Elhiszem én, hogy a kedves autóvásárló feje zúg a sok információtól. Pláne hogy azok gyakran ellent is mondanak egymásnak. Ha fáradságos is, de azért létezik jó módszer a tájékozódásra. Csak a sztereotípiákat felejtsék el, azokra hallgatni felér a legsötétebb verembe ugrással.

Hozzászólások az azonos című cikkünkhöz.

Eheti merítésben egy szép FSO, és néhány újautó vásárlás kapott helyett.

Egy kalapos Skodás véleménye

Előre bocsátom, Skodás vagyok. Csőlátású, konzervatív, kalapos Skodás. Az egész ott kezdődött, hogy a párom édesapjának volt egy "Nagypókja", amit ők már nem használtak, és mivel a Skodám felbakolva van egy lakatosműhelyben (már lassan 1 éve) így nem éppen mozgásképes.

Egy női vallomás

Olyan autót szerettünk volna választani, ami megbízható elsősorban. Ami nagy, mert a vállalkozásunkhoz kell a nagy csomagtér. Van kutya is, amit utálok lábnál vagy hátsó ülésen takarón szállítani. Így jött az ötlet, hogy nézzünk meg egy Tourant.

KIA bérencek vagyunk

A Totalcar teszt hatására néztük meg (ez itt a reklám helye) és szerelem volt első látásra.

A merész vásárló

Gépkocsi cserénkbe elég merészen vágtunk bele.Külföldi nyaralás előtt 8 órával hoztam ki a kereskedésből. Bár az is igaz, hogy ha akartam volna a nyaralás után is átvehettem volna.

Ebédelni menet lőttük a Váci úton az általunk látott eddigi legnagyobb árpádsávos Nagy-Magyarország-matricát. Egy Dodge Ram hátuljára ragasztották, és ekkora méretnél alapos a gyanú, hogy külön csináltatták. Kevés akkora autó van, amire ez ráfér, és rentábilis lehet a gyártás.

Remélem, a Ram sofőrjében megvan a reflex, hogy ha a társaságába véletlenül egy mit sem sejtő francia cserediák keveredik, elkezdi történelemre oktatni. Ugye, kedves olvasó, neked is volt már ilyen élményed? Ez a mi bosszúnk Trianonért, meg azért, hogy a francia volt ekkora lúzer, hogy alig száz évvel a szégyenletes diktátum után (csonka) Magyarországra jön. A franciák általában meglepődnek, és nem egészen értik, hogy jönnek ők ehhez. Volt ugyebár a mi országunk, mely – dualista felállásban Ausztriával – balkáni érdekérvényesítésbe kezdett, de elkottázta. Talán ismerős a Megállj, megállj, kutya Szerbia, nem lesz tiéd soha Bosznia kezdetű műdal. Szóval kissé túlbecsültük nyersanyagainkat, ipari kapacitásunkat és elnéztük a világpolitikai trendeket. Megszívtuk. Le is vontuk a következtetést: dörti Trianon. Mint mikor mondjuk autót lopunk, aztán a bíróra haragszunk, amiért túl szigorúan ítélt el.

A magyar tanulékonyságot mi sem példázza jobban, mint hogy Trianon után alig 30 évvel hadat üzentünk az Egyesült Államoknak. Rá 15 évvel pedig halálosan meg voltunk sértődve, amikor Amerika cserben hagyott minket, és nem védett meg a Szovjetuniótól. A magyar politikai osztály kreténsége évszázadok óta konstans, csak a rendszerváltás óta mintha többet lopnának. Persze az is lehet, hogy csak a látszat szól ellenük.

Amikor a reggeli első telefonáló egy rendőrhadnagy, az általában nem a legjobb jel. A Saab 900 Klubot kereste, és egy telephely-felszámoláson talált Saab 99-esről beszélt. Először azt hittem, hogy információt szeretne az autóról.  Aztán kiderült, csupán egy rendes veteránautóssal beszélek, aki aggódik egy sorsára hagyott autó miatt. Arra kért, mentsük meg a gépet, ha tudjuk.

