Érdekes levelet kaptam Fazekas Mártontól. Megosztom, hátha ma is okosodom valamit. Tanulni nem szégyen. Nem tanulni az.

Szervusz!

Hallottál már a MagneGas-ról? Mert én az elmúlt hétig nem. Akkor viszont olvastam róla egy rövidke cikket a Quattroruote-ban, a legnagyobb példányszámú és legtekintélyesebb olasz autós folyóiratban, amelynek eddig minden sorát szentírásként kezeltem.
 Az olvasottakat most először heveny kétkedéssel fogadtam. A cikk tulajdonképpen egy interjú Ruggero Santillivel, aki egy olasz származású, ’67 óta az USA-ban dolgozó fizikus, roppant impozáns CV-vel. A MIT-en és a Harvardon tanított fizikát, ’98 óta saját laboratóriuma van Floridában, ahol a NASA-nak és a US Air Force-nak végez fejlesztéseket.

A MagneGas az ő találmánya, amelynek fejlesztésére és forgalmazására cégeket hozott létre a tengerentúlon és Európában egyaránt. Ha utánanézünk a neten, a MagneGas címszóra több mint 15 000 találatot kapunk, de ezt is hajnali babafingnak kell minősítenem, ha a dolgot igaznak tételezzük fel! Ugyanis nem kevesebbről van szó, mint a jelenlegi energiaválság megoldásáról, a kőolaj tökéletes és környezetbarát utódjáról! Már ha igaz….

A gáz a találmány alapját képező „reaktor”-ban fejlődik. A mechanizmus tekintetében a professzor úr roppant szűkszavú; mindössze annyit árul el, hogy a reaktor bármilyen folyékony halmazállapotú biomasszával működik, a legjobb a hatásfoka, ha az alapanyag fáradtolaj vagy más tömény biomassza, de akár szennyvizzel is üzemel. A szerves hulladékot egy mindössze 3 mm-es elektromos íven vezeti át, amelyet egy 10 000 A áramerősségű egyenáramú erőforrással állít elő. Ennek hatására mintegy 7000 °C-os(!) hőmérséklet és olyan erős elektromágneses tér keletkezik, amelyben a hagyományos molekuláris kémia törvényei érvényüket vesztik. Maga a professzor is bevallja, hogy nem tudja meghatározni az általa felfedezett gáz molekuláris összetételét! Atomi szinten még rendben van a dolog: szén, hidrogén, nitrogén és oxigén, viszont ezek az atomok olyan kötésekben találhatók, amelyek a tudomány jelenlegi állása szerint nem is léteznek! Ezek a kötések csak kb 200 °C hőmérsékletig stabilak, az égési hőmérsékleten felbomlanak, így sok energia szabadul fel, és nem képződnek a környezetre káros égéstermékek. Az egészben az a legszebb, hogy a prof állítása szerint a „reaktor” működésének energiamérlege is pozitív, azaz a szükséges óriási áramerősség ellenére a gázfejlődési reakció során rengeteg hő szabadul fel, ami természetesen sokféleképpen hasznosítható.

A MagneGas-zal tökéletesen működnek a metángázra átalakított autók, csak éppen a kipufogógázban fele annyi a CO₂ és negyedannyi az NOx mint mikor metánnal megy az autó! Remélem van a sok Belsőség-olvasó közt pár kémikus aki elmagyarázza ezt nekem…

Meg pár közgazdász, aki elmagyarázza, miért nem használja ezt az eljárást már az egész világ! Már ha csak a fele igaz….

Márton

Nos, utánanéztem és egy elég jó kisfilmet találtam, melyből azért némi angoltudással kihámozható a lényeg.

Vajon a foszilis üzemanyagokat felváltó csodával van itt dolgunk? Vagy nem is olyan egyszerű a dolog? Önök mit gondolnak?