Havi tizenötezer forint. Nyomorult tizenötezer. Tétel ez egy jól menő cégnek? Sok-sok alkalmazottal? Nem, nem lehet az. De igen, úgy látszik, van, amelyiknek igen. Például a Totalcarnak. Ennyibe került ugyanis az ikonstátuszba emelkedett szerkesztőségi Zsiguli parkoltatása a mélygarázsban. Nem naponta - havonta. És eddig.

Pedig a Zsiguli jóban-rosszban velünk volt. Nem kért enni. Amikor pótautó kellett, belefeküdt az igába. Amikor gyanús izéket kellett tesztelnünk, öreg, de még izmos testét felkínálta minden praktikának. Mi, a hálátlanok, pedig e sok jót azzal háláljuk meg, hogy ez első embernek eladjuk. Jó, kábé a harmadiknak.

Ennek az eladásnak azért persze története van, hűtlenségünket tudjuk mivel indokolni. Az 1976-os Zsigulit akkor szerezte be a Totalcar, amikor Karotta és Winkler még tévéztek. Egy teljes adást kitöltött a Lada-vásárlás, majd –pimpelés. Nyolcvanezerért sikerült megvenni, nem volt ez sem sok, sem kevés 2006-ban egy Ezerkecskéért, amely eredeti és csillogós volt ugyan, de már ütköztek ki rajta a rozsdafoltok, eresztett el a varrás az üléseiben.

… de nagyon gyorsak voltunk azzal az autóval. – Mondja Ari Vatanen az alábbi kis videóban. Valami fura nosztalgia szállt meg, mikor eltűnt a két, méretes Ford-szervizkönyv Papp Tibi feje fölül. (Schmidt Zoli személyében a Ford Klub csapott le rá) Úgy a szívemhez nőttek mint azok a dolgok szoktak, amit otthon is csak rakosgatunk ide-oda, de valahogy mindig ott vannak a látómezőben.

Aztán rájöttem, miért is keresem őket: valahol közép tájt, de inkább a „dolgok, amiket az életben birtokolnod kell” – lista harmadik negyedében halványan felsejlik egy pöpec Escort. Csikósnak piskóta, nekem kutyacsont (mindig megszól ezért, de mivel ő bölcs és idősebb, ezért nem vitatkozom vele, így is alig van már haja), a végeredmény ugyanaz: egyszer lesz egy ilyenem (esetleg Mark II), vagy egy Lotus Cortinám.

Persze ehhez tévéképernyő összes, csipás, álmos gurujának az áldása is kevés, nincs rá sok esély, hogy valaha is úgy hátba vágjon a jószerencse, hogy a garázsomban pihenjen egy ilyen, de a gondolatnak nem szab gátat a pénztárca és a korlátozott lehetőségek, akkor meg?

Amiről Ari Vatanen így nyilatkozik, az rossz nem lehet.

Na és a mai aktuális döbbenet. Bármennyire is kutakodtam a neten, alig találtam használható információt a következő videón szereplő úriemberről. Simon McKinley ír, és egy ottani RWD Escort fórum szerint hétvégenként a ház előtt szerelget. Nem is akármit.

Az Escortba pakolt Connaught Engines által gyártott 2.4-es, Pinto motor a 16 szelepes Warrior dupla vezérműtengelyes hengerfejjel 301 lóerőt és 314 Nm nyomatékot tud, azt finomhangolni pedig elég sziszifuszi munka lehet. Manapság, a chiptuningolt dízelek és a turbónyomással játszadozás korában, sokan csak legyintenek az ilyen számok hallatán, de azért tán érdemes figyelembe venni, hogy az autó 780 kilót nyom.

Az pedig 385 lóerő/tonna arányt jelent. Azt így kordában tartani pedig nem kis fegyvertény. Szívesen tanulnék ettől az embertől. Mert tud valamit: autót vezetni. Lényegesen jobban, mint én, jobban, mint bárki, akit ismerek. És ez őt minősíti. Önök szerint is?

A videót zumi77 olvasónk küldte, köszönjük.

A fiatal házaspár, ahol anyu vezet, apu meg magyaráz, még a kormányba is belenyúl neki. Nyúlkálhatna inkább máshová, de ne a közúton tanítgassa. Adjon neki vibrátort inkább.

 Vélemények az azonos című írásunkról.

Érzetre minden ízében papundekli. Ennek csak az mond ellent, hogy a legváratlanabb helyeken rozsdásodik - kínai elektromos autót teszteltünk.

 Vélemények az azonos című írásunkról.

Három órát álltunk az M7-esen. Rosszabb is lehetett volna - sütött a nap, szinte már piknikhangulat volt, a vadkerítésen belül voltak akkora bokrok, amiket ki lehetett nevezni vécének, egyszóval senki sem panaszkodott és idegeskedett. Időnként jött egy rendőrautó a leállósávban és tájékoztatták az embereket, hogy még egy óra biztosan lesz, aztán hogy még egy óra, aztán megint hogy még egy óra, meg hogy motoros baleset.

Akkor végül is jól tippeltem, amikor a mentőhelikoptert látva azt mondtam, motoros lesz az, mert ha autópályán motoros baleset van, mindig felszáll a mentőhelikopter: sztrádán a motoros baleset csak súlyos lehet.

És hát természetesen biztos valami kamikaze volt a motoros, hát igen, ez sajnos benne volt a pakliban. Három óra elteltével egy fehér Vito csorgott végig elakadásjelzővel a leállósávon, mint utóbb kiderült, az hozta a koporsót. Lassan megindult a forgalom. Gurultunk vagy két kilométert, ennyi várakozás után az ember valóságos Armageddont várna, hiszen két tűzoltóautó is volt, ők meg roncsokból szoktak embereket kivagdosni, de roncs egyáltalán nem volt. Egy alig horpadt sötét Volvo kombi, meg igen, ott a motor, épp a trélerre tolják fel: egy boxer túraenduró BMW.

Na, akkor ez a sztori nem áll össze, a BMW boxere gyenge, mint a harmat, kamikaze-tevékenységre alkalmatlan, nem is olyan emberek szoktak vele motorozni, hanem nyugis túrázók, akik inkább mennek sokat, mint gyorsan. Akkor hát mi történhetett? Hát ez.

Mentek a barmok egymás seggében, az egyik fékezett, a hátsónak meg későn jutott eszébe, hogy követési távolság is létezik a világon, viszont a koccanást meg kell úszni, és jobbra rántotta a kormányt. Anélkül, hogy fogalma lett volna, van-e valaki a külső sávban. Az igazán rossz döntést persze nem akkor hozta, amikor elrántotta a kormányt és megölte a szabályosan közlekedő motorost. Akkor hibázott az autós, amikor rámászott az előtte haladóra, de gondolom, szerinte meg az a hibás, hiszen az anyjának fékezget.

Mivel nem sokkal, csak mondjuk 1-2 kilométerrel mentünk a baleset mögött, és eléggé tele volt a sztráda, nem lehet nagyon eltéveszteni, mennyi lehetett a tempójuk: olyan 120 körül. Csak ugye a belső sávban ilyenkor erősen felgyűlnek a hülyék, akik azt hiszik, ha levillogják, vagy seggbe mászással leterrorizálják az előttük menőt, a következő 400 autón már csak átverekszik magukat, és hazáig spórolnak két percet. Lehet persze, hogy túlbecsülöm a belső sávos vonatozókat, mert semmi ilyesmin nem gondolkoznak, csak idegesek, hogy nem mehetnek gyorsabban.

Tehát hülyék, de senki sem születik okosnak, és a gondoskodó állam az adófizetők pénzéből finanszíroz olyan dolgokat, melyekkel az emberek kedvezőbb irányba mozdulhatnak el a hülyeség-tengelyen. Ilyen például a közoktatás. Meg a felvilágosító kampányok. Meg az adminisztratív intézkedések. Na most, ha lenne 15 napom, és ki bírnám várni, míg a Miniszterelnöki Hivatal sajtóosztálya pokoli kínok között megszüli a közérdekű adatot, megtudhatnám, mennyit költött például a Kondorosi kormánybiztos vezette titkárság azokra az óriásplakátokra, melyek büszkén hirdették, hogy az objektív felelősség bevezetése, meg a vad trafipaxolás miatt csökkent a halálos balesetek száma.

A rendőrség trafipaxol, pedig sokkal összetettebb lenne a dolga. Rengeteg olyan szituáció van egy autópályán, amikor biztonságos egy 150 km/órás utazósebesség. Kis forgalom, jó látási viszonyok, kábé ennyi. Aztán persze felőlem büntetgessenek a 141 és feles tempóért, nem bánom, az viszont gondatlanságból elkövetett emberölés, hogy ha már van sebességmérős kamerájuk, nem a veszélyesen közlekedő autósokat veszik fel és szedegetik ki a forgalomból. Igen, az egymás seggében reflektorozókat, a telefonálgatókat, meg a többi felelőtlen alkalmatlant. Mert a jelenlegi speed kills-filozófia egy ordas nagy hazugság, mert a sebesség már csak olyan, mint a gyógyszer: nem mindegy, ki mikor hogyan mennyit.

Most meghalt egy motoros, aki nem ment gyorsan, gyilkosa egy autós, aki nem ment gyorsan. Ideje lehasadni az agyatlan sebességméregetésről, és rendbe rakni a rendőri vezetést, hogy a testület működésre alkalmas legyen.

Teljesen természetes dolog, hogy Sipos Zoli felhív és megkérdezi, hogy nem érdekelne-e egy pár gyári Ford szervízkönyv. Egyik ismerősének műhelyét éppen takarítják és kidobásra ítélték őket, Zolinak pedig megesett rajtuk a szíve, így behozta nekem.