Megkaptam az illetékes telefonszámát az instrukciókkal, készüljünk fel lelkileg és fizikailag egy durva szeméttelepre, és ne csodálkozzunk a tulajdonoson sem. Hú, a dolog egyre érdekesebbé vált, azonnal hívtam az embert, de információt nem kaptam. Egy kedves hang tisztelettel arra kért, menjünk el megnézni az autót, jobb, ha a saját szemünkkel látjuk. Azonnal indultam volna, de csak pár napra rá tudtam összehozni a randevút.

A rákosrendezői kapu előtt egy lepusztult IFA, rajta bizonytalan holmi. Semmi cégfelirat, csak egy vaskapu, és mögötte egy végeláthatatlan szemétutca. Nem láttam a végét. Jobbra és balra hegyekben álltak a lomtalanított holmik. Vendéglátónk László, viseletes susi melegítő felsőben egy félig feltűrt, lyukas, pecsétes melegítőnadrágban, kerékpárral vár a kapuban. Megjelenése szöges ellentétben áll beszédstílusával. Sajnos kevés vagyok, hogy idézni tudjam. Lászlónál szabatosabban beszélő emberrel még nem találkoztam, csodás volt vele a társalgás.  Annával érkeztem, így László elsősorban rá koncentrált, udvariasan érdeklődött: "Hogyan szólíthatom, kisasszony vagy asszonyom?"

Az ismerkedés után, ahogy haladunk a soron, a harmadik egyes Golf csontváz mellett látom, itt a CULT-osok is megtalálnák számításukat. László kicsit meg is ütközik egyes Golf iránti rajongásomon, de szerencsére Anna eléggé lefoglalja, akárcsak a velünk haladó helyi segéderőket. "És kedves hölgyem, ha nem sértem meg, reggel mennyi ideig gondolkozott, hogy ezt a cipellőt öltse fel?" - hallom az udvarlást.

Aztán megérkezünk a Saabhoz. Láthatóan tiszteletünkre a környékéről elhordtak minden szemetet. Az autó első ránézésre valóban igazi ritkaság, ilyen korú, ilyen eredeti állapotban lévő 99-es nem sok van az országban. Sajnos a szín már nem az eredeti, a nyolcvanas években átfesthették. László csak annyit mond kommentárnak: "Látszik benne a Duna színe."

Az utolsó műszakivizsga-matrica a szélvédőn 1986-os. Belül is meglepően jó állapotú, még a kárpitok is eredetiek. A motoron sincs semmi vajákolás, gyárinak néz ki minden. Szerencsére nincs benne víz sem, így van esély, hogy nincs szétfagyva a motor. Vagy már szétfagyott, azért nincs benne víz.

Furamód nincs jelentős rozsdásodás, bár szerintem itt-ott meg volt nyomva az autó, amit akkoriban a szokásos módon, vastag kittel, papírral kitakart festéssel ki is javítottak. Mára már ezek a javítások elfáradtak, a motorháztetőn is látok hólyagokat.  A jobb hátsó ajtaján egy tenyérnyi darabon levált a gittelés. Mondom Lászlónak, hogy azért van rajta javítás, mire ő:

- Hány éves maga?

Mondom, negyven.

- Na és volt már orvosnál?

Hát igen, a kocsi 1972-es, egy szavam sem lehet.

Körbefotóztam az autót, majd az anyagi dolgokat a kapu előtt folytattuk. Pár éve egy győri garázsban találtunk egy tíz éve bakon álló 99-es turbót, amit a barátom vett át, mert én belepusztultam a párhuzamos szerelésbe, miközben az én 900-asom felújítása zajlott. Szóval van tapasztalatom, a látszat ellenére biztos vagyok benne, hogy legalább egy millát kéne beletolni, hogy valamennyire használható legyen ez a kocsi. Ez most nem nagy vágyam, de a megmentés kedvéért hajlandó vagyok áldozni egy jelképes összeget. Mondom is Lászlónak, hogy érdekel az autó, mondjon valamit.

