Akkor, 1998-ban a Bianchinál még nem csúsztam el. Még tisztán láttam az utat, amit majd bejárok, nem tűnt víziónak. Volt ugyanis egy napi használatú állólámpás Mercim, ami akkor, 1998-ban, huszonhat évesen messze állt a veteránkortól, csupán egy kedves, öreg csataló volt, nem több. Az Autobianchit pont azért vettem, hogy legyen egy valódi, régi szórakozóautóm, amiből nincs minden sarkon másik. Gondoltam, két-három év alatt elkészül, s a XXI. század küszöbén már menő, kétautós, napbarnított csávó leszek egyfelől egy hétköznapi, ütni-vágni való traktorral, másfelől egy hétvégi Liebhaberstückkel. Aztán az élet közbeszólt, és itt most nem a válságra gondolok, csupán magánügyekre.

Zaják Piri garázsánál

A Bianchit ugyanis csak szétszednem sikerült, de azt követően sorra pattintottak le magukról a lakatosok, mondván – többe kerülne megcsinálni a kasznit, mint amennyit az autó kompletten érne. Autobianchim tehát onnantól kezdve évekig állt, részben sötét foltként a lelkiismeretemen, részben Zaják Piri kolléganőm Gubacsi úti garázsában, majd később Csepelen egy lakatosnál, aki egy éven át a szabad ég alatt rohasztotta, majd visszaadta, hogy bocsi, nem megy. Ebbe a nemkészülési vákuumba csapott bele a telefon egy nénitől – „nem tudom, mennyit ér a néhai élettársam 850 Sport Coupé Fiatja, de most már útban van…”

Elfelejtettem. Már megint. Jellemző rám. Már épp belevágtam egy önkritikus siránkozás írásába, amikor leesett, hogy most nem én vagyok a balfék. Vagy csak nem tehetek róla.

Tavaly októberben, hosszú keresgélés után megvettem Papptibi álmai autóját, egy 1,3-as, ötajtós, K11-es Micrát. Megvétel után, mint mindenki más, azonnal kötelezőt kötöttem rá. Évek óta internetes alkuszcéget használok e célra. Egy ilyen kalkuláció kitöltéséhez ajánlott a nyugodt, békés környezet, a jó lelkiállapot a fellépő stressz egyensúlyozására. Mert olyanból lesz bőven. Ott kezdődik az egész, hogy miért A0-ba tartozik egy új autó? Mert olyan burzsuj vagyok, hogy vettem egy második autót? Minek kell megadnom az összes személyes adatomat a kalkulációhoz, elég lenne azt megkötéskor, nem?

Nagy Tibor olvasónk Japánban járt, ami számára maga a nirvána, hiszen a régi japán autók nagy szerelmese. Természetesen annyit fotózott, amennyit csak bírt és tényleg érdekes, kicsit ufószerű dolgokat látott. Fogadják szeretettel képeit, megtekinthetők a képre kattintva, a galériában. És köszönjük!

Szia Pista,
Pont most nézem a tegnapi adásotokat - adásidőben nem ment, tegnap délután érkeztem haza, 23 órás út, elfáradtam na.

Elöljáróban annyit, hogy autóbuzi vagyok és rettentően szeretem a japán autókat, főként a belpiacos, 60as, 70es években gyártott gépeket, a Celica 2000GT, vagy a Skyline széria (a régi 2000-estől az R34-ig, a jelenlegi Skyline gt350/ Infiniti g35 már más világ) a kedvenceim... Néhány évvel ezelőtt írtam is egy ideig egy mára már kopottasabb nevű (és néhány évvel ezelőtt egy csúnya perben megtépázott) autós lapnak, de szakmabelinek nem mondanám magam.)

Néhány szó, a japán autózásról, autókról általában:

Egy hetet töltöttem kint, jobbára tárgyalásokon, leginkább reggel/este jártam a várost, fotóztam, így sok kép éjszakai... Az utak tükörsimák, így nagyon sok porig ültetett gép van az utakon. Maximák, régi Lexus Ls-ek, skyline-ok, Datsun 510-ek, Toyota Crown-ok és még sorolhatnám. Nem csak boyracerek, meglett öregurak is... még egy bosozoku stílusú talán toyota-t is láttam a vonatról...

Minden autó csillog-villog, de tényleg mindegyik. Utcán általában nem parkolhatsz, kivéve néhány erre kijelölt helyet, de út mellett, párhuzamosan nem láttam sehol autókat, ehelyett garázsokban és parkolóházakban pihennek az gépek, vagy a ház előtt kialakított kis helyen. Emiatt nagyon sok szépségről lemaradtam, jó lett volna bejutni parkolóházakba - már amelyik persze nem liftes -, de talán legközelebb.

