárt vettünk. Aminek mellesleg a múlt hétvégén volt pofája 7,12 litert fogyasztani százon egy országjáró családi kiránduláson!

Nehéz ebéd után itt ülök a fülledt, oxigénmentes szerkesztőségben, mindjárt elalszom. Mit csináljak? Nyissak egy ablakot? Nyitok egyet, az Explorernek. Beírom a kora délutáni ébren-szieszták kötelező kellékének címét: használtautó, hopp, bocsika, ← ← ← ← ← ← ← altauto.hu, ékezet, basszus, tényleg álmos vagyok. Vagyis... na ezt is most kellett megtudnom: működik az oldal ékezetes url-lel is.

Na mi ez a 16 éves autó?

Nézzünk valami érdekeseket. Legyen veterán, három-ötven alatt, de azért két kiló fölött: mit kapnék a kiscápa áráért? Leginkább rozsdás vasat, esetleg egész pofás huszonéves szocialista tömegautókat. Meg valami létezhetetlent. A sok rozsdás, lepusztult, a Földet tízszer körüljárt élőhalott között ott egy új autó. Egy Aleko.

Egy Aleko, amit úgy hirdetnek: alvázvédelem nélkül

Aszongya:

VADONAT ÚJ ÁLLAPOTBAN MEGŐRZÖTT AUTÓ, mindössze 1620km-t futott. Karcmentes, sérülésmentes gyári fényezéssel, alvázvédő mentes alvázzal. Az autó alja is hófehér, érintetlen, minden csavar csillog. Üzemképes állapot, csak a fék levegős. A kormány még sorjás, olyan új. Forgalomból végleg kivonva, papírjai, rendszáma leadva. Kizárólag gyűjteménybe, gyűjtőknek eladó! Gyári, még szőrös gumikkal, makulátlan belsővel. Veteránautó csere érdekel!

Hihetetlen, sosem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet. Hisz ez a világ autós történelmének tán legsemmilyenebb, legunalmasabb, legjelentéktelenebb típusa. Az Aleko már új korában is rozsdásodott, egy-két évesen képes volt átlyukadni, és két-három évesen már új árának harminc százaléka körül meg lehetett venni. Erre nem itt szemérmetlenkedik egy hófehér példány a becsületben szétporladt dicső hősök között, C Kadettek, állólámpák, 850-es Fiatok gyűrűjében, hogy ő legyen a legkívánatosabb mind közül?

A Wikipedia szerint '86-ban mutatták be, '88-tól 2000-ig (esetleg '89-től 2002-ig, a Wiki néha meg-meginog azért) gyártották, és egy régi Simca modell, a '75-ös fejlesztésű 1307-es alapján tervezték.

Készült 1,5, 1,6, 1,7 literes Lada illetve Moszkvics benzinmotorokkal, 1,8 literes - emlékeim szerint Ford - és 1,9 literes - ez pedig Peugeot - dízelekkel. Amotorokat hosszában építették be, de az első kerekeket hajtotta - tiszta Audi.

Két konkrét példánnyal kerültem kapcsolatba életem során. Egyszer, vagy húsz éve a nagyapám szomszédja vett egyet. Nagyon szerette, évekig mondatta a tulajjal a kognitív disszonancia, hogy hiába vannak öklömnyi lyukak az ajtó alján, hiába gyorsul fél perc alatt százra, és hiába eszik közben bő tíz litert, jó vétel volt. Egyszer pedig, úgy tizenkét éve felvett stopposként egy anyuka, két gyerekkel egy bordó példányba. Mindenütt csokipapír, mekiszacskók, kólásdobozok, a kocsi szemmel láthatóan, füllel hallhatóan évek óta nem látott szervizt, de ment.

Egyszer még akartam is Alekót. Racionálisan akartam választani, közlekedési eszközt kerestem, kevés pénzért, nagyot, takarékosat. És eszembe jutott, hogy van ebből dízel is. Akkor született ez a rég halott topic a fórumon. Végül nem vettem Alekót, vettem valami nem sokkal kisebbet, nem sokkal jobbat. Ezt.

Nem hazudok, tényleg láttam

Ezt a '92-es autót ugyan végleg kivonták a forgalomból, de annyi baj legyen. El kell tenni még tizennégy évre, aztán veteránként levizsgáztatni, és a maradék, literenként már bizonyára jó ezerforintos benzint ebben elfüstölni Opel Astra J, vagy Volkswagen Golf VII helyett. Hogy néznek majd a szomszédok reggelente, mikor lágy rugóin hintázva kigurul majd a garázsból a tajgák 75 lóerős réme, harmincévesen is csupán szűk kétezer kilométerrel!

Nem bírtam ki, felhívtam a tulajt. Aki a Moszkvics klub elnöke, és szívesen elmondta a rövidke háttérsztorit. Az Aleko eredeti tulaja a kocsi háromhónapos korában meghalt, az örökösök nem tudtak megegyezni, inkább kivonatták a kocsit a forgalomból, és elrekkentették egy garázsban. Innen került a klubelnök gyűjteményébe, de ő inkább veteránt szeretne helyette. Hát ennyi. Vannak csodák, és kész.

A BX-ben legutóbb olajat cseréltünk és akkor előkerült egy vödör is, amire azt mondtam, hogy később visszatérünk rá. Most van később, visszatérünk tehát.

Az olajcserével együtt - gondoltam - nem árt, ha a hűtővizet is frissítjük némileg, hiszen valószínűsíthető, hogy egy agg korú sokat állt francia autó nem a legmodernebb hűtőfolyadékkal fut, nem kenődik a vízpumpa rendesen, rozsdásodik a hűtő, rozsdásodik az utastéri fűtőradiátor.

Nem jó ez így, ezért leengedtük a hűtővizet, hogy fagyállóval és desztillált vízzel töltsük fel a rendszert. Persze a gondos karbantartás jegyében. Amíg szépen kicsordogált a víz, addig volt időnk megkeresgélni a légtelenítő csavarokat, melyből jó néhányat elrejtettek a kocsiban. Elkezdtük feltölteni és láss csodát, pár perc kínlódás után a levegősödés is megszűnt. Elég volt hozzá 10-15 perc mindenestül.

Hogy biztonságban kotorászhassunk a hűtő mögött-alatt, ki kellett húzni a hűtőventilátor csatlakozóit, mert a leengedő csavar hatótávolságon belül van, az ördög pedig sosem alszik. Főleg nem egy 25 éves BX-ben.

Szépen, rendben összeraktuk az azóta is többé-kevésbé vidáman guruló autócsodát, és hazaindultam. Az egész úton semmi érdemleges nem történt, élveztem az alapjáratot, gondolatban eljátszottam, hogy keni a vízpumpát a remek fagyálló, büszke voltam magamra. A jó tulajdonos büszkesége járta át a szívemet, amíg meg nem érkeztem az idióta futóverseny miatt lezárt útszakaszhoz. Pár perc állás elég volt, hogy megjelenjen minden BX tulaj rémálma, a hatalmas STOP felirat és közvetlenül felette a hűtővíz ikonja piros derengése. Megrettentem.

Nem kapcsolt be a hűtőventilátor, kirobbantam az autóból, azonnal megigazítottam a csatlakozóit és életre kelt. Egy fél perc sem kellett és visszhűlt a víz, átmenetileg elmúlt a baj. Innentől nagyon figyeltem, egy párszor meg kellett mozgatni, de többnyire igazam lett, még a felforrás előtt bekapcsolt a hűtés az igazgatásra. Persze a megoldás ezzel nem lett tökéletes, fogót kellett szereznem és meg kellett igazítanom a csatlakozót. Mióta ez megtörtént, remekül üzemel az autó, még Papp Tibi is elvitte egy napra, de erről legközelebb.

Nem rendes bevásárlóközpont az, ahol nincs egy festménybolt. Az egyik autópálya bevezető szakasza melletti Auchanban, a szokásos aktok és tájképek állóvizében fedeztem fel a következő Kakucsi Csernák Zoltán festményt. Ha jól emlékszem, címe: a „Jelen és múlt találkozása”.

Végre valami új! Elvégre az ember mindig is azokkal a dolgokkal szerepelt az aktuális kor műalkotásain, amelyek akkortájt körbevették. Az ősember mamuttal, a középkori hadurak lovon, a németalföldi háziasszonyok kancsóval – tényleg, akkor miért is ne készülnének a mai festmények kocsikkal? Igaz, kicsit sajtófotó ízű a Horchba mosódó A4-es. (A további műelemzést az olvasókra bíznám.) A festmény ára 450 ezer Ft, tehát annyi, amennyiért egy 17-es, hatküllős felnigarnitúrát kap az ember az A4-esére.