Ekkor jön az első történet abból az időből, amikor ez az autó még a kapu előtt állt, és arra járt véletlenül Mátyás király álruhában, és 400 ezer forintért meg akarta vásárolni, de végül - már nem is tudom miért - nem jött össze a bolt. Mondtam Lászlónak, hogy ezt ne is folytassa, a 400 irreális. Érezhette ezt, de hát nem akarta kihagyni, így jött a következő mese: volt egy srác aki az AVIA-ját akarta odaadni érte, ami kb. akkor 200 ezret ért, de végül arra sem bólintottak.

És akkor végszóra megérkezett egy régi merci kisbusz. László ennek nagyon megörült, és odarendelte a sofőr fiút. Egy darabig még méltatta sportos kiállását, és hogy milyen szép barna, mert egyenesen a weekendről érkezett, majd nekiszegezte a kérdést:

- Melyik autót szeretted volna tavaly?

- Saabot - jön a válasz.

- És mit adtál volna érte?

- Az AVIA-t.

- És mennyit ért az akkoriban?

- Kb. kétszázat.

Olyan szép volt az egész mintha előre koreografálták volna. László története pillanatok alatt hitelesítve volt. Közben egy percre elakadt a beszélgetés, mert telefont kapott vendéglátóm. Csak ennyit hallottam a beszélgetésből: "Kérlek szépen, most nem tudok a kérdésedre választ adni..."

Majd, hogy ne maradjak én sem mese nélkül, elmeséltem a garázsban talált 99-es turbó esetét, ami 100 ezer forint volt. És az egy ritkább madár ráadásul. László határozottan elzárkózott. Egy új történetből kiderült, hogy nem is ő a döntéshozó, hanem egy  barátja, akit 1980 óta ismer, és a fiát is, aki ötvenévesen tavaly hunyt el. Ezért ő kegyeletből vállalta fel az értékesítést, de abban biztos, hogy a tulaj százezerért nem adja oda az autót. Na jó, gondoltam, akkor itt véget is vethetünk a kalandnak - bár nagy kedvem volt Lászlót hallgatni -, mert én 'biza még egy kilót sem adnék érte. Azért számot cserélünk, és kértem, hogy gondolják át.

László "Saab és a NŐ" néven elmentette a számomat, és barátsággal búcsúztunk.

Még másnap is jó volt visszagondolni az esetre, az egész történet abszurd volt a kezdetektől fogva. Azt bántam, hogy nem rögzítettük vendéglátóm minden mondatát. Ha én nem járok sikerrel és valaki érez elhivatottságot arra, hogy megmentse ezt az autót, miközben van 200 ezer forintja kezdésre, keressen meg, megadom a kontaktot. De csak ha komolyan gondolja.

Hány fokozatú a Skoda Superb 1.8 TSI-hez kérhető DSG-váltó?

A megfejtés egy a természetes szám, amit egy kommentben kell elhelyezni. Ezt csak a bejelentkezett/regisztrált olvasók tudják megtenni.

Bemegy az egyed a Dácsija szalonba, tudják, ez az az olcsó autó, amit mostanában újra kapni. Gyanús neki a román származás, ezért a lelki nyugalma érdekében csinosít.

Nem látják? Akkor itt van közelebbről. Szép piros az autó, jópofa a LUMPI felirat, de azért próbáljanak kicsit az emblémára koncentrálni. Nem kenyerem nekem védeni a románokat, de a pontosság kedvéért érdemes tudni: Pitesti kivételesen tényleg régi román terület, ott van egészen Bukarest közelében, arrafelé magyarok legfeljebb turistáskodni jártak. Ha még egy szlovák Kia C'eed lenne, érteném én a poént, de így ez erősen mellé...

És vajon miért vett éppen Daciát, amikor van magyar Suzuki is, amit már eléggé a magunkáénak érzünk, és megvételével az országban maradna a pénz? Csakazértis?

A Skoda Superb sajtótájékoztatón a sajtóanyag mellé hozzánk vágtak egy hokismezt is, L-es méretben. Természetesen műszálas, tartós, de szellőző anyagból készült, ahogy a hokis mezek általában. És akkora, hogy a protektorok és egyéb védőeszközök is elférjenek alatta.

Mint tudjuk, a Skoda a magyar (és a nemzetközi) jégkorong nagy pártolója, ezért a kisorsolt póló erősen hasonlít a magyar válogatott mezére, ha nem is hajszálra ugyanolyan.

Mit kell tenned, hogy megszerezd?

Mindössze egyetlen kérdésre kell válaszolni, amely a Skodával kapcsolatos. A kérdés ma, azaz nyolcadikáról kilencedikére virradó éjjel három óra nulla-nullakor élesül, a megfejtést egy kommentben várjuk. Ha valakinek még újság, ehhez regisztrálni kell (itt), ahogy az összes többi kommenthez a Belsőségen.

Épp az internet és a számítástechnika világa mutatja, hogy minden rendszernek vannak gyenge pontjai. És mivel az ember fifikás teremtmény, egyes egyedei pedig naggggyon fifikásak, a rendszerhibákat előbb-utóbb megtalálják és kihasználják. Szó szerint élelmes emberek rájöttek, hogyan lehet a McDonald’s és más hasonló gyorséttermek autós kiszolgáló részlegeinél ingyen menühöz jutni. Hát így:

Az internetes társadalomban nem fordulhat elő, hogy valaki ne tudna angolul, de röviden összefoglaljuk, a lényeget. A módszer csak akkor működik, ha valaki beáll mögénk a sorba, ugyanis az ő kajáját fogjuk fapofával, ám pofátlanul lenyúlni. Amikor az első ablakhoz érünk, sajnálkozó, megszeppent, vagy laza, elnézést kérő arccal közöljük a rendelést felvevő dolgozóval, hogy csak most derült ki: nincs nálunk se pénz, se hitelkártya, úgyhogy nem rendelünk semmit, bocs. Haladunk szépen a sorban tovább, és a kiadó ablakhoz érünk, ahol szinte száz százalék esély van arra, hogy az ott serénykedő alkalmazott a kezünkbe nyomja a tételt, amit a mögöttünk levő autóban rendeltek. A biztonsági rés azért nyílik, mert a kiadó alkalmazott szinte soha nem kéri el azt a blokkot, amit a rendelési ablaknál kaptunk, hanem automatikusan a kezünkbe nyomja a keze ügyében levő, következő tételben benne foglaltatott enni- és innivalókat.

Nagyvárosi gerillák már itthon is kipróbálták a módszert, és gond nélkül működött. Természetesen nem azt akarjuk elérni, hogy az összes kísérletező kedvű gurmand, rendszerépítő, pókerarc, hálózati kapcsolatkutató és egyszerű éhes ember kocsiba vágja magát, és megrohamozza a drivethru szolgáltatást nyújtó gyorsbüféket. Egyrészt, mert más tulajdonát ellenszolgáltatás nélkül elvenni, legyen szó bármilyen kis értékről is, nem szép. Másrészt, mert a módszer csak akkor működik, ha az ilyen esetek nem lépik át a szolgáltatók ingerküszöbét, tehát viszonylag ritkán fordulnak elő.

A módszerről és a cég stratégiájáról megkérdezzük a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. kommunikációs menedzserét, Vadnai Ágnest is, akitől email-fordultával a következő levelet kaptuk:

Tisztelt Koncz Úr!

 

Köszönjük, hogy a témával kapcsolatban megkeresett bennünket. Kérdéseire az alábbi válaszokat adjuk:

1. Tapasztaltak, tapasztalnak-e valóban Magyarországon ilyen eseteket?

Nem tapasztaltunk hasonló esetet hazai éttermeinkben, az elmúlt 20 évben nem történt ilyen tartalmú bejelentés sem az éttermektől, sem vendégektől.

2. Ha igen, mekkora kára keletkezik ebből a vállalatnak, és ki állja: a rendelést kiadó alkalmazott, vagy a cég?

Nem volt még ilyen eset, így nincs kialakult gyakorlat. Általános elv azonban, hogy a vállalat nem terheli anyagi veszteségeit a dolgozóira, amennyiben nem szándékos károkozásról van szó.

3. Tesznek-e valamit a módszer ellen, vagy annyira jelentéktelen a kár mértéke, hogy többe kerülne a biztonsági rést befoltozni, mint amekkora a módszerből származó veszteség?