Ízléstelen autót nem sokat láttam, de amit igen, arról küldöm is a képet, minden eddig látottat felülmúlt...

Nagyon sok autóban van utólagos xenon, rengetegen járnak ködlámpával, viszont ha megállnak a pirosnál, leveszik helyzetjelzőre. Hogy miért? "Ne zavarjam a szemben állót" - volt a válasz...

Hatalmas alukerekek, peres gumik még a legújabb lexus ls-en is, biztos a már említett jó utak miatt.

Európai autóból leginkább Mercedes van (CLS, SL, C), utána sorban, BMW, Audi és itt nagyjából vége is a sornak. Egy-egy Astra(!), Peugeot 207sw, RCZ, Citroen DS3, vagy Maybach azért feltűnik erre-arra.

A taxik néhány típusból kerülnek ki, főként régebbi Toyoták, de új Lexust is láttam. az üléseken csipketerítő, sofőrök mind 60 felett, a bal hátsó ajtó automatikus.

Még tudnék mesélni, de a te idődet se akarom rabolni túl sokat:)

Reményeim szerint hamarosan vissza tudok (kell) menni és akkor talán egy kicsit több időm lesz és a finomabb darabokat is lencsevégre tudom kapni...
üdv
Tibi

Sose figyeltem az átkötési időszakot, de most, hogy körülöttem mindenki vadul számolgatja a biztosítását, gondoltam mit veszthetek, legfeljebb kevesebb lesz. 1989-es Fiat Tipo, budapesti tulajjal, balesetet sose okoztam, na vajh a PBA kalkulátora mit hoz erre ki? Eddig 11 847 forint volt a negyedéves csekkes megoldás, ezt a módszert gondoltam most is tovább vinni.

Kicsit elvesztem a kedvezmények dömpingjében, végül beismertem, hogy igen van lakásbiztosításom és megadtam a lakás méretét. Viszont letagadtam, hogy van email címem vagy telefonom. Bekattintottam az egy szál extrát, ami a napfénytető, és vártam a csodát.

A jelenlegi biztosítóm kicsit több mint ezer forinttal lett olcsóbb. Ez egészen addig nem hangzik rosszul ameddig rá nem számoljuk a baleseti adót, amivel viszont kétezer forinttal lesz több. A legjobb ajánlata a Köbének van, de ott ugye ráugrik még az egyesületi tagdíj (1800/év), amitől mindjárt hátrébb ugrik négy helyezést. Így viszont legjobban a K&H-val járok.  

1. nap: A formaterv ütős

Ígéretünkhöz híven folytatjuk a belterjes információk szivárogtatását, ezúttal amolyan képregény formájában kitálalunk közel mindent, amin keresztülmegyünk egy ilyen kétnapos forgatás alatt. Mint legutóbb a remek Slovakiaringen.

1. nap: A mindig vidám Totalcar-OMG Visuals-csapat

Hamar kiderült, hogy az első blikkre egyetlen, nagy, sportautó-összehasonlítónak tervezett anyagból nem lesz semmi. Hiába sportos - vagy annak mondott - mind, de nagyon eltérő filozófia és kor szülöttei. Leginkább a felhasználási profiljuk vert közéjük éket. Ezért szétszedtük a csoportokat és így lesz jobb. Lett egy Mini Coupe Cooper S-Citroen DS3 Racing-Civic Type R halmaz, majd egy kétliteres, sperres MX-5 és a Caterham Roadsport 120, végül az istennő, az NSX külön anyagot kapott.

1. nap: Akcióban a háromfős személyzet. Adrián, az airbrush-zseni vezet, mellette Gyuri a krán végi kamerát kezeli, a kakasülőn pedig Dani fagyoskodik, ő mozgatja magát a kart

Az eredmények meglepőek lettek, az összehasonlítók azonos körülmények között zajlottak, a köridők önmagukért beszélnek. Elégedettek sosem vagyunk, de lelkünk mélyén tudjuk, hogy három remek anyagot adtunk hozzá a Totalcar TV-hez. Lesz itt minden.

A történet a képaláírásokban folytatódik, jó szórakozást mindenkinek!