Itt pihentek Papp Tibi polcán, de mára már megunta a permanens életveszélyt amit a feje felett imbolygó masszív, műanyagba öntött téglák jelentettek, így végre-valahára idebiggyesszük ide öklendezzük őket, hátha akad Önök között valaki, akinek hasznára lesz. Fiestához is akad (Mk I és II), az egyelőre nálam pihen, otthon, de megvan és szívesen behozom.
A könyvek nagyon profik, fényes, legalább 120-140 grammos (/négyzetméter) papírra nyomva, fotókkal, robbantott ábrákkal, leírással, tokkal, vonóval, nádi hegedűvel. Egyszóval gyári cucc.

Aki kapja, marja, nem kell érte hajnalban kelni, itt van, lehet elvinni. Talán segítenek még valakinek.

Euroring, időmérés, két eltökélt majom és két kicsi, de erős Alfa. Nincs más megoldás, csak a verseny. Házon belül állítottuk egymással szembe őket. A 155 lóerős Mito új, erőtől duzzadó és modern, de vajon megállja-e a helyét a sokat látott, ordas 150 lóerős 145 QV-val szemben?

 Véleményük azonos című írásunkról.

Audi 100 folytatásos

Elektromos része elkészült, önindító felújítva, minden elektromos kütyü teszi a dolgát :) váltórudazatot beszereztem, az is nemsokára helyére kerül. Az autót hirtelen felindulásból meghirdettem, de ahogy megint megláttam, megint elment a kedvem az eladástól :(

És a kistesó

Imádni való kisautó :) használata egyszerű, de mégis izom kell hozzá :) eddig csak szervós autóm volt, így még hozzá kell szoknom a parkolás utáni izomlázhoz :D van benne össz visz 4db kapcsoló, index-fényszóró-ablakmosó-meg egy 2 fokozatú fűtés ventilátor kapcsoló :)

Ellentétek

A  negatív

Annak ellenére hogy 4kerék hajtású meg (elvileg) van benne diffizár, NAGYON KÖNNYEN ELAKAD.

És a pozitív

Hóban, jégen, sárba, úttalan utakon mindig megállta a helyét. Akkor is kényelmesen felment a hegyre, amikor sokszáz kiló volt a platón.

És ahogy mi láttuk

A harcidisznó

Szóval, tavaly nyáron mintegy 60 Láda Heinekenért vettem a járgányt, és olyan döglött volt, mint egy fejlövéses vadnyúl. Mit nekem mindez, gondoltam én, essünk neki a felújításnak, apránként. A történet lényege, hogy az autószerelőm azt is megbánta, hogy velem vonult be katonának.

Ígértem a mercis posztban, hogy írok még az idei, weissenkircheni hegyi felfutóról, ahova egy olyan debilnek, mint én, évről-évre érdemes visszamennie. Mert amikor eljövök, máris várom a következő évit.

Mindig változik a kínálat, nagyjából 30 százalék marad meg az előző évről, a 19 év alatt, amióta ismerem a rendezvényt, nagyjából minden autó kicserélődött. Csak a hely állandó. A tavalyival ellentétben most például sok volt a TR-Puch, viszont szintén a tavalyival ellentétben nem volt köztük igazán erős, vagy ha igen, nem hajtották őket meg eléggé. A TR-eksztázis elmaradt. Sebaj volt más. Jó is, rossz is. Inkább a rosszat előre, nyammogjunk a csemegéken később.

Egy, még az elviselhetőbb kinézetű 700-asok közül

Amikor kis híján eltaláltam az oszlopot a Subaruval, rájöttem: itt valami nem stimmel. Elfordítottam a kormányt, és az orra csak ment, ment az oszlop felé. Gázelvétel, kisebb kormányszög, és befordult. Hiszen most volt gumicserén, lekerültek az új Pirelli téli gumik, és jöttek helyette az AT jelzésű Falkenek, amik ugyan szintén újak, de nem kifejezetten nedves aszfaltra valók.

Ezek azok, amiket tavaly a Subaru birtokba vétele után egyből leparkoltam a gumisnál, hiszen kiteledett. Persze ennyire nem vagyok vadorzó, hogy a falu főterén eltaláljak egy oszlopot, pusztán az történt, hogy előtte pár napig a Rita Camryjével járkáltam, amit ősrégi (idén volt hétéves) téli gumikkal vettük, gondoltuk, kibírjuk velük a telet, aztán tavasszal veszünk rá új nyárikat. Na ez volt a baj.

Túltárolt autók-motorok közepesen olcsón. Új Aston Martin V8 akciósan, 33,9 milláért, valaki?

 Vélemények az azonos című írásunkról.

Az én VMaxom hangja speciel a világörökség része, ezen ne is nyissunk vitát. A koppány-kipufogós Zsiguli hungaricum.

 Vélemények az azonos című írásunkról.