Nem erre hoztuk létre, de ilyen esetek megelőzésére is alkalmas a ma már minden éttermünkben és drive úton működő kamerarendszer. A kamerák felvételein legtöbbször jól kivehető a rendszám.

Emellett a rendelésfelvétel és a rendelés nyomon követésére monitor rendszert üzemeltetünk. Ennek segítségével pontosan látható, hogy egy-egy rendelés milyen fázisban van. Mivel ezt a kocsiban ülő "trükkös" nem látja, könnyen lebukhat. A "trükkös" autónak ugyanis meg kell várnia, amíg a mögötte érkező autó befejezi a rendelést és fizet. Ha túl korán gurul az első kiadó ablakhoz, akkor még azelőtt érkezik a potya ételért, mielőtt azt a másik vendég megrendelte, kifizette volna. Ha pedig túl sokáig rostokol a két ablak között, a mögötte lévő autósra várva, az szintén feltűnő, hiszen a két ablak elég közel esik egymáshoz, a munkatársaink pedig folyamatosan figyelik az autók mozgását.

A rendelés felvevő sok esetben a rendeléssel együtt bemondja a várakozó autó színét és típusát, ami tovább csökkenti a trükközés esélyeit.

Időnként a rendelés pontosságának ellenőrzése céljából a kiadó ablaknál munkatársaink elkérik a blokkot, amit csak a fizető vendég tud felmutatni.

Mindemellett nem zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy Magyarországon is - éppen azért, mert nincs még ilyen tapasztalat - véghez vihető ilyen lopás, azonban nyilván az első ilyen eset olyan intézkedéseket vonna maga után az adott étteremben, illetve rendszerszinten is, amelyek a további esetek megelőzésére alkalmasak lennének.

Ezeket az eseteket  csalásként kezelnénk, azaz a rendőrség bevonásával vizsgálnánk ki. Bár az alacsony érték miatt egy-egy eset szabálysértés kategóriába eshet, folytatólagosan elkövetett egységként (azonos elkövetési mód és elkövetői kör ) már bűncselekménnyé minősülne, és ennek megfelelő büntetésre számíthatna az elkövető.

 

Üdvözlettel:
Vadnai Ágnes

Az autós büféknél történő kajalopásnak (rablásnak?) van egy egyszerűbb, kevésbé fifikás fajtája is, amelyről számtalan videót találni a youtube-com-on, például ezt:

Ehhez inkább nem is fűznék semmit.

Zoli csupán hét percet késett. A parkolóház kamerája szerint éppen az orruk előtt lopták el a Swiftjét.

Szülinapi bulira mentek a 11. kerületi Trófea étterembe, a kocsit a ház pincegarázsában, a fizető parkolóban hagyták. A kapuban egy Post-it cédulkát kaptak, rajta az érkezés dátumával: távozáskor ez alapján kell fizetni a díjat. A tolvajok ennyit áldoztak, távozáskor kifizették a parkolási díjat, és békében elhagyták a helyszínt.

Néhány fénykép a mobiltelefonban megmaradt

Zoli csupán zárbetét-maradványokat és a központi számítógép csatlakozójának gumi dugóját találta az autója helyén. Ahol az autó állt, oda a kamera nem lát, így a tolvajok zavartalanul tevékenykedhettek. A jelek szerint a központi számítógépet cserélték a sajátjukra. A kamera csak az autó távozását rögzítette, a felvételen látszott, hogy minden visszajelzője világít. Pulóveres, harminc év körüli elkövető: ez az összes információ a tolvajról.

A parkolóba az utcáról bárki bejuthat, még az étterem bejárata előtt lesétálhat a garázsba. Természetesen nem őrzött parkoló, a parkolótársaság semmilyen felelősséget nem vállalt, a vendéglőnek pedig semmi köze a parkolóhoz.

A dolognak több tanulsága is van.

Elsősorban mit ahogy ez többször is bebizonyosodott, a föld alatti parkolóházak a legveszélyesebb helyek lopás tekintetében. Ha egyszer lejut a tolvaj, teljes nyugalomban dolgozhat. Senki sem ismer senkit, nem is foglalkoznak egymással még az egy társasházban lakók sem. A Toalcar mélygarázsából kétszer is loptak. Egyszer Karotta Kawasaki Z1000-ét és egy KTM tesztmotort, nem sokra rá pedig Karotta küllős pimp felnijeit. Semmi sem lett meg.

Fizető a parkoló, de felelősség nincs. Sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha fizetünk, akkor vigyáznak a kocsira. De a pénzért csak helyet bérelünk, más szolgáltatás csak ritkán van.  Ha van is néhány megnyugtató kamera, ezek a legtöbb esetben - mint most is - semmit sem érnek.

Szintén semmit sem ér az autó saját védelmi rendszere, csupán hamis biztonságérzetet kelt a gyári immobilizer. Tőlem is loptak már el gyári védelemmel rendelkező autót. A tolvajokok típusra specializálódnak, célszerszámokkal, komputerrel rendelkeznek.

Az ellopott Suzuki Swift 2005-ös volt. Mivel volt Casco, a biztosító a szokásos huzavona után fizetett, de Zoli így is körülbelül 890 ezer forintot bukott. Két év öt hónapot autózott ennyi pénzért. Drága szülinapi ajándék volt.

Érdekes levelet kaptam Fazekas Mártontól. Megosztom, hátha ma is okosodom valamit. Tanulni nem szégyen. Nem tanulni az.

Szervusz!

Hallottál már a MagneGas-ról? Mert én az elmúlt hétig nem. Akkor viszont olvastam róla egy rövidke cikket a Quattroruote-ban, a legnagyobb példányszámú és legtekintélyesebb olasz autós folyóiratban, amelynek eddig minden sorát szentírásként kezeltem.
 Az olvasottakat most először heveny kétkedéssel fogadtam. A cikk tulajdonképpen egy interjú Ruggero Santillivel, aki egy olasz származású, ’67 óta az USA-ban dolgozó fizikus, roppant impozáns CV-vel. A MIT-en és a Harvardon tanított fizikát, ’98 óta saját laboratóriuma van Floridában, ahol a NASA-nak és a US Air Force-nak végez fejlesztéseket.

A MagneGas az ő találmánya, amelynek fejlesztésére és forgalmazására cégeket hozott létre a tengerentúlon és Európában egyaránt. Ha utánanézünk a neten, a MagneGas címszóra több mint 15 000 találatot kapunk, de ezt is hajnali babafingnak kell minősítenem, ha a dolgot igaznak tételezzük fel! Ugyanis nem kevesebbről van szó, mint a jelenlegi energiaválság megoldásáról, a kőolaj tökéletes és környezetbarát utódjáról! Már ha igaz….

A gáz a találmány alapját képező „reaktor”-ban fejlődik. A mechanizmus tekintetében a professzor úr roppant szűkszavú; mindössze annyit árul el, hogy a reaktor bármilyen folyékony halmazállapotú biomasszával működik, a legjobb a hatásfoka, ha az alapanyag fáradtolaj vagy más tömény biomassza, de akár szennyvizzel is üzemel. A szerves hulladékot egy mindössze 3 mm-es elektromos íven vezeti át, amelyet egy 10 000 A áramerősségű egyenáramú erőforrással állít elő. Ennek hatására mintegy 7000 °C-os(!) hőmérséklet és olyan erős elektromágneses tér keletkezik, amelyben a hagyományos molekuláris kémia törvényei érvényüket vesztik. Maga a professzor is bevallja, hogy nem tudja meghatározni az általa felfedezett gáz molekuláris összetételét! Atomi szinten még rendben van a dolog: szén, hidrogén, nitrogén és oxigén, viszont ezek az atomok olyan kötésekben találhatók, amelyek a tudomány jelenlegi állása szerint nem is léteznek! Ezek a kötések csak kb 200 °C hőmérsékletig stabilak, az égési hőmérsékleten felbomlanak, így sok energia szabadul fel, és nem képződnek a környezetre káros égéstermékek. Az egészben az a legszebb, hogy a prof állítása szerint a „reaktor” működésének energiamérlege is pozitív, azaz a szükséges óriási áramerősség ellenére a gázfejlődési reakció során rengeteg hő szabadul fel, ami természetesen sokféleképpen hasznosítható.

A MagneGas-zal tökéletesen működnek a metángázra átalakított autók, csak éppen a kipufogógázban fele annyi a CO₂ és negyedannyi az NOx mint mikor metánnal megy az autó! Remélem van a sok Belsőség-olvasó közt pár kémikus aki elmagyarázza ezt nekem…

Meg pár közgazdász, aki elmagyarázza, miért nem használja ezt az eljárást már az egész világ! Már ha csak a fele igaz….

Márton

Nos, utánanéztem és egy elég jó kisfilmet találtam, melyből azért némi angoltudással kihámozható a lényeg.

Vajon a foszilis üzemanyagokat felváltó csodával van itt dolgunk? Vagy nem is olyan egyszerű a dolog? Önök mit gondolnak?

Mostanában KRESZ témában amúgy is örömmel látom aktivitásotokat, na nem arra gondolok, hogy cseréljük le a jogi szaknyelvet a kocsmai zsargonra, de sok tekintetben példamutató ahogy foglalkoztok a témával.

Ennek a levélnek az apropója, hogy ma felborult egy kisbusz az M7-esen. Mondhatnám, megint egy. Most épp az M7-esen, máskor M3, vagy épp M1, attól függően, hogy a román vendégmunkás Londonból, Madridból, vagy csak Milánóból akarta megfutni egy szuszra a távot. Szinte minden hétre akad legalább egy román autópálya baleset. Gyerekek sérülnek, emberek halnak meg nyílegyenes, zárt forgalmú pályán. Veszélyeztetik magukat, másokat, minket. Várjuk meg, míg kihalnak ezek a kamikáze pilóták? Tényleg nem lehet tenni semmit védelmük-védelmünk érdekében? Felnyíltak a határon a sorompók, Európa kitágult, de láthatóan nem vagyunk felkészülve az új problémákra. A teherautóknál munka- és vagyonbiztonsági előírás a pihenőidő. A személyautóknál még csak fel sem vetődik a probléma. Legalább beszélni kellene róla, keresni a megoldást! Nem vagyok se jogász, se műszaki zseni, hogy meg tudjam oldani a helyzetet. Csak azt látom, hogy a gyorshajtás visszaszorulását követően az autópálya balesetek első helyére a hazatérő román vendégmunkások léptek. Nem tudom, szabad-e, lehet-e például reakcióidőt méretni közúti ellenőrzéskor, megoldható-e, hogy kimerültségre, mások veszélyeztetése hivatkozva elvegyék valakinek a jogosítványát 2-4 órára. Talán már az is eredmény lenne, ha a kóválygó román kisbuszokat bekísérné a rendőr egy pihenőbe. Ha a friss levegőn kinyújtóztatja a lábát a sofőr, az életeket menthet – és mint látjuk, sose egy emberről van szó. Most épp tizenegyen utaztak a kisbuszban.

Remélem, hogy találtok egy megfelelő fórumot, ahol ezt fel lehet vetni. Mint egyes kommentekből kitűnik, az erdélyiek szeretik azt hinni magukról, hogy jó sofőrök hozzánk képest. Én is emlékszem, milyen dinamikus stílusban lehetett nálunk közlekedni húsz éve a 4-es főúton, nem hiszem, hogy a mai magyar közlekedési morál visszalépés lenne ahhoz képest. Nem szeretném megvárni, míg határon túli barátaink rájönnek, hogy az előzés közben lehúzódik a szembejövő, az nem dinamikus vezetés, hanem életveszély, és húsz órát tankolási szünetekkel levezetni nem dicsőség, hanem szégyen. Nem szeretném megvárni, mert nem biztos, hogy megélem.

Üdvözlettel:
Péter

Nem gondolták volna, hogy ez velük is megtörténhet: földdel teli nyílt törések, leszakadt végtagok, szétroncsolódott arcok, nyílt koponyatörések alatt remegő agyvelő.

Hozzászólások az azonos című cikkünkhöz.