Előző adásaink:

Két francia esete a nemzetgazdasággal – Fluence, Avantime, Volt - tctv3 6. adás

Új magyar Mercedes B, Range Rover Evoque – tctcv3. 5. adás

Egy Charger, egy Zafira és egy magányos majom a McLarennél – tctcv3. 4. adás

Úgynevezett létező autók 2 millióért + autóversenyzők – tctv3 3. adás

BMW M5, Bódi Sylvi, Velodrom – tctv3 2. adás

Nissan 370Z vs Hyundai Genesis, Mini JCW – tctv3 1. adás

Sokáig marketingmarhaságnak gondoltam, ezért következetesen átaludtam a biztosítók év végi kampányát. Most már tudom, hogy a hosszú ideig tartó passzív ellenállással minimum egy tengerparti nyaralás arát kiszórtam az ablakon. Így a biztosítók területi képviselői egy kicsit nekem is köszönhetik karácsonyi nyakkendőtűjüket, ráadásul jót röhöghettek az átkötésben rejlő spórolási lehetőséggel mit sem törődő ügyfelükön, rajtam.
 

Ha figyelmesen megnézték, minden bizonnyal észrevették, hogy Belsőség blogunk új ruhájába finoman beleszőttük minden idők legsikeresebb motorját, a Cosworth DFV-t is. Amit leginkább Fordokkal azonosítanak. Idősebbek tudják ugyan, de a fiatalabbak között mára a Ford nem éppen sportos autóiról ismert, nálunk a BMW-Mercedes-Audi-féle lóerőgyárak katalógusértékei hülyítették el annyira a tizenéveseket, hogy lassan már csak az sportautó, ami legalább 300 lóerős.

A baj ezzel csak annyi, hogy nem minden 300+ lóerős autó sportautó. Ez a videó - melyben Christian Menzel egy manapság csak jópofának tartott öreg Forddal döngöl a földbe mindenkit a Nordschleifén - talán egy kicsit helyreállítja az értékrendet, bár nem fűzünk hozzá nagy reményeket, ahhoz már túl ferde a perspektíva, melyből a jövő nemzedék szemléli az autóipart. De van még remény.

Bizony, a mágikus Cosworth BDA legalább olyan sikeres volt mintegy 30 évig, mint anno a DFV. És a szögegyszerű, ám mégis remekül átépíthető Mark I vagy II-es Escortokban hátborzongató teljesítményekre volt képes. A Rüddel Racing fenti autója mindezt 248 lóerővel tudja.

Az öreg Ford még a nyolcvanas években is ütőképes autó volt, mára pedig igazi klasszikussá vált. Érdekes, hogy világbajnokságot csak Björn Waldegaard és Ari Vatanen nyertek vele 1979-ben és 81-ben, de ettől függetlenül szinte nem is volt olyan nemzeti bajnokság, melyet ne nyert volna meg egy ilyen Ford. Minden valamirevaló ralipilótának van a gyűjteményében egy-egy. Volt Colin McRae-nek, Hannu Mikkolának vagy Richard Burnsnek és Juha Kankunnennek, de Carlos Sainz és Stig Blomqvist is tart egyet garázsban.

Ari Vatanen volt azonban az, aki teljesen bolondja lett a BDA Escortnak és hiába nem ért el vele számottevő sikereket (sokszor kiesett), azért egy rossz szava nincs rá.

Jól látszik, hogy a BDA motor a mérnöki munka olyan csodája volt, a hátsókerekes Escort pedig olyan remek hordozóplatform, amelyek nem csak zárt pályán, hanem kinn az erdei lőtéren is remekül teljesítettek.

És hogy mi is volt ezen poszt célja? Talán egy kis nosztalgiázás, vagy csak pihenés, merengés a tüték felett, zenei aláfestésként pedig a szívóhang, ami mára szinte kihalt. Kezdődik a hét, kapaszkodjanak, jövünk!

Mi pedig Bandival kettesben adunk fel egy lottószelvényt. Ha másra nem is, talán egy BDA Escortra elég lesz az ötös.

(Ja, és a TopGear-magazinnál folyik egy ezzel kapcsolatos játék - ha még nem ért véget - be lehet kapcsolódni. Köszi nawakusi)

12 év elteltével sem csúnya

Nos, igen, nem sietem el a dolgot. Tavasszal találtam ki, hogy megválok tőle, de sajnos túl jó az a fránya Integra, nem könnyű elengedni. Nyolc év után még a rosszból is nehéz kiszállni, nekem viszont jó volt, szóval nincs okom panaszra, és ettől még nyögvenyelősebb az egész.

Az ország, de lehet, hogy a világ egyetlen Kia Integrája

Volt még egy bökkenő: én nem tudok meglenni autó nélkül. A város peremén lakom és sokat szaladgálok befelé meg kifelé is, sokszor a két kutyámat is viszem magammal, szóval teljesen megbénulnék kocsi nélkül. De most már megvan az Integra utódja, ahogy eladtam, már futhatok is át a pénzzel az új autómért, ami természetesen csak nekem új, de erről majd később.

Első körben felraktam egy hirdetést a HaHura és várok, hogy történjen valami. Az autóm nincs tökéletes állapotban, de ahhoz képest, hogy 12 éves, nagyon jól tartja magát. A legnagyobb negatívuma, hogy belül lelaktam, jobban mondva nem én, hanem a kutyáim.

Hátul szinte érintetlen, az ülések mindig lehajtva

Nyolc éve van meg az Inti. Az elején Jenő, az airdale terrier és Bojler, a boxer utaztak benne. Aztán, miután meghaltak, volt majdnem három év szünet, de végül megint csak úgy alakult az élet, hogy lett két kutyám, ezúttal nem két közepes, hanem egy bazi nagy és egy közepes. Egy szó, mint száz: a kocsiban öt éven keresztül hurcolásztam állatokat, és ez látszik is rajta. Persze lehet, hogy egy durva kárpittisztítással még ki lehet suvickolni a feketeséget a Recarókból, de én ezt sosem próbáltam, nekem már az is ünnep, ha szimplán kipucolják a mosóban.

Na, ez az oldal tört

Aztán törve is volt szegény, de persze ez nem olyan nagy csoda 130 ezer kilométer és 12 év után egy ilyen autónál. Ha jól emlékszem a bal oldala és a feneke nem kapott, de a jobb oldalát végig javították – az ajtaja bontott – és az elejét is törtem, igaz, nem nagyon, még a hűtőknek sem lett bajuk. A sárvédőknél elöl és az ajtónál ez látszik is az illesztési hézagoknál. Ez van.

Az idő és a használat lassan lekoptatja a piros festéket

Tudják, az a szóbeszéd járja, hogy az Integrákat nem lehet tönkretenni, de ez nem igaz. Én például tönkretettem az enyémet jó három éve. Megtörtént az, ami minden sport-Honda halála: a motor megette az olajat és én nem vettem észre. Az Integra motorja, ha hajszoljuk, képes eltüntetni jó egy liter olajat ezer kilométeren, vagyis folyamatosan ellenőrizni kell az olajszintet és utántöltögetni. Nyolc év alatt egyszer hibáztam, nem kellett volna.

12 év használat meglátszik a piros kárpiton

Persze van a dolognak jó oldala is, ha már a motort teljesen fel kellett újítani, felújítottuk a váltót is, így most összesen 30 ezer kilométer van a technikában és természetesen tökéletesen működik. 120 000-nél voltam utoljára szervizben – 10 ezrenként kötelező az olajcsere -, nagyjából ezer kilométer van még a 130-ig, de a következő kötelezőt szívem szerint már valaki másra bíznám, én átülnék a kényelmes kis egyhatos egyelőre nem mondom meg mibe.

Ha tehát valaki olcsó, megbízható, potom pénzért fenntartható sportkocsit szeretne, itt a nagy lehetőség. A kutyák már unják, és bevallom, nyolc év után én is vágyom már valami halkabbra, kényelmesebbre. Persze aztán lehet, hogy fél év múlva majd a pokolba kívánom azt a napot, amikor a hirdetést feladtam, de most már elszántam magam, leugrottam a szikláról, nincs visszaút.

Szerkesztőségünk fonendoszkóppal figyeli a nép hangját. És ha a nép józan autókat követel, akkor józan autót kap. Egyet. A Renault Fluence olyan józan, hogy Amy Winehouse-t is kihozta volna az elvonóról, ha időben érkezik. Lényegtelen háttérinformáció, hogy a Dodó Büfé krumpliburgere valóban feladta a leckét, az első harapás előtt elmulasztottam a bemelegítést, így annyira begörcsölt az állkapcsom, hogy percekig némán könnyeztem. Nehéz szakma a miénk.

Remélem, a Nemzetgazdasági Minisztérium nem tartozik azon balszerencsés helyek közé, ahol az Indavideó nem működik, mert az Avantime-teszt többek érdeklődését felkeltheti ott. Ez a konkrét autó 3 éven át az enyém volt, a gyerek érkezésekor cseréltem le egy Priusra, aminek van elég ajtaja. Nagyon szerettem, mert értékeltem benne az öngyilkos idiótaságot, hogy meg merték csinálni, és főleg a következményekbe beleszaró, végtelen életörömöt. Sajnos a józan ész és a piaci gyakorlat figyelmen kívül hagyása időnként okoz kisebb kellemetlenségeket, így lehet, hogy a Matra gyár, mely az Avantime-ot készítette, nincs többé, a modell maga pedig az autógyártás történetének egyik legjobb utolsó tréfájaként lett halhatatlan.

És végül a Chevy Volt. Elég rég ígérgettük, de mindig csak csúszott. Már tudják is, miért: bűnös ökoterror lett volna egy villanyautó világpremierjére csőstül röptetni (gyilkos kerozint égetve) a sok kénkövesen kipufogó autósújságírót, így a Winkler egyedül ment a bemutatóra, egy szál kiskamerával. Ezért nincsenek vacak, közhelyesen topgíres, agyonszínezett képek, követhetetlenre vágott, hadd-nézzem-má-meg-normálisan-azt-az-autót klipek, semmi kis művészet. A Volt egy videós blogposzt, nem több, és jó eséllyel maga az autó sem lesz jelentősebb szereplő hazánk gépjárműállományában.

Nagyon érdekes, hogy az autósport környékén minden nő jó fej. Polgár Kriszta és Várkonyi Andi is jól nyomta a gymkhanát az immár sperres MX5-ökkel. A pókerbajnoknő olyan bőszen driftelt a gyakorlásban, hogy gumiporos lett az orcája, ami egyértelműen a legszexibb smink, amit el tudunk képzelni.

Ja, és az a két kurva ronda, tokás illető, akik konferálják az egyes anyagokat, azok mi vagyunk a Winklerrel. Kissé előnytelen volt a világítás meg a perspektíva, és talán a utah-i kamionos és a legóemberke-frizura se segít, akárhogy is, talán anyánknak se tetszünk ezeken a képeken. Tiszta szerencse, hogy éjjel van a műsor, ilyenkor a kisgyerekek már mind alszanak, a neten meg át lehet minket tekerni. Jó tekerést!

Előző adásaink:

Új magyar Mercedes B, Range Rover Evoque – tctcv3. 5. adás

Egy Charger, egy Zafira és egy magányos majom a McLarennél – tctcv3. 4. adás

Úgynevezett létező autók 2 millióért + autóversenyzők – tctv3 3. adás

BMW M5, Bódi Sylvi, Velodrom – tctv3 2. adás

Nissan 370Z vs Hyundai Genesis, Mini JCW – tctv3 1. adás

 

A jó versenydizájn tényleg feldobja az autót. Azonban lássuk be, a rövid életű és könnyen eltávolítható matrica olyan, mint az elhalványuló kozmetikai tetoválás: frankó, frankó, de aki határozott és tudja mit akar, az irharéteg alá nyomatja be a festéket, és viseli titkon vagy büszkén mutogatva – örökké.

Azoknak, aki nem félnek nekimenni az autó festésének és nem aggódnak az évente máshova forduló divatmajmok szavától, ajánljuk ezt a videót. Így készül az igazi versenydekor, címfestő ecset, jó festék és szakavatott kéz kell hozzá. Ugye, hogy mennyire jobban mutat? 

Azoknak, aki lelkesednek a témáért, egy videóval kedveskednék: ugyan a festéstől nem lesz gyorsabb a kocsi, de érdemes megmézni az archív felvételt - brutálisat lép a Mustang, és kézzel varrt bőrcipő is nagyon menő. Aki még ezen túl is megőrizte a lelkesedését, kattintsa végig az autóbuziknak fokozottan pornográf galériát.

 

A képek a zseniális The Magnetic Brainről származnak.

 

Szeretettel üdvözlünk minden Totalcar olvasót és TCTV nézőt!

Ez a poszt egy kis sorozat első része, melyben megpróbáljuk kicsit részletesebben bemutatni azt, hogyan készül a Totalcar tévéműsora. Bár az utazás, melynek keretén belül mindez megtörténik, nem volt éppen megszokott még számunkra sem. És az, hogy egy teljesen idegen helyen dolgoztunk - ráadásul több napig - csak az érdekességek egyik része. Legyünk maradiak, kezdjük az elején.

Nem volt meleg az aszfalt sem

Peka - tudják, ő a mi beépített sejtünk a nagy vízen túlról -, ismételten borzolja a németautó-fanatikusok idegeit. Míg a múltkoriban a BMW- és Porsche-kedvelőket vette célba, ezúttal az audisokban forgatja meg a kést. És most teljesen új autókról van szó, nem holmi aukción vesztegetett romokról.
Íme a levél: