A történelmi véletlenek miatt nem Magyarországon tanultam vezetni. Nem hinném, hogy túl nagy különbség lenne a két ország oktatási módszereiben, ennek ellenére mégis naponta találkozom olyan visszatérő különbségekkel, amelyek nem csak a szememet szúrják, hanem testi épségem is veszélyeztetik.

Vélemények az azonos című publicisztikáról.

Feladó: kr@kr.gov.hu
Címzett: Rácz Tamás
Másolatot kap:
Tárgy: Értesítés vezetői engedély okmánya érvényességi idejének lejártáról!

Tisztelt RÁCZ TAMÁS!

A MEH-EKK és a KEK KH ezúton értesíti Önt, hogy vezetői engedélyének  A, B kategória érvényességi ideje lejár (11. rovat).
A lejárat dátuma  2008.07.25.

Kérjük, hogy az okmány cseréje érdekében - az új okmány kiállításához szükséges iratok birtokában - időben keressen fel egy Ön által választott okmányirodát. A szükséges iratokról, valamint az okmányirodák elérhetőségéről tájékozódhat a www.nyilvantarto.hu honlapon.

Amennyiben okmánya cseréje érdekében már megtette a szükséges lépéseket, kérem, tekintse levelünket tárgytalannak.

Üdvözlettel:

Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus-kormányzat Központ (MEH EKK),
Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH)

UI: Amennyiben a jövőben nem kívánja ezt a szolgáltatást igénybe venni, lemondhatja a Kormányzati Portálon (http://www.magyarorszag.hu), az Ügyfélkapuba történő bejelentkezését követően, az Adatok módosítása funkció alatt.

Elkeseredett olvasónk kérését teljesítjük.

Karotta,

Kérlek szépen, segíts, ellopták az autómat. Nem volt szép, nem volt jó állapotú, de működőképes volt, és az álmom. Rover SD1 3500 V8 VandenPlas, DNH-285 Képek:

http://www.carstyling.hu/car_shower.php?id=19875

Te, mint a régi autók szerelmese, feltételezem, hogy megfelelő empatikus készséggel át tudod érezni, hogy milyen az, amikor több éve parkolópályára tett projekted, és az ehhez szükséges több éves gyűjtőmunkád kárba vész, akkor, amikor már minden megvan ahhoz, hogy belekezdj a suhanckori álmodba, csak az autó nem. Tedd meg nekem, hogy segítesz betetetni a belsőségbe, mert a nyilvánosság nagy úr.

Hibáztam. Egy parkolóban tartottam, ami egy társasház magánparkolója, egy ott lakó jogán, de már nem ott lakva, (a Sacinéném lakása még mindig ott van, csak én költöztem el, most a gyerekei laknak ott). Nem féltettem, jó környék, amióta elköltöztem, havonta egyszer meglátogattam, leporolgattam, és megígértem neki, hogy nemsokára eljön az ő ideje. Tudom, évekig tartott, viszont egy SD1 nem egy mindennapi autó, nem lehet szögről leakasztani hozzá alkatrészt, pláne akkor nem, ha nincsenek százezrek/milliók a zsebedben.

A dolgot nehezíti, hogy nem tudtam a nevemre venni még a kocsit. Elég bonyolult az ügy, ugyanis csak műszaki vizsgával lehet forgalomba helyezni: műszakiig ki van tiltva a forgalomból. Kalandos úton került hozzám, megdolgoztam érte... Az okmányirodában azt mondták, hogy forgalomból kitiltott autót pedig borzalmasan macerás a nevemre venni, egyszerre intézzem a kettőt, azaz műszaki->forgalomba helyezés->átíratás Namármost, a műszakihoz eléggé szintre kell hozni. Nem mondanám, hogy sok volt hátra. A tömítéskészlet a blokkhoz bagóért van. A vezérműtengely sem horror. Persze meló lett volna rajta, de a beszerzés nehezén túl voltam.

Szívem összeszorul, még egy példányról tudok, ami rendes eredeti Series II Rover SD1 VandenPlas 3,5 V8 benzinesként rója Magyarország útjait. Nekem a második széria tetszett jobban, a széles műszerfalával, nem süllyesztett fényszóróival, más ajtókárpitjával, és számtalan apró részletével.

Nem is a V8tól különleges, bár ez a V8 blokk volt a TVR-ben is, a Range Roverben is, stb.

Ez az utolsó brit Rover, ez egy legenda. Versenyautó, rendőrautó is volt akkoriban, félelmetes elfogóautó, és gyermekkorunk matchbox-a, a népnek pedig felső kategóriás autó.

Nézd, talán Neked is volt ilyened:
http://www.vatera.hu/matchbox_rover_3500_police_69829785.html
http://www.vatera.hu/rover_3500_england_1980_71173191.html
http://www.vatera.hu/matchbox_69711641.html

SD1, mint pályaautó:
http://www.allsportauto.com/english/rover-3500-sd1.php
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/03/Rover_Vitesse_19850706.jpg

Rallyautó:
http://www.griffinrally.co.uk/photos/vga/SP-STG-0000-1372.jpg

Rendőrautó:
http://www.austin-rover.co.uk/images/policerover_03.jpg

…

Magyarországon nem tudok sokról, alig pár darab üzemel az összes változatot együtt kezelve. 76-86ig gyártották, volt az év autója is. http://en.wikipedia.org/wiki/Rover_SD1

Magyarországon konkrétan még egy ilyen második szériás, eredeti karburátoros V8 papíros, manuális váltós, rendezett hátterű Rover SD1 VandenPlasról tudok.

Pár átépítés van, meg egykét Vitesse is, ami a csúcsok csúcsa volt. Nem tudom mihez mérni. Ezt csak az tudja, aki ebbe szerelmes. http://www.roversd1club.net/home.asp

A népítéletben KETTŐ darab van
http://totalcar.hu/nepitelet/?op=modell&cat_id=23309

Mindkettőjükkel jó kapcsolatot ápolok. (viszont ebből az egyik nem eredeti V8 volt, hanem átalakítás)

Ellopták.
Valamivel több, mint egy hónapja voltam nála utoljára, ez idő alatt történt. Megoszlanak a vélemények, ki mikor vette észre. 1-4hét, amit mondtak, hogy nem áll már ott. Azt hitték, hogy én vittem el, annyira egyik pillanatról a másikra tűnt el szombatról vasárnapra hétvégén.  Biztos, hogy lopás, mivel minden hivatalos plénumon kerestem, mindhiába. Borzasztóan megvisel a dolog, elég sok munkám, időm van már ebben a projektben... Körbekérdeztem, senki nem látott semmit, illetve attól az embertől, aki a helyén állt akkor, amikor kerestem, volt egy megjegyzés: "különben is, minek állt egy roncs a 40 milliós lakások előtt évekig". Azt hitték, hogy én vitettem el, annyira egyik pillanatról a másikra került el. Nem látta senki, nem volt ott senki, nem hallotta senki. A gondnok, a közös képviselő - senki sem hallott/látott semmit. Keresem nagyon, az összes hivatalos telepet végigjártam, voltam a Harmat utcai, M3as melletti és a Mélyfúró utcai telepen is: nem tudtak róla.  következő lépésként írtam levelet, amit bedobtam minden lakó postaládájába. Beszéltem tréleressel, aki ilyen szállítással foglalkozik (mármint a hivatalos telepekre), és ő is körbetelefonált, de egyik kollégája sem hozta el. Az önkormányzat nem rendelte el (miért tette volna, rendszámos kocsi magánterületen), beszéltem velük.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen felelőtlenül jártam el. Nem fogom feladni, ha ez nem is kerül elő, építek másikat, csak az nem olyan egyszerű. Nehéz egy manuális váltós második szériás papíros V8at építeni/fellelni, még akkor is, ha oly' sok mindenem van hozzá.

 

Ráadásul a pénz az nagy úr, nem tudok leakasztani többszázezer Ft-ot az újrakezdéshez.

Mindezek ellenére Ezt akarom visszakapni. Olyan, mint egy rossz álom, szeretnék felébredni. Makacsul megyek utána, addig, amíg egy hangyányi remény is mutatkozik.

Alig alszom szombat este óta, amióta kiderült, hogy nincs meg.

Csak tréleren vihették el, több, mint másfél tonnás autó. Nem az önkormányzat volt, mivel az Iglói-Kelenhegyi társasház (XIker) magánparkolójából vitették el. A lakóközösség képviselője tudta a számomat, ez valamelyik lakó magánakciója volt, akinek bökte a csőrét. Számtalan hibát vétettem, legfőképpen nem kellett volna ott tárolnom, de most már késő bánat.

Remélem, hogy tudsz nekem segíteni azzal, hogy nyilvánossághoz juttatsz valamilyen módon.

Meghálálom, ha visszakerül, és kész lesz, odaadom pár napra, ha vigyázol Rá :)

Üdvözlettel:
Szerdahelyi Dávid
Magán elérhetőségeim:
(+36)70/384-9096
szerdahelyi.david@gmail.com
Céges elérhetőségeim:
(+36)20/934-4848
(+36)1/436-0734
(+36)1/436-0731 - fax
szerdahelyi@macomp.hu

Szia,Csak gondolom megírom ezt is, hogy most felhívott az egyik lakó. Két hete hétvégén, fényes nappal, ebédidőben, szombaton dél és 2 óra között két átlagos fiatal vontatta el az autómat. Azt hitte, hogy a tulajdonos viszi el, mert értettek hozzá, megpróbálták beindítani, csak nem sikerült nekik, végül elvontatták. Két, átlagos, 20-30 közötti fiatalember, kedélyesen csevegve, egymással megbeszélve, hogy hogyan megy és miért nem megy a beindítás. Végül kihúzták, de se személyleírást nem tudott adni,sem pedig azt, hogy milyen autóval vitték el.

 

Dávid

Említettem már, hogy visszatérünk a W124-eshez, amit a Yetro-túrán láttunk.
Íme:

És az autó Carstyling lapja. Nézzük, nézzük, hümmögünk. Este halványan derengenenk a flaszteron a "broda" neon küszöbfényei, csillan a Dotz felni, feszülnek a gumihordók rajta. Airride, telifény. G-Unit Pimp felirat a hátfalon. Hmm...valaki itt elhitte a kommersz amerikai cukrozott taknyot, amit előszeretettel adnak el rap-ként. De sebaj, ettől még látszik, sok pénzt öltek bele, ám legyen, mindenkinek megvan a heppje.

Aztán közelebbről nézve...hoppá...egy pipaszárnyi erőteljesen lefelé görbülő kipufogó?

Most akkor ez tényleg egy kétkiló Dezső? Mind a 75 lovával?

Fuhh...itt valaki vagy a bolondját járatja velünk és a motorház alatt selymes V8 duruzsol, vagy annyira showcar, hogy kiállítástól-kiállításig utazik és erejéből annyira futja csak, hogy ólomnehéz testét átvonszolja a kiállítócsarnok küszöbén?

Ehhh... ezzel aztán nehéz lesz menekülni 187-es esetén. De még a sarki fűszeres is masszívan odaveri a Wartburg kombival (természetesen gengszterváltó, ha már...).

Ha nem 200D, akkor benyeltük, mint kacsa a nokedlit, de ha igen...

Az úgy volt, hogy Zita barátom ötlet szintjén felhozta, jó lenne indulni a tavaszi Yetro-túrán a „henkölt” 18i-vel. Szó szót követett és a kezdeti nehézségek után (próbáltak már szlovák OTP-ből magyar OTP-számlára pénzt átutalni úgy, hogy a kisasszony képtelen volt a magyarországi „saját” bankjának az IBAN-kódját előbányászni?) ott virítottunk patkányunkkal a budaörsi Autoexpo előtt, május 17-én reggel nyolckor.

