Megyünk Ágyúgolyó Futamra, mint már említettem. Mi képviseljük majd a Totalcar.hu-t augusztus utolsó hétvégéjén. Mivel roppantul szeretnénk, ha mindenki nekünk drukkolna, úgy gondoltuk, egyesével bemutatkozunk.
Vadra lesve a szavannán
Az autó eredetileg 1974-ben született, tehát nálam is idősebb. Akkoriban még volt teteje, ajtaja, mint minden rendes úri Trabantnak. Valamikor a nyolcvanas évek végén, vagy talán a kilencvenes évek elején akkori gazdája úgy gondolta, jobb volna az élet fedél nélkül. Akkoriban jött divatba a hajléktalan-mozgalom, ám Zsolt közel sem erre gondolt. Hírét vette ugyanis, hogy az akkor még létező Autótechnika Vállalat raktáraiban porosodik néhány Tramp-karosszéria. Motor és futómű nélkül, de ponyvával, kárpitokkal, szinte kompletten. Alkatrészként raktározzák és árulják, mint egy fékpofát, vagy kerékanyát. Van persze tisztességes alvázszáma is, „E” betűvel kezdődik, Ersatzteile, azaz cserealkatrész.
A szerkesztőségből szinte mindenki elhúzott melegebb éghajlatra, a gyermekmegőrző-funkció meghatározó lett a profilunkban, hiszen Tom kislánya is itt van velünk. Vele együtt vagyunk négyen. Winkler a mai Csikós-poszt előadásával szórakoztatott minket, nagy átéléssel, amit a Mester fedett pályás önsajnáltatási világrekordja váltott ki. Hiába, Csikóst csak a legnagyobbak olvasnak fel. Majdnem olyan jó, mint Kern András.
Nehéz lesz ezt a posztot úgy megírnom, hogy ne csapjon át már az első mondatok után valami szánalmas, nyálban fetrengő, görcsös önigazolásba. Pedig lelkem mélyéről gyűlölöm azt a fajta hozzáállást, hogy az én autóm a legjobb, ha szar, akkor meg pláne, csakazértis.
Higgyék el, engem nem zavar, amikor leírom, hogy a Bianchim egy légyfing-gyenge, zajos, sokszor lerobbanó kis szutyadék. Mert az, de ettől még szeretem, és a sok baja miatt talán még sokkal jobban értékelem azt a pár tíz, száz kilométert, amikor egészen autószerűen szolgál. És így sokkal büszkébb vagyok rá, amikor jó, hiszen mindketten alaposan megküzdünk a boldogság apró villanásaiért, és olyankor együtt röhögünk.
A Kawasakim pedig egy reszketeg, zajos, lassú parasztbicikli, nincs rajta fék, úthullámokon elugrál a fara, most az olajat is csöpögteti, s egy jobb napon egy mai négyszázas motor, de talán még egy kettőötvenes robogó is megeszi a zöld lámpától elstartolva. Letojom ezt, mert imádom, semmilyen más géperejű szerkezetem, soha nem volt képes akkora örömet okozni, mint az öreg Kawa. Ahogy a morajlása közben nyolcvannál megzizzenti a mogyit az Árpád-hídon, én meg ülök a hangtenger közepében – hát olyankor maga vagyok Thor, a hadisten. Imádom, tiszta szívből, szerelemmel. Kérem, ne vihogjanak ott a hátsó sorban, tudom, hogy Thor nem egy középkorú, kopasz, idétlen faszi volt béna pólóban, ennyire én is jártas vagyok az ókori dolgokban. De akkor is.
Az alapterv az volt, hogy Pistával és Pistáné Erikával, Vályi Karcsival, Pistáék schnauzerével, valamint Winkler Micikével, anyám kutyájával együtt a Cougarral megyünk Komáromba. A másnaposság azonban azt diktálta, hogy inkább a Tehenet hozzam elő – én a fejfájás-határon inkább valami halkkal szeretek autózni. Az eső is el-eleredt, úgyhogy duplán örültem, hogy a Cougart a garázsban hagytam.
Oldsmobile Cutlass Supreme - 1971.
Komáromban sem volt a legjobb az idő, de lehetett volna rosszabb is. A beengedés elég vontatottan ment, úgyhogy inkább egy árokparton hagytuk a Tehenet, és gyalog hatoltunk be. Odabent viszont rögtön a lacikonyhában indítottunk. Nem tudom, komáromi trend, vagy általános fesztiváli, de grill vonalon az ment, hogy irtózatos húsadagokat adtak nagyon drágán. Valaki nyilván kitalálta, hogy ha valaki éhes, úgyis beáll a sorba egyszer, de ha már jóllakott, úgyse áll majd be még egyszer, hogy repetázzon. Így egyetlen körben kétszer annyit értékesítenek. Irgalmatlan adagokat kaptunk, de hárman három tányérnyi húsért és néhány rossz ízű almapaprikáért 13 ezer forintot fizettünk. Egy nő meg odajött, hogy nem bírja megenni a sajátját, megkínálhatja-e Micikét.
Plymouth GTX - 1971
Micikéről azt kell tudni, hogy nagyon finnyás kiskutya. Csak úgy eszi meg a száraztápot, ha az kapott egy kis valódi csirkemell-ízesítést. Hát most megkapta az egész mellet. A felét meg is ette, de aztán igen agresszíven koldulni kezdte Pista csülkét, mert a csirkemell bizonyára túl száraz volt. Vályi Károly is szépen termelt, de szerencsére a két lakodalmas kutya hazafelé se dobta ki a taccsot.
A tanulság: Komáromban mindig van egy-két érdekes autó, amilyet eddig még nem láttunk. Hétvégi nagy élményeim a sárga Plymouth GTX, a bordó Pontiac GTO, a piros Oldsmobile 442, igazából ilyen eltúlzott ormányú, 69-es Pontiac Bonneville-t se láttam még élőben. Jó arc volt az Ostravából lábon érkezett impalás cseh srác a Dirty Sanchez névre keresztelt, nádkárpitos autóval, de nekem továbbra is hiányzik az AMC-k, Road Runnerek, GTO The Judge-ok, Oldsmobile Rallye-k, Buick GSX-ek, Chargerek, Coronetek, Toronadók, Mercury Cyclone-ok tömege. Én most már nagyon szeretnék sok érdekes autót látni. Úgyhogy nincs mese, jövőre el kell menni Svédországba, a Power Big Meetre.
Idén is megvolt az éves áprilisi Weissenkirchen-túra, igaz, a sorozatos lemondások miatt végül úgy nézett ki, hogy a tavalyi tizenhárom helyett csak három motorral megyünk. Aztán lett belőle kettő. Meg egy autó. Sebaj, kell néha ilyen is, nyugis, kedves, háromnapos motorozás lett belőle, az elsőn ki, a másodikon Kremsből átmentünk Mariazellbe, kanyarogtunk egy jót, éjjel hazamorogtunk a Duna mellett, a harmadikon jöhettek a kisautók, a verseny, hangulatos volt az is, mint mindig.
Mariazell
Három kivételes dolog is történt a hosszú hétvége során. Egyrészt nem volt semmi baj, tehát nem esett el senki, nem törtek kuplungkarok, idomok, váltók, csak úgy mentünk-jöttünk. Új időszámítást indítottunk talán? Másrészt életemben először kölcsönmotorral mentem külföldre, ráadásul egy fertelmes, új, hatalmas szörnyeteggel, egy BMW GS1200 Adventure-rel. Fuj. Fuj. Piha, undorító. De milyen rohadt jó volt az a szörny… A tesztjében ezt persze már olvashatták, azóta nemcsak ezek a nagy túraendurók, de az egész motorozás, és annak dimenziói is más fénybe kerültek.
Fiat 128 Rally. Volt ilyenem húsz éve, mi lehet vele?
Pócsi Pistitől kaptuk az alábbiakat - eszerint az eddigi helyszínhez képest frissebb, lágyabb, jobb helyen kerül megrendezésre az idei KGST Party.
KGST Party Nosztalgia-jármű Találkozó és Retro Hétvége 2010. augusztus 20-22. Nyíregyháza Sóstó – Koaland Kalandpark, Park Hotel
Új helyszín, nyeremény Zsiguli, minden eddiginél színesebb program
Amikor azt gondoltuk, hogy az idei KGST Party szervezése már nem hozhat nagy meglepetéseket, nagyot fordult a világ. A rendezvényt sikerült visszahozni Nyíregyháza tüdejébe, a Sóstóra, a Park Hotel területére. Ez pedig csak hab a tortán. A keleti országrész legjelentősebb nosztalgia-jármű találkozója minden eddiginél nagyobb lendülettel és színesebb programokkal várja az érdeklődőket; legyen szó családokról, autósokról, vagy csak érdeklődőkről.
A technikai programok mellett medencehasználat, lovagoltatás, íjászat, paint-ball, strandröplabda, kalandpark, folyamatosan nyitva tartó büfé, meleg konyha szolgálja a kikapcsolódni vágyókat. A programok sokszínűsége pedig szintén egy felejthetetlen hétvégét ígér, hiszen lesznek koncertek, táncosok, technikai bemutatók, játékok, rengeteg nyeremény, és a gyümölcs a hab tetején, a nyeremény Zsiguli.
A rendezvény területén sátrazás, faházas szállás és háromcsillagos hotel is biztosítja a megfelelő pihenést.
Az ismert emisszió-javító technológiák mára elérték lehetőségük határait. Alkalmazásuk többletfogyasztást okoz; kevésbé káros összetételű kipufogógázból nagyobb mennyiséget juttatnak a környezetbe. Ennek ellenére megszületett a korábbiaknál is nehezebben teljesíthető Euro VI norma, amely egyértelműen a teherautók hatékonyságának rovására megy. Vajon lesz-e Euro VII is?
Ha elnézi a barom a jobbkezet, elfelejt indexelni vagy csak szimplán tötymörög, a bölcs autós ahelyett, hogy üvöltözve az ablakra fröcsögtetné a nyálát belülről, inkább hátradől, elmond egy mantrát és elsiklik a bénázás felett - nyár van, élvezzük!
FIGYELMEZTETÉS: A hét végén a velencei tó környékén nyolc traffipaxot üzemeltet a rendőrség, 3 óránként változó helyszínre. Aki lejön a találkozóra, vezessen lassan, vagy legalább legyen óvatos.
Hoppá, ha nem figyelünk, elrohan az év anélkül, hogy sütnénk, söröznénk egyet a törzsközönséggel. Márpedig szokásos, immáron hetedik, találkozónk egyszerűen nem maradhat el.
Sokáig kérdéses volt a helyszín, hiszen már tavaly is akadtak pillanatok, mikor elviselhetetlenné dagadt az autó- és emberáradat Sukorón, a Velencei-tó partján. Ennek ellenére harmadszor is odamegyünk. Ennek több, egyszerű oka is van: egyrészt jó áron, kellemes környezetben lehetünk, a szomszédok már nem is morognak nagyon és a helyi polgárőrök igazán baráti áron őrzik a parkoló autókat egész éjjel (pár forintot dobtunk össze fejenként).
A parkolási renden természetesen idén módosítunk és fix, kijelölt parkolóhelyeket jelölünk ki, hogy minél többen elférjünk. Ezzel nem lesz gond, ahogy a hangulattal sem. Hiába fordul meg ott naponta akár 100-150 ember, konfliktus, morgás egyáltalán nincs. Ezt leginkább azok tanusíthatják, akik először jöttek el tavaly vagy tavalyelőtt. És azóta is visszajárnak. Ilyen volt legutóbb.
Azonban, hogy ne csak a féktelen tivornyáról, a Wartburg-lángon melegített teáról, tárcsánsütésről és világhírű zenekarokat megszégyenítő produkcióról valamint autókról szóljon minden, idén is jót teszünk azokkal, akik igazán rászorulnak és megérdemlik.
De nem hagyhatom ki, hogy meg ne említsem a gyermekotthon srácait, akiket elvittünk fagyizni és terepjárni (a hivatalos szervek engedélyével). A nap vitathatatlanul legszebb órái voltak ezek, talán a végelszámoláskor jóvá írják nekünk egyszer ott fent, legalább egy kis időre feledtettük velük nem éppen irigylésre méltó helyzetüket. A boldog, mosolygó arcok láttán feltámadt a szél, és valahogy mindannyiunk szemébe fújt egy kis port, amit el-elfordulva törölgettünk, hogy más meg ne lássa.
Úgy gondoltuk, idén is meglepjük őket némi ajándékkal, így pár hete már gyűjtjük a cuccot és ez úton szeretnénk megkérni mindenkit, hogy ha tud segíteni bármivel, amiről úgy gondolja, hogy egy nagy gyermekotthonnak hasznára válik, ne legyen rest, lépjen velem kapcsolatba e-mailen keresztül, vagy jöjjön el szombat délelőtt a találkozóra (esetleg kommenteljen ide) és autózzunk el a srácokhoz, az őszinte mosoly és öröm megfizethetetlen. Természetesen autóztatni is fogunk, ez alap.
Maga a helyszín könnyen megközelíthető, a Gémeskút étteremből pedig éhesen még senki nem távozott (gigászi adagot tolnak az ember elé). A hivatalos időpont szombat-vasárnap (28-29.), a szállás ára nem változott: 2800 forint, tiszta ágyneművel, tiszta szobában, mosdóval, zuhanyzóval /fő/éjszaka. Az ágyak száma ugyan 36-ban korlátozott, így aki szombaton korán érkezik és maradna estére, annak biztosan lesz helye, de - tapasztalatból írom - sosem volt gond ezzel, valahogy elfértünk többen is. (Halkan súgom, hogy péntekről szombatra már leszünk ott páran a szervezőbrigádból, ám ekkorra még csak 11 helyünk lesz az egyik házban, ebből már nincs sok szabad.)
A fent említetten kívül akad még pár fix programpont: Csikós kolléga egy csendesülős keretén belül mesél a svéd túráról, valamint elkészül a Le Mans-i dokumentumfilm, és beszámolóm. Tartunk Őszinteségi Félórát is, csak legyen, aki kérdez. A többit pedig már tudják/tudjátok. Szórakozás, nevetés, jó társaságban. Barátok között, őszintén. Kipróbálja?
TComment blog
Nincs megjeleníthető elem