Sajátjai között sunnyog A Patkány

Lassan gyűlt a jónép, sorra érkeztek az ilyen-olyan állapotú négykerekűek. A márkahűség jegyében természetesen mindenki a sajátja felé húzott. A mi autónk kilógott a sorból, hiszen négyszínű karosszéria-elemei és horpadásai úgy díszítették, mint mohawk harcost a harci hegek.

Kilenc óra, gyűlik a nép

Call me Ishmael. Patent W126 fehérben. Ahab kapitány azonnal belevágta volna szigonyát

Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: német vonalon W126-osok, egy 123 kupé (khm…dízel, ami ugye csak Észak-Amerikában volt kapható 300CD jelzéssel), 124-esek, majd a propelleres klub zömében E30-asokkal, kiemelném a gyönyörű Baur kabriót, ami tényleg nem mindennapi látvány. A 928-as és a 944-es Porsche üde színfolt volt, mégha utóbbi a verseny végére, motorgenerál után 6000 kilométerrel csapágyas nem lett.

Csak beköszönt a kollégáknak, versenyben nem vett részt. Kár. Vérbeli "levegős"

Leharcolt a 944-es beltere, még megújhodásra vár. De a versenyt végigcsinálta

Áldotta a tulajdonos a szerelőjét. Az Alfások külön szót érdemelnek, lévén elég szép csapatot hoztak össze. A GTV-k még így, hosszú évek után is csodaszépek, az Alfetták dobozformája szívet melengető. A piros (milyen is lenne), 2.5-ös V6 motortere láttán kis híján könnyekre fakadtunk, a motor orgánuma klasszikusan olaszos, már-már versenyautóhang. A kegyelemdöfést a már előkészített nitro-szett adta meg.

Kockahas és gülüszem. Alfetta a Ritmo mellett, melynek versenyzője egyedül vágott neki a túrának

Quadrifoglio Verde, avagy La Bella Macchina

A népes klikkek sorát a fordosok zárják Sierráikkal (2.0is-ből sem látni sokat) és egy MKIII Caprival, illetve Escort XR3i kabrióval. Hogy teljes legyen a kép, illik még megemlíteni az Opel Mantákat (közülük került ki később a győztes), az RX 7-est, a kis Charade-ot és persze Anna trezor-Volvóját is.

Ha valakit kifelejtettem, akkor elnézést kérek, nem volt szándékos.

Itinert delejeznek a Sierrások

Német kult-kupé pihen az árnyasban

A Marseille és a Bordeaux legendás hátvéde, Marius Tresor is ezzel utazna legszívesebben

Nem sokkal a verseny rajtja előtt befutott sabc és navigátora, series_one, ekkor még nem sejtettük, hogy később állandó jellegű tettestársakká avanzsálnak majd.

Úgy adódott, hogy a két csapat (sabc-ék 540i-je és mi) utolsóként rajtolva vágtunk neki a mintegy 185 kilométeres távnak és a közbeeső feladatoknak.

Ekkor 10:49-et mutatott az óra. Nem egész 60 perc elteltével világossá vált, hogy ha győzni már nem is, szórakozni mindenképpen jól fogunk. Az történt ugyanis, hogy a második állomáshelyről (Alcsúti Arborétum) rajtolva a 4 literes V8 nem indult. Haha, kacaghatnának most fel a „köcsögbmw-sek”-et utálók. Mielőtt azonban az „ócskaöregfos” és „benzintemetőszarláda”, netán a „vettél volna suzukit” fanklub tagjai püfölni kezdenék a billentyűzetet, azért illik tudni, hogy az atomjaira szedett autó hajnali háromra készült el és bizony ilyenkor előfordul, hogy egy csavar csak három meneten tart. Úgy, mint az önindítóé is, amelyik ennélfogva térben és időben nem találkozott a motorral.

Azonban, és itt ismerszik meg a szakember, a csapat nem esett pánikba, két perc alatt diagnosztizálva volt a probléma és ott, a kukoricamező szélén neki is láttak a gond elhárításának, illetve egy odaillő csavar beszerzésének a faluban „ahol traktor van az udvaron, ott csavar is lesz” alapon.

Idegbaj nélkül is lehet autót bontani

Mi ketten természetesen ottmaradtunk és segítettünk nekik. És hopp, milyen a magyar. Versenyzőtársaink közül bizony nem sokan kérdezték meg, mi a gond, nem kell-e valamit segíteni. A többség csupán egy megvető pillantás (lerobbant a bajor szarláda-jelleggel) és egy diszkrét porfelhő kíséretében elporzott. Tisztelet és köszönet a kevés kivételnek. (Annának a szendvicsért bónuszpont).

Para nincs, buli van. Máig nem tudom, mit keresett ott a kalapács

Röpke, temérdek nevetéssel és káromkodással eltöltött két óra alatt sikerült is elhárítani a hibát és a mezőny után eredtünk. Volt mit ledolgozni, hiszen bizonyos feladatok teljesítéséhez időben a különböző – itinerben megadott – helyszínekre kellett érnünk, valamint tisztában voltunk azzal, hogy az egyes állomásokon a szervezők ránk várnak. Ennélfogva nem kizárt, hogy egy-egy üresebb szakaszon nem tettünk eleget maradéktalanul a KRESZ szabályainak (lehet kurvaanyázni bátran), arra azonban nagyon odafigyeltünk, hogy forgalmasabb, illetve lakott területen sose lépjük túl a megengedett sebességet.

Ezúton üdvözölném a sárga Fiat Panda sofőrjét, akinek valahol a Bakony egyik hosszú emelkedőjén sikerült mintegy másfél kilométeren keresztül sikeresen a háta mögött tartania mindkét autót, mikor 2 km/órás sebességgel előzni kezdte a TIZ-987-rendszámú VW Polo-t, valamint azt a túraenduróst, amelyik csutkára tekert gázzal igyekezett eltűnni előlünk azok után, hogy volt olyan kedves, és a négysávoson bemutatta, miért is utálják a motorosokat annyian Magyarországon. Remélem, később sokáig elgondolkozott a „látszat csal” frázison.

Ebédidő délután ötkor. Halkan pihen 14 henger és négy fáradt ember

A lemaradás természetesen nem gátolta meg kis konvojunkat abban, hogy késő délután megebédeljen és segítő kezet (valamint szerszámot) nyújtson az üzemanyagellátási gondokkal küszködő Sierrásoknak (később végigmentek ők is).

Előkerült az elsősegély WD40, majd a szerszámok és a kissé dús Sierra egykettőre helyrejött.

Végül 19:43-kor beértünk a balatonfüredi célba, ahol autóbuzik kicsi, de lelkes és türelmes csapata várt minket. Ami ott, kora este kezdetét vette, pedig ma már kedves emlék és örök sztorialap marad mindenki számára, aki részt vett benne.

Elsők nem lettünk, de utolsók sem, ráadásul új barátokat szereztünk és okosodtunk is tán ez alatt a két nap alatt. Köszönet mindenkinek, legközelebb ismét ott leszünk, mi és a bajor patkány. Bővebb galéria itt.

(Ja, a parkolóban látott pimp 124-esről külön posztban emlékezünk meg.)

Kora este, szúnyogokkal és muslicákkal gazdagon megszórva, de végre a célban

A fogadóbizottság türelmesen várt. Sokat. Köszönjük nekik (Bal szélen a kakukktojás)

Az elmúlt hetek Népítéleteiből tallóztam

Folytatásos történet, drámával

Hátratolatás kanyarban balra: jobb elöl egy megbúvó fiatal, de meglepően ellenálló mandulafa állította meg a perdületet intenzív hangeffektektöl kísérve.
Hűtlen típus vok, mivel 2008 febr. után lejárt a garancia, az újabb légzsák kontroll lámpa ügyet Ausztriában csináltattam meg Narowetzéknél - jól tettem.

Érzelem - Itália - nő - piros autó

Otthon ülő feleségként más dolga nem volt mint barátnőzni, kirándulni. Ötvenes nő léttére hajtotta az Alfát mint egy 18 éves. Szegény kocsin minden elromlott.


Jó volt amíg jó volt

Mikor megvettük 10 hónaposan 88-ban maga volt az álom. Volt rajta ködlámpa, oda-vissza játszós magnó erősítővel, ajtóba szerelt philips hangszorókkal, motoros antennával, meg egy csomó olyan dolog ami a mai új autókba nincs vagy extra(szivargyújtó, kapaszkodó, kesztyűtartóba világítás).

A "szokásos" szakszervizes lehúzás

Egy profi olajcsereszervízben 20000Ft-ért cseréltek olajat, és az összes szűrőt, ugyanezt a Porsche M5-nél "120000-es szervíz" címen 150-180000Ft-ért szerették volna megcsinálni...

Élvezeti cikknek semmilyen, helyváltoztató eszköznek viszont majdhogynem tökéletes. Mintha egy kényelmes garzonban üldögéltem volna. Tapogattam is a tarkóm sűrűn, hurkásodik-e már a nyakam, de nem. Úgy látszik, nem hat rám, vagy csak simán kibírtam és nem lett belőlem országút barma. De segített megérteni/megkedvelni a józan, nyugalmas prémium gördülést. Annyira nyugalmast, hogy fel kellett egy kicsit turbózni a hangulatot, kissé andalító volt már.

És Önök? Mi a kedvenc autós zenéjük? Egy előadó-egy szám ér csak. A garzonról pedig nemsokára bővebben is beszámolok.

Hétvégém a megszokott menetrend szerint indult: terveim szerint hétig aludhatok, pihenten, frissen ébredve kezdhetem meg a heti pihenőnapjaimat. Szokás szerint a terveim csak tervek maradtak, mivel Norbi (3) fiam megjelent hálószobánk ajtajában fél hatkor. Megetettem, megitattam, majd ha már úgyis felkeltem, élesítettem a Rácz kolléga vad quados hétvégéjének beszámolóját. Családom női tagjai persze vígan húzták a lóbőrt nyolc óráig.

Reggelikészítés közben csörrent meg a mobilom. Néztem, ki hívhat hétvégén reggel a magánszámomon. Majosházi Peti nevét olvastam a kijelzőn. Ilyenkor? Eszembe se jutott lenyomni rég nem hallott barátomat, főleg hogy ő, az általam ismert legönzetlenebb ember, akitől még nem kaptam soha nemet kéréseimre. Négy éve már annak, hogy nem készítjük együtt a Yamaha Hungaria hírlevelét – Peti, mint sportszerkesztő, én pedig mint kiadványszerkesztő –, de a kapcsolat megmaradt, igaz csak telefonon illetve januárban a Veterán Autó és Motor 100. lapszámának jubileumi ünnepségén személyesen is találkoztunk. Péter az újságírás mellett még saját autó-motorsportra specializálódott időmérő cégébe is dolgozik.

– Bényén vagyok épp, mikor beugrott, hogy itt laktok. Ha gondolod kinézhetnél a házad elé úgy húsz perc múlva, mivel ennyivel vagyunk egy veterán autók versenyének mezőnye előtt. Gomba felől megyünk Pilis felé. Talán még érdekel téged, s hátha a fiad is élvezné.
– Itt Bényén? Húsz perc múlva?

„Éves autópálya matricát vásároltam, de eladtam autómat. Hogyan vihetem át új autómra az autópálya használatának lehetőségét?”- kérdezte egyik olvasónk.

Vélemények az azonos című cikkünk témájáról.

Az a szimpatikus őrült, akit a videón látunk, Yves Rossy aki 1959-ben, Svájcban született. Mielőtt extrém röpködésre adta volna a fejét, a svájci légitársaságnál volt pilóta.

A hátán egy összehajtható, 4 sugárhajtóműves szárnyal a svájci hegyekben. A szerkezet önsúlya feltankolva 50 kiló körüli és akár 300 km/h-ra képes. Utazója olyan 150 körül van, a felszállás repülőről megoldott, a leszállás ejtőernyővel történik, a rendelkezésre álló kerozin kb 10 perc röpdösésre elegendő. Irányítani a testsúly áthelyezésével lehet, mint egy gördeszkát.

A minap kölcsönadtam Papp Tibinek a BX-et. Illetve elkértem tőle a nála lévő Volvo kombit, mert heves bútorszállítási vágy fogott el. Odaadtam a BX-et használatra addig. Mindössze estétől reggelig ült benne és amikor találkoztunk nagyon szomorú dolgokat mondott: például nem indul be. Többször is hívott telefonon, de a bútorszerelés közben nem hallottam. Erre azt mondtam, hogy szerintem beindul, nézze csak, és tényleg beindult. De neki akkor sem indult be. Aztán azt mondta, hogy bizonyos pontokon a Trabant jobb. Ezt majd ő bővebben kifejti.

Mivel a BX-nek lelke van, ezért nagyon megsértődhetett erre. Nem is várt sokáig a bosszúval, elég volt a boltig elmenni vele, ahol jól rámhozta az idegbajt.

Bementem a boltba, megvettem a kukát, a tükröt, egyebet, és szépen kitoltam a kosarat, hogy bepakoljak az autóba. A csomagtartót kinyitva rádöbbenten, hogy sajnos apu pótkerekeit elfelejtettem kitenni, így oda sok dolog nem fér. Akkor irány az utastér! Szépen befért minden a vezető mögötti, tehát a bal hátsó ajtón, ami a becsukáskor – Reccs!

Olyan hülye szögben állt előtte amikor kinyitottam, hogy meg voltam győződve a kellemetlen történések hamarosan bekövetkező mivoltáról. Szóval reccsent egyet és visszapattant. Megpróbáltam megint. Megint visszapattant. Megnéztem mi lehet a baja, hát eltört az alsó stift, az ajtó gyakorlatilag kiesett a szerepéből, nem azt a nyílást zárta, amit kellett volna, hanem egy képzeletbeli másikat.

Rossz érzés fogott el. Próbálkoztam becsukni, de mindenképp feszült, mert a felső zsanér sem áll helyzete magaslatán. Végül némi feszegetéssel sikerült becsukni, hazáig kibírta.

Szomorúan újságoltam a szomszédnak, hogy hogy jártam a kocsival, aki egyből felajánlotta, hogy segít. Pedig eltört a keze, így csak szerszámokkal és szakértelemmel tudott részt venni az eseményekben. Ez is nagyon sokat jelentett nekem, életemben nem csináltam ilyesmit.

Mindenféle eszközzel próbálkoztunk kiszedni a stift maradékát valamint betenni valamit a helyére, hogy ne hagyjam el az ajtót. MEgpróbáltuk különféle IKEA-s eszközökkel, de az egyik túl nagy volt a másik túl kicsi. Végül egy szabványos imbuszkulcs lett a megoldás,  amivel először kiütöttem a stift maradékait, majd végül magát a kulcsot tettem be stiftként. Így elbuktunk egy kulcsot, de nyertünk egy ajtót.

Tehát a BX sértődékeny és kiesik az ajtaja. Mi lesz, ha megtudja, hogy ki szeretném (nem) cserélni valami másra? Ugyanis a feleségem elkezdte pedzegetni otthon, hogy vehetnék egy rendes autót.

Íme, így néz ki a mű: